Feljegyzések a fotelból – Érzelmes döntetlen
8 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Érzelmes döntetlen bejegyzéshez
Hozzászólás a(z) balinqu bejegyzéshez Kilépés a válaszból
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
04.20.17:00 TV:M4Sport
04.24.20:00 TV:M4Sport MK elődöntő
04.28.17:45 TV:M4Sport
05.05.18:30 TV:M4Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
FOTELSZURKOLÓ
Kedves Fradisták!
A szombati derby színvonalát tekintve közepes, az iramot és a küzdelmet elnézve viszont magas kalkulust érdemel. Hagyjuk a fogyatékosságokat, meg az összehasonlítást a régi Fradikkal. Ez, a mostani garnitúra legalább megtanult szívvel-lélekkel küzdeni és nem feladni a harcot. Ez is óriási érdem Dömééktől és örüljünk neki. A legfontosabb most a középmezőny első felébe felküzdeni magunkat és jövőre -- hazai szinten -- komoly erősítésekkel elérni végre újra a dobogót. Rósa és Zsivó a kispadon, Kulcsár és Abdi még ott sem -- ezek érthetetlen döntések számomra. Előbbi kettő azért, hogy egyáltalán oda került ( Zsivóczky még be is állt…), míg utóbbiak szerintem igazi erősítések lehetnének, Abdi főképp, míg Kulcsár eléggé hullámzó. Somalia-t nagyon várom vissza! Köszönjük Lalolibnek újfent a remek hangulatú jegyzetet! Hajrá Fradi!
Balinqu,
A TV-ben azt mondták, hogy sérült.
Helyesen döntöttem! 🙂 Jovanovicsnak hetest adtam. Szerintem remek játékos, rengeteg fut, ütközik és jól be is tud indulni. Eddig elég sok labdát eladott, de az utóbbi két meccsen már ebben is sokat fejlődött. Hakolával a két legértékesebb játékosunk.
Arról tudtok valamit, hogy hová tünt Kulcsár? Mert ha jól emlékszem, még a kispadon sem volt ott és sehol nem olvastam, hogy sérült lenne. Tán Ő is kiesett Döme kegyeiből?
Én már mostanában szívesebben szerkesztem az oldalunkat, mint, hogy végignézzek egy meccset. Ennek ellenére: a tegnapi egész jó kis meccs volt és Jovanovics gólpassza zseniális volt.
Ez bizony férfias munka volt! Az első félidő után nem sokat adtam volna a csapat pontszerzéséért, de szerencsére tévedtem. Talán a Győr volt egy kicsit tompább vagy mi pörögtünk fel, de a második félidőben már éreztem, hogy ki tudunk egyenlíteni.
Vonalban voltam az egyenlítő gólunknál, szerintem nem történt szabálytalanság!
Most osztályoztam is:
Jova 6, Grúz 6, Balog 5, Klein 5, Sváb 5, Jovanovics 7, Hakola 6, Józsi 5, Beliczky 6, Pölöskey 4, Simic 5
Emlékezetes meccs marad a tegnapi. Végre a játékosok bebizonyították, hogy tudnak kűzdeni játékvezetői ellenszélben is. Iványit eddig az egyik legjobb magyar bírónak tartottam, de amit tegnap a fiatalabb partjelzőjével együtt művelt, az nem véletlenül tette idegessé egy-két játékosunkat. Nem azonos mércével ítélte meg a két csapat szabálytalankodásait, az első félidőben a leshelyzetek elbírálása borzalmas volt.
Érdekes. Mióta mondtuk, hogy Beliczkyt ki kellene próbálni, Kulcsárt el kellene felejteni. Úgy látszik, a hangunk csak most ért el az illetékes fülekig. Hakola, Jovanovics, Beliczky (végre van egy csatárunk, aki mer cselezni!) jól játszott, a védelem megint lassú volt, és gyakran nem találta a helyét (és a labdát).
Hakola lecserélését nem értettem, Zsivóczky pályára küldését szintén. (Kell nekem mindent érteni?)
Mindenesetre ez a döntetlen jól esett, számomra győzelemmel ért fel. Hajrá Fradi!
Mindig remekül “érzékelteted” írásaidban a lényeget Lalolib!
A tegnapi napon talán még saját csapatunk bevonulásánál is jobban vártam Pinyőét, és nem csalódtam! Ahogyan kiintett, ahogyan a kezét a szívéhez ütötte többször, az mindent elárul egy igazi, örök fradistáról! Ennek kapcsán csak halkan jegyzem meg, hogy egy kisgyerek kora óta a Fradiban nevelkedett hátvédünk pedig nem kell Dömének. Ez az 1-es szektorban Attila bejövetele után éles érzelmi viharokat kavart. Most inkább nem idézném, de tény, hogy a védelmünk tegnap alkotott néhány hajmeresztő dolgot…
Viszont Hakola remekül mozgatta a csapatot, Jovanovics felszántotta a pályát (régen láttam Fradi játékost ennyit futni), Beliczky kifejezetten ügyes, bár néha kicsit belebonyolódott, de a gólokért szeretjük igazából a csatárokat; Jova pedig káprázatos védéseket mutatott be!
Tehát van jövőn, csak tudni kell majd vele “bánni”. A Kecskemét ellen kiderül, vajon tényleg javuló formáról beszélhetünk-e? Remélem, igen!
Én mindenesetre ma kimegyek az Lipcsei Peti által formálódó NBII-es csapatunk meccsére is, hiszen onnan kerülhetnek fel játékosok és egyszer -- remélhetőleg már az új stadionban -- talán Peti ülhet majd le a vadonatúj kispadra!
Kedves Lalolib!
Igazad van, ezen a meccsen “voltak olyan események, … amelyek arról tettek tanúbizonyságot, hogy az érzelmek viharában néha még ötvenen túl is el lehet veszni.” Megnyugtatlak: hetvenen túl is.
Az “előjátékhoz” annyit, hogy Pintér és Détári “békecsókja” határozottan pozitív gesztus volt (nyilván némi színjáték is volt benne a szurkolóknak). Mert az még a TV-n keresztül is érződött, hogy mekkora a feszültség.
Nemegy olyan meccset értem meg, amikor az addig jól játszó csapatban valami közben megtört, és utána minden szétesett (mint pl. a 2010 tavaszi ZTE elleni). De idén a ZTE elleni mérkőzésen éppen az ellenkezője történt. Mintha valami elvarázsolt álomból ébredtek volna fel, megtáltosodtak. Jó, nem azt mondom, hogy valami fantasztikusan jó focit játszottak, de Fradi szívvel küzdöttek. És ez megmaradt tegnapra is. Nem hagyták magukat.
És néha még játékban is mutattak valamit, ami “igazi” focira emlékeztetett. Ahogyan az előkészítéseiről nem nevezetes Pölöskey és a sokak által máris melegebb éghajlatra elküldött Beliczky összehozták az első gólt. Azon túl, hogy szép volt, szerintem ennek a lélektani hatása zavarta meg az eredetileg túlzottan is magabiztos ETO védelmet. A második gólunk meg akciófilmbe illett. Kivételesen a spori most ilyen helyzetben a javunkra döntött. (hosszú szurkolói pályafutásom alatt ilyet még nem pipáltam. Akkor sem, amikor még pipáztam…)
Végülis egy olyan csapatot láttam, mely határozottan javulóban van, és ha összeszoknak, még sok örömünk lesz bennünk.
Ha már javulásról van szó: időnként elszóltam magam rossz egészségi állapotomról. De mostanában a saját bőrömön veszem észre, hogy úgy látszik a rákból is fel lehet gyógyulna, s ha így folytatódik, a végén még 2014-ben szurkolói pályafutásom 60. évfordulójára még bérletet is ajándékozhatok magamnak valahova mellétek…