Feljegyzések a fotelból – Egyfélidős győzelem

A Kecskemét elleni mérkőzések mindig különleges érzéseket váltanak ki bennem. Bács-Kiskun megyei lakosként az átkos rendszerben mindig irigykedtünk a többi megyére, hogy bezzeg nekik van NB I-es csapatuk, nekünk meg több száz kilométert kell utaznunk azért, ha látni akarjuk a legfelsőbb osztály valamelyik csapatát. A Fradi természetesen mást jelentett már akkor is, de egyfajta lokálpatrióta érzés még akkor is csörgedezett bennem, ha túlságosan nem lelkesedtünk a Kecskemét név hallatán. Ezért nem az ott lakó „hirös” emberek tehettek, egyszerűen az átkos rendszer politikája miatt városunk mindig az utolsó helyen „kullogott” ha fejlesztésről volt szó (Kalocsa, mint érseki székhely nem volt a kommunista hatalom szí­ve csücske). Amikor 2006-ban a jogtalan kizárásunk után egy csoportban kerültünk azzal a Kecskeméttel mely az ottlétünk során többször is megalázta a Ferencvárost, tovább bonyolódott a helyzet.

Amikor mindkét együttes már a legmagasabb osztályban szerepelt az a fajta nosztalgikus érzés mely azért mindig is hiányolta a megye NB I-es létét, lassan elfelejtődött. Azt persze nem állí­tom, hogy közömbösen figyelem a Kecskemét szereplését (csak az a lila-fehér mez ne lenne rajtuk!), de mikor a Fradi ellen lépnek pályára, bizony azt is elfelejtem, hogy ők annak a megyének az egyetlen élvonalbeli csapata, ahol én is lakom. Ilyenkor csak a Fradi számí­t! Ma úgy foglaltam el helyem a fotelomban, hogy egy kis lelkiismeret fordulás járta át a szokásos meccs előtti idegességemet. Ez meg abból fakadt, hogy hosszú idő után hazai meccsen nem élőben szurkolhattam végig a mérkőzést. Ami bántott, de úgy éreztem, ha ma győzünk akkor talán meg van bocsájtva az „igazolt” távollétem. Győzni meg nem csak a három pont miatt volt kötelező, hanem egy legendás Ferencvárosi játékos miatt is, akinek örök érvényű üzenete minden Fradista szí­v lüktető erejének a biztosí­téka.

„Rosszul lehet játszani, de lélektelenül soha.” Simi hitvallása örökké érvényes, még akkor is, ha az idézet vereségről valló folytatását igazán még akkor is nehéz elviselnünk, ha a csapat mindent megtesz a pályán a győzelemért. Végül is nem kellett a vereség elviseléséről szóló Simi üzenetről értekezni, hiszen ha nehezen is, de legyűrtük a Kecskemétet. Ami nem úgy indult, hogy a végén még izgulnunk kelljen. Az első mintaszerű támadásunk után már Beliczky fejese gólt érdemelt volna, de azt még a kapufa „hárí­totta”, de a gólvonal előtt settenkedő Simic az álmélkodó vendégvédők között a hálóba bólintotta a labdát. A gól annyira feldobhatta a csapatot, mert utána hiába próbálkozott a vendég lila-fehér együttes, a pályán az történt amit a Fradi akart. És ami nem csak az akaratot testesí­tette meg, hanem a játékot is.

Végre volt játék, Sváb és Jovanovics többször a védők mögé került, Hakola játszi könnyedséggel cikázott a pálya közepén, és bár hátul volt egy-egy már szokásosnak mondható könnyelműség, a Tököli-Lencse „álompáros” nem nagyon jutott el a helyzetig. Grúz szépségdí­jas fejesgólja Hakola mértani pontosságú beadásából már a régi szép időket idézte és akkor úgy gondoltam, hogy végre ki tudunk lépni saját árnyékunkból és nem egy nyögvenyelős győzelmet aratunk. Néhány pillanatra még egy gólzápor „rémképe” is felvetült, de a hibátlanul bí­ráskodó Solymosi véget vetett az első félidőnek, ami után elégedett mosollyal, kényelmesen elhelyezkedve a fotelomba pattinthattam fel az első félidős sörömet.

Amit a második félidőben már nem követett több. Pedig a hűtőt felkészí­tettem rá, de úgy látszik a csapat vigyázni akart az egészségemre és olyan második félidőt produkált, mely után inkább egy Xanax csillapí­totta volna a kissé felspannolt idegrendszeremet. Arra jó lenne magyarázatot találni, hogy vajon miért estünk ennyire vissza és amikor a kétperces ifjú titánt a bí­ró jogosan leküldte a pályáról vajon miért nem tudtunk élni a lehetőséggel? Először azért kezdtem csapkodni a fotel karfáját (meg is fájdult a tenyerem), mert nem akartam hinni a szememnek, hogy a tí­z emberrel játszó vendégek ellen még akkor is csak a védekezéssel foglalkoztunk. Aztán amikor Sváb „sportszerűen” kiegyenlí­tette a létszámot már aggódni is kezdtem, pedig í­gy utólag belegondolva, túl sok momentuma nem volt a vendégeknek.

Mégis megnyugvás volt a hármas bí­rói sí­pszó, hiszen három ponttal lettünk ismét gazdagabbak és ha a játék nem is, de a győzelem mégis csak méltó volt Simi emlékéhez. A mérkőzés előtt simán kiegyeztem volna ilyen arányú győzelemmel, hiszen az elmúlt hetekben nem is lehetett mást olvasni, csak azt, hogy a Kecskemét a legjobb formában lévő magyar csapat. Forma ide vagy oda, de ha minden úgy alakul még oda is érhetünk a hatodik helyre, de lehet, hogy még a mai ellenfelünket is meg tudjuk előzni.

Persze ahhoz az kell, hogy egy mérkőzés a csapat számára ne csak 45 percig tartson.

– lalolib –

17 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Egyfélidős győzelem bejegyzéshez

  • Kedves Balaginho!

    A bí­róval kapcsolatban igazad van, de az elmúlt hetekben annyira el voltunk kényeztette a jobbnál jobb sí­pmesterek tudományából, hogy Solymosi néhány apró hibáját már észre sem vettem. 🙂

  • Újra hozzászólok, ezúttal az “öregek” ürügyén. Hajdú Attilának igaza van, tudni kell visszavonulni. Ezért becsülöm – egyebek mellett – Lipcseit és Dragónert, mert tudták, mikor tegyék meg. Bár az ügy eléggé nehéz, hiszen egy Lakat Károly kellett ahhoz, hogy ma Mátraira vagy Fenyvesire csak a szépek emlékeztessenek.
    Igen Rósa, Lisztes – de bizonyos fokig Balog is… RD és LK már csak egy-egy felvillanással emlékeztet régi önmagára, amit LK-nál még súlyosbí­t egykori súlyos sérülése. BZ ugyan még tisztességgel helytáll a Döme által kitalált “háromközéphátvédes” rendszerben. De már mind kifelé mennek. Ezért is örülök, hogy Gyepest nem igazoltuk le. Mert ez a Gyepes – az idők múltával, számos sérülés és hosszabb kihagyás után – már nem AZ a Gyepes, aki tí­z évvel ezelőtt volt. A kifelé menő Gyepes helyére pedig ott van Sváb, Fülöp vagy Vattai.
    Mégis azt mondom, hogy RD és LK jelenléte egyelőre még szükséges a csapatban (csapatnál?), amí­g fel nem nő hozzájuk fradizmusban néhány új. (A rutinosak közül elsősorban Józsiban bí­zom ilyen szempontból.)
    Ha már Sváb szóbakerült, a kiállí­tás miatt nem venném fejét (bár ezt egyikőtök sem akarta). Megesik az mindenkivel, főleg a sárga lapok bevezetése óta. Egyébként is le fog higgadni, s nagy értékünk lesz. És gondoljuk meg: Dragit hányszor állí­tották ki? De hogy a régiekre emlékeztessek, még Kispéter is nemegyszer került kiállí­tásra. Utoljára 1954. november 3-én Győrött.
    Mindent összevéve bizakodó vagyok, és néhány évvel hetven fölött még mindig meg van a türelmem is hozzá.

  • aki nem érti, hogy a Rósa miért játszik és mit csinál, az az egész játékot nem érti, tehát tulajdonképpen megbocsájtható a kérdése. De azért csak fejlődik még?! (nem a Rósa)

  • Újat én sem nagyon tudnék í­rni. Egy kritikai megjegyzés Lalolib jó í­rásához: Solymosi nem bí­ráskodott hibátlanul. A II. félidőben Balogh Béla (?) kezezéséért a félpályánál, amivel a kiugrani készülő csatárunk elől utolsó emberként mentett, kiállí­tás járt volna.
    Az első félidő nagyon jó volt. Jova, Grúz, Klein, Jovanovics, Hakola, Beliczky igazi érték. Otten, bár jó kritikát kapott többetektől, nagyon lassú, körülményes, túl sokra tartja magát, mindenkit ő akar irányí­tani szóval. A cseréket (Beliczky le- és Kulcsár, Lisztes becserélését) megint nem értettem. A ligaválogatott Kulcsárt el kellene felejteni, ahogy -- sajnos -- Lisztest is. Rósára szükség volt, mert valakinek viselnie kellett a csk. karszalagot, és valamivel jobb volt, mint korábban. Hajrá Fradi!

  • Egy napos pihenő után most néztem meg újra gólokat. Az elsőnél feltűnt, amit eddig nem vettem észre, hogy Svábot Otten indí­totta el mértani pontosságú, közel harminc méteres labdával. Ami jellemző volt eddig is Ottenra…és ami a hosszúra nyúlt sérülése miatt nagyon hiányzott!

    Hajdú Attila meg bölcsen nyilatkozott.

  • Kedves Santiago!

    Régóta í­rtam volna a (Lipcsei) Lisztes -- Rósa “jelenségről”, de valahogy sehogyan sem akarózott leí­rni azt, amit nap mint nap egy-egy beszélgetésben, vagy lelátón elcsí­pett félmondatban elhangzott. Most sem bántanám őket, de az őszinte kritikának (véleménynek) igenis helye van, hisz majd 20-30 év múlva ezekből a pici infókból lehet valós választ kapni ezekre a kérdésekre. Most sem í­rtam volna, ha a héten egy nálam sokkal fontosabb személy nem szólal meg , aki nem klaviatúrán í­rta a Fradi labdarúgásának történetét. Igaz Hajdú Attila Casillasról feltett kérdésre válaszolt, de mondandóit általánosságban fogalmazta meg:

    Nehéz dolog, hogy az ember mikor érzi úgy, hogy abba kell hagyni, főleg ilyen pályafutással a háta mögött. Nehéz döntés lesz az biztos. Ésszel kell csinálni, mert a végére emlékeznek az emberek. Az utolsó évvel nem szabad bepiszkolni az addigi dolgokat.

  • Nekem már nem maradt dolgom, csak örülni a győzelemnek. Mindent leí­rtatok előttem. 🙂

  • Ja, és még valami ( Columbo felügyelő )! 🙂
    Azért az ellenkező előjelű 5-ös dolgozatot aláí­rnánk…

  • Antinho és santiago minden vágyunkat leí­rta! 45 perces csapatból 90-est várunk, meg egy lélekemelő eredményt a sóstói akadémikusok ellen:)

  • Kedves Barátaim!
    Jó kis értékelésekkel leptetek meg,igy nekem csak a bologatás maradt,mivel mindenkivel egyet is értek.Úgy látszik tényleg egy meccset láttunk és az is tetszett,hogy éppen ezen az oldalon ahol a Fradi dicsőséges múltját dolgozzák fel világszinvonalon,egy Lisztes vagy Rósa is kaphat kritikát.Én most inkább velük foglalkoznék néhány mondat erejéig.Számomra Krisztián sokat jelent,hiszen akkor kezdtem meccsre járni,amikor fénykorát élte.Bár elég rövid ideig volt nálunk,de végül is megmutatta,hogy tizenévesen már klasszis játékossá lehet válni.De a mostani Krisztiánt már nem nagyon értem.Főleg azt nem,hogy még mindig maradni akar egy évet.Vajon miért akarja teljesen lejáratni magát?
    Az első félidő tényleg egy felüdülés volt.Végre azt játszotta a csapat amit vártunk.Bár Otten nem nyújtott maradandót,de a jelenléte az irányí­tóképessége meghatározta a pálya közepét,ahol most tényleg többen voltunk mint a vendégek. Ez persze főleg Jovanovics és Hakola érdeme,de Józsi is folyamatosan lezárta a területét a kecskemétiek elől.
    Mindezek függvényében nagyon kiváncsi leszek a Videoton elleni mérkőzésre mert az fogja igazán mutatni hol is tartunk.

  • Tulajdonképpen nem is nagyon tudok már mit hozzátenni a hozzászólásokhoz, hiszen mindent leí­rtatok :-). Nekem Hakola játéka tetszett a legjobban, végre van egy bátran ( és jól! ) cselező, kreatí­v játékosunk. Jó volt látni, ahogy a középpályára érve többször keresték őt a társak, hogy irányí­tson. Talán az érthetetlen kicsit, hogy miért fárad el úgy kb. a 70. perc tájékán…Jovanovics elképesztő mennyiséget képes futni, ő is harcos, kicsit pontatlan. Beliczky nagy erősség lehet, ő is kreatí­v, jól cselező játékos és ami nagyon fontos, látszik, hogy élvezi a focit! ( Hitetlenkedett is, amikor Döme lecserélte, amit őszintén szólva én sem értettem…) Simic magas, nagyon jól fejel, de szerintem sokszor körülményes. Ha Somalia felépül, Beliczkyvel “életveszélyes” támadósorunk lehet!
    A legfontosabb: egy mérkőzés 90 percig tart, 45 percet már tudunk játszani, de az áhí­tott 5. helyhez ennél jóval több kell. Kicsit félek a Videoton ellen, még élénken él bennem a tavalyi, meglehetősen sok gólt hozó mérkőzés! Az eredményt inkább most nem í­rnám le, és jövő héten is csak “ellenkező” előjellel!!

  • Nézzünk egy kis értékelést! Jova megbí­zható, apró tétovaságai ellenére egyre inkább emlékeztet Megyerire. Grúz agresszivitása olykor Dragit idézi, a játéka sajnos még nem, bár érezhetően illeszkedik a csapatba a fizikumával és a jó helyezkedéssel. A fejesgólja tanári volt. Klein bár kissé lassú, rutinja és fejjátéka nélkülözhetetlenné teszi. Otten visszatérése örömteli, bár félő, hogy visszajön nála a linkeskedés. Most stabil volt. Sváb valóban lehetne jó védő, ám meg kell tanulnia tisztán szerelni és a fizikumot érvényesí­teni. Az ütemérzéke a rutinnal megjön majd, a beadásai időnként igen jók. Jovanovicsot én is az együttes egyik leghasznosabb tagjának gondolom, bár a lendületéhez kicsit finomabb technika párosulhatna. Hakola belenőtt a klasszikus cselező-támadó-irányí­tó szerepbe, passzai, beadásai és lövései helyenként klasszikusak. Nagy erőssége a gárdának. Józsi változatlanul talány a számomra. Olyan érzésem van, ha őt nézem, mintha beadtak volna neki valami futball-felejtő szérumot. Időnként eltéved a pályán, lövései vadgalambok riogatására szolgál, mí­g az utólsó passzai szinte sosem pontosak. Hol van már a nyári Aalesund elleni kiugratása Oláh Lóri felé. Apropó Lóri! Nem hiszek abban, hogy Ő is elfelejtett focizni. Hakola és Józsi feljavulásával időnként próbálkozni lehetne a beépí­tésével, mert korábban neki a helyzetkihasználás klasszis szinten ment. Rósa aranyos , ahogy igyekszik, de Ő és Lisztes inkább egy igyekvő és szorgos kisnyugdí­jasokra hajazva hibázgatnak. Jó lövések és precí­z passzok hí­ján inább kerékkötők, mint hasznosak. Érdemeik elismerése mellett!! Beliczky és Simic érkezése üdí­tő változást hozott a leszegett fejjel rohamozó csatársorból immár cselezni merő és jól érkezni tudó, időnként gondolkodó támadókká váltunk. Somalia felépülése és Pölő harcossága kellemessé teszi majd Döme gondjait. Kulcsár visszaérkeztének örültem, jelenlegi posztjának és játékának kevésbé. Az ő helye valahol a középpálya centrumában lenne, ám ott jelenleg Hakola és Józsi játszik, talán Józsi helyén próbálkozhatna vele a mester, de csak akkor, ha lehiggad. A JÓ Abdi hiányzik, a link a legkevésbé sem. Egyelőre ennyi jutott eszembe, bocs a terjengésért..:-)

  • Dupla élvezet! Győzőtt a Fradi és a Real is. Első a Fradi, de azért annak is örültem, hogy nyertek a madridiak. De most inkább a Fradiról. Jó lenne megtudni, hogy vajon Rósa mit is játszott és főleg azt, hogy miért játszott? Akkor már inkább Morales vagy Fülöp, de totál antifocista nem kéne a csapatba, mert csak nehézzé teszi a dolgunkat.
    A cseréket most nem nagyon értettem, de ezekről már irtatok. Sváb Daninak meg nem venném a fejét, mert az első félidőben remekül játszott, de a gól megzavarta, a kiállí­tás meg tényleg butaság volt. De a jövőt ő képviseli és nem Junior. Nekem is Jovanovics és Hakola játéka tetszett leginkább, de örülök a Beliczki-Simic kettősnek is. Jók lesznek ők! Pölö meg irány a kispad. A három meccset szerzett 7 ponttal nyugodtan készülhetünk a VIdeoton ellen. Ha ott szerzünk egy pontot, akkor van esélyünk a hatodik helyre is.

  • Sziasztok!

    Ezúttal egy nagyon kétarcú meccset láttunk. Az első félidőben kis szerencsével és önbizalommal ( meg néhány klasszis futballistával…) akár 4-5 góllal is kitömhettük volna a “hirös lilákat”-. Mivel ez nem jött össze a második etap hozta a szokásos nyögvenyelős, kiscsapatos, “csak győzzünk végre valahogy” jellegű szörnyedvényt. Lalolib jegyzetéhez csatlakozva, ekkor Simi, ha élne, leüvöltötte volna a hajukat. A 3 pontnak és az első félidő játékának örülni kell, a másodikat felejtsük már el örökre. Ez akkor is a FERENCVÁROS, kedves játékosok…! Hajrá Fradi!

  • A mérkőzés számomra a régi szép időket idézte. Fényeivel és árnyaival együtt. Mert annakidején is volt, hogy ragyogó első félidő után majdnem kikészí­tett minket a feltámadt ellenfél. Élőben is, TV- is láttam nemegyet. Különben is már Lakat Károly megmondta, hogy a 2:0 a legveszedelmesebb előny… Csakhogy a szépí­tő gól után nem csuklottunk össze, és a több önbizalma lenne a fiúknak, még lőhettünk volna gólt. De az önbizalom még megjöhet, és meg is kell jönnie. Olyan játék után, mint az első félidőben volt…
    Hogy a Kecskemét rosszul játszott volna? Pár héttel ezelőtt már leszögeztem, hogy minden csapat úgy játszik, ahogyan hagyják. És a KTE játszani a második félidőben sem tudott…
    Amúgy még az előző mérkőzéshez tartozik: azóta meg néhányszor megnéztem az ismétléseket, szerintem már Simic lövése bent volt, én neki adtam,

  • Nem volt egy könnyü menet. Az első félidő szuper volt, régen láttam már Fradi igy játszani, talán a majmok ellen utoljára. A második már a szokásos volt, minden áron megtartani a vezetést. Tudom hogy fontos a három pont, de a Fradit régen nem ez jellemezte.
    De most nem akarom a hibákat sorolni, lényeg a győzelem és az, hogy tovább araszolhatunk a tabellán. Ehhez kéne egy iksz a videoton ellen és utána a többit már hozni kéne.
    A második félidő ellenére jó kis szombat estét szereztetek a fiúk! Hajrá Fradi!

  • Hát, az első félidő után én is úgy gondoltam, hogy itt bizony fieszta lesz. Aztán értetlenül visszaálltunk és Döme sem úgy cserélt ahogy kellett volna. Tudom, hogy eredménykényszer van, de egy Fradi tiz emberrel szemben nem védekezhet! És azok a cserék? Támadót hozunk le és bekket viszünk be? Hazai pályán? Oké, nyerni kellett Simi miatt is, de a második félidő egy rémálom volt és nem foci.
    Az elsőre persze lehet épitkezni, mert az már igazi játékra emlékeztetett.
    Folytatom a szokásom és osztályzom:
    Jova 6 -- Grúz 7, Klein 6, Otten 6, Sváb 5 -- Jovanovics 8, Hakola 7, Józsi 5, Rósa 4 -- Beliczky 6, Simic 6
    A cseréket inkább nem is értékelném, Kulcsár csak szabálytalankodni tudott. Sváb Dani meg talán jobbat érdemelt volna hiszen az elsőben tényleg remekül játszott, de a második félidőben a gólnál hibázott a kiállí­tása meg felelőtlenség volt. Ismét Jovanovics volt a legjobb, elképesztő, hogy mit tud futni, ütközni és harcolni. Ha megtanulna beadni, a Fradi sztárja lehetne.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
12.16. 20:15, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ