Feljegyzések a fotelból – 6 pulykakakas a zsákban

A csütörtöki “dupla” pontot érő döntetlen után, miközben tapssal köszöntöttük a kissé (inkább nagyon) kifacsart játékosokat, amellett, hogy örültünk a késő esti produkciónak, felrémlett, hogy vajon elegendő lesz-e a szűken szabott három nap a regenerálódásra. Ha a végén összeadtuk volna a pályán lévő 11 játékos oxigénszintjét normál esetben talán egy emberét tette volna ki, de lehet, hogy őt is lélegeztetőgépre kellett volna kapcsolni egy kiadós lépcsőzés után. Ezt nem bántásnak írom, bár sokak szerint nem okozhatna gondot a kettős terhelés, de egyrészt a topbajnokságokban szereplők is megsínylik azt a flúgos futamot amit az UEFA a “pénz beszél” jelszó alatt a csapatokra kényszerít, másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy a magyar bajnokság sem feszíti szét az izmokat. Ha pedig igaz az utóbbi megállapítás, akkor talán még sem kéne annyit hangoztatni a kettős terhelést, vagy egy kicsit levinni a “szintet” másfeles terhelésre. Az igazságot úgy sem egy jegyzetben találjuk meg, azt a tények szokták igazolni, bár néha azok is felülíródnak. A tények meg vasárnap jöttek velünk szembe. Néhány órával a kezdés előtt mocorgott is bennem egy kis frász, és nem csak az esetleges fáradtság miatt, hanem a debreceni múlt miatt is, ahová még “normál” körülmények között sem győzni jártunk. Hiába énekelgettünk útközben a pulykakakasokról, a legtöbb esetben nem vigyáztunk, lyukas volt a kas és simán kiugrott belőle a három pont. Ami elég vészjóslónak hat, még elég mélyen él bennünk a májusi “kirándulásunk”, amikor az utolsó percben jött az álomgól, amit még felejteni sem engednek, hiszen úton útfélen erre terelődik a szó még akkor is, ha a szerzője már valamelyik benzinkúton munkálkodik, igaz, ott még csak segédmunkásként, tegnap is két percet kapott egy olyan mérkőzésen ahol a Fehérvár 70 percen át emberelőnyben játszott.

És ha már múlt, akkor sokunk számára egy rémálom volt az Elm utcában 1999-ben, amikor Vincze Ottó kiállítása után összeroppanva kaptunk egy hatost. Amit egy kis késéssel ugyan, de tegnap délután vissza is adtunk. Összeszedtük a környék összes pulykakakasát, bepakolva a zsákba szálltunk fel a “lokomotívra” egy olyan élménnyel, amit egy ideig biztosan nem fogunk feledni. Most könnyű lenne “bölcselkedni” a győzelem mámorában mondani, hogy egyszer úgyis kiszakad a gólzsák, de pont Debrecenben, egy megerőltető menet után? Erre még a legvérmesebb szurkolók sem számíthattak és bár az eredmény lehergelő, a pulykakakasok meg Amerikában landolhatnának a sütőben, de nálunk nincs hálaadás (van, csak másképpen), ráadásul a pulykakakasoknak vannak még tennivalóik a baromfiudvarban, mert ha mind a hatot betennénk a kemencében, mi lenne a pulykalányokkal?

Az összeállítás nem okozott túl nagy traumát, azt tudtuk, hogy Botka besárgult, Heister, Sigér, Szihnyevics sérült, de Frimpong szerencsére felépült (vajon meddig bírja a lába?). Rebrov mesternek így túl nagy rotálási bázisa nem maradt, Boli helyett Isael foglalta el az ék szerepét, bekerült Varga Roli is a kezdőbe, ezáltal az elmúlt meccseken egy kicsit enervált Tokmac foglalta el a “10-s” szerepét. Támadószellem, állapítottuk meg a kezdés előtt és nem csak papíron volt az, a Nagyerdei stadionban is. Talán a Loki sem számított arra, hogy a Fradi nem aprózza el, egyből durr-bele, minél hamarabb döntsük el a három pont sorsát, utána ráérünk majd pihengetni egy kicsit. Amíg Varga Roli be nem verte az elsőt, a labdát sem adtuk át a hazaiaknak. Úgy meg voltak illetődve, hogy csak kergették a pöttyöst, de azt csak szemmel verték, hozzá nem nagyon értek. Az első gólunknál Civic passzolt egy kicsit Varga mögé, a Loki védő annyira megörült, hogy végre labdához érhet, hogy örömében a gyepre is huppant, a labda meg Isael elé, aki egy csodás ütempasszal a beinduló Varga elé terelte a labdát, aki nem sokat “rolifacázva” a kapu közepébe bombázott.

Remek kezdés – csaptunk a levegőbe, de a karunk még  himbálózott, amikor már a kisördög ott botorkált a nyakunk környékén és a fülünkbe súgta: – Nem korai a gól? Vajon megint vissza fogtok állni és biztonsági játékot játszani? – Legszívesebb lecsaptam volna mint egy taxiórát, de mire lendült a kezem, Gróf már két bravúros védést is bemutatott (őt ki is felejtettem a kezdőből, bocsi érte). Ez persze nem jelentette azt, hogy visszaálltunk, csak a Loki felébredve a kezdeti rémületből, bátran felvállalta a ki-ki meccset, nem állt be védekezni és abból kontrára játszani, úgy voltak vele, ha már ennyien kijöttek a stadionba, mégis csak illik felvenni azt a bizonyos kesztyűt. Ebből persze az is következett, hogy mi is szabadon, felszabadultan játszhattunk és bár voltak olyan hibák melyek nélkül hamarabb lezárhattuk volna a meccset, de a félidő vége felé egy remek Civic-Isael-Varga akció után Roli szlalomozott le a vonal végéig, majd egy parádés löbbölés középre, amin két Loki védő annyira elcsodálkozott, hogy nem vette észre a náluk egy-két fejjel alacsonyabb Tokmacot, aki egy-két méterről be is bólintotta a másodikat.

Így már rendben is vagyunk, jöhet a pihenő, a második 45 percben már rohangászni sem kell, ki lehet pihenni az elmúlt hetek fáradalmait. Hátra is dőltem a fotelban, láb a tartóra, sör a kézbe, happy ez a vasárnap…csak mivel az előbb nem csaptam le a kisördögöt, az tovább duruzsolt, figyelmeztetve, hogy veszélyes lehet a 2-0, mi lesz ha a második 45 perc elején kaptok egy gólt? Nem kapunk mi gólt – nevettem és ahelyett, hogy jó nagyot suhintottam volna, hagytam tovább a csengeni a fülemben, igaz nem sokáig. Alig kezdődött el a második félidő, amikor hátul nem figyeltünk és Kundrák (nálunk is nevelkedett) szépített, melytől annyira fellelkesültek a hazaiak, hogy talán még a fordítás lehetősége is felmerült bennük.

Az biza jó nagy tévedés volt. Sőt, valószínűleg pályafutásuk egyik legnagyobb tévedése. Egy régi bölcselet szerint azért tévedünk, mert előbb érzünk mint gondolkodunk. A Loki talán megérezte a “vér szagát”, de azt nem gondolta át, hogy egy megsebzett vadkan bizony be is tud mérgesedni és ha az elkezd visszatámadni, akkor könnyen úgy járhatunk mint Zrinyi Miklós, aki végül is nem a csatamezőn esett el, hanem egy megsebzett vadkan által (teljesen ez sem biztos már, de mi még anno így tanultuk). A szépítés után volt még néhány perc egyenlősdi a pályán, majd jött olyan fél óra, amit nem csak mi, de a Herceg András sem fog egy ideig a felejtés mocsarába rejteni. Mert azt a félórát összegezni sem könnyű, olyan szépségszalon nyílt a Nagyerdei stadionban, hogy a világ összeg celeb sztárja felsorakozott egy kis wellnessre.

Próbáljuk röviden összegezni a történteket. A harmadik: egy baloldali beadás elszáll a másik oldalra, ott Lovre csap rá, húz egyet rajta, a védő meg csak néz mint a moziban, ahogy a mértani pontosságú beadás után Isael hajában gyönyörködnek a védők és hagyják, hogy berobbanva közéjük megszerezze az idénybeli első gólját. A negyedik: Bőle parádés ívelése! Lukács néhány perccel a gólja előtt állt be, majd egy beívelés után elébe kerülő labdát olyan hanyag eleganciával emelte át a kapuson, hogy néhány pillanatig azt hittem, hogy les miatti a lezserség, de nem, ez bizony egy mértani pontosságú, tökéletesen kivitelezett mozdulat volt! Innentől meg már karneválba csapott át a mérkőzés, a riói szambaiskolák is felültek a lelátóra és próbálták ellesni a Fradi-fiúk technikáját. Először jött egy újabb remek Lovre passz Tokmac-hoz, aki kilépett, meg is célozta a jobb sarkot, de azt még a kapus ujjheggyel elérte, de jött Varga Roli és máris a hálóban táncolt az ötödik! Atyaég, öt gól Debrecenben? Akkor rémlett fel először a 20 évvel ezelőtti hatos, és bár nem vagyok egy Marvel-s bosszúálló, de felrémlett még egy gól…Ami jött is menetrendszerűen, Tokmac (tegnap feledtette az elmúlt hetek halványabb teljesítményét), a félpályán kapta a lasztit, felnézett, nem nagyon volt előtte senki, így komótosan elindult. Hová is siessen, már csak néhány perc van hátra, vezetünk bőségesen, ráadásul 1999-ben még csak hatéves volt…de vajon miért nem támadnak meg? – gondolta menet közben, de mire válaszolni tudott volna saját felvetésére, már a tizenhatos vonalánál porzott a lába, onnan meg “kanyarítani” szokott a bal felsőbe!

Hat gól még gombócnak is sok, pulykakakasból meg már egy baromfiudvar. Várható volt, hogy az egygólos győzelmek mellett egyszer ki fog szakadni a gólzsák. De pont egy sok-sok erőt kifacsaró mérkőzés után, és pont Debrecenben? Erre kevesen számítottak. Mi kellett hozzá? Rebrov mester szerint csupán az történt, hogy vonaton utaztak, ahol jól el lehetett lazulni… Mondata után mosolygott is (ilyent is ritkán látni!), de a kiütéses győzelemhez kellett más is, főleg a Loki öngyilkos taktikája, mely dicséretes, felvállalták a ki-ki küzdelmet, de nem mérték fel a játékerőt. Bizonyára bíztak a zöld-fehérek fáradtságában és tompaságában, de ez most nem jött be, ahogy néhány hete a Fehérvárnak sem.

Gyönyörű, felejthetetlen győzelem volt, ezt nem is kell tovább ragozni, ezt el kell raktározni, mert ebből erőt lehet meríteni. Nem csak a csapatnak, de nekünk szurkolóknak is, benne egy barátommal, aki kórházi ágyán fekve nézte a meccset, de biztos vagyok benne, ez a parádés győzelem még nagyobb erőt és kitartást adott neki.

A hat pulykakakas további sorsárért aggódóknak csak annyit tudok mondani, hogy késő este a vonattal ők is megérkeztek…

7 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – 6 pulykakakas a zsákban bejegyzéshez

  • El kell ismernem, hogy pár hete kishitű voltam Rebrovval szemben. Az eredmény mellé megjött végre az eredményesség is. Most már tartson ki Karácsonyig! Hajrá Fradi!

  • Sziasztok!
    Most kell szerénynek lennünk!Herczeg Bandi bá előre játékot erőltetett,ennek függvényében cserélt is a sérülés miatt,ez nem jött be neki.Aztán Nagy Sanyi(kapus) sérülése még rosszabbkor jött nekik.Eléggé tartalékosak is voltak,sok alapember hiányzott náluk.Nálunk meg minden ült!Jókor rúgták a srácok a gólokat,lélektanilag.Ami Böle meg Töki utolsó találatát illeti,szépség díjasok voltak!Viszont a többi is kedves a lelkemnek!
    Annyit még a Debrecen védelmében,hogy túl fiatalok még,hogy rárontsanak egy másik csapatra,és kinyíltak hátul is ez miatt!Mi meg széjjel húztuk őket,aztán már jöttek a gólok is.Mellesleg becsülendő,hogy felvállalták a nyílt sisakos küzdelmet,face to face!Nem akartak bunkerfocit.

  • Én sem számítottam erre. Viszont pont erről írtam korábban. Elismerem, nem lehet minden meccsen ennyivel győzni, de néha-néha kiszakadhatna a gólzsák, és akkor a célorientált focival járó csúnya győzelmeket is megbocsájtjuk. Nekem ( a gólarányon kívül) a játék intenzitása tetszett. Nem álltunk le 1 vagy 2 gólos vezetésnél, a Lovre beadása utáni Isael gólt tanítani kellene. A játékosok örültek egymás góljainak. Az meg hihetetlen, hogy erővel most hogy bírtuk. Örömjáték volt. Lehetne sűrűbben is, és akkor a néha-néha megnyilvánuló nyafogásunk is eltűnne. Egyetlen dolgot sajnálok csak: pont ezt a szimpatikus, magyar edzővel és fiatalokkal felálló Lokit intéztük el így.
    Hajrá Fradi!

    • Igen, egyrészt dicséretes, hogy fiatalokkal álltak fel, de a különbség is kijött. Dicséretes az is, hogy nem álltak be bekkelni, de igenis van olyan, amikor az kell, ha az ellenfél sokkal jobb és sokkal gyorsabb focit tud játszani.
      Még egy gondolat: Pávkovics fiatal és biztos fejlődni fog még, de talán a válogatott behívó egy kicsit korai. Ehhez persze hozzátartozik a magyar foci igazi gyengesége, nincs helyette más, bár inkább Botkát hívta volna be Rossi, ő a hátvédsor bármelyik részén tudna játszani.

      • Most fordítva van: a bajnoki rendben volt, viszont a Moszkva elleni hazai visszavágóval nagyon nem voltam megelégedve! Ilyen gyenge, ügyetlen játékosokból álló orosz (szovjet) csapatot soha nem láttam, őket mininális előre játékkal is le kellett volna győzni! De úgy nem megy, hogy alig tudunk épkézláb lámadást vezetni, az támadásaink zöme már az első passznál be is fejeződött… Legalább egy gólt jó lett volna a mostani hatból már akkor megrúgni, és akkor most reálisan gondolkozhatnánk a továbbjutáson. A nemzetközi meccsünkön gyáva játékot láttunk, úgy pedig nem lehet! Persze ettől a hat pulykakakas szép volt!

        • Nem a játék volt gyáva, hanem Rebrov taktikázta el magát múlt csütörtökön. Meg lehet nézni, mi van, ha Skvarkákkal, Bolikkal bohóckodunk, és mi, ha Varga meg Isael van a csapatban. Persze elhiszem, őket se lehet csapágyasra járatni, meg ők is rapszodikusak, de legalább az alapképesség megvan, viszont ha az a terv, hogy a fáradó ellenfél ellen friss erőként hozzanak új lendületet, akkor nem 7-8 perceket kell kapni, hanem legalább a félidő kb. felét, mint a brazil Moszkvában (Varga ott is csak 6 percet kapott, még ha így is bejött a húzás). Így is vannak érthetetlen dolgok, a Kövesd ellen ugyan a labdába botló, de amúgy soha semmit se mutató Ignatyenko iránti ragaszkodás -- akit mégis elbír a csapat, ha úgy állunk fel -, Bőle majd’ állandó jegelése -- pedig vasárnap láttuk, amit láttunk -, Leó kihagyása az EL-keretből… Úgyhogy igazán az eredmények ellenére nem tud nem vegyes lenni a szájízem, bár most a debreceni játék és mutatott kedv nagyon jólesett, tényleg bejött minden és a Loki is hozzátette a magáét, hogy nem a buszt parkolta a kapu elé, meg hogy Herczeg mester 1-3-nál csatárt hozott hátvéd helyett. Szóval ez nagyon rendben volt, de a keret mélységének, azaz a B-verziót jelentő játékosoknak a hiánya nemcsak feltűnő, de bosszantó is, mert a kezünkben volt -- és hagytuk elmúlni.

  • Ahogy a fehérvári, úgy ez is teljesen rendben volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 12.12.21:00 EL csoportkör Ludogorec-FTC (TV:Sport1)
Következik: 12.15.18:00 DVTK-FTC (TV:M4sport)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST