Hogy pontosítsak az azóta előkerült adatok figyelembevételével:
Ez volt a 2232. tétmeccsünk, ezen belül a 78 M(N)K. A Haladás ellen a 34. tétmeccs és a 2. kupameccs.
1956 dicsőséges 11 napja után engem a sógorom vitt ki a meccsre, alig jártak emberek a város utcáin, félelmetes volt a város hangulata. De a stadionunk mégis megtelt. Köszönöm ezt az írást, köszönöm minden Fradistának, hogy még léteztek. Szomorú ez a világ amiben élünk:
Amikor először olvastam az írásodat, egyből megérintett és azóta ahányszor olvasom, mindig más és más impulzus ér. Egy irodalmi novellának ez a legnagyobb erénye. Utoljára talán Karinthy és Örkény “egyperceseinél” éreztem a bőrömön a kor hangulatát. A “10-es” írásodban éppen ez jelenti az igazi élményt: érezni a kor hangulatát, együtt fázni veled a villamosmegállóban, átélni a kor tragikus és néha tragikomikus pillanatait (“Csendben derülünk azon, hogy a karhatalmisták megfordultak, és a mérkőzést nézik”), és érezni az igazi Fradizmust a borzalmak közepette, és együtt hinni a szabadság mítoszába Köszönöm Neked ezeket a mondatokat, mert egy olyan kort idéztél meg amit az elmúlt időszakban sokan, sokféleképpen akartak megmagyarázni és főleg kihasználni. A kortörténeten túl van még egy gondolat, amit megszeretnék említeni. Az pedig az igazi Fradizmus. Amit akkor átéltetek, és aminek akkor a tanúi voltatok, azután nem csodálkozom, hogy még most is, hetven évesen is fontos helyet foglal el a szívedben a Ferencváros.
Büszke vagyok arra, hogy ismerlek, hogy egy “csapatban” játszunk, hogy segíted a munkánkat, hogy az írásaiddal újabb és újabb lendületet adsz ahhoz, hogy tovább dolgozzunk közös szerelmünkért, a Ferencvárosért.
Maradandót alkottál. Imre bátyám, köszönjük!
Nem ma olvasom először, de ugyanazt érzem most is, olyan mint ha én mennék a mérkőzésre és sétálnék fel a “B-közép” tetejére, azon a januári napon. A végére érve hátra kell dőljek és el kell telnie egy kis időnek, hogy visszazökkenjek a valóságba.
Köszönjük, ez az írás oldalunk egyik ékköve lesz.
Hogy pontosítsak az azóta előkerült adatok figyelembevételével:
Ez volt a 2232. tétmeccsünk, ezen belül a 78 M(N)K. A Haladás ellen a 34. tétmeccs és a 2. kupameccs.
1956 dicsőséges 11 napja után engem a sógorom vitt ki a meccsre, alig jártak emberek a város utcáin, félelmetes volt a város hangulata. De a stadionunk mégis megtelt. Köszönöm ezt az írást, köszönöm minden Fradistának, hogy még léteztek. Szomorú ez a világ amiben élünk:
CSODÁLATOS íRÁS.SZINTE MAGAM ELŐTT LÁTTAM A LEíRTAKAT.KÖSZÖNÖM,ÉS HAJRÁ FRADI.
Imre bátyám!
Amikor először olvastam az írásodat, egyből megérintett és azóta ahányszor olvasom, mindig más és más impulzus ér. Egy irodalmi novellának ez a legnagyobb erénye. Utoljára talán Karinthy és Örkény “egyperceseinél” éreztem a bőrömön a kor hangulatát. A “10-es” írásodban éppen ez jelenti az igazi élményt: érezni a kor hangulatát, együtt fázni veled a villamosmegállóban, átélni a kor tragikus és néha tragikomikus pillanatait (“Csendben derülünk azon, hogy a karhatalmisták megfordultak, és a mérkőzést nézik”), és érezni az igazi Fradizmust a borzalmak közepette, és együtt hinni a szabadság mítoszába Köszönöm Neked ezeket a mondatokat, mert egy olyan kort idéztél meg amit az elmúlt időszakban sokan, sokféleképpen akartak megmagyarázni és főleg kihasználni. A kortörténeten túl van még egy gondolat, amit megszeretnék említeni. Az pedig az igazi Fradizmus. Amit akkor átéltetek, és aminek akkor a tanúi voltatok, azután nem csodálkozom, hogy még most is, hetven évesen is fontos helyet foglal el a szívedben a Ferencváros.
Büszke vagyok arra, hogy ismerlek, hogy egy “csapatban” játszunk, hogy segíted a munkánkat, hogy az írásaiddal újabb és újabb lendületet adsz ahhoz, hogy tovább dolgozzunk közös szerelmünkért, a Ferencvárosért.
Maradandót alkottál. Imre bátyám, köszönjük!
Nem ma olvasom először, de ugyanazt érzem most is, olyan mint ha én mennék a mérkőzésre és sétálnék fel a “B-közép” tetejére, azon a januári napon. A végére érve hátra kell dőljek és el kell telnie egy kis időnek, hogy visszazökkenjek a valóságba.
Köszönjük, ez az írás oldalunk egyik ékköve lesz.