2004-ben még az előző évi események miatt sértett voltam és nem voltam ott a 28. avatásán. Most ott ültem a lelátón és azt éreztem, elveszett 10 év az életemből. De most visszaköltözött az élet belém. a lenyugvó napra legalább ráfoghattam, hogy belesütött a szemebe, azért könnyezik. Örömkönnyek voltak, a 29.-ért.
Tisztelem-becsülöm azokat, akik kijártak a nehéz években. Övék az érdem, ők nagyon megérdemelték ezt a bajnokságot, én nem… de örülni, nagyon örülök neki.
Kedves fradista barátaim!
Örömmel találkoztam veletek a lelátón és végül önfeledten ünnepelhettünk! Mjozefnek gratulálok a vátesz szerepének hiteles alakításáért, a fiúknak és Thomas Dollnak pedig a tegnapi és az egész éves produkcióért!
Lalolib szavaival egyetértve: valóban ahány fradista annyiféleképpen éli meg a megosztott FTC tábor miatti gyengébb hangulatot, de egy biztos. Mi, akik sokszor bent vagyunk, vágyjuk már a békét az olajfák alatt és borzongva várjuk az a hangrobbanást és atmoszférát, amit előidéz majd, ha MIND ott leszünk a lelátón! Hajrá FRADI! 29!!!!
Ví ltozatos, szép, bajnokhoz illô mérkôzést lí thattam (az M4-en).
Egyí ltalí n nem jí tszott alí bbrendeltebb szerepet a Fradi egy igazi bajnokcsapatí ní l. Megvolt a harc a labdí ért.
Ki venné zokon, hogy most mí r talí n nem minden centiméternyi földért folyt a harc, mint még amikor szorult a kapca, és most nyugodtabban jí tszhattak a fiùk.
Ez a nyugodtsí g meg végképp gyilkolò volt a Paks csapata szí mí ra, melyeknek egész mí s tétje volt ennek a meccsnek.
Dicséret a csapatnak. Kifizette a szurkolòit. Szép jí tékkal. Lelkesedésel. A nézô ezt mindenhol elví rja. A Fradi meg jòl vizsí zott.
Egy kicsit agòdok a védelemért, hiszen nemzetközi szinten egész mí sként fogjí majd aprìtani a srí cokat ott hí tul.
A csatí rsor ki tudta szépen kétszer kijavitani a sniccereket. Azonban ez majd a nemzetközi szinten is ilyen könnyen fog majd menni.
De odí ig még sok idô van.
Megint csodí lkoztam az edzô elôrelí tí sí n, hogy pont Gyömbért tette be akkor, amikor kellett (Sem elôbb, Sem utí nna), és Gyömbér meg is hí lí lta alaposan a bizalmat.
Ez volt szerintem a meccs fordulòpontja. Addig még csak reménykedhettek a Paksiak a pontnak, aztí n mí r csak a gratulí lí s maradt a bajnoki cìmhez.
Kiví ncsi vagyok az ùj szerzeményekhez. Örülnék egy jò befejezô csatí rnak. No meg persze Batik felépülésének is.
Még jobban örülnék azonban a “sajt terméseknek”. Jò, lelkes és odaadò fiatal Fradi-neveléseknek.
Ezzel a hozzászólással kénytelen voltam megvárni a másnap éjszakáját, mert ugye mikorra tegyék a legkeresettebb mérkőzés felvételét?
Az vígasztal ugyan, hogy élőben semmilyen körülmények között sem tudtam volna megnézni, ugyanis órára pontosan egybe esett a társasház közgyűlésével, melyen többek között az idei felújítási munkákról is dönteni kellett, ami lakásonként hatszámjegyű összeget jelentett. így aztán – bár a közgyűlés a saját házunkban volt – csak Lamah góljánál nyithattam ki a gépet. Aztán később meg tudtam nézni a meglehetősen bénára sikerült gólösszefoglalót.
*
Ezért aztán jóval előbb olvashattam el a Fotelszurkolót, mint érdemi véleményem lehetett volna a meccsről. Irigyeltem azokat, akik ott lehetettek – valaha voltam én is bajnokavatáson, dehát az nagyon régen volt. Mindenesetre azt (újólag) megállapítottam, hogy Lalolib-Laci hajlamos idő előtt hangulatilag lekonyulni, mint a harmadnapos virág a vázában. míg Jóska (úgyis mint Mjozef) nem utolsó prófétának sem. Gondolok itt például arra a 2012. december 2-i meccsre, amikor 1:2-ről fordítottunk a Pécs ellen. Dibusz akkor a világ legbánatosabb embere volt, s valószínűleg álmában sem gondolt arra, hogy néhány év múlva a BAJNOKCSAPAT oszlopos tagja lesz ugyanitt.
*
Miután megnéztem végre a meccset (a második félidőt felvettem, és egyes jeleneteket többszöris visszanéztem ma reggel), megállapítottam, hogy az első félidőben (a Paks talált góljáig), a „komámuram, hol a labda” című népi játékot játszottuk. Aztán a tolna megyeiek a baba mellett a labdát is kezdték rúgni, néha nem is rosszul. A második góljukkal kapcsolatban azonban a kommentátor megjegyezte, hogy valamit a paksiak ellen nem fújt le a spori. (Én ugyan nem vettem észre, de higgyük el neki.)
Most már tudjuk – én magam eleve sejtettem – hogy Bödét „biztonsági okokból” hozta le Doll mester, s egyúttal Gyömbivel megerősítette a védelmet. Szegény feje kora ősztől megjárta a poklokat, volt aki le is írta végleg, azonban visszatért, és nem is akárhogyan. Bombagólja – többször végignéztem – valóban nagy gól volt. Azt hiszem, az elmúlt hónapok minden keserűségét beleadta a lövésbe.
Ez aztán felszabadította a csapatot, és újra játszani kezdtek. A paksiak meg kezdték elveszteni a fejüket. Balázs Zsolt addig provokálta Csukát. amíg terveivel ellentétben ki nem állították, ezzel megpecsételte a sorsukat végleg. Aztán Kulcsár Dávid úgy látszik elfelejtette, hogy már nem nálunk játszik, mert olyan szép gólt lőtt Molnár kapujába, hogy annakidején felállva tapsolták volna meg. Lamah fejese aztán már csak hab volt a csokitortán.
Végülis megérdemelten, helyenként örömfocit játszva győztünk. Szerintem ma Csuka, Lamah és Gyömbi voltak a legjobbak, ám „csak egy meccset játszottak, de annyi meccsemlék van, ahányan látták…
Mindenesetre soha rosszabbat…
Tisztelt Szurkolótársak!
.
Örülök hogy tegnap este én is ott lehettem és együtt ünnepelhettük a csapatot! Ahogyan Gyömbér Gábor is mondta a végén: a Fradi elért egy magasságot,és a következő években ezt meg kell tartani, -- sőt tehetjük hozzá -- ezt tovább kell erősíteni csapatépítéssel, szükséges igazolásokkal!
*
“Minden jó, ha vége jó” -- volt a címe jelen rovat egy korábbi tartalmának, mely a felcsúti mérkőzés után született. Vajon ebben az évben, az év végén -- tehát átnyúlva a következő bajnoki évadra is -- mikor mondhatnánk tiszta szívvel, hogy “minden jó, ha a vége jó”, tettem fel magamnak a kérdést. Sokféle válasz adható, de szerintem sokan egyetérthetünk az alábbi “kívánságlista” tartalmával, melyet és rangsoroltam is.
*
Tehát az én szubjektív kívánságlistám a Fradit illetően:
*
1. Jusson be az Európa Ligába a Fradi és ott tisztességesen álljon helyt! Ez a kívánság szerintem mindent megelőz, első helyen kell, hogy szerepeljen a listán. Az egész magyar labdarúgás érdeke, hogy a Fradi a nemzetközi porondra kilépjen. A BL szereplés most nem elsőrendű kérés (majd 2017-től… 😉 ), de legalább az EL szereplésnek valóra kellene válnia. Ehhez is elengedhetetlennek tűnik a szükséges csapatépítés és a nyáreleji igazolások megvalósulása.
*
2. Szerepeljen ismét kiválóan a Fradi a bajnokságban, úgy hogy teljes bizakodással tekintsünk az év végén a 30. bajnoki cím felé!
*
3. A bajnoki cím most már zsebben van, de itt az idő és az alkalom az utolsó előtti fordulóban az Újpest ellen hazai pályán törleszteni! A lilákokat móresre kell tanítani, és akkor a tavaly decemberi utolsó fordulóban történtekre fátylat boríthatunk.
*
4. Győzelem a Magyar Kupában: ez is jogos elvárás. De ha valami itt balul üt ki, szerintem nem kolosszális tragédia. Nekem az első három kívánság fontosabb.
*
5. Folyamatosan javuló közönségszórakoztató és eredményes, gólokban gazdag játék: ez szerepel az én kívánságlistám utolsó helyén.
De ha minden rosszul is alakulna, ezt a 29. bajnoki címet már senki nem veheti el tőlünk! Köszönöm a Fradinak az ez évi teljesítményt és élményeket! Bárhogy is alakul, ott leszünk a csapat mellett ezután is! Most olyan garnitúra alkotja a Fradit -- edző, stáb, játékosok, -- amelyet hosszabb idő után feltétel nélkül szeretni tudok és tudunk! Hajrá Fradi!!!
Nem vagyunk egyformák. Azon már túl vagyok, hogy állandóan sopánkodjak a kongó stadionon. Mellesleg a stadion nem volt kongó. Volt sok üres szék, de nem kongott, hanem zengett. Nagyszerű volt a hangulat, akik tegnap este kint voltak, azok át is élték…és nem nagyon volt hallható sopánkodó hang.
Hidd el, belefáradtunk. Senkit nem ítélek el, 2003 és 2009 között én sem léptem át az akkori stadion ajtaját. Saját döntésem volt, nem vertem nagy dobra, de 2004-ben teljes szívemből tudtam örülni a bajnoki címnek.
Ezt én is remélem. Eddig is többször leírtam már, hogy bent lenne a helye mindenkinek, aki a Fradinak szurkol. Ami a “csepeli tízezret” illeti, azok java része eddig is bent volt, és eddig is bent szurkolt a csapatnak.
az ottani tapasztalatok alapján, szerintem meg java része nem..
gyakorta olvastam az itteni jegyzetedet, amikor viszontagságos bajnokságok hullámvasútszerű eredmények jöttek, és hol fenn voltunk a habok felett, hol lenn. inkább lenn. hétfőn-kedden néha bosszankodtam, de mindig vártam a szombatot/vasárnapot, a mérkőzést, egyfajta borzongás volt, hozzáigazitva szabadidős, családi programot, vagy akkor is fél szemmel a tévét lesve, vagy a helyszinen több száz km-t utazva, a nagyszerű rendezők kegyeit élvezve, hóban sárban, melegben szurkolva..és ez már gyerekkorom óta igy van. vagyis volt.
ez sikerült kiölni az elmúlt két évben, azon kaptam magam, -miután felsorolni sem tudnám a klub körül kialakult helyzetből adódó pofonokat, (nem a Ferencvároshoz méltó és hagyományait háttérbe szorító intézkedéseket, megnyilvánulásokat)- hog méla közönnyel nézem a tv-ben a találkozókat, ha ugyan végignézem. egy olyan bajnokságban, amikor utcahosszal nyertünk, ezért nem érzem magaménak ezt a bajnoki címet, és még sokan mások sem a környezetemből. és visszasírom azokat az időket, amikor semmi másban nem bizhattunk az utolsó percen, az nb2-ben, egy hazai mérkőzésen, hogy Mátyus csatárként(!) talán be tudja adni a labdát, és kiegyenlithetünk a Szolnok ellen.
utolólag is elnézést a siránkozásért, nem szeretném elrontani mások örömét, nem is nagyon szoktam ide írni, de a bajnoki cim után talán megtehetem. idén már többet nem teszem.
28+1
Nem rontasz el semmit és máskor is nyugodtan írd meg a véleményedet. Nálunk a szerkesztőségben sem egyformán ítéljük meg a Ferencváros jelenjét. Nincs ebben sem gond, főleg úgy, hogy ezt kulturáltan és a Fradiért való aggódással mondjuk el.
Tudod azért azt is el kéne fogadni, hogy azok akik szombaton kint voltak az arénában és örömkönnyek kíséretében ünnepeltek és ölelték egymást, nem “hallhatatlanok” (és sorolhatnám még a jelzőket) voltak, hanem Fradisták, akik másképp élik meg a zöld-fehér színek szeretetét.
Van egy kínai mondás, miszerint a múltat tisztelni kell és nem újraélni.
A végére még egy gondolat: nem rontottál el semmit, átjött a szavaidon, a Fradi szeretete és biztos vagyok benne, visszafogsz térni a lelátóra…Ahogy 2009-ben én is tettem, hat év után.
A tegnapi estén erőteljes, intenzív szurkolás és jó hangulat volt -- aki kinn volt, az átélhette. Ez az M4 stream-en vagy majd ma este a tv közvetítéskor nem biztos, hogy átjön. (Már én is belefáradtam abba, hogy a távol maradó szurkolók miatt keseregjek.)
2004-ben még az előző évi események miatt sértett voltam és nem voltam ott a 28. avatásán. Most ott ültem a lelátón és azt éreztem, elveszett 10 év az életemből. De most visszaköltözött az élet belém. a lenyugvó napra legalább ráfoghattam, hogy belesütött a szemebe, azért könnyezik. Örömkönnyek voltak, a 29.-ért.
Tisztelem-becsülöm azokat, akik kijártak a nehéz években. Övék az érdem, ők nagyon megérdemelték ezt a bajnokságot, én nem… de örülni, nagyon örülök neki.
Kedves fradista barátaim!
Örömmel találkoztam veletek a lelátón és végül önfeledten ünnepelhettünk! Mjozefnek gratulálok a vátesz szerepének hiteles alakításáért, a fiúknak és Thomas Dollnak pedig a tegnapi és az egész éves produkcióért!
Lalolib szavaival egyetértve: valóban ahány fradista annyiféleképpen éli meg a megosztott FTC tábor miatti gyengébb hangulatot, de egy biztos. Mi, akik sokszor bent vagyunk, vágyjuk már a békét az olajfák alatt és borzongva várjuk az a hangrobbanást és atmoszférát, amit előidéz majd, ha MIND ott leszünk a lelátón! Hajrá FRADI! 29!!!!
Ví ltozatos, szép, bajnokhoz illô mérkôzést lí thattam (az M4-en).
Egyí ltalí n nem jí tszott alí bbrendeltebb szerepet a Fradi egy igazi bajnokcsapatí ní l. Megvolt a harc a labdí ért.
Ki venné zokon, hogy most mí r talí n nem minden centiméternyi földért folyt a harc, mint még amikor szorult a kapca, és most nyugodtabban jí tszhattak a fiùk.
Ez a nyugodtsí g meg végképp gyilkolò volt a Paks csapata szí mí ra, melyeknek egész mí s tétje volt ennek a meccsnek.
Dicséret a csapatnak. Kifizette a szurkolòit. Szép jí tékkal. Lelkesedésel. A nézô ezt mindenhol elví rja. A Fradi meg jòl vizsí zott.
Egy kicsit agòdok a védelemért, hiszen nemzetközi szinten egész mí sként fogjí majd aprìtani a srí cokat ott hí tul.
A csatí rsor ki tudta szépen kétszer kijavitani a sniccereket. Azonban ez majd a nemzetközi szinten is ilyen könnyen fog majd menni.
De odí ig még sok idô van.
Megint csodí lkoztam az edzô elôrelí tí sí n, hogy pont Gyömbért tette be akkor, amikor kellett (Sem elôbb, Sem utí nna), és Gyömbér meg is hí lí lta alaposan a bizalmat.
Ez volt szerintem a meccs fordulòpontja. Addig még csak reménykedhettek a Paksiak a pontnak, aztí n mí r csak a gratulí lí s maradt a bajnoki cìmhez.
Kiví ncsi vagyok az ùj szerzeményekhez. Örülnék egy jò befejezô csatí rnak. No meg persze Batik felépülésének is.
Még jobban örülnék azonban a “sajt terméseknek”. Jò, lelkes és odaadò fiatal Fradi-neveléseknek.
Lesznek még ?
Ezzel a hozzászólással kénytelen voltam megvárni a másnap éjszakáját, mert ugye mikorra tegyék a legkeresettebb mérkőzés felvételét?
Az vígasztal ugyan, hogy élőben semmilyen körülmények között sem tudtam volna megnézni, ugyanis órára pontosan egybe esett a társasház közgyűlésével, melyen többek között az idei felújítási munkákról is dönteni kellett, ami lakásonként hatszámjegyű összeget jelentett. így aztán – bár a közgyűlés a saját házunkban volt – csak Lamah góljánál nyithattam ki a gépet. Aztán később meg tudtam nézni a meglehetősen bénára sikerült gólösszefoglalót.
*
Ezért aztán jóval előbb olvashattam el a Fotelszurkolót, mint érdemi véleményem lehetett volna a meccsről. Irigyeltem azokat, akik ott lehetettek – valaha voltam én is bajnokavatáson, dehát az nagyon régen volt. Mindenesetre azt (újólag) megállapítottam, hogy Lalolib-Laci hajlamos idő előtt hangulatilag lekonyulni, mint a harmadnapos virág a vázában. míg Jóska (úgyis mint Mjozef) nem utolsó prófétának sem. Gondolok itt például arra a 2012. december 2-i meccsre, amikor 1:2-ről fordítottunk a Pécs ellen. Dibusz akkor a világ legbánatosabb embere volt, s valószínűleg álmában sem gondolt arra, hogy néhány év múlva a BAJNOKCSAPAT oszlopos tagja lesz ugyanitt.
*
Miután megnéztem végre a meccset (a második félidőt felvettem, és egyes jeleneteket többszöris visszanéztem ma reggel), megállapítottam, hogy az első félidőben (a Paks talált góljáig), a „komámuram, hol a labda” című népi játékot játszottuk. Aztán a tolna megyeiek a baba mellett a labdát is kezdték rúgni, néha nem is rosszul. A második góljukkal kapcsolatban azonban a kommentátor megjegyezte, hogy valamit a paksiak ellen nem fújt le a spori. (Én ugyan nem vettem észre, de higgyük el neki.)
Most már tudjuk – én magam eleve sejtettem – hogy Bödét „biztonsági okokból” hozta le Doll mester, s egyúttal Gyömbivel megerősítette a védelmet. Szegény feje kora ősztől megjárta a poklokat, volt aki le is írta végleg, azonban visszatért, és nem is akárhogyan. Bombagólja – többször végignéztem – valóban nagy gól volt. Azt hiszem, az elmúlt hónapok minden keserűségét beleadta a lövésbe.
Ez aztán felszabadította a csapatot, és újra játszani kezdtek. A paksiak meg kezdték elveszteni a fejüket. Balázs Zsolt addig provokálta Csukát. amíg terveivel ellentétben ki nem állították, ezzel megpecsételte a sorsukat végleg. Aztán Kulcsár Dávid úgy látszik elfelejtette, hogy már nem nálunk játszik, mert olyan szép gólt lőtt Molnár kapujába, hogy annakidején felállva tapsolták volna meg. Lamah fejese aztán már csak hab volt a csokitortán.
Végülis megérdemelten, helyenként örömfocit játszva győztünk. Szerintem ma Csuka, Lamah és Gyömbi voltak a legjobbak, ám „csak egy meccset játszottak, de annyi meccsemlék van, ahányan látták…
Mindenesetre soha rosszabbat…
Tisztelt Szurkolótársak!
.
Örülök hogy tegnap este én is ott lehettem és együtt ünnepelhettük a csapatot! Ahogyan Gyömbér Gábor is mondta a végén: a Fradi elért egy magasságot,és a következő években ezt meg kell tartani, -- sőt tehetjük hozzá -- ezt tovább kell erősíteni csapatépítéssel, szükséges igazolásokkal!
*
“Minden jó, ha vége jó” -- volt a címe jelen rovat egy korábbi tartalmának, mely a felcsúti mérkőzés után született. Vajon ebben az évben, az év végén -- tehát átnyúlva a következő bajnoki évadra is -- mikor mondhatnánk tiszta szívvel, hogy “minden jó, ha a vége jó”, tettem fel magamnak a kérdést. Sokféle válasz adható, de szerintem sokan egyetérthetünk az alábbi “kívánságlista” tartalmával, melyet és rangsoroltam is.
*
Tehát az én szubjektív kívánságlistám a Fradit illetően:
*
1. Jusson be az Európa Ligába a Fradi és ott tisztességesen álljon helyt! Ez a kívánság szerintem mindent megelőz, első helyen kell, hogy szerepeljen a listán. Az egész magyar labdarúgás érdeke, hogy a Fradi a nemzetközi porondra kilépjen. A BL szereplés most nem elsőrendű kérés (majd 2017-től… 😉 ), de legalább az EL szereplésnek valóra kellene válnia. Ehhez is elengedhetetlennek tűnik a szükséges csapatépítés és a nyáreleji igazolások megvalósulása.
*
2. Szerepeljen ismét kiválóan a Fradi a bajnokságban, úgy hogy teljes bizakodással tekintsünk az év végén a 30. bajnoki cím felé!
*
3. A bajnoki cím most már zsebben van, de itt az idő és az alkalom az utolsó előtti fordulóban az Újpest ellen hazai pályán törleszteni! A lilákokat móresre kell tanítani, és akkor a tavaly decemberi utolsó fordulóban történtekre fátylat boríthatunk.
*
4. Győzelem a Magyar Kupában: ez is jogos elvárás. De ha valami itt balul üt ki, szerintem nem kolosszális tragédia. Nekem az első három kívánság fontosabb.
*
5. Folyamatosan javuló közönségszórakoztató és eredményes, gólokban gazdag játék: ez szerepel az én kívánságlistám utolsó helyén.
De ha minden rosszul is alakulna, ezt a 29. bajnoki címet már senki nem veheti el tőlünk! Köszönöm a Fradinak az ez évi teljesítményt és élményeket! Bárhogy is alakul, ott leszünk a csapat mellett ezután is! Most olyan garnitúra alkotja a Fradit -- edző, stáb, játékosok, -- amelyet hosszabb idő után feltétel nélkül szeretni tudok és tudunk! Hajrá Fradi!!!
Hát én valahogy nem tudtam így örölni, látván a kétharmadi kongó stadiont… 😳
Nem vagyunk egyformák. Azon már túl vagyok, hogy állandóan sopánkodjak a kongó stadionon. Mellesleg a stadion nem volt kongó. Volt sok üres szék, de nem kongott, hanem zengett. Nagyszerű volt a hangulat, akik tegnap este kint voltak, azok át is élték…és nem nagyon volt hallható sopánkodó hang.
Hidd el, belefáradtunk. Senkit nem ítélek el, 2003 és 2009 között én sem léptem át az akkori stadion ajtaját. Saját döntésem volt, nem vertem nagy dobra, de 2004-ben teljes szívemből tudtam örülni a bajnoki címnek.
igen. nem vagyunk. mi is belefáradtunk.
remélem azért nem kell 6 évet várni, hogy a “csepeli tízezer” hallassa a hangját az Albertban.
Ezt én is remélem. Eddig is többször leírtam már, hogy bent lenne a helye mindenkinek, aki a Fradinak szurkol. Ami a “csepeli tízezret” illeti, azok java része eddig is bent volt, és eddig is bent szurkolt a csapatnak.
az ottani tapasztalatok alapján, szerintem meg java része nem..
gyakorta olvastam az itteni jegyzetedet, amikor viszontagságos bajnokságok hullámvasútszerű eredmények jöttek, és hol fenn voltunk a habok felett, hol lenn. inkább lenn. hétfőn-kedden néha bosszankodtam, de mindig vártam a szombatot/vasárnapot, a mérkőzést, egyfajta borzongás volt, hozzáigazitva szabadidős, családi programot, vagy akkor is fél szemmel a tévét lesve, vagy a helyszinen több száz km-t utazva, a nagyszerű rendezők kegyeit élvezve, hóban sárban, melegben szurkolva..és ez már gyerekkorom óta igy van. vagyis volt.
ez sikerült kiölni az elmúlt két évben, azon kaptam magam, -miután felsorolni sem tudnám a klub körül kialakult helyzetből adódó pofonokat, (nem a Ferencvároshoz méltó és hagyományait háttérbe szorító intézkedéseket, megnyilvánulásokat)- hog méla közönnyel nézem a tv-ben a találkozókat, ha ugyan végignézem. egy olyan bajnokságban, amikor utcahosszal nyertünk, ezért nem érzem magaménak ezt a bajnoki címet, és még sokan mások sem a környezetemből. és visszasírom azokat az időket, amikor semmi másban nem bizhattunk az utolsó percen, az nb2-ben, egy hazai mérkőzésen, hogy Mátyus csatárként(!) talán be tudja adni a labdát, és kiegyenlithetünk a Szolnok ellen.
utolólag is elnézést a siránkozásért, nem szeretném elrontani mások örömét, nem is nagyon szoktam ide írni, de a bajnoki cim után talán megtehetem. idén már többet nem teszem.
28+1
Kedves Szabolcs!
Nem rontasz el semmit és máskor is nyugodtan írd meg a véleményedet. Nálunk a szerkesztőségben sem egyformán ítéljük meg a Ferencváros jelenjét. Nincs ebben sem gond, főleg úgy, hogy ezt kulturáltan és a Fradiért való aggódással mondjuk el.
Tudod azért azt is el kéne fogadni, hogy azok akik szombaton kint voltak az arénában és örömkönnyek kíséretében ünnepeltek és ölelték egymást, nem “hallhatatlanok” (és sorolhatnám még a jelzőket) voltak, hanem Fradisták, akik másképp élik meg a zöld-fehér színek szeretetét.
Van egy kínai mondás, miszerint a múltat tisztelni kell és nem újraélni.
A végére még egy gondolat: nem rontottál el semmit, átjött a szavaidon, a Fradi szeretete és biztos vagyok benne, visszafogsz térni a lelátóra…Ahogy 2009-ben én is tettem, hat év után.
Egyetértünk. ❗
Úgy legyen!
A tegnapi estén erőteljes, intenzív szurkolás és jó hangulat volt -- aki kinn volt, az átélhette. Ez az M4 stream-en vagy majd ma este a tv közvetítéskor nem biztos, hogy átjön. (Már én is belefáradtam abba, hogy a távol maradó szurkolók miatt keseregjek.)