Feljegyzések a fotelból – Évzáró gondolatok

Még néhány óra és becsukódik a Ferencvárosi labdarúgás 110 éves történelmének 2010-es almanachja. Még néhány óra, és a felfokozott szilveszteri hangulatban, kezünkben a pezsgős pohárral meghitten várjuk azt a pillanatot, hogy éjfélt üssön az óra és átlépjünk a következő évtized első évébe. Ilyenkor a jókedv és a vidámság mellé párosulni szokott a számvetés és a szinte „kötelezően” előírt fogadalomtétel, mellyel megpróbáljuk az előttünk álló évnek megadni a tiszteletet.

Ami előttünk áll, amit még nem éltünk meg, az bizonytalan és kiszámíthatatlan. Talán ezért is kell számot adnunk az eltelt évről és ezért teszünk fogadalmat, hogy saját múltunkba kapaszkodva tudjuk folytatni az életünket úgy, hogy elszámolunk a cselekedeteinkkel és új impulzusokat keresve előre meghatározzuk azokat a normákat, melyeket az új évben képviselni akarunk. Nekünk, Fradistáknak több mint száz éve már kijelölték az utat, és a három E betűvel meghatározták azokat az erkölcsi normákat melyeken nem kell változtatni, csak azok mentén kell tovább folytatni a dicső történelmünkben megkezdett utat. Változtatni nem kell, de félteni és újra és újra hitet tenni mellette kötelességünk, mert olyan időket élünk amikor ismételten nem kellünk senkinek, amikor ismételten veszélybe kerülhet a létünk és amikor a hangzatos kijelentések ellenére azok, akik tenni is tudnának a Fradiért, egyszerűen elfordulnak a 110 éves örökségtől.

Mely sokkal többet jelent 28 bajnoki címnél, 20 magyar kupagyőzelemnél, az 1965-ös VVK sikernél és az 1928-as és az 1937-es KK diadalnál. A Ferencváros mindig egyet jelentett a magyarsággal, és a polgári léttel. A Ferencváros mindig többet jelentett egy kerületnél, szurkolói nem egy városhoz, hanem az egész országhoz köthetők, sőt túllépve a jelenlegi országhatárt, a világ minden pontján megtalálhatók azok, akik tovább viszik a Ferencváros szeretetét. Ezt meg kéne becsülni, mert a történelem útvesztőiben szétszabdalt magyarságnak egyre kevesebb az összekapcsoló ereje, egyre kevesebb a tér melyben megtalálhatjuk egymást.

2010-ben annak ellenére, hogy azt hittük, jó irányban történtek a változások, az a bizonyos „tér” tovább szűkült. Most könnyű lenne kifogásokat keresni. Fel lehetne sorolni az előző időszak üldöztetését, a be nem tartott ígéreteket, de ezekkel néhány órával a pezsgős koccintás előtt csak azt érnénk el, hogy nem tudnánk jó szívvel és bizakodva átlépni a következő évbe. Mert bár kialakulóban van egy szerethető csapat, de a háttér ismét bizonytalan és kiszámíthatatlan.

Amikor 2010 nyarán megtörtént a szakmai váltás, Prukner László személyében nem csak ez új edzőt, de egy teljesen új szemléletet is kaptunk. A csapat szinte teljesen kicserélődött, jöttek ismert és az „internetről vásárolt” játékosok és bár akkor még nem voltak olyan hangok, hogy McCabe árulni akarja a csapatot, de a játékos mozgásból már látszott, a tulajdonos továbbra is a középszerűségben látja a jövőt. Szerencsére ehhez Prukner László nem volt alkalmas kivitelező. Mivel magáról a szezonról az elkövetkezendő napokban részletesen is leírom majd a gondolataimat, így most csak annyit: Prukner László vezetésével, a buktatók ellenére ráléptünk egy olyan útra, mely talán méltó lehetne ahhoz a múlthoz, melyre mindannyian büszkék vagyunk.

A gond az, hogy a jelenlegi út nincs teljesen kikövezve. Róma sem lett volna a világ központja a „Via Appia” nélkül, mely a biztonságot és a békét hozta meg a Római Köztársaság számára. A Brundisiumtól Rómáig húzódó utat légiók védték. Vajon a Ferencváros jövőbeni útját a szurkolókon kívül védi még valaki? Vajon a Fradi Via Appiája, mely az Üllői út 129-től az egész világot behálózza és összeköti a zöld-fehér szíveket, meg tud még újulni az erkölcs, erő és egyetértés jegyében?

Most még nem tudom, hogy az újév pillanatában a családunk, a barátaink és saját magunk boldogulásán kívül, a Fradival kapcsolatban mire is emeljük majd a poharunkat. Vajon mit is kívánhatunk, vajon mit is remélhetünk a következő évtől. Én biztonságot és kiszámítható jövőt szeretnék. Azt, hogy amit az ősök 110 éve elkezdtek, az folytatódjon, az ne szakadjon meg és senki se tudja veszélyeztetni a jövőnket.

Kedves Fradista Barátaim! Néhány óra és új évet köszöntünk. Hioszi Tatiosz mondta, hogy soha ne gondoljunk a rosszra, mert az a mélybe taszít. A jó gondolat ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás – felemelkedés.

Boldog új évet Ferencváros!

- lalolib -