dr. Páncsics Miklós

Tizenhét éves, amikor az egyik barátja levelet ír Tátrai Sándornak, hogy felhívja a figyelmét az ifjú Páncsicsra. Egy sikeres próbajáték után előbb a Mészáros József vezette ifi csapatba, majd 1963-ban az NB I-es csapathoz kerül. Ekkor Dodó bácsi már a felnőtteket edzi…

A félidényes bajnokságban tíz meccsen Mátrait kell pótolnia a védelem közepén. Kilenc meccsen mindössze hét gólt kapnak és csak három pontot veszítenek, amikor jön a Honvéd elleni 2:7 …

A sikeres bemutatkozást nem követi azonnali állandó csapattagság. Sőt. Legközelebb nyolc hónap múlva kap lehetőséget egy Komló elleni győztes bajnokin, amit újabb négy mérkőzés követ 1964 júliusában. Ismét közel egy év telik el, amikor pályára lép az élvonalban. Az MTK ellen 4:2-es vereséget szenved a csapat. 1965-ben ez az egyetlen tétmeccse …

Hiába, a Novák, Mátrai, Dalnoki hármasba nem sétagalopp bekerülni és ráadásul vetélytársak is akadnak Havasi és Horváth Api személyében. 1965-ben Havasi és Horváth többször is helyet követel magának a védelemben, míg Páncsics továbbra is csak Mátrai helyetteseként kerülhet szóba.

1966-ban az Inter elleni BEK meccsen Horváth Apit kiállítják, így Tátrai mesternek új balhátvéd után kell néznie. A BEK visszavágón már Páncsics szerepel a védelem bal oldalán és “Jairral szemben is nagyszerűen helytáll”, így a csapatban ragad. Jellemzően így áll fel a Fradi védelme az 1966, 1967 évi bajnokságok során: Novák, Mátrai, Páncsics.

1967. november 12.-én pályafutása egyetlen bajnoki gólját lövi a Dózsa elleni 3:3-as rangadón. Egy interjúban így kommentálta:

“- Aznap délelőtt született a fiam, s így ünnepeltem.”

14 nap múlva, 1967. november 26.-án 126 ferencvárosi meccsel a háta mögött, a védelem tengelyébe kerül. A csapat ugyan kikap Szombathelyen, de semmi jelentősége, hiszen már rég megnyerték a bajnoki címet a Lakat-legények. A következő két meccs igazolja Lakat dr. döntését, hiszen a Fradi gólt sem kapva, oda-vissza veri a Liverpoolt és hősünk a következő hat évben a védelem oszlopa lesz.

“Páncsics nagyszerű fizikai adottságokkal rendelkezik. 1967-re vált érett, válogatott szintű labdarúgóvá. Rúgótechnikája, fejjátéka, gyorsasága és helyezkedési érzéke egyaránt kitűnő volt. Tehetsége, sportszerű játékfelfogása és szorgalma szép jövővel kecsegtet” – írja róla az Antal – Hoffer szerzőpáros.

Őmaga így valott arról, hogy milyen is egy jó középhátvéd:

“- Az egész védelem szervezése, irányítása a középhátvédre hárul. Az edzők általában úgy szokták jellemezni, hogy a kapus után a legfelelősségteljesebb poszt. Elég csupán egyetlen kis hibát elkövetni és az ellenfél már csak a kapussal áll szemben. Rendszerint gól születik abból, ha a középhátvéd „kihagy”. Általában az egy szinten hosszú ideig megbízható formát nyújtó játékosokból lesz jó középhátvéd. A gyorsaság, a jó rúgótechnika és egyéb adottságok mellett feltétlenül szükséges, hogy legyen irányító képessége, a körülötte játszók között megfelelő tekintélye. Ez is összefüggésben van azzal, hogy hosszú időn át, megbízhatóan játsszon, mert ezzel szerezheti meg a tekintélyt.”

1967 végén bekerül a válogatottba is, az NDK ellen debütál Lipcsében. Ezt további 36 találkozó követi a legjobbak között. 1968-ban a bajnoki elsőség mellett, tagja az olimpiai bajnok csapatnak is és a VVK döntőbe is bejutnak a zöld-fehérek, ott azonban alulmaradnak a Leeds United-del szemben. A Lakat-éra utolsó évében bronzéremig jut az időközben Vargát és Albertet is elveszítő gárda.

Páncsics az ezüstkorszakban is kihagyhatatlan a csapatból, a védelmet Kalocsay dr., majd Csanádi Ferenc is ráépíti. Igaz 1970 nyarán kis híján az örök riválishoz igazol… Mivel továbbra is zöld-fehérben marad, így a bajnoki aranyakat ezüstre “cseréli”. A Fradival “csak” magyar kupát nyer és az UEFA kupában is eljutnak a legjobb négyig ’72 tavaszán, ahol a Wolverhampton parancsol megálljt.

A sorsdöntő UEFA-kupa visszavágó előtt négy nappal még rangadóra kerül sor a Megyeri úton: Ú. Dózsa – Ferencváros 0:2. Gólszerzők: Szőke és Branikovits. A meccs embere azonban nem a góllövők közül kerül ki, hanem a Fradi védelméből. Páncsics az első magyar labdarúgó, aki a Népsporttól az első 10-es osztályzatot kapja!

„Korlátlan úr volt a pályán. Látványosan játszott. Tökéletes védőmunkáján kívül nemegyszer a támadások vezetéséből is kivette részét. Régen nem látott nagyvonalú, rugalmas és tiszta játékának nagy része van az FTC biztos győzelmében.” – írta a forduló legjobbjáról a Képes Sport.

Hogy mit is takart a tökéletes védőmunka? A Páncsics által irányított Fradi-védelem hibátlanul működve verte vissza a korszak legjobb honi támadósora, a nemzetközi viszonylatban is remek Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó újpesti ötös fogat valamennyi próbálkozását (Bene Ferenc 21, Fazekas László 20 gólt szerzett addig!).

1972 júniusában negyedik helyezést ér el a magyar válogatottal az Európa Bajnokságon, majd, nem egész’ három hónap múlva a lengyelekkel szemben marad alul az olimpiai torna döntőjében válogatottunk. Ugyanebben az évben az NB I legjobb labdarúgójának választják.

1973. szeptember 22.-én a SZEOL ellen (1:2) a Népstadionban még bajnokin, majd négy nap múlva Belgrádban már utolsó válogatott találkozóján lép pályára. Időközben edzőváltás történik a Fradinál. Csanádi Ferencet Dalnoki Jenő váltja 1973. októberétől. Páncsics még egy meccset játszik zöld-fehérben: 1974. április 15.-én a Szőnyi úton lép utoljára pályára Fradi mezben.

1974 nyarán Páncsics a Honvédba, Pusztai a Fradiba kerül egy csereügylet révén. Amíg Pusztai a Fradiban másodvirágzását éli, és 24 alkalommal is bekerül a válogatottba, addig Páncsics a Honvédból már nem viseli a címeres mezt. Ez a klubcsere akkor (így van ez ma is) sokakban váltott ki ellenszenvet Páncsiccsal szemben. A tény azonban tény marad: Páncsics minden idők egyik legjobb ferencvárosi védőjátékosa volt! Rózsa András lényegretörő mondatai a Népsportban jelentek meg 1977 januárjában:

“Ez a nagycsontú, nyílt tekintetű férfi a Ferencvárosban kezdte a labdarúgást 1961-ben. Fradistaként lett 37-szeres válogatott, olimpiai bajnok, olimpiai ezüstérmes. Akkor vállalta a nagy múltú egyesület csapatának az összefogását, amikor majdnem széthullott a gárda. Akkor vált a magyar válogatott oszlopává, amikor csaknem szétzüllött a csapat. Akkor hirdette a sok edzés, a sok munka igéjét, amikor az szinte bűnnek számított. Akkor volt nyílt beszédű, amikor mások szerint hallgatni volt érdem. És amikor mennie kellett a Ferencvárosból — hiszen kár lenne bármit is magyarázni, mennie kellett — emelt fővel ment, mert szeretett volna bizonyítani. Különös játéka a sorsnak, hogy ez számára a Honvédban csak elvétve adatott meg.”

1981-ben a Bp. Építők csapatában hagy fel az aktív játékkal. 1982-től 1987-ig az MLSZ főtitkára. A klub történetében ő a második, aki ezt a posztot eléri. 1997-től három idényen át az FTC labdarúgó-szakosztály menedzser-igazgatói posztját tölti be.

Szorgalmát nem csak a pályán kamatoztatta: 1976-ban -feleségével együtt- jogi doktori címet szerzett.

Hosszantartó, súlyos betegség után életének 64. évében hunyt el.