Vártam, hogy tán más is észreveszi, de így megírom én.
A (magyar foci)világ elszokott attól, hogy a Fradi jó (legalábbis náluk jobb) lehet. Ha megfigyeltétek az utolsó három győztes meccs utáni nyilatkozatokat, csupán a korosztályomhoz tartozó (azaz bőven „hetvenkedő”) Garami József ismerte el egyértelműen, hogy jobbak voltunk. Az egyébként tárgyilagosan nyilatkozgató Török és Artner mindenben kereste a hibát (főleg a játékvezetőben, akik pedig mindkét meccsen inkább ellenünk fújtak), csak el nem ismerték volna, hogy megérdemelten kaptak ki. És ugyanez a helyzet a csapatokkal valamint (tisztelet a nagyon kevés kivételnek) a szakértőkkel (de főleg a >szakértőkkel<).
Hja, a közel egy évtized alatt lerombolt tekintélyt nagyon nehéz visszaállítani…
A tegnapi és a mai évfordulókat övező sivárság is bizonyíték arra,hogy a FRADI már csak néhányunk lelkében él. A mai “poszthumán” valóság kiölt mindent amit valaha az emberség,a magyarság,a Fradizmus jelentett…
Valami ùj szél kezd fùjni az Üllôi ùton és lalolib ìrí sí n is meg lehet érezni, hogy valamilyen ví ltozí s történt, ami mí r a marandandò bélyegzôjét viseli magí n.
Végre ezek a sok gidres gödrös éveken í t megemberelik magukat a fradistí k és megtanuljí k a hullí mokon valò lovagolí st.
Sí rosi Dr. és Albert Flòrií n bizonyí ra a mennyei helyükrôl egy jòt mosolyognak a bajuszuk alatt. De talí n mindinkí bb azt kezdik mondogatni, hogy: „
Ti bolondok ! Itt sokkal szebb és éjjel nappal futbalozunk az örök pí lyí n, az örökkétartò 90 percet. Itt is ott is zöld a pí lya. Itt is ott is fehérek a betelyesült remények felhôi.
Hiányoztál már nekünk (vélem, nem csak nekem), de tudtam, hogy nem mindennapi feladatot teljesítettetek Karcsival és Jóskával.
Ám nézzük a jelenlegi helyzetet, mert (mint egy versemben évtizedekkel ezelőtt írtam) „A jelen múltba hull / a jövő jelen lesz…”.
Moniz igen kellemes jelenség a számomra. Bár én elvileg elleneztem a külföldi edzőket (eddig jó tapasztalatunk nem volt vele), ám tudtam, hogy most megfelelő hazait nem lehet találni. A keze kezd meglátszani a csapaton, hamarabb mint vártam. Már az MTK elleni ligakupa meccsen is látszott, hogy mi az elképzelése. Persze, ehhez meg kell találni az embereket, és ezeket fel is kell építenie. Nyilván az is segíti a helyzetét, hogy Máté Csabával (az ő idehozatala is nagy húzás volt) az anyanyelvén tudja megbeszélni a dolgokat.
Ami Somalia „megtáltosodását” illeti: ő az egycsatáros játékra nem alkalmas. Viszont többcsatáros játék esetén megállíthatatlan. Megjött a góllövő-kedve (vagy inkább önbizalma). Ami viszont új és nagyon kellemes meglepetés volt: hogy milyen jól védekezik. (Csak ne kezdjen el cselezgetni közben…) Gyömbér is egyre jobb, mert megtalálta a helyét.
Lassan mindenkinél ez lesz a helyezet. Lesz aki ki fog kerülni, lesz aki be. Ki fog alakulni egy állandó gerinc, amit taktikai megfontolások alapján lehet módosítani.
Cserélni tudni kell. Célratörően. Sokan megdöbbentek Klein behozatalán, ám nekem azonnal Varga Zoli jutott az eszembe, amikor a görögországi kupameccsen, veszélyesre fordulván a dolgok menete, váratlanul Hrutkát hozta be. (Fiatalabbak kedvéért: 1996 szeptemberében történt…)
Szóval alakulunk. Ez a csapat kezdi kinőni a >szerethető< kategóriát és lassan belép a SZERETENDŐ kategóriába. Remélem minél hamarabb.
És a közönség is mintha előnyére változna…
Még a végén én is megérem az új bajnokcsapatot…
Egész jó kis, küzdős, hajtós meccs volt tv-n keresztül. Jova jól védett, és Cukic is jól játszott. Igényeimet le kell szállítanom és azzal is megelékszem, ha Somalia minden meccsen rúg egy gólt.
Ami viszont továbbra sincs, az a védekezés. Ezt is meg kell oldani, mert a Siófok meccs után jönnek az igazán nehéz találkozók.
Vártam, hogy tán más is észreveszi, de így megírom én.
A (magyar foci)világ elszokott attól, hogy a Fradi jó (legalábbis náluk jobb) lehet. Ha megfigyeltétek az utolsó három győztes meccs utáni nyilatkozatokat, csupán a korosztályomhoz tartozó (azaz bőven „hetvenkedő”) Garami József ismerte el egyértelműen, hogy jobbak voltunk. Az egyébként tárgyilagosan nyilatkozgató Török és Artner mindenben kereste a hibát (főleg a játékvezetőben, akik pedig mindkét meccsen inkább ellenünk fújtak), csak el nem ismerték volna, hogy megérdemelten kaptak ki. És ugyanez a helyzet a csapatokkal valamint (tisztelet a nagyon kevés kivételnek) a szakértőkkel (de főleg a >szakértőkkel<).
Hja, a közel egy évtized alatt lerombolt tekintélyt nagyon nehéz visszaállítani…
Kedves Barátom-Barátaim !
A tegnapi és a mai évfordulókat övező sivárság is bizonyíték arra,hogy a FRADI már csak néhányunk lelkében él. A mai “poszthumán” valóság kiölt mindent amit valaha az emberség,a magyarság,a Fradizmus jelentett…
Tisztelt szurkolò tí rsak
Valami ùj szél kezd fùjni az Üllôi ùton és lalolib ìrí sí n is meg lehet érezni, hogy valamilyen ví ltozí s történt, ami mí r a marandandò bélyegzôjét viseli magí n.
Végre ezek a sok gidres gödrös éveken í t megemberelik magukat a fradistí k és megtanuljí k a hullí mokon valò lovagolí st.
Sí rosi Dr. és Albert Flòrií n bizonyí ra a mennyei helyükrôl egy jòt mosolyognak a bajuszuk alatt. De talí n mindinkí bb azt kezdik mondogatni, hogy: „
Ti bolondok ! Itt sokkal szebb és éjjel nappal futbalozunk az örök pí lyí n, az örökkétartò 90 percet. Itt is ott is zöld a pí lya. Itt is ott is fehérek a betelyesült remények felhôi.
Kedves Lalolib (úgyis, mint Laci)!
Hiányoztál már nekünk (vélem, nem csak nekem), de tudtam, hogy nem mindennapi feladatot teljesítettetek Karcsival és Jóskával.
Ám nézzük a jelenlegi helyzetet, mert (mint egy versemben évtizedekkel ezelőtt írtam) „A jelen múltba hull / a jövő jelen lesz…”.
Moniz igen kellemes jelenség a számomra. Bár én elvileg elleneztem a külföldi edzőket (eddig jó tapasztalatunk nem volt vele), ám tudtam, hogy most megfelelő hazait nem lehet találni. A keze kezd meglátszani a csapaton, hamarabb mint vártam. Már az MTK elleni ligakupa meccsen is látszott, hogy mi az elképzelése. Persze, ehhez meg kell találni az embereket, és ezeket fel is kell építenie. Nyilván az is segíti a helyzetét, hogy Máté Csabával (az ő idehozatala is nagy húzás volt) az anyanyelvén tudja megbeszélni a dolgokat.
Ami Somalia „megtáltosodását” illeti: ő az egycsatáros játékra nem alkalmas. Viszont többcsatáros játék esetén megállíthatatlan. Megjött a góllövő-kedve (vagy inkább önbizalma). Ami viszont új és nagyon kellemes meglepetés volt: hogy milyen jól védekezik. (Csak ne kezdjen el cselezgetni közben…) Gyömbér is egyre jobb, mert megtalálta a helyét.
Lassan mindenkinél ez lesz a helyezet. Lesz aki ki fog kerülni, lesz aki be. Ki fog alakulni egy állandó gerinc, amit taktikai megfontolások alapján lehet módosítani.
Cserélni tudni kell. Célratörően. Sokan megdöbbentek Klein behozatalán, ám nekem azonnal Varga Zoli jutott az eszembe, amikor a görögországi kupameccsen, veszélyesre fordulván a dolgok menete, váratlanul Hrutkát hozta be. (Fiatalabbak kedvéért: 1996 szeptemberében történt…)
Szóval alakulunk. Ez a csapat kezdi kinőni a >szerethető< kategóriát és lassan belép a SZERETENDŐ kategóriába. Remélem minél hamarabb.
És a közönség is mintha előnyére változna…
Még a végén én is megérem az új bajnokcsapatot…
Egész jó kis, küzdős, hajtós meccs volt tv-n keresztül. Jova jól védett, és Cukic is jól játszott. Igényeimet le kell szállítanom és azzal is megelékszem, ha Somalia minden meccsen rúg egy gólt.
Ami viszont továbbra sincs, az a védekezés. Ezt is meg kell oldani, mert a Siófok meccs után jönnek az igazán nehéz találkozók.
Mennyivel másabb így olvasni a “Fotelszurkolót”, hogy vissza került bele az élet már egy jónak mondható félidő után 😉