Elhunyt klubunk legendája, Gyetvai László

Gyetvai László

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy elhunyt klubunk legendája, Gyetvai László, akinek az évtizedek során neve összeforrott a Ferencvárosi Torna Clubbal. 

A korábbi kiváló labdarúgó 1918. december 11-én látta meg a napvilágot Zólyom városában, í­gy mindössze tizenkilenc esztendőt nem látott a Fradi történelméből. Gyetvai László tizenöt évesen jelentkezett toborzóra a Ferencváros labdarúgó-csapatához, ahol azonnal megfelelt, í­gy 1933-ban elkezdte Fradi-pályafutását. Élvonalbeli együttesünkben 1937-ben mutatkozhatott be, ráadásul nem akármilyen mérkőzésen, a Közép-Európai Kupa második fordulójában, a Vienna elleni párharc első találkozóján. A mérkőzést 2-1-re megnyertük, és egészen a KK-győzelemig meneteltünk, a döntőben 4-2-re, valamint 5-4-re legyőzve az olasz Laziót.

20130828-gyetvaiKorábbi játékosunk leginkább a baloldalon érezte otthon magát a pályán, gyorsaságától, kiismerhetetlen cseleitől rettegtek az ellenfelek. Klasszisát jól mutatja, hogy a válogatottban olyan csapatba tudott beférni, amelyben többek között Toldi, Sárosi, Kubala, vagy éppen Táncos kapott helyet.

Gyetvai csak a Ferencvárosi Torna Clubban játszott pályafutása során, amellyel háromszoros magyar bajnok (1937/38, 1939/40, 1940/41), háromszoros Magyar Kupa-győztes (1941/42, 1942/43, 1943/44) tudott lenni. A korábbi kiválóság 230 alkalommal lépett pályára egyesületünkben és 83 gólt szerzett. A válogatottban 17-szer szerepelt, és 3-szor volt eredményes.

Gyetvai László évek óta a legidősebb válogatott labdarúgó volt. Klubunkhoz való kötődése szemernyit sem változott az évtizedek alatt. Jól bizonyí­tja ezt egy, néhány évvel ezelőtti Válogatott Labdarúgók Találkozója esemény.

Gyetvai Lászlót éppen a magyar futball legendás alakjai köszöntötték. Gyetvai átvette az akkor kapott kitüntetést, majd belekezdett egy jól ismert Fradi-nótába. A jelenlévők egyemberként – klubhovatartozástól függetlenül – ámulva nézték a Ferencváros legendáját, és annak fradizmusát.

A Ferencvárosi Torna Club vezetősége, sportolói és szurkolói nevében is őszinte részvétét nyilvání­tja ki. Emlékét örökké megőrizzük!

(fradi.hu)

*

Aki Az aranyember évében született

Csodálatosan rúgott ballal, de egy életen át az bosszantotta, hogy miért nem jobbal rúg igazán jól.

Senki nem értette, hogy akinek ilyen bal lábat adott a teremtő, az miért a másiknak adná át inkább ezt az isteni adományt, ám a magyarázat roppant egyszerű volt.

„Egy balszélsőnél a bal lába arra való, hogy beadjon vele… A balszélső bal lába az messze van a kaputól. Ha jobbal tudnék úgy, mint ballal, nem a többiekkel rúgatnám a gólokat, hanem belőném én magam” – magyarázta el egyszer ő maga saját nagy fájdalmát, mire a többiek lehurrogták, mondván: „Lacikám, te úgy vagy csodálatos, ahogy vagy, bár az én kezem lenne olyan ügyes, mint a te lábad…”

Ennél nagyobb dicséretet futballista nem kaphat, kiváltképp nem attól az asztaltársaságtól, akinek egyik tagja ezt megfogalmazta, s akik együtt összesen voltak vagy kétszázszor válogatottak.

Sokan vannak, akikre illik a kifejezés, hogy „maga a testet öltött fradizmus”, Laci bácsi ezeknek is a kezdőcsapatában kapna mindig helyet.
Ahogy kihagyhatatlan volt a Fradiból is 1937 és 1948 között, több mint egy évtizeden át.

Megesett, hogy az edző előbb mondta a nevét a kezdő csapat összeállí­tásának kihirdetésekor, mint a kapusét, pedig a futball hagyományai szerint, ez pontosan fordí­tva szokott lenni.

Iszonyatos terhet cipelt a nyakában, amikor először került a csapatba, hiszen az úgynevezett „T-betűs” csatársor (Tánczos, Takács, Toldi, Turay, Kohut) egyetlen nem „T-betűs” tagját, Kohut Vilmos kellett feledtetni, majd a Kohut helyére állt Kemény Tibort pótolni, de miután egy KK-meccsen, a Vienna ellen (2:1) győztes csapatban mutatkozott be, az edző, a társak, a szurkolók is azt mondták: „Maradjon a gyerek! Jó lesz…”

Nem voltak akárkik, akik között „maradhatott”.

Első meccsén Háda – Tátrai, Korányi – Hámori, Polgár, Lázár – Tánczos, Kiss Gy., Sárosi, Toldi, Gyetvai összeállí­tásban verték meg a zöldek a Viennát, s bár gólt nem lőtt, mindenki megjegyezte magának „a kissrácot”, ott a baloldalon.

A „gyerek” aztán az évek múltán nem a jók, hanem egyenesen a legjobbak közé emelkedett.

Három bajnoki cí­met és három Magyar Kupát ünnepelhetett a Fradival, 161 NB I-es bajnoki meccsen 66 gólt szerzett, mint tudjuk (többnyire) a kaputól távol lévő bal lábával.

Egy teljes generáció cserélődött ki körülötte, utolsó mérkőzésén, egy Csepelen, a bajnoki cí­mért lejátszott találkozón (a Fradi vesztett 4:3-ra, s í­gy csak harmadik lett) ebből a gárdából búcsúzott: Henni – Csiszár, Kispéter, Hernádi – Kéri, Lakat – Szabó F., Kocsis, Deák, Kiss Gy., Gyetvai.
A Laci bácsi halálával legidősebbé lett magyar válogatott játékos, Rudas Ferenc mondta egyszer: élete nagy szerencséje, hogy „a Gyetvás” (csapattársai í­gy szólí­tották) a Ferencvárosban játszott, mert í­gy neki, mint jobbhátvédnek soha sem kellett fognia.

„Gyors volt, kemény, lendületes, a jobb karját kitartva mindig távol tartotta magától az ellenfelek jobbhátvédjeit, s úgy vezette a labdát, hogy szabályosan szinte nem is lehetett elvenni tőle. Remekül adott be, remekül rúgott, ha nem sérül meg biztos tagja lett volna az 1948–49-es álom Fradinak, hiszen akkor még csak a harmincadikat taposta”- mondta az egykori csapattárs, márpedig ő igazán tudja, hogy mitől jó egy balszélső.

No, de sajnos megsérült, ám Czibor Zoltán jött a helyére, erre meg nagy bátorság lenne azt mondani, hogy: „gyengült a Fradi balszárnya…”

így ment ez akkoriban.

Csak a válogatottal nem volt igazán szerencséje.

Kohut, Titkos és a II. világháború zárolta előle a nemzeti tizenegy balszélső posztját, 17-szer még í­gy is magára húzhatta a cí­meres mezt, háromszor a legjobbak között is betalált, a hollandok, a románok és a jugoszlávok bánták „a Gyetvás” kaputól távollévő bal lábát.

Visszavonulása után az Egyetértésnél edzősködött, aztán hazatért az Üllői útra, s abban segí­tette a klubot, hogy rábökött a kincsre, azaz megmondta, kiből lesz jó futballista.

Ha valaki már nincs a pályán, ennél többet nem tehet.

Abban az évben, amikor született Korda Sándor éppen forgatta „Az aranyember” cí­mű filmjét.

Nincsenek véletlenek…

Lakat T. Károly

4 hozzászólás a(z) Elhunyt klubunk legendája, Gyetvai László bejegyzéshez

  • Szépen í­rtad Schmeichel, hogy a “zöld-fehér mennyországban”! Uramisten, micsoda csapat várta már Laci bácsit! A mai Bayern vagy Barca is esélytelen lenne! Ki legyen a center? Sárosi dr. vagy a Flóri? A Félisten vagy a Császár? Esetleg a szezononként 60 gólos Bamba? “Vargazoli” hova férne be? Kocsis vagy Kubala helyére? Ki lenne a balszélső? Czibor vagy Gyetvai vagy Kohut? A kapuban Henni vagy Zsiborás? Hátul Mátrai, Páncsics (Kispéter), Dalnoki, a betonvédelem már összeállt, elől Dodó bácsi is, balkötőben? Jobbszélsőnek talán Púpos… Hova férne be Bukovi vagy Turay Suttyó? Lakat tanár Úr is nélkülözhetetlen, főleg a Kispest-Honvéd ellen… Már felsoroltam 2 világválogatottat….
    Kispufi, Neked is nagyon igazad van! valahogy olyan jó volt tudni, hogy még itt él köztünk az, aki oszlopos tagja volt a nemzetközi futballtörténelem egyik legkiválóbb csapatának, a ’30-as évek Ferencvárosáénak. És micsoda karrier teljesedhetett volna ki, ha legszebb évei nem a háborúra és az arra következő nyomorra esnek? Alig volt nemzetközi mérkőzés, igazán meg sem ismerhette a világ a “háborús nemzedéket”, pedig akkor is tömegével voltak klasszisok, nemcsak nekünk, a liláknak is, a NAC-nak is, a Csepelnek, a Kolozsvárnak is, stb
    T. Szerkesztőség!Ugye, akkor most Rudas Feri bácsi a rangidős? Jól tudom? Gondolom, nemcsak a Fradisták, hanem a magyar válogatottak között is… Remélem, még nagyon sokáig marad csapatkapitány!

  • Drága

    Drága Laci bácsi!
    Isten nyugosztaljon a zöld-fehér menyországban!
    Nagyon megrendí­tett a hí­r, hogy a legidősebb FRADI LEGENDÁNK távozott az élők sorából!!!!
    Egyúttal nagyon jó szí­vvel emlékszem vissza, hogy volt szerencsém találkozni vele személyesen annak idején a Fradi Forint Clubban, és a Fradi étteremben! Fantasztikus ember, és csodálatra méltó személyiség volt, akinek tényleg az élete volt a FERENCVÁROS!
    Nyugodjék békében!!!

    l

  • Nem ismertem személyesen, és a világ rendje is az, hogy megöregszünk és meghalunk -- de amikor ennyire idősen mennek el el olyanok, akik valami oknál fogva számunkra kedvesek, valami mégis megrendül az emberben, mert azt gondolnánk, hogy vannak dolgok és vannak emberek, melyek és akik örökéletűek. És hát nem is járunk messze az igazságtól ezzel, de… A tudat volt nagyon jó, hogy közöttünk van még az, aki Toldival, Sárosival -- és még folytathatnám -- együtt rúgta a bőrt, aki már nagyszüleink ideje előtt is a csúcsok csúcsainak egyike volt… És akinek mindvégig a Fradi volt az élete. Olyan, mintha valami távoli idős, kedves nagybácsi, igen, mindnyájunké, távozott volna.
    De nagyon-nagyon gazdag örökséget hagyott ránk. Sáfárkodjunk vele okosan. A dressz alatt még -- mindig és örökké -- ver a Fradi-szí­v. Jó utat, Laci bátyánk.

  • Laci bácsi, Isten nyugosztalja… örök legendáink egyike volt már életében is, mindig az fog maradni! gyönyörű élete lehetett, 95 év -- és szinte végig a Fradi szolgálatában… Ö is a csupa nagybetűs FRADISTÁK közé tartozott, tartozik. RIP

Hozzászólás a(z) Schmeichel bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ