Feljegyzések a fotelból – Szomorkás mesedélután
Jegyzetírás előtt voltam már nehéz helyzetben eddig is. Ilyenkor csak nézem az előttem villogó kurzort, próbálom az agyamat munkára fogni, de most tényleg lestoppoltam. Szeretnék magyarázatot találni a látottakra, de még annyira a vereség hatása alatt vagyok, hogy csak okoskodni tudnék. Annak meg semmi értelme, így az lenne a legjobb, ha abbahagynám az egészet. Csak közölném a száraz tényeket, hozzátenném, hogy nagyon csalódott vagyok és kész. Csak hát a mérkőzés rövid összefoglalóját szerkesztőtársam már kitette, aztán a csalódottságom is csupán az eredmény miatt van. A játékkal most sem volt gond, kivétel a hátsó alakzatot, mely ismét összehozta a szokásos mesékbe illő gólokat. Elől meg ismét kihagytuk azt is, amit talán a mesékben sem szabadna, hiszen a végén mindig a jónak kéne győznie. Legalábbis a Grimm testvéreknél ezt szoktuk meg.
Hiába uraltuk szinte az egész mérkőzést, hiába alakítottunk ki főleg az első félidőben számtalan helyzetet, az MTK-nak elég volt néhányszor átjönnie a térfélen, és ha már ott tartózkodott, akkor a hathatós segítségünkkel gólt is tudtak lőni. Ez még úgy is igaz, hogy a második félidő eleje nem sikerült fényesen, sajnos Ionescu elfáradt a sáros, mély talajon és helyette Moniz nem tudott behozni senkit. A kispad nagyon is fapados, hiszen sem Orosz, sem Peric beállítása nem lendített a csapaton, sőt az addigi játékunk szétesett és inkább gyömöszöltük a labdát, ami meg már kedvezett az MTK-nak. Azon már mosolyogni sincs kedvem, hogy ismét a 91. percben kaptunk gólt és utána még Jova is megpróbált egyenlíteni, aminek meg egy újabb kabaréba illő gól lett az eredménye. így meg elég kegyetlenül hangzik a 2:4, és mondhatjuk itt a magunkét a helyzetekről, a labdabirtoklásról, a komikus gólokról, de az évkönyvekbe a 201. örökrangadó eredményeként az MTK győzelem fog bekerülni.
Ami néhány perccel a vége után eléggé mesébe illő és eléggé valószínűtlennek tetszik. Mert tegyük csak a kezünket a szívünkre: nem ezt vártuk. Az elmúlt heti remek teljesítmény után talán még kijózanító pofonként is lehetne értékelni a vereséget, de akkor lennék igazságtalan a csapathoz, ha így tennék. Pedig a rám telepedett szomorúság és düh megpróbálta kipréselni belőle a bírálatot, de most nem hagyom magam. Biztos vagyok benne, hogy jó úton járunk, csak valószínűleg sokkal lassabban fog megépülni a Via Appia, mint ahogy egy hete még gondoltam. Szolidnak és visszafogottnak kell lenni, és már most el kell kezdeni szétnézni a játékospiacon, mert télen kell néhány játékos ahhoz, hogy kilépjünk a Grimm mesék világából.
Ahová saját magunkat kényszerítettük a buta hibák sorozatával és a helyzetek kihagyásával. Ilyenkor azt is szokás mondani, hogy így ki lehet kapni, de ezt én nehezen tudom elfogadni. Sőt, valójában kifogásnak érzem, mert még ötvenen túl sem vagyok képes „normális aggyal” elfogadni egy vereséget. Persze látom én is, hogy mennyit léptünk előre, a vereség ellenére is voltak olyan periódusai a mérkőzésnek ami még tetszett is, mert úgy folyt a labda mint a régi szép időkben, de ez igazán most nem tud vigaszt adni.
Annyi erőt azért ad, hogy már most készüljek a jövő heti Debrecen elleni mérkőzésre. De egy valamiben biztos vagyok. Ha most befejezem és rányomok a „küldés” gombra, biztosan körbejárom a szobákat és minden mesekönyvet leemelek a könyvespolcokról. Nem vetem őket tűzbe, nem vagyok egy spanyol konkvisztádor, ezért csak becsomagolom őket és odaajándékozom az egyik városi óvodának.
A meséknek ott a helyük és nem a focipályán.
– lalolib –
8 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Szomorkás mesedélután bejegyzéshez
Hozzászólás a(z) Pipu bejegyzéshez Kilépés a válaszból
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Tisztelt szurkolòtí rsak
Ùjbòl egy Fradit lí ttam, melynek nem volt szerencséje. Azonban gyôzni akart és a Fradi-indulòban „fô a gyôzelem“.
A taktika most az MTK-ní l ví lt be mint sikeresnek és a „szìv“ maradt alùl.
Nem akarok az MTK libí jí nak kiszí mìtottsí got tulajdonìtani.
Külföldrôl nézve a barí ti légkör azonban meghatò volt és az „örök-rangadò“ valamit érzékeltetett abbòl amit elôdeink még érezhettek teljesebb – mert még bizakodòb mòdon a jövô elé nézve (az 1900-as évek elejére gondolok) – mint mi ma.
Sajní ltam az MTK sorsí t, azonban ez a Fradival is megtörtént (habí r nem sají t hibí jí bòl) ez, és ìgy ebben is sorstí rsak. Nem is tudok tùlsí gossan haragudni rí juk, ha ki is kapott a Fradi. A sorstí rs mégis valami közös büszke mùltnak a tí rsa is.
A Gedeon liba (büszkén mondom ki, a Fradi zöld sas példí jí ra) készülhetett. Ebben is közelséget éreztem az örök ellenféllel szemben.
Sajnos a Fradiban olyan sok elôkészìtô jí ték folyt, aki nem talí lt befelyezô egyénisége, aki be is rùgta volna a labdí kat. Elôkészìtô jí tékosokbòl sok van jelenleg a csapatban. En is ùgy lí tom – ahogy eggyes szurkolòtí rsak – hogy kellene egy egyéniség, aki befejezô munkí t is tudna teljesìteni.
A Gedeon liba most megcsìpte a zöld sast, azonban a sas nem lenne sas, ha nem tépné meg legközelebb a libí t is alaposan.
Kedves szurkolòtí rsak, a legközelebb FTC-MTK összecsapí s alkalmí bòl a Fradi fogja felhùzni a „retròs“ mezét.
Megbocsájtható vereség! Rosszul játszottak, de hajtottak, fölényben voltak, nem jött össze semmi. Természetesen a hiányposztok változatlanul megvannak, de tavaszra megoldódik ez a probléma. Hajrá Fradi!
Bár a többi Tisztelt Véleményíró életkorát nem ismerem,de rendszeres írásaikból azt veszem ki,hogy nem olyan “ifjak” ,mint én-30év-,de most a tapasztalatot és tiszteletet félretéve, senkivel sem tudok egyetérteni pozitív momentumok terén.-A múlt héten azért nem írtam a Győr elleni meccs után,mert bíztam a tegnapi meccsben,-a “fiúkban”- és azt hittem hosszas szép sorokat írhatok Róluk,nem csak 1-1 meccsre szólokat,de csalódnom kellett sajnos.Már megint…-Az első pillanatoktól kezdve éreztem,hogy nem lesz ennek a mai napnak jó vége.Az első gólt is helyezkedési hiba előzte meg.Ezt ma is megállapítottam,mert megnéztem a Sport 2-n az ismétlést, hamár a Kisfiam ebéd után pihent.Én bolond meg erre vetemettem, bízva tegnap egy másik meccset néztem volna…
De nem , szóval mit is láttam én?!Mentek előre a játékosok,amíg valakibe bele nem vezették a labdát.Senkitől sem láttam egy kreatív megoldást.Pl.: 1 az 1-ben a védőket simán átjátszák, vagy lendületes íveslések.Kiszámítható játék,a passzok között mindig megállították a labdát majd úgy tovább, semmi “maga elé teszi az ember és úgy rohamoz”.Nagy nehezen egyenlítettünk és aztán a védelem megint segített vezetést szerezni az ellenfélnek.Bár én úgy gondolom ,hogy Jova ha kirobban és agresszívan odateszi magát,akkor nem lett volna gól.De Ő nem az a tipus.Sajnos!A második félidő sem hozott semmi változást mentek előre ,de egy normális lövés nem volt csak ilyen “kapuig elcsorgós”.Somalia még most a kaput sem tudta körbelőni,de mindenki pocsék teljesítményt nyújtott.Ha lenne igazi helyzetbe kerülő és gólt tudni rúgó- és plusz 3-4 szervezni tudó játékosunk ,akkor ezt az Mtk-t kb.-és mondjuk akkor is kaptunk volna 4-et,de rúgtunk volna 7/8-at.Igen abban egyetértek az előttem hozzászólokkal,hogy kellenek új játékosok.Minimum 5 igazi játékos.2 csatár,3 igazi védő,mert Besic tényleg jó vásár volt,de Klein,Otten ,Jovanovics-lehet, hogy nem az Ő posztja-Sváb nem valami hatásos.Bár gólhelyzetbe hozzák a csapatot,csak sajnos rossz értelemben.És kellene szerintem egy jó kapus.Mondjuk a Paksból….Mert 20 éve Szűcs , Hajdú, Balogh és még-talán- Szeiler-en kívűl nem volt a kapuban igazi vezéregyéniség.Az előtti időszakról pedig sajnos nincs sok “megmaradt élményem…”
Igen,mint igazi fradi drukker várom a Debrecen elleni meccset és bízom benne,hogy nyerünk,bár ha így játszunk kapunk egy “5-öst” simán.
De bízakodó vagyok.
Szívesen kérnék írásban elnézést a Srácoktól,ha a hátralevő fordulókat mind megnyernék és azt mondhatnám, mégsem kellene télen egy új garnitúrából megint egy új csapatot építeni.Bár pénz nem is lenne rá!
Egy kicsit félve írom le, de remélem, hogy a Debrecen lesz a nagy zakós.
Az első félidőben jól játszottunk, a másodikban sehogy. Amikor az MTK iramát “vettük fel”, nézhetetlen volt a produkció. A keret továbbra is vékony, sok a hiányposzt.
Minőségi cserénk alig van, olyan aki lendíteni tud a támadásokon egy sincs.
Ennek ellenére előbb-utóbb valaki nagy zakóba fog beleszaladni.
Múlt héten a mennyországban éreztük magunkat, ma meg visszazuhantunk a földre. Nem voltunk rosszak ez tény, de amig nem tudjuk lehozni a védekezést, addig minden meccsben benne lesz a vereség. Elől meg pontosabban kéne játszani. Ennyi helyzetet sem szabad kihagyni.
Sajnálom a csapatot, Monizt és a szurkolókat. többet érdemeltünk ma.
Kedves Lalolib!
Teljes mértékben egyetértek az általad leírtakkal, a teljes valóságot írtad le, és mai meccs után hasonló lelkiállapotban vagyok!