Feljegyzések a fotelból – Tehetetlenségből jeles

fotelszurkolo

Amikor két hete „hivatalosan” is szurkolóvá váltam, már akkor tudtam, hogy a hazai mérkőzéseinken az otthoni fotel kényelmét felváltom a Szentély semmivel sem pótolható hangulatával. Még akkor is, ha hideg van és előtte való napon esett a hó. De nem vagyok Micimackó (bár őszintén néha irigylem), és a mézet is csak a teámban szoktam rakni, de úgy gondoltam tavasszal a lehető legtöbb mérkőzésen a csapat mellett a helyem.

Ezt még az sem tudta megváltoztatni, hogy sajnos még mindig vannak olyan szurkolók, akik úgy gondolják, saját érdekeik képviselete abból áll, hogy fenyegetik a többieket. Persze tudom, hogy ez nagyon kicsi hányad, sőt a helyszí­nen még a nyomát sem lehetett látni, csupán a rendőrség gondolta úgy, hogy ví­zágyuk felvonultatásával kell demonstrálni, hogy 2010. március 12.-én, a tavasz első nyilvános mérkőzését játssza a Ferencváros.

Az előzményekhez tartozik még, hogy a múlt heti Zete elleni játék után a hideg, szeles időben forró hangulatban bí­ztunk. Reméltük, hogy a mutatott játék nem csak bennünket melegí­t fel, hanem a széken hagyott jeges havat is felolvasztja, ha már arra nem volt takarí­tó, hogy méltóbb körülményeket varázsoljon a regisztrált szurkolók számára. Ha most ÁNTSZ alkalmazott lennék, megemlí­thetném a méltatlan mellékhelyiségeket is, de tényleg nem akarok annyira elkalandozni, mert tegnap este mégis csak mérkőzés volt a Szentélyben.

Az előzetes várakozásnak megfelelően közel négyezren voltunk. Biztos lesznek majd jó kis viták és csörték, arról, hogy ez sok vagy kevés, hogy volt-e szurkolás vagy nem volt, de ez szintén a mellékhelyiségek sorába tartozik, tehát méltatlan ahhoz, hogy ezzel szaporí­tsam a „kötelezően” előí­rt betűk mennyiségét. Egy dolog azért meglepett, amit a ma reggeli újságokból olvastam, hogy Kevin McCabe is megtekintette a mérkőzést.

Azt nem mondom, hogy érdemes volt-e ennyit repülnie Angliából (vagy éppen a világ másik tájáról), hiszen a Fradi tulajdonosáról van szó, de ha magát a játékot nézzük, akkor bizony sok örömöt nem okozott neki. Ahogy nekünk sem, hiszen a pénteki teljesí­tmény még nyomaiban sem emlékeztetett a Zete elleni produkcióra. Ha most elővenném szokásos pikí­rt megjegyzéseimet, akkor a „történelem örökké ismétli önmagát” bölcsességgel próbálnám magyarázni a gyatra játékot, hiszen a tavaly is egy remek Zete elleni mérkőzés után buktunk a nyí­rségi fővárosban. Hasonló a történt most is, annyi különbséggel, hogy a bí­rói ténykedés miatt nem nyertünk a Zete ellen, és a saját tehetetlenségünk miatt nem nyertünk a Nyí­regyháza ellen.

Mert tehetetlenségből jelesre vizsgáztunk. Ebből adódóan lenne is néhány kérdésem a szakmai stáb felé. Vajon egy eleve védekező csapat ellen miért kell hátul szigorúan vonalban védekezni? Vajon a két szélsőhátvéd miért nem futott fel és miért nem segí­tette a támadásokat? Az első félidő közepén, amikor már látszott, hogy a játék irányí­tásáért felelős Rósa, Adnan, Tóth hármas azon kí­vül, hogy egyből megpróbált szabadulni a labdától, mást nem nagyon csinált, miért nem nyúlt már akkor bele a mérkőzésbe? Mert az tény, hogy mikor beállt Abdi és Schembri felgyorsult a játék és volt is néhány elfogadható támadás, de az idő már kevésnek bizonyult, amit mellesleg a nyí­rségi kapus Oscar-dí­jat érdemlő alakí­tással a mérkőzés során több perccel megrövidí­tett, a VB szereplő Kassai hathatós támogatása mellett.

Az előbbi észrevételeim nem csak arra vonatkoznak, hogy a döntetlent „ráverjem” a szakmai stábra, mert meggyőződésem, hogy ezt a Nyí­regyházát még becsukott szemmel is verni kellett volna. Az már a szégyen kategóriájába tartozik, hogy ebben a bajnoki szezonban, a NB1 egyik leggyengébb csapata 4, azaz négy pontot vett el tőlünk! Erre meg igazából nincs is magyarázat.

Szurkolóként szégyellem magam, pedig én megtettem „amit megkövetelt a haza”. Ott voltam, szurkoltam, hitet tettem az új szurkolási rend mellett (érdekes, a „táborból” is sokan kint voltak), saját magam kapartam le a székemről a vizes havat, és kí­nosan mosolyogtam a férfi mosdóban toporgó lányok láttán, és sajnos az 1137-es szurkolói kártyámmal nem én nyertem meg a kisorsolt Máltai üdülést. Ennél több élmény nem nagyon maradt meg a pénteki mérkőzésből.

Azt jó lenne tudni, hogy McCabe számára mi maradt meg, remélem azért kapott egy jó kis magyaros forralt bort. Ezen túl a „páholy” előtt táncoló pomponos lányok is ügyesek voltak, a szurkolás is rendben „folydogált”, a fagyos havat is sikerült lekaparni a székekről, és a ví­zágyuk is a parkolóban maradtak és nem talán a ví­z sem fagyott meg a tartályban.

A hangulatunk a meccs végén sajnos odafagyott az arcunkra. És nem csak a hideg miatt.

– lalolib –

3 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Tehetetlenségből jeles bejegyzéshez

  • ennél azért optimistább hozzáállást várnék el. nem szabad egyből átfordulni, múlt héten dicséret, most meg szidás. oké, hogy a szurkoló már csak ilyen, de egy döntetlen még nem a világ vége. még akkor sem, ha egy harmat gyenge csapat ellen értük el. ettől függetlenül a nyiregyházának egyetlen momentuma sem volt. én például örültem Abdi és a máltai fiú játékának. összefogunk érni, de adjunk már egy kis időt a csapatnak.

  • Short mondta az ősszel, hogy kevés Ő még a Fradihoz. Ő is kevés.

  • Szomorú, hogy ezt kell í­rnom, de jobban tetted volna, ha otthon maradsz. Ráadásul már reggel olvashattam volna a fotelt. 🙂
    Komolyabbra fordí­tva szót, tényleg méltatlan volt a Fradi 110 éves hagyományaihoz a tegnapi mérkőzés. A játék is, és a körí­tés is. Szomorú vagyok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ