Feljegyzések a fotelból – 21 avagy álom luxuskivitelben

fotelszurkolo_new“…azok, akik szeretik egymást, összetartoznak, és csak együtt lehetnek igazán boldogok.” – Truman Capote írta le ezt a nagyszerű gondolatot az Álom luxuskivitelben című regényében (film is készült belőle, amit minden idők egyik legjobb vígjátékának tartanak), mely tegnap késő este, zuhogó esőben több mint tízezer boldogan ölelkező Ferencvárosi szurkolónak lett a “védjegye”. Nehéz, vagy talán nem is lehet szavakba önteni azokat az érzéseket, melyek még egy órával a kupadöntő után is betöltötte az arénát. Hiába szakadt az eső, hiába vált az első nyolc sor az eső martalékává (köztük voltam a barátaimmal én is), a stadion aulája még 11 óra tájékán sem akart kiürülni. Jó volt együtt lenni, jó volt 11 év után újra magyar kupát nyerni és 20-ról 21-re lépni, mely lehet, hogy kis lépés volt a magyar labdarúgásnak, de nagy lépés volt a Ferencvárosnak. Megmerem kockáztatni azt is, hogy a 2006-os jogtalan kizárásunk után tegnap száguldott be a Fradi-vonat az állomásra, miközben porrá zúzta a magyar bajnokot, akik különféle statisztikákban már Európa élmezőnyébe tartozott. Azt persze én sem állíthatom, hogy a 50. percig nem volt méltó ellenfél a Videoton (bocsi, ez egy kicsit fellengzős kijelentés – de ugye most meg lehet bocsájtani?), de amit a Fradi az utolsó 40 percben produkált azt még az esőistenek sem fogják tudni elfelejteni.

Truman Capote könyvében van egy rész, amikor az elkényeztetett lány (a filmben Audrey Hepburn) megkérdezi a kissé ágrólszakadt írót, hogy mondja már, mi kell a boldogsághoz és a sikerhez. Először is bátorság – mondja egy kissé unottan a férfi. Valami hasonló jutott az eszembe amikor megtudtam, hogy Thomas Doll a sérültjeink “pótlására” egy 20 éves fiatalt vet be a középpályán. Vele szemben viszont az NB I legjobbnak tartott négyese sorakozott fel (Gyurcsó, Kovács, Sándor, Oliveira). Nem tagadom, először csóváltam egy kicsit a fejem, de mivel töretlenül hiszek Doll döntéseiben és szerencsére a sok sérült közül Somalia vállalta a játékot, nagyon is díjaztam a mester bátorságát.

A “vallomások napján” azt is be kell ismernem, hogy a Hajnal-Meteos-Nalepa-Busai lista láttán egy óvatos Fradit vártam és egy sokmozgásos, labdabirtoklásra törekedő Videotont. Ebben is tévedtem (bár volt amiben nem, de arról majd később) és néhány órával a mérkőzés után sem tudnám megmondani, hogy vajon a Videoton választotta ezt a védekező, kontrára épülő játékot, vagy egyszerűen csak mi erőltettük rá a játékunkat a vendégekre. A mindig nagyon “bölcs” Nemzeti Sport szerint a Fradi idegesnek tűnt (a lelátón én az voltam ez tény, no de a csapat?), melyből az következik, hogy a Videoton haláli nyugalommal uralta a játékot. Egy biztos, lehet ilyen furcsa szemüvegen keresztül is nézni a meccset, de talán egy látszerész tudná a megoldást. Persze nem tagadható, hogy bár az első félidőben is fölényben voltunk (főleg a Ramirez-Lamah kettőssel nem tudtak mit kezdeni), de a Videotonnak is voltak veszélyes támadásai… talán egyre emlékezem, amikor Gyurcsónak sikerült átjátszania Dilavert (többször már nem), de lövését Dibusz szépen védte. Dénes “védelmében” hozzátehetnénk, hogy ő ezzel járult hozzá a kupagyőzelemhez, mert ezen kívül más dolga nem nagyon akadt.

Nem úgy mint Calatayud-nak aki az esős második félidőt egy ideig nem fogja elfelejteni. Négyszer mattoltuk (egyszer Szolnoki segítségével, de ha ő nem akar minden áron gólt lőni a kupadöntőn, akkor Lamah duplázott volna) és volt olyan 20 perc amikor annyiszor kellett hátranyúlnia és megkeresnie a labdát a hálóban, hogy talán görcsöt is kapott a keze.

És akkor jöjjön az igazi vallomás, amit eddig soha nem vetettem papírra és még a barátaimnak sem “dicsekedtem” el vele. Nem nagy dolog, biztos vagyok benne, hogy sokan hasonlóan szoktak cselekedni, bár néha én is úgy érzem, hogy ez inkább “szihikai-eset” mint egy normális szurkoló pótcselekvése. A legtöbb esetben unalmas perceimben “fejben” le szoktam játszani a mérkőzést. Mindig nyerünk, ez nem lehet vitás, de a legtöbbször nagyon is “brutális” módon szoktam begyűjteni a három pontot, vagy éppenséggel a kupagyőzelmet. A kupadöntő előtt két verzió lebegett lelki szemeim előtt. Az egyik variáns szerint 4:2-re győzünk, 2:1-s Fradi vezetésnél a bíró jogtalan büntetőt ad a Vidinek és Dibuszt ki is állítja (bocsi Dénes, a kiállítás “természetesen” jogtalan volt). Nikolics belövi (a valóságban egy mozdulata sem volt a legértékesebb magyar játékosnak), de akkor jön a Fradi-szív és a hosszabbításban megnyerjük a kupát. A második verzió már nagyon “beteges”, hiszen remek kezdés után az első félidő végén összeroppan a csapat és a Videoton három gólt is lő. Ugye kitaláljátok, hogy mi lesz a második félidőben? Hát persze, négy gólt lövünk és megint csak megnyerjük a kupát!

20150520-videoton-rio-redliA fenti magánközvetítésből a négy gól és a kupagyőzelem be is jött. Remek jós vagyok, vagy a szívem teljesen átvette az irányítást az agyam felett? Jelen esetben teljesen mindegy. Győztünk, miénk a kupa – kell ennél több? Egy régi bölcselet szerint a “legfontosabb amit a győzelemből megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá.” Ezt egészíteném ki azzal, hogy a jelenlegi Ferencváros meg is érett a győzelemre. Hosszú volt az út, de Thomas Doll irányítása alatt egy olyan Fradi alakul, mely tegnap az esőistenek dühöngése közepette darabjaira szedte szét a vendégeket. Vagyis a hazaiakat, ugyanis ők voltak a “pályaválasztók”, és az már a saját pechjük, hogy éppen a Groupama-Arénát választották – ezt a magyarázkodást inkább befejezem, mert a végén én sem tudok kikecmeregni ebből a mondatból.

A “nemzet gólkirályának” egyetlen megmozdulása sem volt (Batik Bence úgy lekapta a pályáról, hogy Nikolics saját árnyékában is Bencét vélte felfedezni), az előbb már említett Vidi középpályás sor (melynek tényleg voltak remek meccsei) nem tudta ránk erőltetni az akaratát és amitől tényleg rettegtem, Juhász fejjátéka is felejtősre sikeredett. Nálunk meg többen extra teljesítményt nyújtottak. A hátsó négyes (újra bántanom kell egy kicsit az NS munkatársát, aki Pavlovicnak 4-es adott??!!!) kiválóan teljesített, közülük is kiemelkedett a Fradi tűzgolyója, Ramirez, aki Lamah-val sokszor megoldhatatlan feladat elé állította a “hazai” védőket. Gerzson is sokat dolgozott, Somalia mesterien szűrt, Böde szokásos közelharcát bonyolította mellyel üres tereket nyitott Vargának aki élt is felkínált lehetőséggel.

4:0 az MK-döntőn, a magyar bajnokcsapat ellen. Az ünneplés perceit (abból azért volt kb. 60) nem lehet írásban átadni. Mosolyt az arcokon, a könnyező, ölelkező szurkolók örömét, a Fradizmus kiteljesedését, azt a földön kívüli boldogságot mely 23 óra magasságában az esőisteneket is elzavarta az égről, át kellett élni. Ahogy a játékosok örömét is, a szurkolók előtti “lebegést”, Csukics kapura mászását, Pavlovic gyerekes “ugrabugrálását”, Ramirez gyep-pusziját… Kell ennél több?

“Legközelebb azok állnak hozzánk, akik a leginkább megértik, mit is jelent nekünk az élet, akikben a mi érzéseink kapnak új erőre, akik győzelemben és vereségben a kezünket fogják, akik megtörik magányunk csendjét.”

Tegnap este nem voltunk magányosak. Megtörtük a 11 éves csendet és 21-re léptünk. Egy álom vált valóra – luxuskörülmények között, úgy, ahogy Trumam Capota megálmodta a könyvében: “Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni, aki nem tud egy ponton – mint a győzelem istennője – szédülés és félelem nélkül megállni, az sosem fogja megtudni, mi a boldogság.”

Mindörökké Ferencváros!

fradi-21 (1)

16 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – 21 avagy álom luxuskivitelben bejegyzéshez

  • Ez volt a harmadik kupadöntő amit a helyszínen néztem meg. Kicsit félve mentem, hisz az előző kettőn vesztettünk(86,89)és azóta csak tv-ben néztem a döntőket.Most viszont éreztem ,hogy ott kell lennem és olyan élményben volt részem amit nem felejtek el soha. Köszönöm a csapatnak és az ott lévő összes Fradistának,hogy ilyen csodás estét csináltunk együtt.

    (A sál amit kaptam eddig jól “működik”, 2 meccs 2 győzelem 6 rúgott és 0 kapott gól)

    Tempó Fradi!

  • A fiammal és az öcsémmel a helyszínen átélhettük a csodát, 11 év után újjáéledtünk.

    • Ugye nem kell megint 11 évet várnotok? 🙂
      Ha jöttök, minket a C4 környékén mindig megtalálsz.

    • Igen … újra itt vagyunk, újra VAGYUNK! 11 év után újra komoly trófea! Jövőre meg jön a 29. bajnoki cím!!! Azt hiszem, utoljára a Rákosi-korszakban kellett ennyit böjtölnünk, de még ebben sem vagyok biztos … a Vidi pedig már “majdnem” 2-szeres kupagyőztes! 😀

  • Fantasztikus írás, ragyogóan eltalált idézetekkel … lalolib, mester vagy! Óriási érzés volt, közelebb a 60-hoz, mint az 50-hez, úgy ugráltam a góljainknál a TV előtt “hátrányos helyzetű csóró vidéki szurkolóként”, mint utoljára ’92 őszén Kispesten, amikor esélyünk nyílt arra, hogy bajnokok legyünk … Dolliroll ragyogóan kezdi összerakni ezt a csapatot … a lényeg, hogy ne legyen túl nagy változás, mert mióta ilyen albán, feröeri és luxemburgi szintre árazták be a magyar futballt (a legkevésbé a mi hibánkból!!!!), nekünk akkor kell kezdeni, amikor a NAGYOK befejezik a szezont … tavaly is sírni tudtam volna a megalázottságtól, hogy egy FERENCVÁROS AKKOR kezdi a szezont, amikor a VB a csoportmeccseknél tart … azért ez pl. 1966-ban eléggé elképzelhetetlen lett volna …
    Máshol írtam, én, a szegedi Borfeszten a meccs után a 26. kupagyőzelmünket ünnepeltem! Aki nem hiszi, járjon utána! 26-szoros kupagyőztes a FERENCVÁROS!!!

  • Nagyon boldog vagyok,mint a többi több millió Fradista!!!
    Mivel megnyertük a kupát,nem is írnék kritikát,csak annyit,hogy amit a második félidőben láttam
    a lap-topomon ezt szeretném/nénk viszontlátni majd minden meccsen.

    Hajrá Fradi!!!

    Szeretnék intézni az ott lévőkhöz 2 kérdést.
    1,Miért nem engedtek be Titeket e meccs után közös ünneplésre???
    2,Tényleg igaz,hogy Carillo gyermekét megverték???

  • A 21 nyerő szám! Remélem, folytatás következik.
    Nagyon szép éjszakába nyúló estét szerzett nekünk a CSAPAT! Jó volt ott lenni és ázni! A játékosok mindegyike megtette a magáét, küzdött. Jó volt ünnepelni, jó volt látni a játékosok felszabadult örömét. Csukics külön szám! Itt kellene tartani “katalizátornak”.
    Hajrá Fradi! Vasárnap találkozunk!

  • Én is ott voltam, boldogan eláztam egy kicsit, felejthetetlen volt, mindent megért ez a meccs és a kupagyőzelem!! (és a májusi eső is bevált…) A végére (természetesen) teljesen berekedtem, de a gyenge hangszálúak esetében (mint én is) ilyen meccsen ez a minimum követelmény. 😉 Ami a végén és a díjátadáskor egyöntetű volt: minden jelenlévő és jómagam felhőtlen boldogsága és öröme!

    HAJRÁ FRADI! Szép folytatások jönnek!! Ez egészen nyilvánvaló!!

    (Ui. Sajnos a Honvéd elleni meccsre nem tudok kimenni, mert hosszabb pünkösdi családi utunk van, pedig eddig minden hazai meccsen ott voltam. Ezért kérem, aki ezt olvassa, a bajnoki ezüstért az én nevemben és helyettem is szurkoljon!! ❗ )

  • Én is ott voltam, boldogan eláztam egy kicsit, felejthetetlen volt, mindent megért ez a meccs és a kupagyőzelem!! (és a májusi eső is bevált…) A végére (természetesen) teljesen berekedtem, de a gyenge hangszálúak esetében (mint és) ilyen meccsen ez minimum követelmény. 😉

    HAJRÁ FRADI! Szép folytatások jönnek!!

    (Ui. Sajnos a Honvéd elleni meccsre nem tudok kimenni, mert hosszabb pünkösdi családi utunk van, pedig eddig minden hazai meccsen ott voltam. Ezért kérem, aki ezt olvassa, a bajnoki ezüstért az én nevemben és helyettem is szurkoljon!!)

  • az eksztázishoz már nem érzem magam elég fiatalnak, de az biztos, hogy lehetnek még itt merész terveink. a tegnapi győzelem aránya és minősége pedig az időjárással volt egyenes arányban: jól esett.

  • Az első világháborús bakanótám a jelek szerint szerencsét hozott, mert a huszonegyedik meglett. Remélem, jövőre jön a 22.
    Ahogy itthon biztos fedezékből néztem, amint a zuhogó esőben a mieink lemosták a vidit (kis v-vel), eszembe jutott, hogy ezelőtt 60 évvel (igen, 1955-ben) ilyen zuhogó esőben néztem a Népstadionban egy gólzáporos győzelmet – derék „szocialista viharkabátomnak” hála nem áztam nagyon el – reméltem, hogy az eredmény is hasonló lesz. Így is történt. A Videotonnak meglelte Doll az Achilesz-sarkát, és az első szúrás után szét is estek. Öröm volt nézni, ahogy szaladgáltak, mint pók a falon…
    *
    Még négy meccsünk van: 2 bajnoki, és két LK. Azokat is jó lenne behúzni. Akkor lenne igazán szép a tavasz.
    Mivel beváltak, »Göre Gábor bíró úr« jókívánságai változatlanul érvényesek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 05.27. 20:00 Újpest–FTC (Tv: M4Sport)
Következik: 05.31. 21:05 PFLA-FTC (M4Sport)
Következik: 06.07. 21:05 FTC-DVTK (TV:M4Sport)
EL-csoportkör 2019
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
HOST