Feljegyzések a fotelból – A fütty lélektana
A pestiek sokkal jobban tudják – és biztosan sokan találkoztak is vele – a gulyás kommunizmus idején élt a belvárosban egy különös figura, aki céltalanul rótta az utcákat, megállítva az arra járókat szeretett volna egy “bélást” kikönyörögni, hogy a közeli restiben be tudjon gurítani egy fejest. Ha nem kapott, és általában nem kapott, akkor a kezében lévő sportújsággal (mert nagy focirajongó hírében is állt) finoman a “megtagadóra” sújtott. Ezt a kissé udvariatlan cselekedetet elsősorban nőknél alkalmazta, azoknál is a “hátsó fertályt” célozva meg, nem erősen, inkább gyengéden, melyben több volt a pajkosság, mint a bántó szándék. Füttyös Gyuri aztán a nyolcvanas évek vége felé el is tűnt, ha jól tudom Gothár Péter Ajándék ez a nap című remek filmjében még szerepelt egy snitt erejéig, majd Kovács Kriszta egy dalt is énekelt róla és bár lehet, hogy ez csak legenda, de úgy tudom, hogy az Omega együttes Trombitás Frédije is róla szólt (vagy csak én keverem a szezont a fazonnal). Füttyös Gyuri legendája úgy jutott az eszembe, hogy a reggeli kávé viharos gyorsasággal történő legurítása után és a jegyzetírás előtt még kíváncsi voltam Thomas Doll véleményére a tegnapi finoman is fogalmazott borzadály után. Vajon a mester hogyan látta a DVTK elleni első félidejét, vajon milyen indíttatásból keverte meg ismét a csapatot, és vajon az edzésen nem látta, hogy a jelenleg Ferencvárosban olyan játékosok próbálják terelgetni a labdát, akik nem illenek bele a képbe, és vajon miért akar újra meg újra jobb futó nélkül kezdeni, amikor a lassan már csak emlékeinkben élő 2015/16-s szezonban azzal kergettük kétségbeesésbe az ellenfeleinket?
A konkrét válaszok helyett megkaptam Füttyös Gyurit – “Annyira jól játszunk, hogy a saját stadionunkban kifütyülnek minket.” Természetesen annyira még tudok olvasni a szavakból, hogy itt nem egy pajkos fenék paskolást kaptunk, hanem kőkemény kritikát. Ez a mondat meg rögtön fejére állította az egész jól eltervezett bevezetőmet, ahol számviteli értekezés volt a célom, bemutatni az amortizációt, az elszámolhatósággal, a késleltetéssel és egyéb finomságokkal, természetesen mindezt a tegnap késő esti 90 perces teljesítménnyel megspékelve. Ez a fajta “leamortizálódás” már a reggeli ébredés terméke volt, tegnap, vagyis pontosan már ma jóval éjfél után ahogy az ágyba kerültem, még a 20 perc kevés a boldogsághoz cím lebegett a szemem előtt, ami talán még felmentést is adott volna, mert benne van, hogy ha előbb kezdünk el hajrázni, vagy egyszerűen csak a végén berúgjuk a helyzeteinket, simán nyerhettünk volna. Hiszen a végén volt már itt minden, ami még Füttyös Gyurinál is elnémította volna a “madárcsicsergést”.
De ha túl sokat foglalkoznék a kapufákkal, Gerzson és Dani kihagyhatatlan ziccerivel, nem hogy amortizációt nem számolnék el, de még fel is értékelnem azt, aminek láttán még egy okleveles könyvvizsgáló is órákig csak vakargatná a feje búbját. Mert amit az első félidőben focinak álcázva produkált a csapat, az már tényleg kezd az idegeinkre menni, hiszen az nem egy múló jelenség, lassan az egész bajnoki szezonra rányomja a bélyegét. Már az összeállítás közlése után vakargattuk a fejünket az aréna “agorájában”, nem nagyon értettük, hogy vajon miért gondolja Thomas Doll, hogy egy Fradinak jobbfutó nélkül kell játszania, mikor a kispadon ott csücsül Lovrencsics Gergő és Varga Roland…és valahol a homályban még Radó Andris is látható, bár őt már elég nagy köd lepi körül. Erre jött a Hajnal-Bognár-Kleinheisler belső hármas, akiknek uralni kellett volna a középpályát.
Ami nem nagyon sikerült és akkor még udvariaskodom is, hiszen amit a Bognár-Kleinheisler kettős produkált az első félidőben, arra csak olyan jelzőket tudnék leírni, ami nem ildomos, hiszen mégis csak zöld-fehér mez volt rajtuk. Méltó társuk volt a botladozásban Djuricin is, akinek még a labdával is meggyűlt a baja, mert a focira oly jellemző módon, azt bizony néha le kéne kezelni. A passzok területén csatlakozott hozzájuk Dilaver és Botka is, nekik néha 4-5 méter is megoldhatatlan feladatnak tűnt. Az első félidőben volt egy Hajnal “hazaadás” ami növelte a kapura lövéseink számát, de azon túl szinte semmi. Szinte senki nem találta a helyét (talán csak Dibusz, de neki kijelölt a területe), miközben a lelkes diósgyőriek nagyon szervezetten és tudatosan felépített támadásokkal állították néha megoldhatatlan feladat elé a védőinket. Ettől függetlenül csak eggyel vezettek a félidőben, azt a hosszabbítás után kaptuk, egy eladott labda utáni szabadrúgásból, vagy szögletből, de arra már nem nagyon emlékszem, hiszen akkor már félig álltunk és többen már el is indultak lefele, hogy ne kelljen túl sokat sorban állni a büfénél.
A teljes összeomlást meggátolva a szünetben kettős cserét hajtott végre a szakmai stáb, jött Varga és Böde, mely után azt nem mondom, hogy varázsütésre, de lassan kezdett éledezni a csapat. Bár ha Roland az első labdaérintéséből gól születik (kapufa lett a vége), akkor bizony varázsütésről írnék, de ahhoz még várni kellett a következő Varga megugrásra (Hajnal remek passzával), amit már nem hibázott el. Hátra volt még negyed óra, a fütty is abba maradt, felváltotta a harsány biztatás és a remény, hogy talán még sem vagyunk annyira elveszettek, mint ahogy addig látszott. Jöttek is futószalagon a támadások, közben közkívánatra Kleinheisler le, Lovrencsics be, ezzel is erősítve a jobboldalt. Volt is “futótűz” (Trónok Harca), a vendégek is megzavaródtak, erejük is fogytán volt, de sajnos az idő is. Ettől függetlenül a végén simán nyerhettünk volna, megismételve a kupakalandot, amikor is Moutari a hosszabbításban nyerte meg a meccset, most Gera és Dani is hőssé válhatott volna, de kimaradt minden, vagy a kapufa segítette a diósi legényeket.
“Négy-négy-kettes felállásban, rombusszal a középpályán, két ékkel – ennél szebben nem is lehet felállítani a csapatot.” – a végére egy újabb Doll idézet, amit nem könnyű tanácstalan mosoly nélkül végigolvasni. “Mi van?” – kérdezné ártatlanul butácska arccal egy celeb. Az első félidőben sok mindent láttunk a pályán, de az említett felállásból semmit, ami meg a rombuszt illeti középen, az bizony feladta a leckét. Mert én tegnap egyetlen “rombuszt” láttam, az is piros-fehér mezt viselt és Mevoungou-nak hívták (megnéztem a neten), aki szinte minden támadásunkat megakasztott, minden előreívelésünket visszastukkolt. Az meg, hogy ennél szebben nem is lehet felállítani a csapatot, hát szerintem a foci nem a szépségipar része, itt inkább hasznosnak kell lenni és nem szépnek.
A hármas bírói síp után már elmaradt a fütty, gyorsan felpattantunk a székekből és irány a kijárat. Volt bennünk méreg és düh is, de inkább keserűség. Egy újabb esélyt rontottunk el, ezzel az összes idei álmunknak annyi mint a befőttnek. Bedunszoltak minket, bepakoltak a spájz 4 sorába, jó hely az nekünk, nem kellenek ide varrónők, mostantól elég időnk lesz a sörmárka egyetlen csillagával bíbelődni – minek nekünk ide három egyszerre, ami ráadásul nem is piros, hanem aranyszínű.
De kérdem én csendben, halkan, meghunyászkodva: ezért vajon ki a felelős?
16 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – A fütty lélektana bejegyzéshez
Hozzászólás a(z) Leonardo bejegyzéshez Kilépés a válaszból
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
A Dunaszerdahely-Slovan meccsen a helyszínen üldögélve azon gondolkodtam, hogy talán még hazaérek a Fradi meccsre is. Aztán nem mentem, megnéztem TV-ben. A különbség a következő: kb ugyanannyi néző, de ez csak azért van, mert a DAC stadionját átépítik, és csak a fele “kiadó”. A DAC-nál FRadi-Újpest sálas emberek együtt szurkolnak a DAC-nak, a Groupamaban meg a csapat játéka miatt hitehagyott szurkolók lézengenek. A DAC-nál egy erősebb ellenféllel szemben végig küzdve benyomják a gólt a 92.percben, itt épphogy döntetlenre mentünk.
Ezek után a magáról a meccsről: Lalolibnek igaza van: szélsők nélkül csak akkor megy, ha középen vannak olyan játékosaink, akik kicseleznek mindenkit. Hát ez nálunk nincs. Doll elmondta, az 1. félidőkkel baj van. Kérdem én, ki a felelős ezért? Olyan játékosokkal olyan tatikát kell kitalálni, hogy az ellenfél reszkessen azért, hogy az első 20 percben ne kapjon gólt. (volt ilyen időszakunk régebben) Ha nem látja ennek eredményét, nem szégyen cserélni a 15. percben, akkor a többieket is serkentené a jobb focira ( motiválás). A vicc az, ha Dani berúgja a vége előtt pár perccel, akkor megint nem lenne miről beszélni, hiszen győztünk ( igaz kedves Thomas?). Most észrevette a füttyöt, amit egyébként már tavaly tavasszal is sokszor megkapott a csapat ( biztos nem vette észre, rossz a Groupama akkusztikája 😛 ), ezért rákeni a játékosok labdakezelésére stb. Kérdem én, ki a felelős ezért? A szurkoló? Nem az edző? Már pszichológustól kezdve minden van a csapatnál, aztán mégse megy? Csak azt nem értem, miért tűrjük ezt a sok baromságot? Más edzőnél ilyenkor már zúgott a “takarodj”. Á, értem én, még állunk a Kupában, ahol kaptunk egy III. osztályú ellenfelet, akit ha elintézünk máris döntősek vagyunk. Ott meg esetleg elverjük a Vasast a Groupamában a kb 500 Vasas drukker előtt, és máris megvan az idény diadala. Ugyan már!!!
a kb ugyanannyi néző erős túlzás a grupiban látott “tömegre” nézve.
a hivatalos nézőszám már köszönőviszonyban sincs a valódi nézőszámmal.
politikusaink és mlsz vezetőink a odaát a Vip-ben élvezik a hangulatot, itt meg vénaszkennerrel és többszázezer forintos büntetésekkel próbálják a megmaradt nézőket eltávolítani a stadionokból.
egyre sikeresebb a projekt…
Sz@r az egész, de amúgy a pályán belüli dolgokról valamit esetleg? Mert legyen bár igazad, de nem ma írod le először. A többiről meg se most, se máskor.
Azért nem írok róla mert nem követem igazából. És lassan már nem is érdekel.. Ide jutottam 20 év meccsrejárás után..
Hát akkor nem mindegy? Na jó, persze, hogy nem. De az egyik a másikért van, egyiknek a másik nélkül semmi értelme.
kár hogy a vezetésben lévők nem így látják….
korábban sok időmet lekötötte a klub, 3 éves más dolgokra koncentrálok, eljutok más csapatok meccseire, külföldre stb. stb.
a szikrát megőrzöm, remélem azért hamarosan a gyerekek is megtudhatják mi az a Fradi..és a Bközép mint olyan 5-10 év múlva nem csak legenda lesz…
a fotelszurkoló rovatot addig is elolvasom mindig, de mivel ettől a helyzettől sajnos nem tudok elvonatkoztatni, így nem terhelem többet a társaságot hozzászólásaimmal..
Ne tedd, maradj, megbántani nem akartalak, minden fontos, aki és ami Fradi. Te és a véleményed is.
Rendben.
De eddig sem írtam túl gyakran, ezután sem fogok:)
Maradj légyszíves, vagy gyere gyakrabban, és írj nyugodtan! -- Mondom a saját nevemben. Tudom, hogy TE az önkéntes “kinn maradók” közé tartozol, Neked is meg van a Magad igazsága … és azoknak is, akik bemennek!
Kispéter Miska mondta állítólag annak idején, amikor valamelyik újonc alig mert bemenni az öltözőbe, és kezit csókolomot köszönt, nos, Misa bátyánk állítólag azt mondta: “Kisfiam, nincs KIS Fradista, vagy NAGY Fradista, csak FRADISTA!!!”
NE EGYMÁST BÁNTSUK, HA KÉRHETEM!!! Megértem, ha valaki kinn marad, de TI is értsétek meg azokat, akik azt mondják, hogy volt már nyilas, bolsi, komcsi Fradi-főnök, de a szurkoló nem az elnök miatt jár meccsre … Egyébként K. G.-t lehet mocskolni, szidni, de ha 100 év múlva összevetjük működését a többi Fradi-elnökével … jó, persze, politikai hátszéllel … de ezzel élni is kell tudni! Nem agitálok, nem kampányolok senki és semmi mellett, csak azt kérem, hogy ne köpködjétek le azokat, akik a FRADI miatt mennek be a meccsekre … ne legyen soha többé, mint ’97-ben, amikor a Varga-pártiak és a Varga-ellenesek összeverekedtek … FRADI csak EGY van!!! Mi jövünk, és elmegyünk, de a FERENC(Z)VÁROSI TORNA CLUB örök!!!
A meccs kezdetén a DVTK furcsa felí llìtí sal í llt fel.
Rögby-meccs fog következni ?
Mí r gondolkoztam, hogy mi lenne akkor, ha a sìpszò kezdetén az összes tìz jí tékos az ellenfél kapují jhoz rohanna és azt bevenni igyekezne ?
A “Kick and Rush” fényes aranykora. Egyszer (nagyon régen) a Fradi is ezt a szisztémí t jí tszotta.
A tùlkombiní lò jí tékstìlust a mí sik csapatokra hagyta. Ô az egyszerû stìlust kedvelte. Az egyszerû az ésszerû is Volt egyarí nt.
A tegnapi meccsen feltûnt nekem, hogy a jí tékosaink nem tudnak stopolni labdí t. Egy félmagassí gban érkezô (mondjuk élesen is jövô) labdí t képtelenek felvenni és mìg sikerül megszelìdìteni a pöttyöst, addigra mí r ketten, hí rman vannak az ellenfél jí tékosaibòl, akik mí r rí is tartanak.
A bìztos megoldí sok és a rizikò közt Doll mester nagyon nagy különbséget tesz, mintha az egyik nem tartozna a mí sikhoz.
Aki nem mer, az nem nyer.
A félelelem meg ott lapong minden Fradista mélyében. Mi lesz, ha én (!!!!) veszItem el a labdí t.
Ezzel meg nem csak a labdí t, hanem az eszét is elveszti a jí tékos.
A fí radt benyomí st ennek tulajdonìtaní m. Nem merünk.
Es mert nem merünk, anní l többet mernek az ellenfelek velünk szemben.
Azonban legyünk igazsí gosak is.
A Rugby kiképzést (a szakí llas Szarkí ra gondolok) ellen meg kombiní ciòs jí tékal mit is akarunk csiní lni ?
Mit lehet egy bolond í mokfutòval csiní lni, ha az eltökélt, hogy feldöfjön a késével ?
Szép szò, szép beszéd, tetszetôs megyôzôdésre bìrò beszéd ?
A DVTK-nak a kés meg a torkí n Volt.
Ez olyan energií kat fejleszt ki, amire még a legnormí lisabb Fradista Sem tud ellenszert talí lni.
Akí r milyen bosszantò is az 1-1, egy í mokfutòval szemben az is nyereség, ha meg tudtuk elôzni abban, amit tervezett.
Ez az elsô félidôben többé kevésbé sikerült is.
A mí sodik félidôben meg megmutatkozott az, amire valòban képesek lennénk, ha nem félnénk egy taktikamentes, egyszerû és ezért ésszerû jí téktòl.
Ez egy totálisan megfáradt történet, totálisan megfáradt kapcsolat, mondhatni, kiégés. És nem a menetrendszerű több évekre szóló -- következményektől függetlenül történt -- szerződéshosszabbításoktól fog megújulni.
Tökéletesen megfogalmaztad. A kérdés, hogy a váltással megvárják-e még azt, hogy rámenjen a következő szezon. Szerintem megvárják.
Vagy még teljes szezon! Annak idején Monizt milyen gyorsan felállították! Most nem kéne már lépni, amíg nem késő? Mire várnak? Hajrá FRADI!
Színészi alakítás! Rados az egész meccs alatt húzta az időt. A játékvezető inkább hátat fordított az eseményeknek, s nem adott a kapusnak sárga lapot. Már a hosszabbításban jártunk, amikor Rados játszadozott a labdával kirúgás helyett. A csapatkapitány, Lipták, ekkor biccentett felé. Valószínűleg egyezményes jel volt, amire Rados elterült, s ápolást kért. (A C3-as szektorban ülök, jól láttam.) Ondó úr ezt is megette, mint a meccsen többször a vasiak színészkedését, alattomos szabálytalanságát. Azt sem értem, hogy a szakállas Szarka (furcsa egy madár) hogyan játszhatta végig a meccset, mert csak a 91. percben kapott sárga lapot. Rengeteget szabálytalankodott és reklamált! Ondó úr 5-ös osztályzatot kapott a szaklaptól, persze, nem ezen múlott a pontvesztésünk.
A jól sikerült “író-olvasó találkozó” után kínszenvedés volt nézni a meccset. Doll azt mondta, hogy friss játékosokat állít be és tudja, mit kell csinálni. Még Moutari is azt mondta, hogy kiismerték a Diósgyőrt. Milyen ügyes… Az összeállítás ezúttal is meglepett, idén már nem először. “Thomas Doll félidei cseréit remek húzásnak könyveltük el” -- írja a sport napilapunk szakértő tudósítója. Azt nem teszi hozzá, hogy miért nem lehetett így kezdeni? Tulajdonképpen
Lovrencsics beállítása után játszott a csapat, tehát gyakorlatilag 20-25 percet. Ez bizony kevés, még akkor is, ha ebben a rövid időszakban meg is nyerhettük volna a mérkőzést. Megint nem éltünk a Vidi botlásával. A Honvéd ellen elvesztett három és a mostani két ponttal jobb pozícióban lehetnénk. Nagyon mérgesen és elkeseredetten értem haza. Bekapcsoltam a tv-t. Láthattam, hogy a Real Madrid hogyan szórakozott el két pontot. Majd az internetre kapcsolva olvastam, hogy a Barcelona 2:0-ra kikapott a Malagától. Elgondolkodtam. Miért is vagyok akkor elkeseredve az 1:1-es döntetlentől? Azért, mert a mutatott játék alapján további pofonokra számítok. Abban azért reménykedem, hogy az NBIII-as Budafok nem ver ki minket a kupából. Bár biztos továbbjutásra már nem merek gondolni…
Őszintén szólva,ez a csapat hitehagyott.Akár csak én, bár hiszek a zöld szín erejében!Mindig is Fradistaként gondolkoztam. Ezért Simi után szabadon,rosszul lehet játszani de hitehagyottan nem!Viszont a tegnapi “mutatvány”lassan felemészti hitem maradékát.így ne is legyünk “harmincasok”!!Ez a teljesítmény ahhoz nem elég!Ennél több kell,még ebben a silány és túlfizetett magyar focinak és NB-I-nek ,titulált bajnokságban is.Sajnos az félig üresen kongó lelátó sem vonzó, de a jó előadást is többen megnézik szlogent talán jó lenne Doll mesterrel a játékosokkal és a klub vezetésével ismertetni.
Itt tartunk! Hajrá Fradi,az örök szerelem.