Feljegyzések a fotelból – Áprilisi tréfa

fotelszurkolo-29Nem könnyű megemészteni a tegnap esti Honvéd elleni vereséget, ami nem csak a “bűntudat” miatt fájó, hanem az elszalasztott lehetőség miatt is. A kezdő sí­pszó előtt ha ránéztünk a tabellára, az előttünk tornyosuló csapatok eredményeire, kellemes bizsergés járta át a bajnoki cí­mvédésre ácsingózó szí­vünket. Pontot vesztett a Videoton, kikapott a Vasas, ráadásul ami a tabella szempontjából mellékes, de mégis simogató érzés volt látni az ősi rivális vereségét a Diósgyőr ellen. Ami az örömködés mellé egy kis aggodalommal is járt, mert kedden mégis csak visszavágózni kell a magyar kupában és bár ellenünk a második félidőben egy nyugdí­jas otthonhoz hasonlí­tottak, de mégis csak legyőzték a lilákat. És bár akkor még nem számoltam azzal a verzióval, hogy szombat este 10 óra magasságában már csak a kupa megnyerése jelenthet majd vigasz erre a szezonra. Pedig benne volt a pakliban, de egyrészt úgy gondoltam, ha ezt a lehetőséget nem használjuk ki, akkor tényleg nem érdemeljük meg a harmadik csillagot, másrészt az előző négy meccsen vertük Rossi taní­tványait és mivel a két világháború között volt már egy 30 mérkőzéses győzelmi sorozatunk is a Honvéd ellen, ami ugye a matematika szerint is jóval több mint a mostani négyes győzelmi széria. Mindezek után elég nyugodtan ültem le a tévé elé, amit persze megkönnyí­tett az egész délutáni kertészkedés miatti izomfájdalom, de úgy voltam vele, hogy egy jó meccs, egy reménykeltő győzelem, egy-két sör a ropogtatni való mellé, plusz beszélgetés a szerkesztőtársaimmal, mind-mind egy kellemesnek í­gérkező szombat estét vetí­tett elő – melyből szenvedés lett, felsőfokon. Az izmaim megpihentek, a sör elfogyott, jót is beszélgettünk, csak közben elveszett a lényeg, a harmincas szám igézete.

A kezdő sí­pszó előtt ahogy megláttuk a különböző portálok összeállí­tás variációt, még jót derültünk, de mikor testvéroldalunkon Gabi barátunk “felrajzolta” a tervezetet, egy kissé összerándult a homlokon. Öt védős rendszer, ahonnan kimarad a ballábas védő és helyére átvándorol a jobbhátvéd, a vándor helyét meg egy jobbfutó veszi át, aki bár már játszott ebben a szerepkörben, de csak olyan csapatok ellen, ahol nem a védekezésre kellett foglalkoznia, hanem a támadásokkal. Középen meg a nagyon is statikus és lassú Nalepa-Hüsing-Leandro triumvirátus? Azt lehetett sejteni, hogy az eredetileg jobbhátvédnek készülő Dilaver szűrőt fog játszani (tavasszal főleg ott is játszott), de akkor vajon mi lesz Gera és Kleinheisler dolga és vajon az egyetlen szélső Moutari, aki bár iszonyatosan gyors, de egyszerre két szárnyat azért ő sem tud befutni. A “végén” meg ott árválkodik Böde Dani, aki az elmúlt hetekben mintha visszanyerte volna régi énjét, de vajon a nagy “semmi közepén” egyáltalán találkozni fog a labdával, vagy inkább helyesebben látni fogja 90 perc alatt azt a bizonyos pöttyöst amit neki kéne a hálóba juttatnia?

Doll mester a mérkőzés végén azt nyilatkozta, hogy “a játékosaim összevissza szaladgáltak a pályán”. Ebben tényleg igaza van, de vajon miért is szaladgáltak össze-vissza? Kedves Thomas, a kí­vülálló (helyesebben szurkoló) szemében bizony azért, mert talán még a mágnestáblán sem tudták megfejteni, hogy ezen a mérkőzésen vajon mit is kéne csinálniuk. Szaladgáltak, mert nem volt helyük a pályán, mert a csapat jelentős része nem is ott játszott ahol szokott, mert az ötvédős rendszer eleve bukásra van í­télve egy támadni, győzni akaró csapat számára (Budán is csak egyszer volt kutyavásár), mert a mai focit középpálya és szélsőjáték nélkül egyszerűen nem lehet játszani, mert mikor ennyire üresen van hagyva a középpálya, akkor bizony úgy rohannak át rajtunk, ahogy azt az első félórában tették a honvédosok.

Egy kibicnek semmi sem drága és ilyenkor az örök ellentábor is eleve szí­vesen rugdalja szét a csapatot, de mégsem mehetek el szó nélkül az összeállí­tás, a taktika általam (vállalom a kibic szerepét) látott hiányosságai mellett. Azért mert a kupamérkőzésen egyszer bejött az ötvédős rendszer a Honvéddal szemben (tegyük hozzá, akkor Rossi is azzal próbálkozott), egy Fradi számára ez egyszerűen elfogadhatatlan. Mi ne akarjuk bekkelni, mi ne akarjuk ránk húzni az ellenfelet, mi támadjunk, mi domináljunk, mert mi vagyunk a Ferencváros, mert minket erre predesztinál a múltunk. Vicces lett volna látni Sárosi doktort, Toldit, Albert Flórit egy ötvédős rendszer előtt birkózni a védőkkel. Ráadásul ez a védekezés akkor tud működni, ha a védőfal előtt négy gyors, szerelni és “játszani” is tudó középpályás szerepel, ami egy Barcelona vagy Real ellen esetleg eredményre vezethet (nem hattal, csak kettővel kapunk ki), de egy Ferencváros (sajnos újra csak ismételni tudom magam) ilyen buta taktikával egyszerűen nem léphet a pályára – persze csak akkor, ha győzelmi szándékkal lép a pályára.

Mert hogyan is működött a tegnapi napra megálmodott rendszer? Lovrencsicset, a kinevezett jobbhátvédet akkor forgatták meg amikor csak akarták. Botka még úgy-ahogy hozta a kötelezőt, de előre játékban már nem sokat mutatott, igaz nem volt előtte szélsőtárs. A három középső védő, meg helyenként a vicc határát súrolta, olyan vehemenciával zavarták egymást, hogy arra még a Honvéd-csatárok sem számí­tottak. Ettől még rúgtak kettőt, és ha jobban elhiszik, hogy a belső hármasunk mire képes, elég hamar eldönthették volna meccset. Ami a második góllal valójában el is dőlt, hiszen addig szinte a Honvéd kapujáig sem jutottunk el és bár Moutari lelkesen próbált egyszerre jobb és baloldalon is feltűnni, de mivel az egyetlen épkézláb labdát Bödétől kapta (Daninak az volt az első értékelhető labdaérintése), amit be is lőtt, de ez sajnos csak szépségtapasz maradt.

Pedig a 35. perc tájékán már Doll is látta, hogy felépí­tett taktika nem működik és ha nem változtat, akkor bizony annak csúnya verés lesz a vége. Nalepa le, Bognár be, Dilaver vissza jobbhátvédnek, Lovrencsics vissza jobbfutónak. Valahogy í­gy kellett volna kezdeni, mert akkor az első félidőben hajrájában már nem a veszett fejszét üldöztük volna. Jött is a szépí­tés, a félidő első támadásából, első kapura lövéséből. Bár a hátralevő percekben már látszott valamiféle elképzelés, de egy valami nagyon hiányzott a dalból, az átütőerő. Továbbra sem volt lendület, Bognár nem tudott vezérré válni, Gerzson és Kleinheisler meg…Zoliról még akkor sem í­rnék rosszat ha egyszerre három öngólt is lőne, Kleinheisler meg ugye EB-hős, róla meg nem ildomos azt í­rni, hogy az esztelen rohangáláson kí­vül mást nem látni tőle (egyszer azért eltalálta a kaput), mert a végén még nyáron nem hí­vják vissza és itt ragad nálunk.

A második félidőben annyit történt, hogy tovább növeltük a bizonytalanságot, a vége felé már védő is alig volt a pályán, támadtunk helyzet és átütőerő nélkül, miközben a Honvéd békésen őrizte az előnyét. A Fradi-szurkoló a stadionban és tévék előtt meg azon morfondí­rozott, hogy vajon áprilisi tréfának szánta-e a szakmai stáb a meccset, vagy tényleg győzni akartunk, de akkor bizony ezt a stratégiát nagyon, de nagyon elrontottuk. Mert az jól hangzik mentségként, hogy “a játékosok szaladgáltak a pályán”, de az oknak mindig van okozata – mondja a jog, aminek bár nincs sok köze a focihoz, de tegnap azért közelí­tett hozzá.

Ezek után meg marad számunkra a magyar kupa és a dobogó harmadik foka, bár az is csak akkor, ha a Vasas továbbra is lelkesen hullatja majd a pontjait. Jó lenne ha végre kialakulna egy állandó kezdő, mert az nem lehet üdvözí­tő, hogy meccsről-meccsre más összeállí­tásban játszunk, miközben a játékosok úgy cserélgetik a posztokat, mint úrilány az alsóneműjét.

Talán egy kicsit kritikusabbra sikerült a jegyzet mint szokott, de engedtessék meg a szurkolónak is néha, hogy kií­rhassa magából a keserűségét.

Ma csak ennyi jutott nekem. És nem áprilisi tréfának szántam.

24 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Áprilisi tréfa bejegyzéshez

  • “a játékosok úgy cserélgetik a posztokat, mint úrilány az alsóneműjét.” -- kedves Lalolib, ez KÜLÖNÖSEN tetszett, legalább ennyi örömöm volt … 😛

    • Ez nem valami sok… 🙂 Mostanság sajnos egyre nehezebb “kikényszerí­tett” pikí­rtségek nélkül végignézni egy meccsünket.
      Talán majd szombaton, bár a tegnapi erőlködés sem volt túlzottan biztató.

  • Minden elismerésem Lalolibé, aki a látott hatalmas nullát képes volt higgadtan körülí­rni!!! Én már a bajnoki cí­m tavaszi menetelésénél is felvetettem, hogy óriási a baj, ez azóta csak hatványozódott. Doll mester leszerepelt, taktikailag nem felkészült, és az önkritika hiányában mindenki másban megtalálja a hibát, csak magában nem. Elég volt! Most kellene szerepet adni a másod- és harmadvonalbeli külföldiek helyett a saját tehetségeinknek, Cserniknek, Csonkának és a többieknek! De a kiválasztásban is csődöt mondott Doll: neki nem kellett az egész pályát bejátszó, előre is jól mozgó Tucsevics, helyette elhozta a tratikus, csak hátul elfogadható Sternberget. Még mindig itt van a folyamatosan leszereplő Hüsing, Dilaver, a kerékkötő Djuricin! Érezhető a kapkodás Doll elképzeléseiben, de ez nem vezet semmire. Illetve igen, arra, amit most látunk a CSAPAT játékában…
    Nem kellett a két ghanai fekete srác, akiket korábban tesztelt, pedig mind a kettő érezte a labdát, viszont elhozta a szélvészgyors Moutarit, akit zavar a labda. A legtöbb támadás azon akad el, hogy meghúzza a szélen, majd képtelen jól megjátszani, mert ahhoz nincsen képessége! Korábban már emlegettem Harist, a kis Lovrencsicset, Csilust, de ha őket egyelőre nem is hí­vjuk vissza, játszatni kéne, legalább csereként a fiataljainkat, Cserniket, Pergelt, Lakatost, Kundrákot, Csonkát…
    Az már a télen is kiderült, hogyha a védelmünk rendben van, akkor a támadójátékunkban nincs átütőerő. gyszerűen érthetetelen, hogy Doll miért az általa hozott külföldiekhez ragaszkodik, amikor a felkészülési mérkőzéseken is kiderült, Bognárék és a fiatalok legalább is semmivel sem rosszabbak, mint a németek és osztrákok, sőt!
    Szóval: maradjunk annyiban, eljött az ideje a váltásnak, mert Hajrá FRADI! És amit most látunk, az nem méltó a csapathoz!

  • Aludva (?) kettőt a történtekre, azt hiszem, az előttem szólók mindent elmondtak. Ha ennyi különböző életkorú, lakhelyű, végzettségű, érdeklődésű ember (akiket csak a Fradi szeretete köt össze) szinte tökéletesen ugyanúgy lát mindent, akkor valószí­nűleg jól látják.

    1. Dolli kezdi elveszí­teni az önkontrollt, kapkod össze-vissza. Egyértelműen kapitális edzői hiba történt, persze, lehet, hogy a legjobb taktikával is kikapunk, ezt már sosem tudjuk meg, de í­gy esélyt sem adtunk magunknak. Csodálom, hogy most nem a pálya, nem a bí­ró, nem az ellenfél, nem az MLSZ volt hibás, hanem a saját csapat! Persze, az önkritikához még mindig hosszú, rögös út vezet, úgy látom! Ki az egyszemélyi felelős azért, ha a játékosok “összevissza ” szaladgálnak? Nem az, aki felkészí­tette a csapatot, és kidolgozta a taktikát?

    2. Nem méltó sem a Ferencvároshoz, sem szurkolóihoz, hogy mi mások sorozatos botlásaiban reménykedjünk! Sem Hosszú Katinka, sem Kozák Danuta nem abban reménykedve ment ki az olimpiára, hogy hátha ví­zbe fulladnak a riválisok! Nekünk nem másokat kell nézni, hanem SAJÁT MAGUNKBAN bí­zva egy magyar bajnokságban (főleg egy ilyenben) úgy kimenni a pályára, hogy MINDEN meccset meg kell nyernünk! Ami persze, nem sikerülhet, nem sikerült Flóriéknak sem, Nyilasiéknak sem, Lipcseiéknek sem, de erre kell törekedni!

    3. A 3. x-ot felejtsük el egy időre, egy ilyen csapat még dobogót sem érdemel. a Honvéd és a Vasas előtt is le a kalappal, mert szerényebb lehetőségek között is stí­lusosabb, ésszerűbb futballt játszanak. Ők legalább akarnak valamit játszani, amit képességeik megengednek, lehetővé tesznek, de mi? Én is azt hiszem, hogy ha valami orbitális csoda folytán megnyernénk ilyen szezon után a bajnokságot, kevesen tudnánk felszabadultan örülni, nem?

    4. Az MK megnyerése ezek után kötelező, szépségflastromnak, vigaszdí­jnak talán megfelelne. Egy csapat erejét igazán egy teljes bajnoki szezon határozza meg, egy kupasiker csak a hab a tortán, kevésbé mérvadó. A szuperkupa engem abszolút nem hoz lázba, sem itthon, sem külföldön nem tartom sportértékűnek, az csak egy felkészülési mérkőzés, az érdeklődés növelésére találták ki ezt a hangzatos nevet, de semmiről sem dönt, semmire sem kvalifikál, csak a győztes elmondhatja, hogy “trófeát” szerzett.

    5. Sürgős személet( és személyi-)változás kellene vezetői, edzői, játékosszinten, még ha 1-2 év rá is menne, de ez utópia, tekintettel arra, hogy itt sokkal MAGASABB ÉRDEKEK állnak fenn, mint sok százezer szurkoló rosszkedve, rossz hangulata.

    • “…Nem méltó sem a Ferencvároshoz, sem szurkolóihoz, hogy mi mások sorozatos botlásaiban reménykedjünk! Sem Hosszú Katinka, sem Kozák Danuta nem abban reménykedve ment ki az olimpiára, hogy hátha ví­zbe fulladnak a riválisok! Nekünk nem másokat kell nézni, hanem SAJÁT MAGUNKBAN bí­zva egy magyar bajnokságban (főleg egy ilyenben) úgy kimenni a pályára, hogy MINDEN meccset meg kell nyernünk! Ami persze, nem sikerülhet, nem sikerült Flóriéknak sem, Nyilasiéknak sem, Lipcseiéknek sem, de erre kell törekedni!…”

      lacimadí r, ezt gyönyörûen megìrtad !

      Hozzí fûzném, hogy az elôdök többet hittek a csodí ban és a kitartò munkí ban, mint mi, akiket a taktikí zí s sokí ig elbûvölt.

      Az ellenfeleink szí jtí rtva csodí ltí k az ùj és szokatlan taktikí t és Mink is elhittük nekik.

      Mivel ôk mí r nem csodí lnak mi is elveszìtjük lassan a hitünket benne.

      Valahogy ez a taktikí zí s nem a Fradi valòdi lényege és talí n egy í tmeneti (kisbetûs) fradinak valò. Remélem, hogy a kisbetûs fradit, megint nagybetûkel ìrni fogjí k.

      Mi mindig is`nagybetûkkel fogjkuk. Nem de ?

      A jelenlegi hangulatot ìgy festeném: “A mûtét sikerült. A beteg meghalt. A taktika nem ví lt be. Nagy baj. Vesztettünk. Nem nagy baj.”

      Ez persze nem kritika Doll mester irí nyí ban. Ô vezette a csapatot a bajnoksí gig.

      Az elmùlt meccs utí ni nyilatkozatai azonban az elôbbi irí nyban mutatnak.

      • Laci, nagyon jól megí­rtad! Egy “kisbetűs” fradinak lehet, hogy azt kell nézni, mások mennyi pontot veszí­tenek, de mi a FRADI vagyunk, akinek MINDEN mérkőzésen a győzelemért kell kimenni! Vagy sikerül, vagy nem, ez sport, mindkettő nem győzhet, de egy FERENCVÁROSNAK MINDIG azért kell kimennie, hogy győzzön! (Na, jó, a Barca vagy a a Real ellen idegenben jó az x … 😀 )

        • Nem jó az x…. Ott is győzni kell:-) Illetve kellene. De ne legyünk nagyképűek, kezdjük a Honvédnál és a Diósgyőrnél…

          • KEZDJÜK! Bár kezdenénk! Kezdjük már végre?
            Tudod, Pisti, én még láttam olyan FERENCVÁROST (ez az EGYETLEN előnye, ha öregszik az ember 😀 , amely az akkor is a világ legnagyobbjai közé tartozó Real Madrid vagy Barcelona ellen is komoly győzelmi esélyekkel vehette volna fel a harcot! Jó, nem voltak EKKORA szuperklubok, de sokkal reálisabb volt, amikor nem 500 idegenlégiós volt a kluboknál, hanem csak 2-3 a legeslegnagyobbaknál … Azért 1965-ben, 1967-68-ban csak sikerült kivernünk az akkor VILÁGBAJNOK, tehát abszolút No 1. ország bajnokcsapatait (MU, ‘Pool) 1968-ban pedig a bombaerős, a világot végigverő Leeds United 1 (szabálytalan) góllal nyerte meg úgy a VVK-t ellenünk, hogy még Sir Stanley Rous FIFA-elnök is rázta a fejét, hogy ilyet még nem látott … hogy ne a SOKKAL JOBB csapat nyerjen … ja, a Leeds abban a szezonban fölényesen nyerte a világ legerősebb bajnokságát … ellenünk meg örültek, hogy hihetetlen mázlival kihúztak egy x-et …

  • Sajnos majdnem mindenki elmondta előttem az érzéseimet. Most úszott el a cí­m védésének lehetősége, pedig mindenki a kezünkre játszott -- rajtunk kí­vül. Ezzel az kezdőcsapattal csak magunkat leptük meg -- nem tanulva a szerdai első félidőből. Most kellett volna “rotálni”, lehetőséget adni az első perctől kezdve Bognárnak, Vargának, esetleg Hajnalnak is -- Lovrencsics, Kleinheisler, Nalepa, Dilaver ellenében és támadó felfogásban nekirontani a Honvédnak -- úgy hajtani, mint a végén, amikor már a veszett fejsze nyelét kergettük. Remélem, az “illetékes elvtársak” levonják a tanulságot és kedden nem az előny megtartásáért játszunk majd, mert abból -- ne legyen igazam -- bajunk lehet. Most már a kupát mindenképp meg kell nyernünk!!! Hajrá Fradi! Csak a Ferencváros!!

  • A meccsen a Fradi részérôl sok ùj pròbí lkozí sokat lí thattam, de nem lí ttam, hogy valòjí ban gyôzni akart volna a csapat.

    Inkí bb az egész egy edzômeccsre hasonlìtott.

    Ezzel a keserûséget egy kicsit kiìrtam a tollambòl, mert a Honvéd edzôre nyilví nvalòan a megszokott, a beví lt, a mindig is gyakoroltra-féle kí rtjí ra tette fel a jí tékot. Doll azonban kisérelt és kisérletezett (vagyis pròbalkozott ezzel).

    Sajnos a “megkisérelni” és a “kisérlezetenzi” szavakat közt egy nagy külömbség van.

    A megkiséreletezésnél sikerülhet, vagy nem sikerülhet valami, és a cél a gyôzelem, nem a vereség.

    A kiérlezetéseknél meg nem szí mìt, hogy gyôzünk, vagy Sem, hanem ott csak a kisérlet magí ban a fontos. Az hogy, gyôzünk, vagy Sem, az mellékes.

    Doll mester bizonyí ra nagy taktikus.

    Azonban, ahogy ezt lalolib is megìrta, valahogy nem passzol ez a Fradihoz, ahol “fô a gyôzelem”.

    Nincs semmi ellene, ha kisérletezünk, de mindig tartsuk szem elôtt, hogy meg is kiséreljük a gyôzelmet is.

    Azért bìzok mégis a porondrajutí sban.

    Ahogy mondta Doll a meccs utí n. “Voltunk mí r nyolc pontal is a Honvédal szemben hí trí nyban”.

    Még nem vagyunk annyira, és nem is fogunk lenni.

    Bogní r nagy tehetség.

  • Ilyen összeállí­tással, ilyen taktikával reményünk sem volt a győzelemre. Ha í­gy folytatjuk még a kupában is elbukunk. Senki nem szólt Doll mesternek, hogy fordí­tva ül a lovon, hogy a csapat felforgatásával magunkat zavartuk meg nem az ellenfelet. Amí­g öt védővel játszottunk kaptunk két gólt és még kaphattunk volna többet is. A végén már alig volt védőnk -- persze a Honvéd is csak az eredmény tartására törekedett -- mégsem tudott annyira dominálni, mint az elején. Nem tudom eljön-e egyszer az a pillanat, amikor a nagy Doll be meri vallani, hogy ezt bizony én szúrtam el. A középpályás játékunk annyira siralmas volt, hogy nem is csoda, hogy alig jutottunk el a Honvéd kapujáig. Talán csak Bognárnak volt néhány jó megmozdulása. Kleinheisler semmit nem tudott hozzátenni a játékhoz. Dilavernak is teljes idegen a középpálya. Djuricinnek a tavaszi idényben még nem volt egy épkézláb megmozdulása. Ideje lenne elgondolkodni azon, hogy Doll tud-e még valami eredményt produkálni, vagy már kiégett és csak ül a babérjain.

  • Egyértelműen edzői hiba a vereség. Hogyan lehet összekeverni a kupavisszavágót a bajnoki meccsel? A kupában mi voltunk előnyben, a Kispestnek kellett fölvállalnia a nyí­ltabb játékot. Tegnap mi voltunk az üldözők, akiknek csak a győzelem elfogadható. Hát miféle összeállí­tás és miféle taktika volt ez? Újabb nagy csalódás ért bennünket; az eredmény ránk nézve hí­zelgő.

  • “Tudjuk, hogyan győzzük le a kispestieket!” -- mondta Doll mester a meccs előtt. Úgy látszik a kezdő sí­pszóra ezt elfelejtették, vagy a Kispestet elfelejtették értesí­teni. Azt is mondta, hogy a Diósgyőr elleni második félidős játékból kell kiindulni, azt kell folytatni. Erre mi történt, felforgatta a sikeres csapatot… Ki érti ezt? Miért kellett Nalepát egy apás szülés után játszatni? látszott, hogy gondolatban nem a pályán volt. A védelem többi tagja, beleértve a kapusunkat is, mintha túlzottan megünnepelték volna a kis Nalepa megérkeztét. Sokszor nem tudtak egy egészségeset belerúgni a labdába…
    Nagy lehetőséget szalasztott el a csapat, nem használta ki a riválisok botlását. Ez sokba kerülhet.

  • Mi igy járultunk hozzá a Puskás évfordulóhoz! Szép gesztus, csak 3 pontunkba került. En mí r csak a kupí ban és a szuperkupí ban reménykedek!

  • Tavaly tavasszal többek megrökönyödésére itt hisztériáztam és ajvékoltam, hogy ez a játék sem a BLben, sem a hazai bajnokságban nem lesz elég. Többen helyre tettek, hogy örüljek, hogy bajnokok leszünk, meg í­gy is agyonverjük a mezőnyt. Istenkém, de az a foci…Hát itt van. Megérkezett. Most nem volt olyan pazar ősz, mint 2015-ben. Mindjárt orrba-szájba vernek minket, aki arra jár. Ezt nehéz megszokni, meg azt a marketingfutballt is, amit számmisztikai alapon próbálnak eladhatóvá tenni, nem a pályán..Mondjátok meg őszintén, hány olyan FÉLIDŐ volt idén (nem egész meccs, csak félidő!) amikor elégedetten csettinthettünk? 3-4?? Ezzel akarunk mi bajnoki cí­met??? Ugyan kérem…

  • Ritka pillanat volt,hogy “otthonról” laptop mellett kí­sérhettem figyelemmel ezt a meccset.
    Siralmas volt látni,hogy megint alig tudott a csapat helyzetbe kerülni.
    Már hónapok -talán lassan évek-óta í­rom,hogy ez a Nalepa és Dilaver gyerek egy nagy 0.
    De sajnos nincs helyette jobb???vagy Doll imádja őket,ahogyan erőlteti Hüsinget,Gerát ,-a szép idők miatt én sem í­rok ide mást-Lovrencsicset,Hajnalt,a nagyképű Drujicint és még sorolhatnám.
    Sajnos soha nem fog megtörténni-legalábbis amí­g Ő marad az edző,hogy fiataloknak adjunk lehetőséget.
    Szóval,ahogyan tegnap szemezgettem kiktől kaptunk ki,nem csoda,hogy nem vezetjük a tabellát és ez is csoda,hogy ezen a helyen áll a csapat.
    Persze ez a magyar futball!!!

  • Nem látom ilyen sötéten a helyzetet. Kilenc forduló van még hátra és ez ugye a magyar NB I… A Bayern, a Barca, a Real, a ManU is kapott ki már nála jóval gyengébb ellenfelektől, aztán bajnokok lettek.
    Most persze a keddi kupa-továbbjutás a legfontosabb, de az is lehet, hogy jövő szombaton már csak három pont lesz a hátrányunk a Honvéddal szemben.

    • Kedves Gábor!

      Én is örök optimista vagyok, vagy csak voltam, lassan már nem is tudom…de a tegnapi fejeletlenség egy kissé kiverte a biztosí­tékot. Ami a reményeket illeti, lassan az egész szezon arra megy el, hogy számolgatjuk és tervezzük, ki mikor fog kikapni és mikor érhetjük utol. A gond az, hogy fogy az idő és bár tényleg kiszámí­thatatlan az NB1, de ahhoz lassan már csoda kell, hogy az utolsó előtti fordulónak (Videoton) tétje is legyen.
      Marad a kupa, amit meg kell nyerni és ha szerdán a Vasas jut tovább, akkor szinte kötelező. Ahhoz persze túl kell élnünk a keddi napot.

    • Az a baj, hogy ez a játék csak véletlenül hozhat győzelmet, és ahhoz az ellenfelek falába is kell(ene) Egyre kevesebben vannak azok a csapatok akiket idehaza meg tudunk verni, már ennek a balfék Picipestnek is sikerült. Ahogy Lalolib is mondja a válaszában, fogynak a meccsek és a mutatott játékban sehol sem vagyunk a riválisainkhoz képest. A Vasas meccseiben mindig benne van a rúgott és a kapott gól is, sokszor jönnek fel a végén, fordí­tanak hátrányból és a játékuk, a helyzeteik száma alapján egyszerűen -- fájó leí­rni -- jobb focit játszanak , mint mi. Miben bí­zzunk? Magunkban, a jelenlegi “játék” alapján nem lehet. Abban meg, hogy az előttünk állók ellúzerkedik…Az azért szánalmas lenne. Ilyen áron a 30.? És büszkék lennénk rá? Nem hiszem

  • Kedves fradista barátaim! Én ehhez nem fűznék sokat hozzá, Lalolib mind az észrevételeimet, mind az érzéseimet (szokásos, a szerető apa visszafogott dorgálása-stí­lusban) leí­rta. Csak annyit, hogy MIT GYAKOROLNAK EZEK edzésen??? Ha ez a produktum, ami alapján “győzni” akarnak????
    Hol vannak az utánpótlásból érkezők??? Hova tűnt Radó??? Vagy ők ezt a hibagyáros poroszkálást sem bí­rnák??? Bekakiltak a tábortól, hogy végre szurkolt nekik hangosan is valaki??? Érthetetlen….

    • így van. Eldőlt. Nem lesz meg a 3. csillag. Az a csapat, amelyik ilyen fordulóban, ahol van esély a felzárkózásra, ilyen teljesí­tménnyel rukkol elő, az nem érdemel csillagot. Hihetetlen ez a Doll. A DVTK ellen is megpróbálta ezt a felállást, egy félidőn át szenvedtünk. Utána változtatott és betoltuk a DVTK-t a kapuba. Erre mi történik? Megint megpróbálja. Amilyen jó taktikát kidolgozott tavaly, annyira gyenge edző lett idénre. A helye persze megingathatatlan, ezt már Palika is megmondta. így bátran szúrhat el meccseket. És persze a hű játékosai is bátran hibázhatnak tovább, senki sem vonja felelősségre. Abszolút kirúgnám Dollt. Amit a védők csináltak, az katasztrófa. MIntha kőbe lenne vésve, hogy a 16-oson belül kötelező cselezni, hajmeresztő keresztpasszokat csinálni. Dalnoki vagy Pinyő vagy Simon Tibi bement volna a pályáraés ott rúgta voln szét a seggüket. Dibusz meg…. Nem tudom Dollt milyen érdek fűzi ahhoz, hogy csak őt játszassa, de Matheus óta tudjuk hogy ez egy létező koncepció. Az egyik gólnál ballal rúgott lövést kap az ellentétets sarokba, a másiknál meg kiindul majd visszatáncol. Kölyök 4-ben taní­tják, hogy ha egyszer elindulok akkor megyek. Sí­rva néztem, hogy a kispesti kapus milyen profin teszi a dolgát. Gerzson gyenge, Kleinheisler a pályán se volt. Egyedül Moutari dí­csérhető. Ha í­gy folytatjuk, 1 év műlva nézhetünk a helyére valakit, mert ilyen balek társaságban nem fog maradni. Viszont nem értettem, miért kellett a 2 Fradi tábort elkülöní­teni? Nem egységben vagyunk?
      Szóval én most rúgnám ki Dollt Palikával együtt, mert í­gy a következő idényt már egy tapasztalt ember kezdhetné meg. Nemzetközi kupába ne is jussunk ki, mert ha ezek a csapatok ellen í­gy megy, akkor mi lesz ha találkozunk a Partianival? Inkább égesse le magát a Honvéd.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
MK: 11.14.14:45, M4Sport
11.21.19:30, m4sport
11.24. 21:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ