Feljegyzések a fotelból – Üzenet a csillagoknak

Vannak napok melyek sokkal fontosabbak a többinél. Vannak napok melyek meghatározzák a létünket, melyekre emlékezve nem csak a múltunkat értjük meg, hanem saját magunk belső énjéhez is közelebb kerülünk. 2012 37. hétvégéje sokunk számára sokkal többet jelent annál, hogy végérvényesen „beszökött az ősz”, mely nem „Szent Mihály útján suhant nesztelen”, hanem meghozva a várva várt esőt végigsöpört az országon. A felhők azonban nem tudták eltakarni azokat a csillagokat melyek örökké fenn ragyognak és vigyázzák a lépteinket. Ezen a hétvégén rájuk is emlékezünk. A Császárra, aki több mint egy évtizeden át kergette őrületbe a világ labdarúgásának védőit, és aki a mai napon lenne 71 éves. Holnap, szeptember 16-án meg a két világháború közötti időszak legnagyobb labdarúgójára, Sárosi György doktorra emlékezünk, aki szeptember 16-án lenne 100 éves. Két olyan csillag ragyog egymás mellett az égen, akik nélkül nem képzelhető el a Ferencvárosi dicsőséges múltja és talán bennünk sem égne olyan heves lánggal a Fradizmus.

Azt nem tudom, hogy a tegnap este pályára lépő játékosok mennyire voltak tisztában azzal, hogy a Haladás elleni mérkőzés nem csak a három pont megszerzéséről szól, hanem sokkal, de sokkal többről. Természetesen nem volt „kötelező” emiatt a győzelem, hiszen ilyen direkt módon nem lehet összerakni álmáink és vágyaink puzzle darabkáit. De akik ott voltunk a lelátón és emlékeztünk Albert Flóriánra és Sárosi György doktorra, bennünk igenis motoszkált az a tudat, hogy jó lenne egy győzelemmel üzenni a csillagoknak, hogy igenis van még remény és ha még nagyon távolinak és néha futurisztikusnak is tűnik a dicsőséges múltunk folyatása, vannak még pislákoló lángocskák, melyek 1899 óta mutatják nekünk a követendő utat.

A remény lángocskáját az a tudat is éltette, hogy az a következetes munka amit Ricardo Moniz néhány héttel ezelőtt elkezdett a Fradi élén, újra bizakodással töltötte el a szurkolókat. Mely bizakodás a tegnapi mérkőzés után egy fokkal magasabb szintre kapcsolt és bár mindenki tudja és tegnap is éreztük, hogy ez még nem az igazi, de mivel olyan régen szeretnénk egy stí­lusos és okosan játszó csapatot látni zöld-fehérben, hogy ha annak felfedezzük a legkisebb csí­ráját is, akkor egyből sugárzó arcokat lehet csak látni a Szentély lelátóin. Nem is emlékszem rá, hogy mikor húztuk ennyire az időt a lefújás után a stadion „kiürí­tésével”. Felállva tapsoltunk és énekeltük a Fradi himnuszát és türelmesen megvártuk a játékosokat, hogy a lelátó minden szegletébe eljutva köszönthessük őket. A vastaps között felcsendülő So-má-li-a!-So-má-li-a! éltetés meg egy olyan csupaszí­v játékosnak szólt, aki erőn felül teljesí­tve futotta szét a direkt ráállí­tott válogatott Halmosit és elég jól tűrte az öregedő védő helyenként elég alattomos belépőit. Ráadásul lőtt egy remek gólt és egyet meg éppen azzal a fantasztikus akarásával harcolt ki, amiért skandálta a lelátó a nevét.

Egy győzelem elég a boldogsághoz? Persze, hogy nem és tegnap sem estünk át a ló túlsó „sötét oldalára”. Láttuk a hibákat és sajnos észrevettük azt is, amit eddig a jól irányzott propaganda el akart hitetni velünk, miszerint a Fradinak senkihez sem fogható erőnléte van. Igen, mely kb. hatvan percig tart. Nem szeretek visszamutogatni, mert a Détári-Nagy kettős munkáját elég gyorsan el kell felejtenünk, de néhány tényt azért nem szabad a szőnyeg alá söpörni, már csak azért sem, mert ennek még az ősz folyamán meg lesz a „hozománya”. Az erőnlétet már emlí­tettem, mely sajnos a siralmas közeli állapothoz hasonlí­t, de ezen igazán csak a téli alapozás alatt lehet javí­tani. Bajnokság közben plusz fizikai terhet nem lehet a játékosokra rakni, mert az könnyen a játék rovására mehet.

A másik tényező már sokkal „érdekesebb”. Arra azért kí­váncsi lennék, hogy mivel magyarázható az, hogy Moniz ugyanazokkal a játékosokkal (hiszen új igazolás csak csereként állt be) miként képes sokkal jobb focit játszatni? A választ mindenki sejti, és az illendőség valamint a játékos Détári iránti tiszteletem miatt nem is „hozom nyilvánosságra”. Mert talán már nincs is értelme. Van olyan, hogy a múltat nem okulásra kell használni, hanem csak az emlékezésre.

Tegnap amit láttam, az tetszett. A hibáival és a hiányosságaival együtt is. Bár felállva tapsoltam a végén, de tudom azt is, hogy van még munka bőven. De már van hit és van remény. És van győzelem, ezzel lekerült a Nemzeti Sportos („Nem nyert”) „bélyeg” is a mesterről, igaz a napi sportújság most is elég szabadon értelmezte a szavak szabadságát, a „Moniz első sikere” főcí­mmel, mely bajnokira igaz, de arra már nem, hogy az utolsó három tétmérkőzését megnyerte a Fradival a holland tréner. De most ne lovagoljunk a szavak kettős jelentésén, mert ezeknek igazán nincs jelentősége. Annak viszont van, hogy nyertünk 2:1-re egy olyan mérkőzésen ahol nagyszerű első félidőt produkáltunk, de a másodikra saját magunk által diktált tempóban elfáradtunk. Moniz erre is jól reagált, és ami az első pillanatra furcsának tetszett (Máté-Klein csere) annak is meg volt a mértani közepe.

A tegnapi győzelemmel nem csak a hitünket kaptuk vissza, hanem a Szentély fölé küldött csillagokkal üzeneteket is küldtünk. Tessék szeretni a Ferencvárost, tessék csak támogatni a Ferencvárost, mert nélkülünk nincs magyar foci, mert nélkülünk az égre sem érdemes nézni, mert a csillagok is tudják, hogy hol a helyük.

Ott, ahol mindig is csillagok születtek! Ott ahol ezen a hétvégén két csillag különösen fényesen világí­t.

Sárosi György doktoré és Albert Flóriáné.

– lalolib –

6 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Üzenet a csillagoknak bejegyzéshez

  • Vártam, hogy tán más is észreveszi, de í­gy megí­rom én.
    A (magyar foci)világ elszokott attól, hogy a Fradi jó (legalábbis náluk jobb) lehet. Ha megfigyeltétek az utolsó három győztes meccs utáni nyilatkozatokat, csupán a korosztályomhoz tartozó (azaz bőven „hetvenkedő”) Garami József ismerte el egyértelműen, hogy jobbak voltunk. Az egyébként tárgyilagosan nyilatkozgató Török és Artner mindenben kereste a hibát (főleg a játékvezetőben, akik pedig mindkét meccsen inkább ellenünk fújtak), csak el nem ismerték volna, hogy megérdemelten kaptak ki. És ugyanez a helyzet a csapatokkal valamint (tisztelet a nagyon kevés kivételnek) a szakértőkkel (de főleg a >szakértőkkel<).
    Hja, a közel egy évtized alatt lerombolt tekintélyt nagyon nehéz visszaállí­tani…

  • Kedves Barátom-Barátaim !

    A tegnapi és a mai évfordulókat övező sivárság is bizonyí­ték arra,hogy a FRADI már csak néhányunk lelkében él. A mai “poszthumán” valóság kiölt mindent amit valaha az emberség,a magyarság,a Fradizmus jelentett…

  • Tisztelt szurkolò tí rsak

    Valami ùj szél kezd fùjni az Üllôi ùton és lalolib ìrí sí n is meg lehet érezni, hogy valamilyen ví ltozí s történt, ami mí r a marandandò bélyegzôjét viseli magí n.

    Végre ezek a sok gidres gödrös éveken í t megemberelik magukat a fradistí k és megtanuljí k a hullí mokon valò lovagolí st.

    Sí rosi Dr. és Albert Flòrií n bizonyí ra a mennyei helyükrôl egy jòt mosolyognak a bajuszuk alatt. De talí n mindinkí bb azt kezdik mondogatni, hogy: „

    Ti bolondok ! Itt sokkal szebb és éjjel nappal futbalozunk az örök pí lyí n, az örökkétartò 90 percet. Itt is ott is zöld a pí lya. Itt is ott is fehérek a betelyesült remények felhôi.

  • Kedves Lalolib (úgyis, mint Laci)!

    Hiányoztál már nekünk (vélem, nem csak nekem), de tudtam, hogy nem mindennapi feladatot teljesí­tettetek Karcsival és Jóskával.
    Ám nézzük a jelenlegi helyzetet, mert (mint egy versemben évtizedekkel ezelőtt í­rtam) „A jelen múltba hull / a jövő jelen lesz…”.
    Moniz igen kellemes jelenség a számomra. Bár én elvileg elleneztem a külföldi edzőket (eddig jó tapasztalatunk nem volt vele), ám tudtam, hogy most megfelelő hazait nem lehet találni. A keze kezd meglátszani a csapaton, hamarabb mint vártam. Már az MTK elleni ligakupa meccsen is látszott, hogy mi az elképzelése. Persze, ehhez meg kell találni az embereket, és ezeket fel is kell épí­tenie. Nyilván az is segí­ti a helyzetét, hogy Máté Csabával (az ő idehozatala is nagy húzás volt) az anyanyelvén tudja megbeszélni a dolgokat.
    Ami Somalia „megtáltosodását” illeti: ő az egycsatáros játékra nem alkalmas. Viszont többcsatáros játék esetén megállí­thatatlan. Megjött a góllövő-kedve (vagy inkább önbizalma). Ami viszont új és nagyon kellemes meglepetés volt: hogy milyen jól védekezik. (Csak ne kezdjen el cselezgetni közben…) Gyömbér is egyre jobb, mert megtalálta a helyét.
    Lassan mindenkinél ez lesz a helyezet. Lesz aki ki fog kerülni, lesz aki be. Ki fog alakulni egy állandó gerinc, amit taktikai megfontolások alapján lehet módosí­tani.
    Cserélni tudni kell. Célratörően. Sokan megdöbbentek Klein behozatalán, ám nekem azonnal Varga Zoli jutott az eszembe, amikor a görögországi kupameccsen, veszélyesre fordulván a dolgok menete, váratlanul Hrutkát hozta be. (Fiatalabbak kedvéért: 1996 szeptemberében történt…)
    Szóval alakulunk. Ez a csapat kezdi kinőni a >szerethető< kategóriát és lassan belép a SZERETENDŐ kategóriába. Remélem minél hamarabb.
    És a közönség is mintha előnyére változna…
    Még a végén én is megérem az új bajnokcsapatot…

  • Egész jó kis, küzdős, hajtós meccs volt tv-n keresztül. Jova jól védett, és Cukic is jól játszott. Igényeimet le kell szállí­tanom és azzal is megelékszem, ha Somalia minden meccsen rúg egy gólt.
    Ami viszont továbbra sincs, az a védekezés. Ezt is meg kell oldani, mert a Siófok meccs után jönnek az igazán nehéz találkozók.

  • Mennyivel másabb í­gy olvasni a “Fotelszurkolót”, hogy vissza került bele az élet már egy jónak mondható félidő után 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
09.26. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 09.30. 21:00 M4 Sport
10.03. 17:00 m4 Sport
10.16. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 10.19. 16:30 M4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ