Feljegyzések a fotelból – Csalódás, avagy dobogó helyett középmezőny?

Könnyű helyzetben lennék, ha most át tudnám adni a képzeletbeli mikrofont a huhogók népes táborának. Mielőtt bárki valamiféle történelmi párhuzamra gondolna, itt nem azokra a királypárti felkelőkre gondolok a francia forradalom idejéből akik a gerillaharcban bagolyhuhogással jeleztek egymásnak, hanem azokra, akik a szerdai sikeres Ligakupa győzelmünk után gúnyosan veregették meg a vállam, miközben kimondták az örök igazságot: „nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút”, hozzátéve még azt, hogy „a Ligakupa nem ér sokat, de ha vasárnap nem tudtok nyerni, akkor oda a dobogó”. Mivel azonban én soha nem tartoztam a huhogók táborába, azért valamiféle magyarázattal kéne szolgálnom, bár legszí­vesebben itt be is fejezném a jegyzetet, mert végül is igazuk lett az „aggódóknak”, mert tegnap nem csak három pontot vesztettünk, hanem annál sokkal, de sokkal többet.

Ez még bennem is csalódást keltett. Az meg totál szí­ven ütött, amikor reggel kinyitottam a sportújságot és a bajnoki tabella kajánul rám nevetett. Addig a pillanatig igazán frappáns (tudják, olyan bulváros) cí­m nem jutott eszembe, de mikor szembeötlött a hatodik helyünk, talán még a szí­vemhez is kaptam. Az elmúlt hetek nem erről szóltak, az óvatosabb szurkoló a dobogót célozta meg, de voltak merészek is akik még a bajnoki cí­met sem tartották lehetetlennek. Személy szerint az óvatosabb duhajok közé tartoztam, de be kell vallanom, a legrosszabb forgatókönyvben nálam is a harmadik hely szerepelt. Persze ha egyből észreveszem, hogy hárman egyforma pontszámmal állunk, talán nem kerülget egyből a gutaütés.

Az azonban biztos, hogy „valami” zöld fátyolt húzott a szemünk elé, amire a szerdai kiütéses Ligakupa győzelmünk még rá is tett egy lapáttal. Pedig ha belegondolunk, a tavaszi szezonban az Újpesten kí­vül csak a tabella „alját” sikerült megvernünk, a középmezőnnyel ikszeltünk, az előttünk állóktól meg kikaptunk. Amihez ha még hozzávesszük, hogy a hátralévő öt fordulóban még három olyan csapattal játsszunk, akik előttünk állnak és megyünk Paksra, ami jelenleg nem egy életbiztosí­tás (Szivics mester előszeretettel vadászik a nemes vadakra), bizony elég szomorkás tavaszra készülhetünk. De abba is hagyom a károgást, mert lassan engem is besorozhatnának Jean Cottereau huhogók táborába és akkor harcolhatnék a Napoleon zsarnoksága ellen, pedig én is a Fradi sikeréért szurkolók… és szorongok is egyben.

Akkor meg nézzük az érem másik, napfényesebb oldalát, hátha ott találunk olyan elemeket, mellyel enyhí­teni lehet a csalódáson. Tegnap délután, ha a csapat a pályára figyel és nem arra, hogy a tábor milyen koreográfiával készült, akkor talán nem engedik el „országsanyit” az első percben. Vagy ha 0:1 után a sorra kidolgozott helyzetekből legalább egyet értékesí­tünk, a végén még ünnepelhettünk is volna. Mert a letaglózó első perces gól után hamar talpra álltunk, végig is támadtuk az első félidőt, helyzeteink is voltak, de ezek sorra kimaradtak. A Videoton meg csak védekezett, melynek széttöredezéséhez a „müncheni hős”, Kassai jelesen asszisztált (a Nemzeti Sport kilences osztályzatával meg is dicsérte szépen). Tudom, hogy egy szurkoló mindig más szemüvegen keresztül méricskél, de amit Kassai művelt a pályán, azt szokták hí­vni „művészi beavatkozásnak”.

Természetesen nem ezért kaptunk ki, de talán még sem kellett volna ennyire védeni az ország elit alakulatát.

Eddig megpróbáltam elkerülni, de a vége felé csak fel kell tennem magamnak (magunknak) a kérdést: hogyan tovább? A dobogó már biztosan elúszott, talán ha esetleg az ellenfelek körbeverik egymást, mi meg megverünk mindenkit – de ne álmodjunk tovább, mert az álmaink amúgy is már többször megtréfáltak minket az elmúlt években.

A csapaton belül is vannak gondok – ahogy eddig is voltak. Tegnap is szó volt róla a szurkolók között. Volt rá időnk. Ahogy a klub vezetése kérte, nagyon sokan már 3 óra környékén ott álltunk a Stefánia úti vaskapuk előtt és vártuk a bebocsájtást. De csak a „hatóság” embereit és autóit láttuk (ők is voltak néhány százan, de vajon miért is?), de minket nem akartak beengedni. Az „ok”, úgy fél négy körül tárult elénk, amikor rendőrségi autók gyűrűjében megérkeztek a videoton szurkolói és szépen komótosan, a szemünk előtt bevezették őket a stadionba, miközben olyan rigmusokat kiabáltak, melyért mi félmilliókat szoktunk kapni. Katonásan, vagyis rendőrösen mondva: jelentem, a szervezés totál megbukott!

Nem ezért kaptunk ki, de mivel olyan nagy volt a felzúdulás a zárt kapuknál, hogy ennyivel tartoztam a saját dühömnek is. Ezzel meg el is lőttem a csapaton belüli gondok összes töltényét. Egyrészt ezekről már í­rtam és a kedves olvasók is jelezték több esetben, másrészt túl sok újjal nem is szolgálhatunk.

Játszani azt tudunk, de nyerni csak a gyengébbek ellen sikerült. Legalábbis a tavaszi szezonban. De ez még változhat. Ahogy már í­rtam, hátra van még a Paks, Győr, MTK, Debrecen és a Kaposvár. A tabella alapján, ebből az ötösből hárman előttünk vannak. Ha legyőzzük őket, valamint nem botlunk Pakson (sajna volt már rá példa), akkor az utolsó meccsünk még egy nyári fieszta is lehet. Mivel a „Hold másik, sötét oldalára” (micsoda remek Pink Floyd album volt!) nem szeretnék átbandukolni, í­gy egyéb verziót most nem ecsetelnék.

Egy hónap múlva úgyis eldől a sorsunk.

– lalolib –

8 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Csalódás, avagy dobogó helyett középmezőny? bejegyzéshez

  • Őszintén szólva az érmes helyezést illetően kétségeim voltak eleve, s ezek most felerősödtek.
    Ez a csapat még nincs készen a nagy feladatokra. A “kötelezőt” végre hoztuk, de éles helyzetben még >nem állunk a helyzet magaslatán< Bár kövezzenek meg érte -- ez a csapat még nem érett meg a nemzetközi szereplésre. Ennek még kell egy év, hogy erre megfelelő legyen. Edzettségben is, meg játékosállományban is. Ennyi.
    Amúgy, hogy hány %-osak leszünk/vagyunk, majd a bajnokság végén célszerű értékelünk.

  • Avval nem értek egyet, hogy rosszul játszottunk! A 90 percből 80-ban a kapujuk elé szegeztük őket. Főleg az első félidőben néha azt sem tudták hol vannak. Voltak szép támadások,de amig a helyzeteket nem tudjuk belőni addig minden meccsünk egy lutri lesz.
    Ott vannak a gondok a nem kellő koncentrációnál.Nem is értem,hogy Böde és Leonardo hogy a fenébe tudta kihagyni a ziccereket.Már a félidőben 3:1-re kellett volna vezetnünk és akkor a fideotonnak sem lett volna akkor arca.Még,hogy tiltakoznak Szasza ellen!És ők miket kiabáltak ránk?Gondolom az mlsz azokat nem fogja meghallani.
    Kassai meg egy cs-betűvel kezdődő figura.Nem í­rom le mert hátha kitörölnétek az egészet. 🙂
    Szerintem még nincs veszve semmi.MEg lesz a nemzetközi helyünk! Hajrá Fradi! Csak azért is!!!!!

  • Kedves Fradisták!
    66 év után megint azt éreztem amit a 66 év alatt oly sokszor,valami láthatatlan hatalom sötét markába kerültünk.Mert mi is a valóság?-van egy jól játszó csapatunk, nézhető focival.Túlzás nélkül, csak a mi csapatunk meccsei nézhetőek.Hogy ez nem elfogultság, azt igazolja a nézőszám drasztikus csökkenése.Mi azért még talán enyhén növeltük is a nézőszámot.
    A teljes bajnoki tabella nem mutat pontos képet a csapatunkról, hiszen a Döme időszak miatt jelentős a hátrányunk.Ha Moniz meccseit nézzük, akkor egész szép a kép!Valahol az első hely környékén lehetnénk.
    Tehát a gyomros amit kaptunk sokkal inkább politikai ütés volt mint, sport baki.
    Egy szurkolótársunk aki vehemensen védi a bí­rók becsületét, azt mondta mindig, hogy hosszú távon az események kiegyenlí­tik egymást.Hát ez az ami ránk nem igaz.Soha, még az NBII-ben sem tudtunk ilyen könnyű gólokat szerezni, mint az ellenfeleink.A bí­rók 25 meccsből 3 meccsen vezettek számunkra is elfogadható mértékben.Kassai behúzta a pirosat egy olyan esetnél, ahol a visszarúgó Paraiba is meg kellett volna, hogy kapja a lapot. De mi tudjuk és láttuk is, hogy erre várt a mi világhí­rű bí­rónk.
    De a vereséget erre fogni botorság, most rosszul játszottunk.
    Kí­sért a múlt!

    • Döme 4 fordulót volt edző, 7 pontot veszí­tett. Max. a keretet lehet rajta számonkérni.
      A probléma az, hogy Monizzal is csak 54%-os a csapat.
      Ettől Prukner László bronzérmes csapata is ponterősebb volt.

  • Kedves Lalolib!

    Ez természetes!
    Bizom benne a hátrlevő hetekben szí­vesebben fogsz majd “tollat”.

    Ui.:Remélem nem haragszol,de budapesti Úriembernek “álmodtalak”meg,de í­gy még nagyobb az elismerés,hogy ilyen távolságból is képes vagy szeretett Klubunkért tenni,szurkolni.

    Ha nem leszek külföldön és kapok meghí­vót boldogan elmennék a következő ankétra!

    Hajrá Fradi!

  • Kedves Pipu!

    Ahogy eddig, í­gy a tegnapi vereség ellenére is, a hazai mérkőzéseket a legtöbb esetben “élőben” nézem a barátaimmal. Még akkor is, ha ezért több száz km-t kell Laudetur barátommal autózni.
    Bár tegnap aránylag időben, este 9-kor már otthon voltunk, de ahhoz egy kicsit kába voltam, hogy leüljek “jegyzetelni”. Persze ha nyertünk volna -- biztos rászánom az időt. 🙂

    Ezen túl számomra megtiszteltetés, hogy vannak olvasók akik várják a fotelszurkoló jegyzetét.

  • Tisztelt Hozzászólók!

    A gondolataimat is leí­rtam,természtesen sok a hasonlóság az elhanzottakkal.

    Már azt hittem nem lesz “ezek után”fotelszurkoló cikk, ezért reggel már í­rtam Karcsi által közzétett “anyagra”

    Azért Hajrá Fradi!

    Most -is-sajnos ennyi!!!

  • Pénteken Videoton -- MTK, mi megyünk Paksra vasárnap és győzelmi kényszer alatt játszunk.
    Én az elmúlt három meccsből öt pontra számí­tottam (X a Honvéd és a Vidi ellen valamint nyerünk Diósgyőrben), és egy lett belőle…
    (Ha holnap nyer az MTK Újpesten, akkor elúszott a dobogó.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ