“A sudár Jegenyéből lett mai terebélyes TÖLGYFA” – levele

Vass Miklós, dr. Papácsy Ervin, Pethő Zoltán, Berkessy Elemér és a háttérben: Bukovi Márton

“Én írok levelet magának – Kell több? Nem mond ez eleget?” – írja Anyeginnek Tatjana Puskin levelében, mely inkább egy vers, de mégis csak egy olyan személyes vallomás mely idővel a világirodalom egyik legszebb leveleként tartanak számon. Rajta kívül természetesen számos irodalmi levél maradt fent az utókor számára, melyeket Puskinhoz hasonlóan az írók nem a nagy nyilvánosságnak szántak, hanem szerelmüknek, barátjuknak, vagy éppenséggel az ellenségüknek. Karinthy Frigyes, Gelléri Andor Endre, Füst Milán, Ady Endre, Madách Imre…és sorolhatnánk azokat az írókat, költőket, gondolkodókat, akik rendszeresen írtak leveleket, melyeket a címzettek meg is őriztek az útókor számára. Amikor néhány hónappal ezelőtt Pethő Zoltán a TempóFradinak adományozta azt a számunkra felbecsülhetetlen értéket képviselő “dossziét”, melyben 70 éven át gyűjtötte a Ferencvárossal kapcsolatos képeket, leveleket, relikviákat, már akkor sejtettük, hogy lesznek olyan levelek melyek közlését még akkor is “vállalnunk” kell, ha az egy baráti és bensőséges levelet takar. A vállalás oka meg nagyon prózai és nagyon egyszerű: mert benne van a Ferencváros, mert minden mondatából a három E betű eszméje árad.

Az alábbiakban egy 1979-ben “elcsípett” levelet olvashatnak, amit Berkessy Elemér írt dr. Papácsy Ervinnek, melyben az akkor már Spanyolországban élő volt ferencvárosi játékos majd edző válaszol a Baráti Kör vezetőjének, hogy milyen érzésekkel készül a tervezett magyarországi “hazalátogatásra” ahol találkozhat azokkal a réi játszótársakkal, akikkel 50 évvel előtte bearanyozták a ferencvárosi labdarúgást. Bár elsőre Berkessy Elemér neve nem cseng annyira ismerősnek, pedig a sudár termete miatt annak idején csak Jegenye néven ismert fedezet kiváló fejjátéka mellett remek technikai képzetségével és kitűnő helyezkedésével vált az 1931/32-ben, 100%-os teljesítménnyel bajnokságot nyert csapat alapemberévé. Egy súlyos sérülés megakadályozta abban, hogy részese lehessen a harmincas évek további Fradi sikereinek, hiszen a “pótlására” kiszemelt Lázár Gyula olyan remek teljesítmény nyújtott, hogy a felépült Jegenyének a klub lehetőséget adott arra, hogy Franciaországba szerződjön. Onnan egyenes út vezetett Spanyolországig, és talán nagyon kevesen tudják, hogy Berkessy Elemér volt az első magyar játékos, aki részt vett a Barcelona játékosaként az “El Classicon”.

A levél címzettjéről, dr. Papácsy Ervinről még kevesebbet tudunk -itt olvashatunk róla bővebben-, pedig évtizedekig szolgálta a Ferencvárost, mint a Baráti Kör tagjaként, melynek megalakulásától vezetője volt. Róla Zsolt Róbert ezeket írta 1978-ban:

Miskolc 1979. aug. 11.

Kedves Ervin Barátom, „Fradi Testvérem”!

 

E pillanatban befejezett telefon beszélgetésünk folytatását ezen soraimmal próbálom kiegészíteni.

 

á) Nagy örömmel és büszkeséggel vettem a már reám várakozó EXPRESS leveledet és annak reám megtisztelő meghívásotokat. Az üzletté átalakult labdarúgásban meghaltak a szentimentális érzések, pláne olyan „történelemben” jelentéktelen személlyel szemben, mint e jelen sorok írója.
Én a Fradi életében még a káplári rangot sem értem el, de mindenkor hű katonája maradtam a Fradi zöld-fehér színeknek, amit csak akkor tudtam bebizonyítani amikor külföldön találkoztunk.

 

b) Ismerteted soraidban, hogy a résztvevők között TÍZ régi játékossal fogok találkozni, így probléma elé vagyok állítva, ha „duplán citálom” a személyeket. Furmann és Dodó szívemhez közel álló sporttársaim, de utalva arra a nagy emlékemre, hogy büszkeséget jelentett a Fradi és válogatott Furmann – Bukovi – Berkessy halfsor, így kellemes lenne ismét együtt legyünk – 50 esztendő után – a fehér asztal mellett is. Mindenkit szerettem így nehéz az „EXTRA” kiválasztás! Mégis ki kell emelnem Lakat Karcsi, Tihanyi TILL András (Nagy Sándor u. 66. Kispest) sporttársamat, akikkel Szegeden összenőttem, majd mint a Fradi edzője együtt dolgozhattam.

 

c) Fiatal feleségem (csak 15 évvel, de 40 esztendőt „átszenvedve”) soha egyetlen olasz, francia, belga és spanyol egyesületem meghívását nem fogadta el. Bizonyosan ezen az utolsón csak azért adná be a derekát, mert pont egybeesik házasságunk 40-ik jubileumával! Egy feltétellel, hogy nem fogok beszédet tartani! NA és ne egyedül üldögéljen „PÁRTÁBAN”!

 

Ezek lennének amik telefonba nehéz lett volna összeszedni. K.b. e hó 20-a körül Pesten lennék, így keresni fogom a kapcsolatot telefonon keresztül.

 

Addig is üdvözletem a Vezetőségnek, Nagy Bélának.

 

Kézcsókom kedves Feleséged Őnagyságának, Téged szeretettel ölelve.

 

Elemér
(a sudár Jegenyéből lett mai terebélyes TÖLGYFA : )

 

 

Nagyításhoz klikk a képre!

Nagyításhoz klikk a képre!

A levélben említett találkozó képei (1979)

A levél és a fotók Pethő Zoltán gyűjteményének része, melyet a Tempó Fradi Alapítványnak adományozott.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Nemcsak, hogy nagyszerű játékos lehetett, de olvassátok el a megszólítást: Fradi testvérem! Ezt nem szabad elhagynunk, elveszítenünk, mert nekünk olyan van, ami a világon keveseknek! Hajrá Fradi és most 2 hétig, ahogy a csövön kifér: HAJRÁ MAGYAROK!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST