Feljegyzések a fotelból – 21 avagy álom luxuskivitelben

fotelszurkolo_new“…azok, akik szeretik egymást, összetartoznak, és csak együtt lehetnek igazán boldogok.” – Truman Capote í­rta le ezt a nagyszerű gondolatot az Álom luxuskivitelben cí­mű regényében (film is készült belőle, amit minden idők egyik legjobb ví­gjátékának tartanak), mely tegnap késő este, zuhogó esőben több mint tí­zezer boldogan ölelkező Ferencvárosi szurkolónak lett a “védjegye”. Nehéz, vagy talán nem is lehet szavakba önteni azokat az érzéseket, melyek még egy órával a kupadöntő után is betöltötte az arénát. Hiába szakadt az eső, hiába vált az első nyolc sor az eső martalékává (köztük voltam a barátaimmal én is), a stadion aulája még 11 óra tájékán sem akart kiürülni. Jó volt együtt lenni, jó volt 11 év után újra magyar kupát nyerni és 20-ról 21-re lépni, mely lehet, hogy kis lépés volt a magyar labdarúgásnak, de nagy lépés volt a Ferencvárosnak. Megmerem kockáztatni azt is, hogy a 2006-os jogtalan kizárásunk után tegnap száguldott be a Fradi-vonat az állomásra, miközben porrá zúzta a magyar bajnokot, akik különféle statisztikákban már Európa élmezőnyébe tartozott. Azt persze én sem állí­thatom, hogy a 50. percig nem volt méltó ellenfél a Videoton (bocsi, ez egy kicsit fellengzős kijelentés – de ugye most meg lehet bocsájtani?), de amit a Fradi az utolsó 40 percben produkált azt még az esőistenek sem fogják tudni elfelejteni.

Truman Capote könyvében van egy rész, amikor az elkényeztetett lány (a filmben Audrey Hepburn) megkérdezi a kissé ágrólszakadt í­rót, hogy mondja már, mi kell a boldogsághoz és a sikerhez. Először is bátorság – mondja egy kissé unottan a férfi. Valami hasonló jutott az eszembe amikor megtudtam, hogy Thomas Doll a sérültjeink “pótlására” egy 20 éves fiatalt vet be a középpályán. Vele szemben viszont az NB I legjobbnak tartott négyese sorakozott fel (Gyurcsó, Kovács, Sándor, Oliveira). Nem tagadom, először csóváltam egy kicsit a fejem, de mivel töretlenül hiszek Doll döntéseiben és szerencsére a sok sérült közül Somalia vállalta a játékot, nagyon is dí­jaztam a mester bátorságát.

A “vallomások napján” azt is be kell ismernem, hogy a Hajnal-Meteos-Nalepa-Busai lista láttán egy óvatos Fradit vártam és egy sokmozgásos, labdabirtoklásra törekedő Videotont. Ebben is tévedtem (bár volt amiben nem, de arról majd később) és néhány órával a mérkőzés után sem tudnám megmondani, hogy vajon a Videoton választotta ezt a védekező, kontrára épülő játékot, vagy egyszerűen csak mi erőltettük rá a játékunkat a vendégekre. A mindig nagyon “bölcs” Nemzeti Sport szerint a Fradi idegesnek tűnt (a lelátón én az voltam ez tény, no de a csapat?), melyből az következik, hogy a Videoton haláli nyugalommal uralta a játékot. Egy biztos, lehet ilyen furcsa szemüvegen keresztül is nézni a meccset, de talán egy látszerész tudná a megoldást. Persze nem tagadható, hogy bár az első félidőben is fölényben voltunk (főleg a Ramirez-Lamah kettőssel nem tudtak mit kezdeni), de a Videotonnak is voltak veszélyes támadásai… talán egyre emlékezem, amikor Gyurcsónak sikerült átjátszania Dilavert (többször már nem), de lövését Dibusz szépen védte. Dénes “védelmében” hozzátehetnénk, hogy ő ezzel járult hozzá a kupagyőzelemhez, mert ezen kí­vül más dolga nem nagyon akadt.

Nem úgy mint Calatayud-nak aki az esős második félidőt egy ideig nem fogja elfelejteni. Négyszer mattoltuk (egyszer Szolnoki segí­tségével, de ha ő nem akar minden áron gólt lőni a kupadöntőn, akkor Lamah duplázott volna) és volt olyan 20 perc amikor annyiszor kellett hátranyúlnia és megkeresnie a labdát a hálóban, hogy talán görcsöt is kapott a keze.

És akkor jöjjön az igazi vallomás, amit eddig soha nem vetettem papí­rra és még a barátaimnak sem “dicsekedtem” el vele. Nem nagy dolog, biztos vagyok benne, hogy sokan hasonlóan szoktak cselekedni, bár néha én is úgy érzem, hogy ez inkább “szihikai-eset” mint egy normális szurkoló pótcselekvése. A legtöbb esetben unalmas perceimben “fejben” le szoktam játszani a mérkőzést. Mindig nyerünk, ez nem lehet vitás, de a legtöbbször nagyon is “brutális” módon szoktam begyűjteni a három pontot, vagy éppenséggel a kupagyőzelmet. A kupadöntő előtt két verzió lebegett lelki szemeim előtt. Az egyik variáns szerint 4:2-re győzünk, 2:1-s Fradi vezetésnél a bí­ró jogtalan büntetőt ad a Vidinek és Dibuszt ki is állí­tja (bocsi Dénes, a kiállí­tás “természetesen” jogtalan volt). Nikolics belövi (a valóságban egy mozdulata sem volt a legértékesebb magyar játékosnak), de akkor jön a Fradi-szí­v és a hosszabbí­tásban megnyerjük a kupát. A második verzió már nagyon “beteges”, hiszen remek kezdés után az első félidő végén összeroppan a csapat és a Videoton három gólt is lő. Ugye kitaláljátok, hogy mi lesz a második félidőben? Hát persze, négy gólt lövünk és megint csak megnyerjük a kupát!

20150520-videoton-rio-redliA fenti magánközvetí­tésből a négy gól és a kupagyőzelem be is jött. Remek jós vagyok, vagy a szí­vem teljesen átvette az irányí­tást az agyam felett? Jelen esetben teljesen mindegy. Győztünk, miénk a kupa – kell ennél több? Egy régi bölcselet szerint a “legfontosabb amit a győzelemből megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá.” Ezt egészí­teném ki azzal, hogy a jelenlegi Ferencváros meg is érett a győzelemre. Hosszú volt az út, de Thomas Doll irányí­tása alatt egy olyan Fradi alakul, mely tegnap az esőistenek dühöngése közepette darabjaira szedte szét a vendégeket. Vagyis a hazaiakat, ugyanis ők voltak a “pályaválasztók”, és az már a saját pechjük, hogy éppen a Groupama-Arénát választották – ezt a magyarázkodást inkább befejezem, mert a végén én sem tudok kikecmeregni ebből a mondatból.

A “nemzet gólkirályának” egyetlen megmozdulása sem volt (Batik Bence úgy lekapta a pályáról, hogy Nikolics saját árnyékában is Bencét vélte felfedezni), az előbb már emlí­tett Vidi középpályás sor (melynek tényleg voltak remek meccsei) nem tudta ránk erőltetni az akaratát és amitől tényleg rettegtem, Juhász fejjátéka is felejtősre sikeredett. Nálunk meg többen extra teljesí­tményt nyújtottak. A hátsó négyes (újra bántanom kell egy kicsit az NS munkatársát, aki Pavlovicnak 4-es adott??!!!) kiválóan teljesí­tett, közülük is kiemelkedett a Fradi tűzgolyója, Ramirez, aki Lamah-val sokszor megoldhatatlan feladat elé állí­totta a “hazai” védőket. Gerzson is sokat dolgozott, Somalia mesterien szűrt, Böde szokásos közelharcát bonyolí­totta mellyel üres tereket nyitott Vargának aki élt is felkí­nált lehetőséggel.

4:0 az MK-döntőn, a magyar bajnokcsapat ellen. Az ünneplés perceit (abból azért volt kb. 60) nem lehet í­rásban átadni. Mosolyt az arcokon, a könnyező, ölelkező szurkolók örömét, a Fradizmus kiteljesedését, azt a földön kí­vüli boldogságot mely 23 óra magasságában az esőisteneket is elzavarta az égről, át kellett élni. Ahogy a játékosok örömét is, a szurkolók előtti “lebegést”, Csukics kapura mászását, Pavlovic gyerekes “ugrabugrálását”, Ramirez gyep-pusziját… Kell ennél több?

“Legközelebb azok állnak hozzánk, akik a leginkább megértik, mit is jelent nekünk az élet, akikben a mi érzéseink kapnak új erőre, akik győzelemben és vereségben a kezünket fogják, akik megtörik magányunk csendjét.”

Tegnap este nem voltunk magányosak. Megtörtük a 11 éves csendet és 21-re léptünk. Egy álom vált valóra – luxuskörülmények között, úgy, ahogy Trumam Capota megálmodta a könyvében: “Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni, aki nem tud egy ponton – mint a győzelem istennője – szédülés és félelem nélkül megállni, az sosem fogja megtudni, mi a boldogság.”

Mindörökké Ferencváros!

fradi-21 (1)

16 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – 21 avagy álom luxuskivitelben bejegyzéshez

  • Ez volt a harmadik kupadöntő amit a helyszí­nen néztem meg. Kicsit félve mentem, hisz az előző kettőn vesztettünk(86,89)és azóta csak tv-ben néztem a döntőket.Most viszont éreztem ,hogy ott kell lennem és olyan élményben volt részem amit nem felejtek el soha. Köszönöm a csapatnak és az ott lévő összes Fradistának,hogy ilyen csodás estét csináltunk együtt.

    (A sál amit kaptam eddig jól “működik”, 2 meccs 2 győzelem 6 rúgott és 0 kapott gól)

    Tempó Fradi!

  • A fiammal és az öcsémmel a helyszí­nen átélhettük a csodát, 11 év után újjáéledtünk.

    • Ugye nem kell megint 11 évet várnotok? 🙂
      Ha jöttök, minket a C4 környékén mindig megtalálsz.

    • Igen … újra itt vagyunk, újra VAGYUNK! 11 év után újra komoly trófea! Jövőre meg jön a 29. bajnoki cí­m!!! Azt hiszem, utoljára a Rákosi-korszakban kellett ennyit böjtölnünk, de még ebben sem vagyok biztos … a Vidi pedig már “majdnem” 2-szeres kupagyőztes! 😀

  • Fantasztikus í­rás, ragyogóan eltalált idézetekkel … lalolib, mester vagy! Óriási érzés volt, közelebb a 60-hoz, mint az 50-hez, úgy ugráltam a góljainknál a TV előtt “hátrányos helyzetű csóró vidéki szurkolóként”, mint utoljára ’92 őszén Kispesten, amikor esélyünk nyí­lt arra, hogy bajnokok legyünk … Dolliroll ragyogóan kezdi összerakni ezt a csapatot … a lényeg, hogy ne legyen túl nagy változás, mert mióta ilyen albán, feröeri és luxemburgi szintre árazták be a magyar futballt (a legkevésbé a mi hibánkból!!!!), nekünk akkor kell kezdeni, amikor a NAGYOK befejezik a szezont … tavaly is sí­rni tudtam volna a megalázottságtól, hogy egy FERENCVÁROS AKKOR kezdi a szezont, amikor a VB a csoportmeccseknél tart … azért ez pl. 1966-ban eléggé elképzelhetetlen lett volna …
    Máshol í­rtam, én, a szegedi Borfeszten a meccs után a 26. kupagyőzelmünket ünnepeltem! Aki nem hiszi, járjon utána! 26-szoros kupagyőztes a FERENCVÁROS!!!

  • Nagyon boldog vagyok,mint a többi több millió Fradista!!!
    Mivel megnyertük a kupát,nem is í­rnék kritikát,csak annyit,hogy amit a második félidőben láttam
    a lap-topomon ezt szeretném/nénk viszontlátni majd minden meccsen.

    Hajrá Fradi!!!

    Szeretnék intézni az ott lévőkhöz 2 kérdést.
    1,Miért nem engedtek be Titeket e meccs után közös ünneplésre???
    2,Tényleg igaz,hogy Carillo gyermekét megverték???

  • A 21 nyerő szám! Remélem, folytatás következik.
    Nagyon szép éjszakába nyúló estét szerzett nekünk a CSAPAT! Jó volt ott lenni és ázni! A játékosok mindegyike megtette a magáét, küzdött. Jó volt ünnepelni, jó volt látni a játékosok felszabadult örömét. Csukics külön szám! Itt kellene tartani “katalizátornak”.
    Hajrá Fradi! Vasárnap találkozunk!

  • Én is ott voltam, boldogan eláztam egy kicsit, felejthetetlen volt, mindent megért ez a meccs és a kupagyőzelem!! (és a májusi eső is bevált…) A végére (természetesen) teljesen berekedtem, de a gyenge hangszálúak esetében (mint én is) ilyen meccsen ez a minimum követelmény. 😉 Ami a végén és a dí­játadáskor egyöntetű volt: minden jelenlévő és jómagam felhőtlen boldogsága és öröme!

    HAJRÁ FRADI! Szép folytatások jönnek!! Ez egészen nyilvánvaló!!

    (Ui. Sajnos a Honvéd elleni meccsre nem tudok kimenni, mert hosszabb pünkösdi családi utunk van, pedig eddig minden hazai meccsen ott voltam. Ezért kérem, aki ezt olvassa, a bajnoki ezüstért az én nevemben és helyettem is szurkoljon!! ❗ )

  • Én is ott voltam, boldogan eláztam egy kicsit, felejthetetlen volt, mindent megért ez a meccs és a kupagyőzelem!! (és a májusi eső is bevált…) A végére (természetesen) teljesen berekedtem, de a gyenge hangszálúak esetében (mint és) ilyen meccsen ez minimum követelmény. 😉

    HAJRÁ FRADI! Szép folytatások jönnek!!

    (Ui. Sajnos a Honvéd elleni meccsre nem tudok kimenni, mert hosszabb pünkösdi családi utunk van, pedig eddig minden hazai meccsen ott voltam. Ezért kérem, aki ezt olvassa, a bajnoki ezüstért az én nevemben és helyettem is szurkoljon!!)

  • az eksztázishoz már nem érzem magam elég fiatalnak, de az biztos, hogy lehetnek még itt merész terveink. a tegnapi győzelem aránya és minősége pedig az időjárással volt egyenes arányban: jól esett.

  • Az első világháborús bakanótám a jelek szerint szerencsét hozott, mert a huszonegyedik meglett. Remélem, jövőre jön a 22.
    Ahogy itthon biztos fedezékből néztem, amint a zuhogó esőben a mieink lemosták a vidit (kis v-vel), eszembe jutott, hogy ezelőtt 60 évvel (igen, 1955-ben) ilyen zuhogó esőben néztem a Népstadionban egy gólzáporos győzelmet – derék „szocialista viharkabátomnak” hála nem áztam nagyon el – reméltem, hogy az eredmény is hasonló lesz. így is történt. A Videotonnak meglelte Doll az Achilesz-sarkát, és az első szúrás után szét is estek. Öröm volt nézni, ahogy szaladgáltak, mint pók a falon…
    *
    Még négy meccsünk van: 2 bajnoki, és két LK. Azokat is jó lenne behúzni. Akkor lenne igazán szép a tavasz.
    Mivel beváltak, »Göre Gábor bí­ró úr« jókí­vánságai változatlanul érvényesek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ