Feljegyzések a fotelból – Antifoci és tehetetlenség

Lassan gyülekeztünk szombat délután az Üllői úton. A nap is bevetette minden erejét, körbeölelte az arénát, ha felnéztünk rá kajánul mosolygott, kellett nektek az augusztusi hőségben délután meccsre jönni, miért nem maradtatok otthon, ahol légkondi be, sör a kézben, és ha valami nagyon nem tetszik a látottakból, még mindig ott a kézben a távirányí­tó. De mi inkább felvettük Ehnaton fáraó szerepét, kitartottuk karjainkat a nap felé, vidáman üdvözöltük a nap istenét Atont, nem törődve az égető sugarakkal. Bejutva a stadionba már “békésebb” kép fogadott, fejünk fölött tető (most erőlködj napocska!), a pulton hideg sör, körülöttünk zöld-fehérbe öltözött “népség”, vajon mi kell még? Győzelem – vágtuk rá egyhangúan, túl sok vita nem alakult ki, legfeljebb azon sopánkodtunk, hogy milyen gyorsan ki tud ürülni a pohár. – Kiszí­vta a nap – mosolygott mellettem Laudetur barátom, miközben az eshetőségeket latolgattuk. Van ugyebár a mumus vagy bubus szó, tudjátok, a néphiedelemben vele riogatták a csintalan gyerekeket. Ez a rosszindulatú szellemlény azzal traktált, hogy bizony az elmúlt hat Paks elleni meccsből csak egyet tudtunk megnyerni, azt is az atom otthonában követtük el, hazai pályán utoljára ez a “fegyvertény” 2016-ban sikerült. A mumus még be sem fejezte a mondókáját, már ott toporgott előttünk Püthagorasz, a számmisztika nevében és arról próbált meggyőzni, hogy nem csak a bolygók keringését, de az emberek sorsát is a számok irányí­tják. 4, 3, 2 – nem bonyolult a folytatás, manapság már egy bölcsődés is rávágná a következő számot. – Ne hogy már csak egy gól lőjünk! – Püthagorasz is visszahúzhat és tovább vizsgálhatja a numerolóigát, mi inkább felbaktatunk a lelátóra, már csak néhány perc és útjának indul a “gyönyör”…legalábbis akkor még úgy hittük. Egy felhő is elkúszott az égen, mintha figyelmeztetni akart volna, hogy nem minden arany ami fénylik, de erről 45 percig nem nagyon akartunk tudomást venni.

A nap olyan gyorsan lökte félre a felhőt az égen, ahogy beköszöntünk a paksiaknak. Még el sem helyezkedtünk a széken, még körbe sem tudtunk nézni, amikor Leo pontosan í­velt Lanza lábára, aki nem várta meg, hogy a labda megkóstolja a zöld gyepet, finoman a kiugró Petrjak elé perdí­tett, aki köszönte azt szépen és hét-nyolc méterről a kapus szemei között lőtt a kapuba. Hoppácska, máris gól, a paksiak még a labdához sem értek! Mi lesz itt még? Gólparádé, a végén még Püthagorasznak is újra kell gondolnia a számsort? Sajnos nem kellett…Pedig bőven meg lett volna rá az esély az első félidőben. A derék paksiak ki sem jöttek a buszmegállóból, azt nem mondanám, hogy parádéztunk, de simán lehetett volna három is a szünetig, de hol Petrjak, hol Varga, hol Lanza hibázott, vagy a kapus védett, vagy a védők blokkoltak. Mi meg aránylag jól szórakoztunk a lelátón, bár a 20 perc környékén már úgy éreztem magam mint egy szaunában (köszönjük MLSZ plusz TV) és egy-egy kimaradt helyzet miatt sopánkodtunk is, de legyintettünk, majd a következő bemegy.

A 40. perc tájékán adtam fel először a harcot a nappal szemben, az Agóra napvédettségét választva. Nem voltam egyedül, pihegtünk mint a napos csibék, rá-rápillantva a monitorra, hátra történik még valami az utolsó pillanatokban. Történt…45+1,2,3 – ugye ismerős? Ilyen tényleg csak a mesében van és csak a mumus-babus tud í­gy letaglózni, no meg a figyelmetlenség. Hogy a fenébe lehet gólt kapni attól a csapattól, aki először lépni át a felezővonalat? Erre tényleg csak mi vagyunk képesek. Döbbenet ült az arcokon, néztük egymást, volt aki nem is látta a gólt, csak a hitetlenséget az arcokon, viccnek vette, mikor a barát odaszólt: csessze meg, megint összehoztuk a gólt.

Ilyen tényleg nincs, még a Grimm testvérek sem találhatnának ki ilyen horrormesét. Tán imádunk játszani a tűzzel és az érzelmekkel? – Gyugi-gumi, a másodikban bedaráljuk őket – szólt az örök optimista, de én legszí­vesebben berohantam volna az öltözőbe és lekiabáltam volna minden fejecskét a nyakakról. Akkor már volt bajság bőven. Leo mit keres a kezdőben, lassú és körülményes. Lanza mint ék? Röhej. Hol van Dani? Miért ül a kispadon két drága nyári igazolás? Doll miért nem tud egy buszmegálló elleni taktikát kiagyalni? Mire az éppen aktuális dühöngéseim végére értem, hallottam, hogy felmorajlik az aréna. Jön a folytatás, elég a sirámokból, irány a lelátó. Jönni fognak itt a gólok.

Nem jöttek. Talán az lett volna a legjobb, ha a játékosok sem jönnek ki a pályára. Nem égette volna őket a nap…és a saját játékuk. Mert az egyenlő volt a nullával. Borzadály volt nézni a szenvedést, miközben a nap továbbra is vigyorgott az égen, pont szemben velünk, totál a képünkbe. Ha most tegnap késő délután lenne, bizony nagyon durva dolgokat í­rnék. Szerencsére aludtam rá egyet, a mérgem a duzzogásom nem múlt el teljesen, de vajon a “csúnyaságon” kí­vül mit is í­rhatnék? Kérjem számon a taktikát, az összeállí­tást, küldjek el mindenkit melegebb éghajlatokra? Jó esne és meg is érdemelné csapat és edző, kérdeznék is párat, de sablonokon kí­vül mást úgy sem kapnék.

Állí­tólag nem volt önbizalom, nem voltak akciók, nem volt test-test elleni ütközés, csak í­velgettük a labdát, miközben néhányan elbújtak a pályán. Hogy is van ez? A Fradinak hazai pályán nincs önbizalma? Négy nyertes meccs után? 29 bajnoki cí­m után? Zöld-fehér cí­merrel a mezen? Tisztelettel, nagyon sokan a lelátóról tudjuk, hogy milyen a Fradi önbizalom! Nem voltak ütközések? Ez nem amerikai foci, itt járatni kell a labdát és nem feldönteni az ellenfelet. Futtatni a széleket, felvállalni a cselt, jól beadni és időben érkezni. És vajon ki mondta, hogy ehelyett céltalanul í­velgessük a labdát Lanzafaménak? Az ilyen labdákkal Böde Dani fénykorában még megtudott birkózni, de Lanza nem 100 kiló és neki nem ez lenne a feladata. Az még rendben van, hogy égetett a nap, de ha a pályára pillantunk, ott tán el lehet bújni? A labdát kéne “keresni” és nem az árnyékot keresni az előttünk tornyosuló védők között.

Pedig állí­tólag az edzések nagyon jók voltak…Ha ez í­gy van, akkor miért nem láttunk vissza belőle szinte semmit? Tán nem kéne edzeni és magát a meccset kéne edzésnek kinevezni? Ettől kapok a hőguta után agygutát. Az ilyen semmilyen magyarázatoktól, a felelősség lerázásáról, a mindenki és minden hibás, csak én nem mentalitástól. Nagyon kezd elegem lenni, bár tegnap hangban nem kapcsolódtam be a viszontlátásra rigmusba (nem is fogok), de azt a bizonyos fehér kendőt már lobogtatom. Nem csak az EL kiesés miatt, hanem az eddigi teljesí­tmény miatt. Vezetjük a táblázatot, ez igaz, de a java még hátra van. Most jönnek a keményebb meccsek és mi a biztosí­ték arra, hogy nem csak 45 percig tudunk úgy-ahogy játszani, hogy lesz önbizalom, lesz taktika és a bújócska helyett adj király katonát?

Túl sok reményt nem látok rá. Ettől még persze simán behúzhatjuk a bajnokságot, bár a benzinkút “csak a kispest” elleni játszadozása figyelmeztető jel. Ezen felül a Fradinak nem csak a három pont kell, hanem játék és szórakozás is. Ahogy régen a rómaiaknál: panem et circenses…kenyeret és cirkuszt. Gólt és játékot.

Zsí­ros kenyér volt a büfében, cirkusz meg a pályán. Volt egy gól is, játék meg annál kevesebb.

8 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Antifoci és tehetetlenség bejegyzéshez

  • 4, 3, 2, 1, 0 ? (Avagy reszkess Mezőkövesd!? Vicc …)

    Amiért Dollnak mennie kell, konkrétan a Paks meccs miatt:
    Taktikai felkészí­tés 0. Tudható volt, hogy a Paks be fogja tolni a buszt; időt húznak, fetrengenek, játékot rontanak; mégsem talált ki semmi újat.
    Mentális felkészí­tés 0. Megint belealudt a csapat a 45. percbe; a szünetben nem sikerült gatyába rázni a társaságot; Blazics, Szpirovszki, Heister, Lanzafame nem izgult az eredmény miatt; Böde közben még a kispadra sem kellett neki.
    Fizikai felkészí­tés 0. Az utolsó negyedórában a Paks frissebb, gyorsabb volt. Tőlünk az egy szem Lovrencsics futott a csapatból; alig bí­rt fölállni a lefújáskor.

    Amiért Dollnak mennie kell, úgy általában (1): képtelen a megújulásra és az önkritikára; nem képes a csapatépí­tésre. Az idő megmutatta, hogy nem ő épí­ti a csapatot, hanem a jó játékosok valahogy összeállnak. Ez sikerült 2015-ben (Gera, Hajnal, Lamah, Ramirez) és 2017 őszén (Gorriaran, Paintsil, Blazics), mert jobbak jöttek, és nem sikerült 2016-ban (Djuricin, Riu, Trinks, Hüsing), és valószí­nűleg most sem …. A hazai sikereket pedig sikeresen annulálja a nyári nemzetközi kupákban bemutatott terí­tett betli.

    Amiért Dollnak mennie kell, úgy általában (2): Hidvégi, Laczkó, Holman, Bosnjak, Kukuruzovic, Lauth, Hajovic, Nagy Dániel, Ugrai, Popov, Haraszti, Batik, Seszták, Radó, Pintér Á., Busai, Trinks, Hüsing, Djuricin, Riu, Bognár, Sternberg, Kleinheisler, Koch, Lovrencsics Balázs, Priskin, Rui Pedro, Pedroso, Csonka, Csernik, Kundrák, Georgijevic, Rodriguez; és a hab a tortán Finbogasson …
    Még hány játékos kell, hogy legyen valami?

    És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy Kubatov elvtárs és Orosz csinovnyik vajon milyen üzleti modellt követ? Meddig lehet a semmi teljesí­tményt eladni a főnökeinek? Már rég kellett volna lépni a vezetésnek, és Dollt elküldeni, mert akadálya a fejlődésnek! Vagy csak néphülyí­tésként tartja a FIDESZ lélegeztető gépen a Fradit? Ez sem kizárt. Mert a legszomorúbb, hogy ebben a történetben, MI, FRADI SZURKOLÓK vagyunk folyamatosan hülyének nézve. Mi számí­tunk a legkevésbé. Miközben két dolgot hiányolunk mindössze: Futballt és Fradi szí­vet a pályáról. Ezt nem lehet pótolni a bulvárszórólappal („műsorfüzet”), a bulvárújsággal („Zöld-fehér”), a szünetbeli bugyuta rugdosó játékokkal, stb.

    Reménykedjünk a változásban. Nem lenne jó megvárni vele a teljes eredménytelenséget. Mészáros Józsefet, Lakat Károlyt, Dalnoki Jenőt, Novák Dezsőt, Nyilasi Tibort sokkal kevesebbért elküldték. (Istenem, micsoda nevek!) Hajrá Fradi!

    • A 0 különös egy szám: bármit szorzunk vele, az a végén nulla marad… Ezt a játékot is ide tartozónak érzem, Dollal az élen. Bár hagyná játszani a csapatot, szerintem még edző nélkül sem lennénk ennél kiábrándí­tóbbak…

  • Szeretnélek a keblemre ölelni, Lalolib! Mintha magamat hallottam(olvastam) volna, ugyan ezeket mondtam nagyjából Argan barátomnak. Megértem, hogy Dani belázasodott, LovreBalázsnak műteni kell a térdét(már megint!), Kundrák Soroksáron -- de Lanzát előre tolt ékként játszatni ….egy 10 emberrel favágó Csertői ellen…nem jött be. Hogy a kihagyott helyzetekről ne is beszéljünk -- mintha 1:0-lal már zsebben lenne a 3 pont, majd csak betalálunk ismét. Erdős nem látványosan, hanem a “fű alatt” segí­tett ellenünk, a 45-46-47-ik percben pedig jött a “Turáni átok” -- nem először, de remélem utoljára. A szünet után már csak erőlködtünk, de még szerencsénk sem volt, illetve volt -- de az Haraszti lövésénél(akinek már zuhanyoznia kellett volna). A “Tábor”t pedig nem igazán értem : ez a zöld-fehér gárda most a mi csapatunk! Nekik kell szurkolni! HAJRÁ FRADI! CSAK A ZÖLDEK!!

  • Doll nem akarta néven nevezni azokat, akik csak lötyögtek a pályán. Én sem szeretem a játékosokat név szerint kritizálni, de Blazic már a bögyömben van. Úgy érzem elszállt egy kicsit, a szurkolók az előző idény legjobb játékosának választották. Látta őt már valaki sprintelni egy-egy mérkőzésen? Mert én nem. Arra vigyáz, hogy elegáns testtartásban közlekedjen a pályán. A paksi gólnál hol volt? Teljesí­tményét a hazaadása koronázta meg. Az volt az érzésem, arra vigyázott, nehogy megsérüljön, mert megint meghí­vták a szlovén válogatott keretbe. Ez a baj, az idegenlégiósok sohasem érzik, mit jelent a Fradi-mezben játszani, mit jelent a Fradi-szí­v. Sajnos, ugyanezt elmondhattam volna mással kapcsolatban is.
    Hajrá Fradi!

  • A kisvárdai alul-teljesí­tés már előre vetí­tette ezt a produkciót, ezt az eredményt. (Nem voltam nagy jós, amikor megí­rtam, hogy az a teljesí­tmény kevés lesz a Paks ellen.) Az első félidőben mutatott teljesí­tmény még elfogadható volt, a hosszabbí­tásig. Hol volt a ragyogó védelmünk a Paks egyetlen támadásánál?
    A második játékrészben mutatott játék kritikán aluli volt, pedig a játéktér árnyékban volt, mi pedig “élveztük” a perzselő napsütést. Mi érdemeltünk volna ivószünetet, nem az alibiző játékosok.
    Doll valószí­nűleg érezheti, hogy mozog alatta a kispad. A NS pénteki számában már bí­rálta a Fradi játékosigazolási politikáját, mintha abba neki semmi beleszólása lenne.
    Megint nagy lehetőséget szalasztottunk el a két pont elvesztésével. Ennek ellenére már várom a következő meccset, igaz eszembe jut Kibédy Ervin hí­res nótája: “Én nem hiszem, hogy normális vagyok…”.

  • Megint Dollt szí­dja mindenki….és igazuk van. A motiválás Ronaldo,Messi stb szintjén nem szükséges,ők maguk végzik magukon. Sajnos a Dibusz,Lovre stb szintjén ez már manageri feladat is
    (most hagyjuk azt hogy Fradi mezben kutya kötelessége megdögleni a pályán), pedig van egy rakat edzőnk,pszichomókusunk, kiváló környezet,legjobb szurkolósereg. Tehát miért is nincs motiváció? Ilyen esetben egyetlen dolog miatt alakulhat ki a hiánya: túlzott biztonságérzet. Magyarul semmi sem történik ha nincs eredmény. Se edzőnél se játékosnál. A Vidi elég világos választ adott arra hogy mennyire bí­rja a kettős terhelést. Sajnálom de ha nem változik valami a tendenciában akkor nem hiszem hogy meglesz a harmadik csillag. Nem érzem Dollt: a nemzetközi szar produkciója avval volt “menthető” eddig, hogy az nb1-ben 3-4 gólt rúgtunk. Most már nem cél másodikat rúgni,meg is lett az eredménye.
    Ki kell jelenteni: Doll nem Fradi mentalitású edző.

  • Csak egy pár sor…
    Dolgoztam úgyhogy nem tudtam lap topról nézni a meccset.Jobb is…
    Az 5. és a meccs végén néztem rá,hogy mennyi az állás.Mi történhetett???
    Nem hiába évek óta a nemzetközi szinten sajnos egy nagy 0 a csapat.
    Meghallgattam Dibusz értékelését- “idén gyakorlatilag a semmiből tud gólt kapni a fradi”-tán,mert annyira qrva(elnézést) jók vagytok hátul ill olvastam Doll nyilatkozatát…
    “Jobban kellett volna őriznünk az egy nullás előnyt, hiszen nem kell feltétlenül három-négy nullával hazaküldeni egy csapatot.”

    És még a múltból mennyi hasonlót lehetne összeszedni.
    De ahogy már milliószor í­rtam,amí­g bármely következmény nélkül meg lehet keresni súlyos milliókat,addig miről beszélünk…

    Hajrá Fradi

  • Kutyaütő társaság.

Hozzászólás a(z) Pisti bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ