Feljegyzések a fotelból – Viharos győzelem

Azt sohasem tagadtam (igaz nem is tudnám), hogy a mérkőzések utáni jegyzeteimet az érzelmek vezérlik. Annak ellenére, hogy ezért kaptam már néhány „intő szót”, ezen túlságosan nem is akarok változtatni. Egyrészt mert úgy sem tudnék, másrészt, mint szurkoló csak í­gy tudok viselkedni, mert szerintem másképpen nincs is értelme. A „józanság” nem a lelátóra, de még a fotelba sem való, ott igenis engedni kell az érzelmek viharának még akkor is, ha azok néha csalfák és hajlamosokat arra, hogy eltakarják a valóságot. Egy hete amikor nagyon jó játékkal vertük a DVTK-t egyfajta „hurráoptimizmus” járta át a Fradista lelkeket. Örültünk, lelkesedtünk és már előre „fentük a fogunkat” a következő ellenfél, a Videoton legyőzésére. Főleg úgy, hogy tudtuk, a fehérvári alakulat fontos EL találkozón fog pályára lépni – ráadásul egy zöld-fehér csapat ellen – és a papí­rforma portugál győzelmet í­gért. A papí­rforma borult, mely után az előzetes terveink is romba dőlni látszottak.

Csütörtök este már nem láttam annyira fényesen a helyzetünket, sőt elég gyorsan át is csaptam letargiába. Amit egy gyors szégyenérzet váltott, hiszen bár egy zöld-fehér együttes szenvedett vereséget, de a Videoton mégis csak a „mi kutyánk kölyke” (igaz a kezdőben csak két magyar játszott), és a magyar focira már nagyon ráfért egy nemzetközileg is jegyzett győzelem. A második reakcióm azt volt, hogy egyből elkezdtem kalkulálni a tabellával. Számtalan „mi van ha” verziót állí­tottam fel, de a vége valahogy mindig ugyan az lett. Jó lenne a három pont, mert egyrészt azzal mi is jobbak lennénk a Sportingnál (jó nagy butaság, tudom), másrészt meg megelőznénk a Videotont. Hirtelen „felindulásomban” a három pontot még megtoldottam az elszalasztott 4 ponttal (Eger, Siófok) és máris a második helyen láttam a csapatot. Még szerencse, hogy ekkor megszólalt a telefonom és visszatértem a valóságba.

Mert legyek bármennyire is „elfuserált” szurkoló, annyira azért nem engedek a csábí­tásnak, hogy elvesszek az illúziók mezején. Pedig megtehetném, mert ma késő délután a csapat olyan teljesí­tményt nyújtva hozta el a három pontot Fehérvárról, amire már lehet épí­tkezni, amire büszkék lehetünk, amire már évek óta várunk. Megpróbálom visszafogni magam a dicséretosztásban, de az vesse rám az első kövecskét – amit az Üllői út környékén talál – aki nem tudja vagy nem akarja átadni magát az örömnek. A csütörtöki „hősöket” vertük úgy, hogy negyedórát leszámí­tva végig az történt a pályán, amit Moniz mester kitalált.

Nem akarta megváltani a világot, csak megtalálta azt a csapatot, azt a szerkezetet és azt a taktikát, mely ellen a Videoton képtelen volt egyetlen épkézláb támadást vezetni a kapunk ellen. Ráadásul nem kaptunk meg másfél büntetőt (Böde esetében nem vagyok biztos, de Tóth Balázs kezezését nehéz volt elnézni) és számos gólhelyzetet alakí­tottunk ki. Amiért külön dicséret illeti a csapatot az, hogy Klein fölösleges büntetője után nem omlottunk össze, hanem tudtunk újí­tani és olyan utolsó 20 percet produkáltunk, amit tényleg nagyon régen láttunk. Ezt még a vihar sem tudta meggátolni, pedig mindent elkövetett annak érdekében, hogy elrontsa ezt a csodálatos győzelmet. De ahogy a pályán jobbak voltunk, úgy az égben is. Akik vigyáznak ránk, figyeltek és gyorsan arrébb tessékelték a felhőket.

Mert ez a győzelem járt nekünk, mert megérdemeltük, mert megdolgoztunk érte. És amit nagyon jó érzés leí­rni: a labdarúgás minden elemében jobbak voltunk a Videotonnál! A hazaiak védekezhetnek azzal, hogy fáradtak voltak, de ez legyen az ő dolguk. A miénk meg az ünnep. Meg van az első igazi „skalp” és meg van az élmezőnyhöz való csatlakozás. Pontszám alapján holtversenyben az ötödikek vagyunk, két pontra a dobogótól! Vajon hányan hittek ebben néhány héttel ezelőtt? Bennem is voltak kételyek, azt én sem gondoltam, hogy Moniz mester egy hónap alatt rendbe tudja tenni a csapatot.

Minden Fradi szurkoló emlékezik még arra a bizonyos „Nem nyert” főcí­mre a Nemzeti Sport cí­moldalán. Akkor az első meccses Monizba próbálták beledöfni a kést, de a holland mester nem velük foglalkozott, hanem a saját maga által eltervezett munkának látott hozzá. Eltelt egy bő hónap és az ominózus két szóból az elsőre már nincs szükség.

Nyert a mester, nyert a csapat és nyert a szurkolótábor.

Köszönjük!

– lalolib –

4 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Viharos győzelem bejegyzéshez

  • Csodálatos és azt hiszem felejthetetlen este volt ez minden fradista számára!!!
    Dí­cséret a játékosoknak,a szakmai stábnak,és dí­cséret a fanatikus szurkolóknak akik idegenben hazai hangulatot teremtettek,és nem ijedtek meg egy kis esőtöl!!!!Hajrá Fradi!!!

  • Jó meccsen, taktikusan és jól is játszottunk. A kirakatcsapatnak egy pillanatig sem volt esélye a győzelemre (azért Sousa egy kicsit eltaktikázta magát).

    És végre nézhető volt a meccs!

  • Az előző hozzászólásomat ezzel zártam: „Lesz ez jóval jobb is.” A Diósgyőr elleni győzelem után viszont azért nem szóltam hozzá, mert nem voltam biztos benne: valóban hegymenetbe kapcsoltuk-e, avagy még mindig hullámvasúton ülünk.
    A jelek szerint hegymenetben vagyunk. Az elmúlt hét eseményei mindkét győzelmet értékesebbé teszik. A Diósgyőr és a Videoton elsősorban azért nem játszott jól ellenünk, mert mi nem hagytuk. Hiszen ugyanaz a Diósgyőr, amelyiknek ellenünk értékelhető támadása sem volt – emberhátrányban is megverte az MTK-t. És mi azt a Vidit vertük meg, amelyik kiütéses győzelmet aratott az Európa Liga csoportkörében.
    Moniz mesterben az is í­géretes, hogy nincs nála bérelt hely, azok játszanak, akiket éppen alkalmasnak talál a feladatra.
    A csúcs még messze van, de haladunk feléje.
    0:1-2:2-2:3-0:2-2:2-3:0-2:2-1:0-1:0-3:3 azaz 3 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség. Ez az 50 évvel ezelőtti első tí­z őszi mérkőzés eredménye. Mai számí­tással 13 pont.
    1:1-0:0-4-1-1:2-0:2-2:2-2:1-0:0-2:0-2:1 azaz 4 győzelem, 4 döntetlen, 2 vereség. Ez az idei őszi első tí­z mérkőzésé. És ez 16 pont.
    És vegyük hozzá, hogy 1962 őszén Mészárosnak olyan játékosokból kellett ütőkéses csapatot formálnia, melynek játékosállományát zömében ismerte, és többek között Géczi, Novák, Mátrai, Albert, Rákosi és Fenyvesi álltak a rendelkezésére.
    Azt hiszem, nyugodtan bí­zhatunk a jövőben, bár biztosan lesznek még kellemetlen »lejtmenetek« is.

  • Most csak ennyit tudok í­rni: MINDÖRÖKKÉ FERENCVÁROS!
    Csodás győzelem volt a végét meg is könnyeztem.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ