Feljegyzések a fotelból – Vajon most miről is í­rjak?

A lefújás pillanatában a kezemben szorongatott üres sörös dobozt úgy roppantottam össze, hogy azt sem vettem észre, hogy közben belemélyedt az ujjamba mely következtében piros pöttyök kezdek éktelenkedni a fotel karfáján. Percekig csak szorongattam a dobozt, szerettem volna minden dühömet és keserűséget azon kitölteni és komoly erőfeszí­tésbe tellett, hogy nem vágtam neki a tévének. Jó kis beruházás lett volna, nem elég, hogy a svájci frank az egekbe szökött, de még nem is láthattam volna Prukner László nyilatkozatát. Amit végül nem is hallottam (hál’ istennek), mert közben észrevettem a piros pöttyöket a karfán, felpattantam a fotelból, a dobozt a sarokba dobtam és elmentem ápoltatni magam.

Kellett a gyöngédség, kellettek a nyugtató szavak. Helyette az „orvosi szobában” apám fáradt arca fogadott, széttárta a karját és csak ennyit kérdezett: „tán kikaptunk megint?”. Értetlenül néztem rá, kellett néhány pillanat mire rájöttem, hogy ő volt annyira óvatos (egész nap rendetlenkedett a vérnyomása) és idő előtt kikapcsolta a tévét. Nem várta meg a választ, elég volt csak rám néznie. Engem meg egy kérdés fojtogatott már percek óta: vajon most miről is í­rjak?

Ha mindazt kií­rom magamból amit most érzek, akkor még saját magammal is haragban leszek napokig. írjak arról, hogy a szerencsétlent még az ág is húzza? Nem láttam az összesí­tést, de biztosan volt 70:30 a labdatartási arány és a vendégek jó ha 5 percet töltöttek a kapunk előtt. Mégis nyertek. Vagy szidjam Fábiánt, aki mindent elkövetett annak érdekében, hogy feketerigót játszva széttöredezte a játékot? Átkozhatnám a Szentély kapufáit is, amiért képtelenek voltak segí­tséget nyújtani ahhoz, hogy a labdák ne kifele, hanem befele pattanjanak. Magyarázatként felhozhatnám azt is, hogy az Andrezinho ügyirat okozta a zavart a csapaton belül. Vagy ráfoghatnám Ranilovicra a gólt, eggyel több vagy kevesebb ami a lelkén szárad, már úgyis mindegy.

Dühös az vagyok, de igazságtalan azért nem (legalább megpróbálok nem az lenni). Mert a labdatartási fölény is csak akkor ér valamit, ha azt ki is tudjuk használni. Helyzeteink voltak – valószí­nűleg az elmúlt években nem volt olyan meccs ahol ennyi helyzetünk legyen -, de azokat értékesí­teni is kell, mert a három pontot csak gólokra adják. Abból meg egyet a pécsiek szereztek. Amit talán Ranilovic foghatott volna, de vajon előtte mit a fenét csinált Csizmadia és Maróti? Ha már nem tudtak szerelni, legalább elgázolták volna a csatárt még annak az árán is, hogy kiállí­tás lesz a vége. Hét perccel a vége előtt, egy hátvéd nem mérlegelhet! Egy valakit nincs hajlandóságom megvédeni, az a bí­ró. Ráfogni sem akarom a vereséget, de ha ilyen szemléletű és füttyülési ingerrel ellátott rigókat küldenek mérkőzéseket vezetni, akkor már érthető, hogy miért is áll ott a magyar foci, ahol áll. Európából kiűzetve.

Ahogy szép lassan a saját magunkat is kiűztük az álmok birodalmából. Most ráfoghatnánk az Európa Ligára, hogy túl korán kezdődött (nem véletlenül tartozunk az alvéghez), hogy nem volt pénz az igazolásokra, hogy a neten szereztük be a játékosokat. No meg balszerencsések voltunk. Már megint. De vajon miért mindig velünk tolnak ki az égiek? Nem tudják, hogy kik vagyunk, hogy az elmúlt 100 év alatt mi mindent adtunk a világnak? Tudom, a dicső múlt már úgy nehezedik a mostani generációra, mint Tutanhamon sí­rhelye fölé a gránitoszlop. Azt feltörték annak idején, de ma nem tudtuk feltörni a pécsiek védelmi vonalait.

Pedig próbálkoztunk lelkiismeretesen. Jó tanoncként gyűrtük az ipart, amí­g volt erő Jovanovicsban és amí­g sikerültek Abdi cselei, addig helyenként még játék is volt. Az első félidőben 15 perc, a másodikban 10 perc. Ennyi régen elég volt ahhoz, hogy az eredményjelző táblán ez álljon: 4:0. Ma nem kellett változtatni az induló állásán, egészen a végéig. A pécsi találat Dante poklát is elhozhatja. Abból meg nem kérek. De akkor vajon milyen bizakodásra okot adó mondatokkal fejezzem be a mai fotelszurkolóst háborgásomat?

Sajnos csak egy jut eszembe. Mindörökké Ferencváros!

– lalolib –

12 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Vajon most miről is í­rjak? bejegyzéshez

  • Lassan mindegyik csapat hülyét csinál belőlünk! Nem tudunk gólt rúgni az első félidőbe, nem tudunk a második félidő 20 percéig sem, akkor pánikba esünk, kitámadunk és az ellenfél gólt lő! Szinte mindegyik meccsünkön ez volt! Ezt nem veszi észre Prukner, csak az ellenfél?!

  • Igaz, az egész ,,játéktalan ,, játék…

  • Az csapat “játéka”, ezzel az edző személye csak a felszí­n. A legfőbb baj, hogy nyakig ér a …

  • Erre azért nem számí­tottam. Az látszott,hogy akadozik a gépezet,de biztam benne,hogy a Pécs ellen elindulunk felfele. Nem ez lett belőle,innentől meg tényleg nagyon nehéz lesz. Én azért még bizok Pruknerban, mert jelenleg más nem nagyon van a magyar piacon. Nyí­l úgy sem vállalná, akkor meg kicsoda? Lehet szidni Pruknert,megtettem már én is,de a helyzeteket be kell rúgni,és csak az tud beállni a kapuba aki van.Tegnap is simán nyerhettünk volna 5:2-re és akkor ma senki sem akarja venni a fejét.
    Tudtok jobb megoldást?

  • igaz, bár én Oroszról nem tudok semmit: ő nem a focival van közvetlen kapcsolatban…
    Muchára én is emlékszem…a ,,szürke eminenciás,,..??

  • Reggel megí­gértem, hogy ma nem bántok senkit és talán a legjobb lenne ha csöndbe maradnék, de egy valami azért ki kí­vánkozik belőlem, mert iszonyúan fáj:

    1988. aug. az FTC vezetőedzője: Mucha József, aki a Fradival játékosként

    Magyar Bajnok (2): 1975/76, 1980/81
    Bajnoki ezüstérmes (5): 1970, 1970/71, 1972/73, 1973/74, 1978/79
    Bajnoki bronzérmes (2): 1974/75, 1976/77

    Magyar Kupa győztes (4): 1971/72, 1973/74, 1975/76, 1977/78
    Nemzetközi eredményei: Az 1971/72 évi UEFA kupa elődöntős és az 1974/75 évi KEK döntős csapat tagja
    A nemzeti tizenegyben 1974 és 1981 között 6 alkalommal lépett pályára.
    Az FTC örökös bajnoka (1981)

    Ma 2011. augusztusában a Pécsi MSC pályaedzője: Mucha József

    Nekem senki sem beszéljen ma és holnap sem a Fradizmusról….(Csak azért nem í­rok többet mert nem szeretnék senkit sem megbántani, főleg olyat akit nagyon tisztelek és sajnos ez a hét nem is erről szólt a kettőnk kapcsolatában és a világért sem bántanám meg.)…aki ma a Fradi szakmai stábjában tevékenykedik és nem éri el minimum a fenti számokat, akár játékosként, akár edzőként.

  • Leí­rom lesz ami lesz. Prukner,Orosz meg a többiek: ki velük az Üllői útról! Még a környékéről is.Szégyen amit művelnek a Fradi név égisze alatt.

  • Utána át is “helyezték” Szegedre.
    Volt még aranyos mondása, mely mostanra is igaz: “Nem játszani kell a szerepet, hanem élni.”

  • Debrecenben volt igazgató, amikor egy szovjet darabot próbáltak. Megkérdezték tőle, hogy:

    -- Direktor Úr mégis mi a véleménye?
    -- Hát ez egy f.s.
    -- ?
    -- De, ha sokat dolgoztok rajta s.ar még lehet.

    🙂

  • SZEMÉLYCSERÉK KELLENEK…PRUKNER LEHET, HOGY JÓ TANÁR vagy PSZICHOLÓGUS….
    IDE VALAKI MÁS KELL

  • Felcsigáztál!

  • A játékunkról Szendrő Józsi bácsi mondása jut eszembe egy szí­nházi próbával kapcsolatban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
MK: 11.14.14:45, M4Sport
11.21.19:30, m4sport
11.24. 21:00, m4sport
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ