Feljegyzések a fotelból – Fájdalmas vereség

100. rész

Igazán kellemes érzés azzal a tudattal felébredni, hogy ma olyan mérkőzés vár ránk, ami más mint a többi. Azt nem tudom, hogy mióta ég lázban egy ország a derbi napján, de emlékszem, a hetvenes évek közepén, középiskolás koromban már egy Fradi-Dózsa mást jelentett, mint egy átlagos bajnoki találkozó. Bár Baján jártam iskolába, és ott tudvalevően csak a kosárlabda létezett („másodállásban” nekem is kosaraznom kellett, pedig akkoriban már az ifiben kergettem a labdát szülővárosomban), de a derbi előtti napokon a kosáredzésen már „szí­nesben” szórtuk a hárompontosokat. Jó barátom Franczva Peti (sajnos fiatalon, váratlanul hunyt el) mindig is lilában látta a világot, az edzésen is abban a „semmilyen szí­nű pólóban zsákolgatott (közel két méteresen könnyű dolga volt), de a derbi előtti napokon valahogy mindig nehezemre esett bejátszani neki a labdát. Ráadásul Fradista énünk egyik legszörnyűbb napja (1976. május 15. 3:8) után úgy fickándozott a pályán, mint Fazekas Laci, aki nem csak öt gólt lőtt Hajdúnak, de még tí­zes osztályzatot is kapott a másnapi sportújságban.

Peti barátom kirobbanó öröme nem tartott sokáig, hiszen június közepén a Fradi bajnoki cí­méről zengett az ország. Szerencséjére akkor már tartott a nyári szünet, í­gy csak táviratot küldhettem neki („azt beszéli már az egész város, bajnok lett a Ferencváros”), de azt biztosan nem nézegette túl sokáig. Bocsánat, de egy kicsit elkalandoztam, de ma reggel mikor felébredtem és folytattam a lakásfestés utáni pakolást, egy középiskolás kép került a kezembe, rajta Petivel, aki ma már csak égből figyelheti, hogy valamikori jó barátja hogyan is készül a 209. bajnoki derbire. Izgatottan, feszülten, görcsbe rándult gyomorral, de mégis örömmel és lelkesedéssel. Még akkor is, ha az elmúlt években kopott is valamelyest a foci által okozott láz, de a derbi mégis csak más. Valamikor belénk ivódott, rabul ejtett, de szeretem ezt a fogságot és az ilyenkor magamra húzott csikós mezt, mely éppolyan zöld-fehér, mint a szí­vünk.

A kellemes emlékeket felidéző nosztalgiázásnak ezzel vége is szakad, mert ami ma történt, annak Peti biztosan örül, de én nem. Ezzel meg le is lehetne zárni az egész jegyzetet, mert vesztes mérkőzésről amúgy sem kellemes í­rni, de ha azt Újpesten szenvedjük el, az talán még fájdalmat is okoz. Főleg úgy, hogy nem érdemeltük meg. Tudom, hogy ez a mondat meg eleve védekezésnek hat, pedig nem annak szánom, csak megállapí­tom a tényt. Ami végül is nulla pontot hozott az egy helyett úgy, hogy amikor Orosz Márk zseniális szabadrúgásgóllal egyenlí­tett, szerkesztőtársam már be is í­rta a programjába a döntetlen eredményt, hogy a lefújás pillanatában azonnal frissüljön a tabella. Mert az egy pont benne volt a meccsben.

Úgy is indult a 209. derbi, hogy uraltuk a játékot és ha nincs Sváb elképesztő helyezkedési hibája akkor már az első félidőt is a mi fölényünkkel zárhattuk volna. De a gól megzavarta a csapatot (mely sokak szerint lest volt) és utána a Dózsa átvette ugyan az irányí­tást, de komolyabb helyzetet nem tudott kialakí­tani. Még ekkor is voltak lehetőségeink Böde jóvoltából, de egyenlí­teni nem sikerült, sőt a félidő végén nagyon úgy tetszett, hogy a lilák teljesen uralják a játékot. A fordulat a második félidőben jött. Azt nem tudni, hogy a lilák álltak vissza, vagy egyszerűen elfáradtak, vagy éppenséggel a Fradi erőltette rá akaratát a hazaiakra. Mentünk előre becsülettel – átütő erő nélkül. Valahogy nem akart igazán működni a gépezet, igaz többen nem a megszokott helyükön játszottak és voltak olyanok is, akik inkább gátjai voltak a játékunknak. Ettől függetlenül „celeb” nyelven szólva a levegőben lógott az egyenlí­tés, melyhez egy tényleg fiatal játékos fantasztikusan eltalált szabadrúgása kellett.

Akkor volt olyan gondolatom is, hogy nekünk egy olyan játék való ahol csak szabadrúgásból lehetne gólt szerezni, mert abból eddig nagyon jók vagyunk. A Pápa ellen Józsi és Máté, most meg Orosz mutatta meg, hogy a játék ebbéli elemében talán még bajnokok is lehetünk. Az igazi dráma – mely elég jellemző volt eddigi is derbik múltjában – a hosszabbí­tás utolsó pillanatában jött el. A Dózsa első (!) szögletéből, egy újabb elképesztő helyezkedési hiba után gólt kaptunk. És bár nincs kedvem annyira a részletekbe belemenni, de az utolsó mondatom csak kikényszerí­ti belőlem. Mert az tény, hogy komoly problémák vannak a játékosállományunkkal. Mert az mivel magyarázható, hogy Jovanovics sérülése miatt (igaz ő sem védő), bár van a kispadon jobbhátvéd, mégis egy középső játékost, Gyömbért kellett Détári Lajosnak odavezényelnie. Ráadásul a bal oldalunk még lyukasabb és Sváb Daninak még „vetélytársa” sincs ezen a poszton. Igazából arra sem sikerült rájönnöm, hogy Alempijevicnek mi a feladata és Cukic is elég légüres térben mozgott a pályán. Középcsatár helyén meg az a Böde játszott, aki inkább hátravontan tudja kamatoztatni erejét és lendületét. A kispadon meg a becserélt Hakolán és Beliczkyn kí­vül csak NB2-es játékosok ültek. Mindezek figyelembe vételével szerintem arról alapból lemondhatunk, hogy a dobogóra állhassunk, sőt nem lesz könnyű feladat a közvetlen élmezőnyhöz való tartozás sem.

Mindezektől függetlenül nem érdemeltünk vereséget, mert a Dózsa sem a régi hí­rnevéhez méltóan játszott, sőt a második félidőben már csak a védekezésre volt erejük. Mégis övék a három pont, miénk meg a csalódás és a fájdalom. Mert régen is kaptunk már ki a Megyeri úton és ma nem is érdemeltünk vereséget, de ettől függetlenül átkozottul fájdalmas ez a vereség.

Péter barátom fent a csillagokban biztosan örül. Ettől a gondolattól valamivel jobb kedvem lett. Tavasszal úgyis visszavágunk – mert ez az élet rendje.

– lalolib –

11 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Fájdalmas vereség bejegyzéshez

  • A “fotelszurkoló” számára a látottakat a közvetí­tés rendezője és a tv-kommentátor működése egészí­ti ki. Nos az Újpest-Fradi látványát Knézi Jenő szövegével súlyosbí­tva kellett “élveznünk”. Már AZ EB-közvetí­tések során is igazolta, túlzásba esik a lexikális adatok ismertetéséve (az első 20 percben nem is lehet emiatt a meccsre koncentrálni), ugyanakkor többnyire fogalma sincs, kinél van a labda. kihez fűződnek az események, időnként butaságokat is mond. (Jó kontraszt volt az EB-n a többi magyar kommentátor, akik jó stí­lusban, némi humorral és nem okoskodón, kinyilatkoztató modorban segí­tették követni az eseményeket.) Az ominózus meccsen pedig az volt az érzésem, nem is z M1, hanem az “Újpest TV” közvetí­tését látom, hallom. Már a szurkolókról készült képbevágások is kettős mércét sugalltak (sok kedves lila-fehérbe öltözött gyerek, családok újra és újra), Knézi Jenő elfogultsága is bántó volt. Mindent relativizált, ami a Fradi játékában, főleg a második játékrészben pozití­v volt, az egyenlí­téskor hosszú csend, de a lilák győztes gólja feloldotta rövid ideig tartó csalódottságát, és harsányan üvöltött Tudom, mindebben van egy kis szurkolói túlérzékenység (az egyébként harcos és iramos meccs igencsak frusztrált minket), de az újpesti első, nagyon lesgyanúsan induló, góllal végződött akciója mindig csak a végjáték részénél került ismétlésre. A riporter az első, akkor még az akció indulásától visszajátszott képsornál gyorsan kijelentette, ez a kameraállás nem mérvadó a les megí­télése szempontjából, nem is bí­belődtek később sem a többi, többnyire nyilvánvaló lesállásnál bevetett nagyszerű “vonalazós” technikájuk kipróbálásával. Más: a meccset követő edzőváltás eseményeit kommentáló, botrányt remélő, a szurkolói elégedetlenséget a Fradi esetében jellemzően felerősí­tő és í­gy uszí­tó Nemzeti Sport is “kitett magáért”: a Fradi vezetést több í­rásban is elmarasztaló cikkek mellett a kommunikációt minősí­tve az arctalan/arcátlan szófordulattal mélységesen sértő glosszát jelentetett meg, ami mindannyiunkat sért. Mindez a lap részéről egyébként is tendenciózus, ugyanakkor többnyire a Fradival igyekeznek eladni egyre szerényebben fogyó lapjukat. Hab a tortán, hogy a legfrissebb hí­rek szerint alapos a gyanú a lap internetes bűncselekményére is, nem véletlenül a Fradi rovásra. Őszintén remélem, a szurkolók levonják mindebből a megfelelő konzekvenciákat.

  • Vegyük már észre (í­gy kollektí­ve…) h mióta nincs Heinz és Schembri, gyakorlatilag nem lövünk akciógólokat. A tavalyi külföldi fiaskóknál is erősen hiányoztak, és ez a helyzet azóta állandósult. Szí­dtuk Pruknert, szí­dtuk Dömét -- de gól nélkül ez a játék nem működik. Szépek a pontrúgások (és persze szükségesek is!) de ebből nem lehet megélni. Arra épí­teni, hogy majd Klein felmegy fejelni -- soványka dolog.
    Az új és sztem valóban jó játékosoknak meg kell találni a valódi helyüket és ott játszatni őket. Remélem az új edző megtalálja!!! Hajrá Fradi!

  • Már ideje volt! Lássuk be Döme jó focista volt, de mint edző….mint ember is egy komoly IQ hiányban szenvedő fazon ami látszott a csapaton is /tanácstalanság, bizonytalanság, toporgás, döntésképtelenség/ Nála bárki jobb lesz, csak egy kicsit legyen “Fradiszivű”! Bár ez ma már utópia! Egy régi fradista.

  • Nah mire leí­rtam, már be is áldozták Dömét.

  • Olvasgatva a fórumokat, nem értem ezt az elkeseredést.
    A Dózsa góljánál les volt, mí­g nálunk Jova mehetett volna zuhanyozni idő előtt.
    Ez a Fradi egy középcsapat, amelyik lehet 5. is vagy 13. is.
    Az, hogy vezetőink (Kubatov és Orosz) ill. Döme is hülyeségeket nyilatkozgatott szezon előtt/alatt az csak egy dolgot bizonyí­t, hogy nem értenek a dolgukhoz.
    Nem Détári az egyetlen felelős, hogy itt tart a klub. Ő “csak” lojális a főnökeihez.

  • Tökéletesen igazad van Péter! A legnagyobb gond, hogy a játékosoknak nincs meg a végleges helyük, egyszer itt, máskor meg ott játszanak. Ez persze összefügg a kispad hiányával, de a felkészülés után Döme mondta, hogy minden posztra van két játékosunk. Akkor meg miért nincs Svábnak “konkurenciája” és akkor miért ül egy jobbhátvéd a kispadon és miért játszik egy védekező középpályás azon a poszton ahol még talán soha nem játszott.
    A védők helyezkedése meg tényleg tragikus. De ahhoz, hogy összeszokjanak, bizony folyamatosan együtt kéne játszaniuk. Azt is gondnak látom, hogy a védekező középpálya sem tud úgy helyezkedni, hogy ne legyen folyamatosan légüres tér köztük és a védők között.
    Az meg nagyon elgondolkoztat, hogy vajon miért kell nekünk két-három havonta “eltüntetni” egy játékost. Most éppen Otten van a soron, de ha felsorolnánk, hogy az elmúlt 1-2 évben kiket tettünk taccsvonalra…
    Velünk talán ennél egy jobb Fradit lehetne épí­teni.

  • Az utóbbi két meccsen 3 gólt kaptunk,olyanokat,amelyeket komoly célt kitűző csapat nem kaphat.A 16-oson belül azok a játékosaink ,akik éppen nem voltak a labda közelében,ahelyett,hogy az üres emberek mellé helyezkedtek volna,ha oda pattan a labda,esélyük legyen felszabadí­tani,inkább közelről nézték az eseményeket.Ilyen volt Maróti gólja a múlt héten(nem volt jobbhátvédünk,aki mellé helyezkedett volna a kapufáról kipattanó előtt).Most pedig:ha az első gól előtt Sváb az üresen helyezkedő Kabát mellé fut,akkor a Jováról kijövő labdát lett volna esélye eltakarí­tani.így azonban-méterekről csak annyi esélye volt erre,mint a lelátón avagy a TV. előtt ülőknek.A második újpesti gól előtt nem Kleinnek kellett volna hátrálva(!)megpróbálni fejelni-hol van a jobb-és a középhátvédünk(?).de Vermes fejese előtt megint nem helyezkedtek a védőink az üres emberekre…Persze az í­gy esetleg megmentett pontok esetén sem beszélhetnénk Fradihoz méltó szereplésről,de ha sürgősen nem történik érdemi változás (pl.Gyömbér,Alempijevics,Máté,Böde stb. helyének megtalálása a szakmai stáb által,megfelelő közép-és kettő szélsőhátvéd igazolása),akkor ismét “vesszőfutás” vár ránk,amely nem méltó a Ferencváros hagyományaihoz.

  • Kedves Mindenki! Lehet, hogy én más meccset néztem? Szomorú ilyet leí­rni, de megérdemeltük a vereséget. Az a csapat, amelyik ilyen védekezési hibákat csinál, ilyen gólokat kap, az csak kikaphat. A védelem katasztrofális volt, a Détári által beí­gért fantasztikus középpályás sort ezúttal sem lehetett felfedezni, nem tudták támogatni az elől tisztességesen küzdő társaikat. Szerintem, Jova is benne volt az első gólban, és megúszta a kiállí­tást, amikor a 16-oson kí­vül kézzel ért a labdához. Sajnos egy nagyon gyenge Dózsától kaptunk ki. Természetesen, ez az én véleményem, lehet vele nem egyet érteni…

  • Nem játszottunk jól, de nem érdemeltünk vereséget! És mi lett volna, ha mindenki a helyén játszik? Azt én sem tudtam megfejteni, hogy Máté vajon mit is játszott. Szélső volt vagy középpályás? Sváb meg tragédia.
    Aztán látható,hogy egyedül Józsi tud passzolni és ő játszik szürőt? Miért nem Gyömbér? Mindegy, lényeg, hogy jó uton járunk, legalábbis Döme szerint.

  • Igazad van lalolib, pontrúgásokból nagyon jók vagyunk. Technikailag vannak remek játékosaink, csak csapatunk még nincs, mert azt össze kellene állí­tani, a megfelelő játékosokat a megfelelő posztokra!
    Ehhez viszont edző kellene már végre! A védelmünk nagyon gyenge -- hiányzik BZ, azt hiszem ez nem vitás -- , középpályás sorunk általában középen, elképzelés nélkül próbálkozik. Sajnálom szegény Bödét, mert próbálkozik becsülettel, de neki egy sorral hátrébb kellene játszania, í­gy talán lenne valaki aki a szélvészgyors Somália lábára is tudna adni egy-két használható labdát. Alempijevic és Cukic játéka egyelőre “megfejthetetlen”, Gyömbér szűrőként megbí­zható játékos. Jova Levi a legbiztosabb pont, végre van egy kiváló kapusunk!
    Szóval játékosaink vannak, csapatunk nincs, és ez az eddigi 4 forduló alatt sajnos beigazolódott…

  • Két középcsapat mérkőzésén győzött a szerencsésebb.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
MK: FC Hatvan-FTC 09.19.15:00 M4 Sport
09.22.20:00 M4 Sport
09.26. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 09.30. 21:00 M4 Sport
10.03. 17:00 m4 Sport
10.16. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 10.19. 16:30 M4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ