Feljegyzések a fotelból – Fontos győzelmet arattunk!

Fontos győzelmet arattunk. Talán ez így túl egyszerű szummázata a mérkőzésnek, hiszen egészen más jelzőket is használhattam volna melyek jobban kifejezik a győzelmünket, de erről egy kicsit később. Ha egyből lelövöm a poént akkor teljesen fölöslegesen ücsörgök a gép előtt hiszen azokkal be is fejezhetném a jegyzetet, de most egyáltalán nincs kedvem gyorsítani a tempót. Győztünk és begyűjtöttük azt a három pontot mely miatt vált igazán fontossá a győzelem. Kertelni meg most sincs kedvem, hiszen elég volt a találkozó előtt ránézni a tabellára ahhoz, hogy nagyon fontossá váljon a pécsi vendégeskedés, ahol eddig nem nagyon voltak udvariasak a vendéglátók (eddig még nem kaptak ki hazai pályán). Ehhez meg ha hozzávesszük, hogy a szombati forduló számunkra eléggé felemásra sikeredett, hiszen a „sorstársak” (ma nem fogom leírni azt a bizonyos helyet ahonnan el akartunk kerülni) közül ketten győztek és meg is előztek, de a többiekkel kikaptak (az Újpesti zakó plusz örömet is szerzett).

Ilyen előzmények után talán aggódnom kellett volna, de reggel legfeljebb a rosszabbra forduló időjárás okozott fejfájást (azok a fránya frontok). Az előttünk álló mérkőzéssel már tegnap úgy voltam, hogy nyerni fogunk, mert muszáj, mert igenis jobbak vagyunk még akkor is, ha ezt a tabella nem is igazolja vissza. Talán egy kicsit akkor aggódtam, mikor kiderült, hogy Hakola és Otten (Juniort eleve tudtuk a sárgák miatt) nem játszhat, de ezt egyből ellentételezte az, hogy Józsi, Jovanovics és Abdi igen. És ha ők a pályán vannak, akkor egészen más játékot tudunk játszani, akkor nem kell kapkodni, nem kell céltalanul előre vagdosni a labdát, mert van aki középen összegyűjti és megjátssza. A kérdés inkább az volt, hogy Döme milyen összetételt talál ki az előbbi játékosoknak, hogy továbbra is felvállalja a klasszikus támadójátékot, vagy biztonságos védekezésből indulva gyors kontratámadásokkal próbál eljutni a kapuig, bár eddig sajnos Somalia robbanékonyságát nem nagyon tudtuk kamatoztatni.

Pestiesen szólva Döme nem sokat „cicázott” és támadásra programozta a taktikát (az első félidőben mindenféleképpen), mely annyira meglepte a pécsieket, hogy azok az egész mérkőzésen elfelejtettek kapura lőni. Úgy is indult a mérkőzés, hogy már az elején tudatosítottuk a hazaiakkal, hogy fölösleges erőlködniük. Józsi remekül irányított, Jovanovics úgy száguldozott a jobb szélen mint egy „tűzről pattant menyecske”, Abdi és Somalia jól tartotta meg a labdát, hátul meg Klein vezetésével játszi könnyedséggel hatástalanította a vérszegény pécsi próbálkozásokat. Jovanovics kapásgólja (bizony elég régen láttunk már ilyen parádés találatot) meg is adta az alaphangot. Villámgyors bal oldali támadás után Sváb Dani beadását ballal úgy vágta egyből a hálóba, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga (persze van olyan hely ahol ez tényleg természetes).

Néhány perc múlva a bosnyák szélső ismételhetett volna, de célt tévesztett, így a hazaiaknak még reménykedhettek abban, hogy talán találnak egy gólt. De most nem találtak, mert esélyük sem volt rá. Ha jól emlékszem egyetlen egyszer sem sikerült eltalálni a kapunkat így Jovának sem kellett izgulnia, hogy a sérült orra veszélybe kerül. A találkozó előtt még eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy a bajban van valami „jó is”, hiszen ha Jova valami sátáni maszkot húz fel, biztos ijesztőnek fog hatni a hazai csatárok előtt. Elképzeltem ahogy Freddy Kruegerként ijesztgeti az arra járókat, igaz Leventének keze nem kampókéz, hanem labdabiztos kéz, mely biztonságot ad a hátvédeknek, és reménytelenséget az ellenfél csatárainak.

A második félidő már békés játszadozással telt. Nem játszottunk úgy mint az elsőben, de igazán nem is voltunk kényszerítve semmilyen erőfeszítésre. A boldog végkifejlet eléréséhez a lefújás előtt Pölöskey még „kanalazott” egy gólt, mely arra azért jó volt, hogy a zöld-fehér tábor végleg a mennybe menjen, a hazaiaknak meg arra, hogy elgondolkozzanak azon, vajon ilyen játékkal hogyan is kerültek a tabella első harmadába. Mondhatnánk azt, hogy rossz napot fogtak ki, vagy a Fradi nem engedte kibontakozni (ebben azért van igazság), de ez legyen az ő gondjuk, a miénk meg az öröm.

Magabiztosan és simán győztünk mely nagyon fontos volt ahhoz, hogy végleg megnyugodjunk, bár igazán soha nem hittem, hogy ennek a csapatnak lehetnek olyan gondjai, amiről ma egy szót sem akarok ejteni. Ettől még persze nincs itt a kánaán, és nem lesz könnyű feladat feljebb kúszni a tabellán, de ha továbbra is ilyen céltudatosan gyűjtjük be a három pontokat akkor ismerve a magyar bajnokság rapszódiáját, bármi előfordulhat.

Ehhez meg kellett ez a győzelem. Mely fontos volt. Nagyon fontos.

– lalolib –

6 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Fontos győzelmet arattunk! bejegyzéshez

  • Nekem spec hasznosabbnak tűnt Sváb játéka Juniornál, mert Junior ugyan látványosabban tör előre, de aztán akkora szarvashibákat vét, hogy az pontokba kerül olykor.
    Szerintem a védelem most nagyon össze volt rakva, a pécsiek egyszerűen nem tudtak még helyzetbe sem kerülni.
    A góllövés még mindig nagyon esedékes, de mintha most több helyzet alakult volna ki.
    Hajrá Fradi!

  • Nekem is feltűnt amit Józsiról mondott Várhidi Péter, miszerint az ellenfelek nem tudják, hogyan kell ellene játszani. Bár Józsi játéka elég egyszerűnek tűnik (általában a felezővonalat használja “útmutatónak”), de mindig ott van, mindig meg lehet játszani és ami a lényeg, utána még jó helyre is tudja passzolni a labdát.
    Ehhez persze kellett Abdi és Jovanovics aki mindig mutatta is magát. Az lenne hab a tortán, ha előtte még játszana egy “fiatal Lisztes” aki lendületből el is tudna indulni a megkapott labdával.

  • Tartom azt, amit az előző héten írtam: minden csapat úgy játszik, ahogyan hagyják. Hát mi nem hagytuk a Pécset játszani. Józsi visszatérése igaz, nagyon sokat jelentett, mert -- mint a Harmadik Félidőben is mondták -- egyelőre senki sem tudja, hogyan kellene ellene játszani.
    Attól, hogy Döme újra támadó taktikát (és felállást) dolgozott ki, nem a focitörténész feje fájdult meg, hanem az ellenfél edzőié, akik egyelőre (és remélhetőleg még okáig) nem tudnak ellene mit kezdeni.
    Még csak az út kezdetén vagyunk, de ez jónak és biztatónak ígérkezik.

  • Én nem akarom Sváb Danit isteníteni, de szerintem megjátssza azt amit Junior és akkor inkább nézek egy FRADI nevelésű fiatalt mint egy igen gyenge külföldit! Jah és Sváb ezzel a mai gólpasszával pont egyel adott több gólpasszt mint Junior egész szezonba ( pedig mindig rohangál előre).

  • A múltkor többen kifogásoltuk az összeállítást, úgy látszik, van aki olvassa az írásainkat. Grúz beállításával és Otten kihagyásával (sérülés?) biztosabb lett a védelem. Sajnos Sváb semmivel nem jobb, mint Junior. Harcos, de rengeteg labdát elad. Józsit, Jovanovicsot, Abdit hiányoltuk, igazunk volt, sokat tettek hozzá a győzelemhez. Az öröm közepette sem szabad elhallgatni, hogy érthetetlen volt a sok helyzetkihagyás (Jovanovics, Lisztes), mert rossz arra gondolni, hogy mi lett volna, ha 1:0 után a Pécs véletlenül talál egy gólt… Szerencsére ez nem következett be, de több góllal kellett volna győznünk!

  • Pontosan így van. Józsi Gyuri a legfontosabb láncszeme ennek a csapatnak. Egyből voltak felépített akciók. Jovanovics játéka meglepett, most játszotta a legjobb meccsét. Döme jól építi fel a csapatot. Miatta is szurkoltam a győzelemért, mert megérdemli, hogy még évekig irányítsa a Fradit. Mást úgy sem tudok elképzelni helyette.
    Jövő héten leverjük a Honvédot és megnyukszik mindenki végre.

Hozzászólás a(z) Balaginho bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 11.24.18:00 FTC-ZTE (TV:M4sport)
Következik: 11.28.18:55 EL csoportkör FTC-Espanol (TV:Sport1)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST