Most újraolvasva láttam, hogy kimaradt az előmérkőzés. Amelyen -- 40.000 néző előtt -- nagy örömünkre a Salgótarján 3:1-re megverte a Dózsát…
És hogy miért volt elgondolkoztató a mérkőzés: mert mi lesz a továbbiakban, ha az igen gyenge újoncot is ilyen nehezen vertük?
Én is nagy örömmel olvasom újra tudósításodat abból az időből, amikor még én sem voltam Fradi-drukker és éppen a nagycsoportba készültem. Jó egészséget kívánok Neked!
Szerkesztőként és olvasóként is vártam már a folytatást. Örülök, hogy otthon vagy!
A szokásos elképedésem mellett (csak úgy megjegyzed, hogy a Komló elleni volt az 1232. bajnokink!) egy röpke pillanat alatt megállapítottam, hogy Te arról az évről emlékezel, amikor én még nem is léteztem, de már olyanokban, akiket a jelenben nagyon tisztelek, már lobogott a Fradizmus.
Vagyok olyan önző, hogy már várom a folytatást, és bízom benne, hogy a következő emléked 1958 nyarára fog fókuszálni. 🙂
Most újraolvasva láttam, hogy kimaradt az előmérkőzés. Amelyen -- 40.000 néző előtt -- nagy örömünkre a Salgótarján 3:1-re megverte a Dózsát…
És hogy miért volt elgondolkoztató a mérkőzés: mert mi lesz a továbbiakban, ha az igen gyenge újoncot is ilyen nehezen vertük?
Kedves Imre Bátyám!
Én is nagy örömmel olvasom újra tudósításodat abból az időből, amikor még én sem voltam Fradi-drukker és éppen a nagycsoportba készültem. Jó egészséget kívánok Neked!
Szerkesztőként és olvasóként is vártam már a folytatást. Örülök, hogy otthon vagy!
A szokásos elképedésem mellett (csak úgy megjegyzed, hogy a Komló elleni volt az 1232. bajnokink!) egy röpke pillanat alatt megállapítottam, hogy Te arról az évről emlékezel, amikor én még nem is léteztem, de már olyanokban, akiket a jelenben nagyon tisztelek, már lobogott a Fradizmus.
Vagyok olyan önző, hogy már várom a folytatást, és bízom benne, hogy a következő emléked 1958 nyarára fog fókuszálni. 🙂