Hát, YSE, ez is valami fantasztikus… Ezer gratula! A világon nincs ilyen honlap, ezt felelősséggel állítom… az, hogy egy 56 évvel ezelőtti meccs rezdüléseire, hangulatára visszaemlékezel… rengeteg köszönet, ezt próbálom továbbadni a következő (Fradista) generációnak… (elnézést, hogy csak 4 évvel később reagálok, most jutottam el idáig, mert nem lehet betelni ezzel a fantasztikus weblappal). És akkor most, miután a csókos csapatok -sajnos- jól lebőgtek, leégették Magyarországot, innentől kezdve. HAJRÁ FRADI!!! Ezt a bajnokságot meg KELL nyernünk!!! Jövőre azután megmutatjuk Európának, hogy másféle csapatok is teremnek Hungáriában, mint a Győri-Fehérvári Vasas-Honvéd-Vasutas
A Heti Válasz netes változatában akadtam rá most a következő hozzászólásra egy Kubaláról szóló cikkhez. http://hetivalasz.hu/itthon/az-elfeledett-futball-legenda-26802/
Ebből kiderül, hogy Kaszás László valóban játszott egy ideig Barcelonában. És sok igazság van a következő megállapítaában is:
>Sokak szerint a magyar futball generális visszaesése nem is annyira az Aranycsapat 3 meghatározó játékosának(Puskás, Kocsis, Czibor) “nyugatra” távozása miatt, hanem sokkal inkább a teljes “az arany ifi csapat” teljes állományának disszidálása miatt következett be.<
Nagyon élveztem az írás különleges hangulatát. Ehhez még én sem vagyok elég öreg.
Kaszásról valahol azt olvastam, rövid ideig a Barcelonában is játszott. Állítólag volt egy magyar csatársor: Kaszás, Kocsis, Kubala, Czibor -- utóbbi kettő közé valahogy befért a későbbi aranylabdás Suarez. De ez inkább csak legenda lehetett, ld. az alábbiakat.
Közben elővettem Dénes-Peterdi-Rochy-Selmeci könyvét (Kalandozó magyar labdarúgók), ott az áll, hogy 58-59-ben a Barcelonában, 59-ben a Real Madridban volt, de bajnokit egyik helyen sem játszott. 64-65-ben az Espanolban játszott -- talán Kubala protezsálhatta, ő akkoriban ott vezetett le 40 évesen. 58-59-ben Kaszás a Liege-ben is volt (?), 61-62-ben a Veneziában, 67-ben és 68-ban az USÁ-ban. Érdekes pályafutás.
Kedves Imre bátyám!
Ismét olyan emlékezést tettél le a közös asztalunkra, mely maradandó és melyre büszkét lehetünk. Én meg továbbra is “irigykedem” egy kicsit amire emlékezni tudsz, és akikkel össze tudod kötni a meccsemlékeidet.
Azzal sem mondok újdonságot, hogy az “irigykedés” mellett csodálom is azt a fajta optimizmusodat, ami még a mai napig is hitet tud adni Neked. Ezt már azon a “baráti >ftcbk< körben" (ezt a szóösszetételt külön is köszönöm) beszélgetésen is felvetettem Neked, ahol csak hamiskásan mosolyogtál, amit ott igazán nem értettem.
Most már tudom, hogy valószínűleg a "12. meccsemléked" már ott forgott a fejedben és tudtad, hogy ott fogod megértetni velem, hogy számodra honnan is ered az a fajta hit ami megismerkedésünk óta csodálattal tölt el.
Már kezdtem érteni. Aki ismeri a magyar történelmet és a Fradi múltját, annak nem kell magyarázni, hogy mit jelenthetett egy 17 éves fiatalember számára 1957-ben az "élet" és a Ferencváros iránti elkötelezettség.
Köszönöm Imre bátyám!
Hát, YSE, ez is valami fantasztikus… Ezer gratula! A világon nincs ilyen honlap, ezt felelősséggel állítom… az, hogy egy 56 évvel ezelőtti meccs rezdüléseire, hangulatára visszaemlékezel… rengeteg köszönet, ezt próbálom továbbadni a következő (Fradista) generációnak… (elnézést, hogy csak 4 évvel később reagálok, most jutottam el idáig, mert nem lehet betelni ezzel a fantasztikus weblappal). És akkor most, miután a csókos csapatok -sajnos- jól lebőgtek, leégették Magyarországot, innentől kezdve. HAJRÁ FRADI!!! Ezt a bajnokságot meg KELL nyernünk!!! Jövőre azután megmutatjuk Európának, hogy másféle csapatok is teremnek Hungáriában, mint a Győri-Fehérvári Vasas-Honvéd-Vasutas
Szép napot!
Tudna valaki abban segíteni, hogy hol lehet olvasni erről a bizonyos 53-as ifiválogatottról? Mert én sehol nem találom. Köszönettel: Gy.
A Heti Válasz netes változatában akadtam rá most a következő hozzászólásra egy Kubaláról szóló cikkhez.
http://hetivalasz.hu/itthon/az-elfeledett-futball-legenda-26802/
Ebből kiderül, hogy Kaszás László valóban játszott egy ideig Barcelonában. És sok igazság van a következő megállapítaában is:
>Sokak szerint a magyar futball generális visszaesése nem is annyira az Aranycsapat 3 meghatározó játékosának(Puskás, Kocsis, Czibor) “nyugatra” távozása miatt, hanem sokkal inkább a teljes “az arany ifi csapat” teljes állományának disszidálása miatt következett be.<
Nagyon élveztem az írás különleges hangulatát. Ehhez még én sem vagyok elég öreg.
Kaszásról valahol azt olvastam, rövid ideig a Barcelonában is játszott. Állítólag volt egy magyar csatársor: Kaszás, Kocsis, Kubala, Czibor -- utóbbi kettő közé valahogy befért a későbbi aranylabdás Suarez. De ez inkább csak legenda lehetett, ld. az alábbiakat.
Közben elővettem Dénes-Peterdi-Rochy-Selmeci könyvét (Kalandozó magyar labdarúgók), ott az áll, hogy 58-59-ben a Barcelonában, 59-ben a Real Madridban volt, de bajnokit egyik helyen sem játszott. 64-65-ben az Espanolban játszott -- talán Kubala protezsálhatta, ő akkoriban ott vezetett le 40 évesen. 58-59-ben Kaszás a Liege-ben is volt (?), 61-62-ben a Veneziában, 67-ben és 68-ban az USÁ-ban. Érdekes pályafutás.
Kedves Imre bátyám!
Ismét olyan emlékezést tettél le a közös asztalunkra, mely maradandó és melyre büszkét lehetünk. Én meg továbbra is “irigykedem” egy kicsit amire emlékezni tudsz, és akikkel össze tudod kötni a meccsemlékeidet.
Azzal sem mondok újdonságot, hogy az “irigykedés” mellett csodálom is azt a fajta optimizmusodat, ami még a mai napig is hitet tud adni Neked. Ezt már azon a “baráti >ftcbk< körben" (ezt a szóösszetételt külön is köszönöm) beszélgetésen is felvetettem Neked, ahol csak hamiskásan mosolyogtál, amit ott igazán nem értettem. Most már tudom, hogy valószínűleg a "12. meccsemléked" már ott forgott a fejedben és tudtad, hogy ott fogod megértetni velem, hogy számodra honnan is ered az a fajta hit ami megismerkedésünk óta csodálattal tölt el. Már kezdtem érteni. Aki ismeri a magyar történelmet és a Fradi múltját, annak nem kell magyarázni, hogy mit jelenthetett egy 17 éves fiatalember számára 1957-ben az "élet" és a Ferencváros iránti elkötelezettség. Köszönöm Imre bátyám!