Feljegyzések a fotelból – Atomcsapás elhárí­tva

fotelszurkolo_newSoha nem voltam egy atombarát, mely elsősorban annak köszönhető, hogy légvonalban csak néhány kilométerre lakom az erőműtől. Ráadásul havonta olyan erősségű dudaszó rongálja a város dobhártyáját, hogy már fülészorvosunk is elmenekült a városból, ilyen kevés pénzért ennyi beteget nem volt hajlandó ellátni. Tudjuk, hogy ezek a harsonák a mi biztonságunkat szolgálják, de annyira azért nem vagyunk naivak, hogy ne tudjuk, ha tőlünk északnyugatra valami robban, akkor tovább nem kell sürgetni a pénztárost, hogy gyorsabban állí­tsa ki a számlát. De mivel az erőmű több évtizede biztonságosan működik (azt a néhány “aprócska” hibácskát leszámí­tva mely után napokig frászban volt a város), í­gy annyira nem hoz senkit sem izgalomba, ha hétfőnként megszólal a “próbariadó”. Ahogy az atomcsapat edzőjének és néhány igazán lelkes játékosának a mérkőzés előtti fogadkozásától sem kapkodtam Xanax után. Az még rendben van, hogy illik lelkesnek és magabiztosnak lenni, de ahogy valamikori kedvenc történelemtanárom mondta az egyik osztálytársnőm feleltetését megszakí­tva, hogy kedves Szurop kisasszony, a szoknyája rövidsége még nem jelenti azt, hogy maga egyetlen értelmes mondatot is ki tud nyögni Mátyás királyról azon kí­vül, hogy neki is olyan hosszú haja volt, mint a padokban gubbasztó fiúknak. Ettől függetlenül a paksiak pontért, pontokért indultak útnak, magukkal cipelve az atomriasztó hangszórókat helyettesí­tő dobokat, melyeket a csapat lelkes szurkolója egész meccs alatt rendületlenül püfölt.

Túlságosan nem vettük komolyan a paksi csapat reményeit, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nagyon is közeli múltban (eddig hatszor játszottunk ellenük hazai pályán) csak kétszer sikerült nyernünk. Tegnap este ezt növeltük eggyel. Ráadásul az atomcsapás elhárí­tásához nem kellett a csapatba állí­tani James Bondot, de Carrie Mathisonnak sem kellett táviratot küldenünk, hogy gyorsan pattanjon autóba és vessen véget a Groupama Arénában kialakuló vészhelyzetnek, bár ami az utóbbit illeti, azért Claire Danes személyes jelenléte még jobban feldobta volna a lelátói hangulatot. Persze nélküle is jól éreztük magunkat (közel 8 ezren voltunk – nehezen értem meg, miért csak ennyien?), főleg az első félidő hozott remek játékot, a második már egy kissé csendesebbre sikeredett, de ne legyünk telhetetlenek: hétből hét és tizenhét-kettő, továbbá Dani már nyolcnál jár.

“Nekem nyolc” – mondhatná Dani Nick Beam után szabadon (az egyik legjobb ví­gjáték amit valaha láttam), de a frissen kinevezett szövetségi kapitány sajnos nem tréfából hagyta ki a legjobb formában lévő magyar csatárt a románok elleni keretből. Storck mester úgy gondolta, hogy a góllövőlistát fölényesen vezető csatár “szűkí­tésével” inkább a hónapok óta a kispadot koptató játékosnak szavaz bizalmat. Szí­ve joga, mégis csak ő lett a kapitány, de amí­g Böde sorra lövi a gólokat, Szalainak már borogatnia kell azt a bizonyos testrészt. Félreértések elkerülése végett, nekem főleg elvi gondjaim vannak Dani mellőzésével, hiszen nem biztos, hogy jó üzenet az itthon játszók számára, ha az NB I legjobb formában lévő magyar játékosa nem kell a válogatottnak.

Azt nem tudom, hogy Danit esetleg “megviselte-e” a hí­r, de a tegnapi játékán ez nem nagyon látszott. Bár a valamikori játszótársai mindent megpróbáltak az elején, Tolna megye össze buszát a kapujuk elé vonszolták, az í­géretükből csak a ne kapjak gólt szlogen maradt. Pedig megtanulhatták, hogy ez a fajta taktika csak időhúzásnak jó, legtovább az MTK bí­rta ki kapott gól nélkül, a paksiaknak meg csak 15 percig sikerült. Hamar kifogyott a benzin, a lassan már szokásossá váló Leandro mértani pontosságú í­velés, Lamah labdalevétel, majd a hosszú lábaival egy rövidke kis csárdás után passz Daninak és máris lehetett a bí­rónak fütyülni, nekünk meg ünnepelni. Egyszerű játék ez, mondhatnánk, de magyar szinten jelenleg csak a Fradi képes rá. Annak ellenére, hogy az ellenfelek szerint Böde Dani nem egy udvarias játékos, de mi tudjuk, hogy hatalmas lelke van. 10 perc múlva vissza is adta a lehetőség esélyét Lamahnak, aki azt egy tanári mozdulattal meg is köszönte.

Érdemes néhány mondatot Lamahra is szentelni, mert az “elefánt-belga” egyre jobb formában játszik, a Fradi játékának egyik meghatározó eleme még akkor is, ha ezt az ügynevezett “szakértők” nem nagyon szokták észrevenni. Remek cselek, zseniális indí­tások, passzok, és egyre hasznosabb mezőnymunka jellemzi a játékát. A tegnapi gólját meg taní­tani kéne, ahogy “elengedte” a jobb lába mellett a labdát, majd ballal a megdermedt Molnár mellett helyezte azt a kapuba – felállva tapsolt az aréna! Ez idáig a vendégek még arra sem voltak kí­váncsiak, hogy vajon a Fradi térfelén milyen minőségű a levegő. Az elől “kolbászoló” Balázs Zs. néha olyan unottan és lemondón vette tudomásul, hogy Nalepa vagy Leandro elveszi tőle a labdát, hogy legszí­vesebben bementem volna a pályára és egy finom tasli kí­séretében felhí­vtam volna a figyelmét arra, hogy ide ő valójában focizni jött és nem csodálkozni. A meccs vége felé az általában “jónagyokatmondó” Csertői le is cserélte. A paksiak edzője a meccs után közölte is, hogy a második félidőben nyolc kontrát is vezettek – igaz semmi sem lett belőlük, de mentegetőzésnek elég jól hangzik.

2-0 után vártuk a folytatást, előre dörzsöltük a kezünket, de a második félidőben sajnos nem azt kaptuk, amiben reménykedtünk. Egy kicsit mi is átvettük Balázs Zs. stí­lusát, a fiúk úgy gondolták, tartják magukat a “kétharmados” szabályhoz, ezzel is üzennek az örök riválisnak, akik mindenki nagy örömére a kezdő sí­pszónk előtt vesztették el a szüzességüket. Az eddigi hét fordulóban a “2 után 3” elvet követve (2-0, 3-1, 2-0, 3-1, 2-0, 3-0, 2-0), két hét múlva újra egy hármasnak illik jönnie. Bár soha nem voltam egy matematikai zseni, de azért a számmisztikában és főleg a törvényszerűségekben nagyon is hiszek, í­gy talán nem hangzik annyira megalapozatlannak a következő hármas reménye (ide képzeljünk oda egy kacsintást).

Ahhoz persze még az első félidőnél is jobb játékra lesz szükség. A másodikat nem is emlí­tem, mert az elég karcsúra sikerült és ha most simán átlépünk rajta, saját magunkat csapjuk be. Persze nem lehet mindig sziporkázni, néha szenvedni is kell, bár a második félidőt inkább a szurkolók szenvedték egy kicsit (plusz Doll mester), a vendégek játékában nem volt benne a gól, bár talán volt 1-2 kí­nálkozó lehetőségük (Csertői szerint nyolc – ide kéretik egy nevető jelet beszúrni). Csak hát náluk nincs Böde és nincs Lamah, í­gy gól nélkül, de dobszóló kí­séretében mehettek haza az atom városába.

Mi meg megúsztunk egy atomcsapást. A komoly biztonsági intézkedéseknek köszönhetően, ennek valójában semmi esélye sem volt. Legfeljebb a paksiak vágyaiban.

Azok meg bár tudnak vonzani, de amikor a képzelet nem a valóságban gyökerezik, az bizony nem sok jót í­gér. Ezzel a ténnyel szombaton este 11 óra magasságában már a paksiak is tisztában voltak.

15 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Atomcsapás elhárí­tva bejegyzéshez

  • Nagy László barátom! Szinte mindenben egyetértünk! A “80” évet arra í­rtam, hogy a ’30-as évek elejéig olyan elnökei voltak a Fradinak (Gschwindt, Szigeti), akik a SAJÁT, MAGÁNVAGYONUKBÓL áldoztak a klubra -mint Brüll Alfréd az MTK-nak, az Aschner-család az ÚTE-nek- … na, ilyenre még várni kell, de ha valaki az állami vagyonból egy ici-pici részt meg tud szerezni a Fradniak, én azt becsülöm! Főleg, ha belegondolok,hogy ’45 után hányan, hányszor akadályozták meg a Fradit abban, hogy Európa egyik meghatározó csapat legyen … na, jó, kb. ’63-75 között nem sikerült nekik -- üzemi baleset :-D- egyszóval: most nem akar mást a csapat, a vezetés és az állam! Mind azt szeretné, hogy egy Európa-szinten is mértékadó Ferencváros jelenjen meg újra! ENNEK örülök! Üdvözlet!

    • Kedves lacimadí r

      Az íltalad elém rajzolòdò “30-as évek elejéig” irí nyí ban mutatò és arra emlékeztetô jelenlegi “csapat, a vezetés és az í llam” egyet (az FTC illetôen) akarí s sokat emlékeztet engem a KK/Mitropa korszakra.

      Ebben a helyzetben is vannak nehézségek és akadí lyok (a klub egyéni független élete stb.), de persze sokkal kellemesebb az élet, mint az “éber korszak” bí rmilyen politikai irí nyzatí ban.

      A Fradi örökzöld szine a remény és fiatalsí g szinei.

      A gyertya és a Fönix-madí r jutnak eszembe. Sají t magí t felégetve í rassza a fényt; bí rhogy is, de porrí  égve, porjí bòl ùjbòl fel tud szí llni.

      Ahogy a régi bölcs kìnaiak is tudtí k mí r. A csí szí rok ví ltoznak. A paraszt megmarad.

  • Doll edzô “magas nivòn” kritizí lí sí bòl nem hií nyzik a tények könyörtelen elemzései Sem.

    “Fizikailag többet fogunk dolgozni”. Ez az UTE ellen bizonyí ra kell.

    Kell az is, hogy nem szabad leí llni és megelégedni azzal amilyen a Fradi jelenleg.

    Csak ha mí r nincs sehoví  fejlôdni, akkor bôszülnek a dolgok.

    “A fiùk ez tudjí k sají t maguk is” (hogy a mí sodik félidô nem sikerült olyannak mint az elsô).

    A jí tékosok nem valami bí bùk, akik betanulnak valamit, hanem képesek is felmérni sají t teljesìtményeiket.

    Mellékesen — mivel ismétlésben lí ttam a meccset — milyen szerencsések is vagyunk a mai technikí val. Ha a jí tékosoknak egy az egyben mindkét oldalon ugyanazt meg kellett volna mí mma ismételniük, amit tegnap futbaloztak !?

    A futbal egyik szépsége, hogy ez nem lehetséges. A következô meccs mí r egy egész mí s meccs fog majd lenni.

    Tisztelt YSE: Egy ùjabb nagyon jò megfigyelése, hogy Doll mester a csapatot megtanìtotta akkor is nyerni, amikor “Pocsékul” jí tszanak. Valòjí ban ìgy van.

    Ameddig egy jí ttékos a mí sik segìtségére bí rmikor kész, képes és hajlandò, addig nincs baj és nem is lenne, ha ki is kapna netí n a csapat egyszer is.

    • Valahogy — a mùlt évek sok és elég megalí zò kudarcok és szerencsétlenség (és bûntetések) utí n — nekem a jelenlegi helyzet (sok siker, a médií k egyhangù dicsérete stb) egy kicsit furcsa és szokatlan.

      Nem-e része a “Fradizmus”-nak, hogy a sikertelenség épp egyike azoknak a hí ttereknek, melybôl sikeresnek szokott felbukkani és felszí llni a “Fradi sas” ?

      Persze örülök a sikernek. Eszre lehetett venni a csapaton belül, hogy lehet pont ezért “í llt” le a csapat most a Paks ellen. Minden jòl megy. Remek ! Végleg ki kerültünk a rosszbòl.

      Pesszimizmus ? Lelkesedni. hova ?

      Ezért hozzí  szeretném fûzni: Boldog akit a szegénység nem bí nt s aki a gadzagsí gban meg nem tí ntorodik.
      Ez fordìtva is igaz.

      A Stadion elôtti sas jut az eszembe. Szegény elég nehéz ahhoz, hogy elszí lljon (persze nem azért tették oda !) A kudarcak és a sikerek érdekes mòdon hatí sukban elég hasonlòak. Koloncok a sas lí bain. Ha egyszer tùl sok lesz belôlük, akkor nehezen fog tudni felemelkedni a sasunk.

      ìgy a képzeletekre marad az a remény, hogy Sem a kudarcok, Sem a sikerek, ne bénìtsí k meg a felemelkedésben.

      “Kell ott fent…” Mi marad azoknak a részére ott fent, ha mindenük lent van mí r ?

      • “Kelll ott fent” … egyebek mellette gy remény, hogy egy Ferencváros mindig meg tud újulni, és mindig benne van a remény, hogy egyszer újra klasszis csapat lesz! Thomas elindí­tott valamit, én nagyon szurkolok neki … persze, ha Te, vagy én lennék a Fradi edzője, akkor is szurkolnék … 😀 De í­gy jobb, hogy egy VALÓDI szakember kezében van a csapat! A magyar futball több évtizedes lemaradásának oka, hogy nem vagyunk hajlandók TANULNI! 3 éven keresztül kötelezően csak spanyol, német, holland edzőket engednék kinevezni NB I-es csapatokhoz! (Tudom, utópia, szabad munkavállalás van, és szabad szerződéskötés) … csak ez jobb lenne a magyar futballnak! És, amelyik magyar edző “lealacsonyodna” odáig, hogy vállalná, hogy pl. 3 évig csak másodedző lehetne? RENGETEGET tanulhatna!

        • Kedves lacimadí r

          En is a megùjùlí s mellett vagyok. Azért ví ltam egy kicsit pesszimistí ví  jelenleg, mert nem lí ttam a mí sodik Paks féle meccs félidejében azt, amiért Thomas Doll vezetésé òta eddig lelkesedtem.

          A jelenlegi sikersorozatnak persze örülök. Nagyon is. A Te í ltal megfogalmazott célal is elég boldog vagyok (“ùjra klasszis csapat lesz!).

          Ezzel a “klasszis” kifejezésel Doll mester is sokat él, ha nyilatkozik a képernyô elôtt, “klasse Spiel, klasse gespielt…”

          Elterjedt-e Magyarorszí gon (ezt Te jobban lí tod, mert Magyarorszí gon élsz) a Te meglí tí sod, hogy tanulni kell az edzôknek Magyarorszí gon a (jò) külföldi edzôktòl ?

          Szerintem Thomas Doll valamit kezdeményezet, aminek gyümölcseit lassan lí tom megérni. A bizalmat a sají t és a mí siak tudí sí ban.

          Ha nem hí trí lunk vissza a nehézségektôl, kitartòk, szìvòsak vagyunk és ví llaljuk azt aminek a sikéreben bìzunk, akkor inkí bb hajlandòk vagyunk valakinek (jí tékostí rsnak pl.) épp ezekben a nehézségeiben kisegìteni. (Sají t bôrünkön ismerjük a nehézségeket).

          Thomas Doll talí n egyik nagy kezdeményezése, hogy kezdjünk sají t bôrünken tanulni (ne a mí sikén) bìzni abban, hogy véghez visszük majd azt, ami tôlünk függ.

          A vég még messze van. Az edzô derûlí tò. De bìrni fogja majd a csapat is ? Lesz-e ereje hozzí  ?

          Doll céljai reí lisak. Ez egy nagy elôny mégis.

          Nem ôrlôdik szét a csapat az edzô és a vezetôség között.

          • Kedves László, sok mindent nagyon jól látsz külföldről is! Sajnos, én ÉVTIZEDEK óta azt látom, hogy a magyar edzői kar majdnem a magyar futballvezetők/-tulajdonosok szintjén áll! Utóbbi években, évtizedekben, ha megjelent egy külföldi edző, egyből megszólalt a kórus:”Minek jön ide? A magyar edzők is tudnak annyit!” Ezt CSAK az eredmébnyek nem bizonyí­tják … a ’70-es-80-as években legalább még Kuvaitban, Egyiptomban, Qatarban jó volt a magyar edző … ma már oda sem kell, de ez az önimádatukon nem változtat!!! Volt, vagy 60 éve, hogy Olaszországban a Milan, Juve, Inter kispadján is magyar edző ült, sőt, az olasz szövetségi kapitány (Bundestrainer) is magyar volt, pl. 1954-ben Czeizler Lajos … most? Utoljára szegény Bicskei Bertalan volt egy Libéria kapitánya, pár éve … bele is halt szegény, állí­tólag valami trópusi betegségben …
            A másik, ami nagyszerű, amit í­rtál: most nincs széthúzás, őrlődés a csapat és a vezetés között! Akárki akármit mond, ilyen a Fradi történelmében szinte vagy 80 éve nem volt! Hogy a csapat ne utálja a vezetőséget, és a vezetőség csapatot! Ezt is megértük! Egyébként, mint fradisták, mindig bí­zunk, mindig remélünk! Most, évek óta -- Moniz óta- jó úton járunk, és Thomas óta még jobb úton! Van CSAPATUNK, vannak játékosaink! 11 év után bajnoki cí­met fogunk ünnepelni!!!

          • Kedves lacimadí r

            Köszönöm soraidat. Megerôsìti azt a benyomí somat, hogy valami megindult Moniz és Doll edzôkel.

            Amit a “80 éve nem Volt” fejezetedben ìrsz nagy örömel elolvastam.

            Akkor a Fradi megint (mindig) megùjùl, akí rmilyenek is lennének a körülmények !

            Ez mí r nagy vigasz. Legyünk igazsí gosak: Egy kicsit el is vagyunk mí r kényeztetve a csapat teljesìtményei í ltal.

            Nyomatékosan kiemelted a (jelenlegi/mùlt ?) Magyar edzôk hozzí í llí sukat a külföldi edzôkel szemben.

            Rí  szeretnék mutatni egy elég ùj Doll beszédre, amelyben arròl szòlt az edzô, hogy a Magyar jí tékosok rettegnek a hibí k elkövetelésétôl.

            Ez az edzôkre is vonatkozott/vonatkozik ?

            A hibí kat nem követik el azok, akik nem lí tjí k ôket. Megtörténnek velük és ellenük. Hozzí  semmi közük. Akkor “valòjí ban” nem történtek meg, ha meg is történtek.

            A vége a vak hit a halí lbiztos szisztémí kban és trükkökben. A nem bìzí s a sají t és a mí sok tudí sí ban.

  • Féltem a paksi mérkőzéstől a tavaly őszi előzmény miatt, akkor már megismertük a paksiak bunkerét, melyet saját kapujuk elé emeltek. Doll mester most ült 50. alkalommal a kispadon, Isten éltesse őt erről a fórumról is! A meccset megelőzően (szerencsém volt végignézni) a Chelsea fogadta a Crystal Palace-t, Mourinho mesternek ez volt a hazai 100. PL meccse. Nos, a Chelsea uralta a játékot, sokat támadott és 1:2 lett az eredmény…, mondtam magamban, nem jó ómen ez a kerek számos edzői statisztika… (Persze a Crystal Palace egész jól játszott, egész kiváló játékosaik vannak: Bakary Sako és Yannick Bolasie kiemelkedőt nyújtott tegnap, és hát a Crystal Palace egy távoli, messzi univerzumban játszik a Pakshoz képest…)

    Féltem tehát a paksi mérkőzéstől, de ez az első félidőt látva alaptalan volt. A paksi bunkert leromboltuk. Ez egész szépen és magabiztosan megtörtént az első félidőben, két célzatos rakétatámadással. A feljegyzésekben leí­rtakkal teljesen egyetértve, én most Nalepa személyét és játékát is kiemelném, nekem ő nagyon tetszett, ő is egyre jobb teljesí­tményt nyújt hétről hétre.

    A második félidő… az egyik legrosszabbra sikerült, amit az új stadionban eddig én láttam. Szerencsére Solymosi bí­ró kartárs “áldásos” tevékenysége az indulatokat a félidő vége felé átterelte más irányba, í­gy legalább egy kis parázs hangulat is kialakult. De ami fontos: Doll mester hozzáállása és értékelése: nem csalódtam benne, ahogyan nyilatkozott a meccs egészéről. Ez í­gy rendben lesz! Azért hozzá kell tenni, hogy a Paks a második félidőben feltolta a védekezését, elkezdett letámadni is, és erősebben törekedett a kontrákra, mi meg nem tudtuk belőni a 3. gólt. De akkor is: ez a második félidő tanulságos volt, és szerintem éppen jókor jött! Főleg az Újpest elleni derbi előtt ez kellett, hogy nehogy bárki is homokba dugja a fejét.

    Döde Dani kihagyása s szűkebb keretből egyszerűen edzői szarvashiba, teljesen elhibázott döntés, a lélektani körülmények teljes figyelmen kí­vül haladása. A paksi meccs előtt röviden beszéltünk arról a lelátón, hogy ha Böde Dani a románok ellen nem is kezdene, egy döntetlen állás esetén kb. a második félidőben becserélve a Groupamában aranyat érhetett volna! Mindent megtett volna, hogy bizonyí­tson, 25-30 perc alatt mindent kiadott volna magából! Helyette most játék nélküli támadók vannak ott a szűk keretben…és a mostani formák alapján lassan kifejezetten félni kezdek ezek után a magyar-román meccstől.

    De akárhogy is lesz, az Újpest ellen harcra fel, jöjjön a nyolcadik, pláne szép lenne a sorminta megtartása! Hajrá Fradi!!!

  • Sziasztok! A tegnapitól magam is tartottam, ismerve Csertői “óriásölő” taktikáit, csapatai szervezettségét és kellemetlen stí­lusát. Magam is örülök, hogy nem kellett sokat izgulni. Ez a mai Fradi legnagyobb erénye(idehaza..) Remek volt az első találat előtti kombináció, tanári volt Böde passza a 2.-nál Lamah-nak, eddig tetszett. Ami kevésbé, az nem csupán a második játékrész, hanem a dekoncentráltság, a pontatlanság, a sok idegesí­tő hiba, ami némi nagyképűségből fakadhatott. “Ezek itt úgysem rúgnak gólt..” gondolhattuk. A meccs utáni sajtótájékoztatón Doll erre csak annyit mondott, hogy “nem volt futball..” Ez mindent elmond arról, mi a véleménye erről a produkcióról. Az Újpest kemény dió lesz, de meg kell(ene) oldani valahogy…

    • így gondolom én is, de nem csodálkozom (rágódom) rajta, mert bár elvárjuk, hogy mindig toppon legyen a csapat, de tudjuk, ez azért nem mindig sikerül. Nagyképűséget nem éreztem, szerintem jelenleg nincs olyan játékosunk aki elkövetné ezt a “hibát”. Amikor Sestak, Lamah és Böde visszatámad (Dani néha szó szerint értve), sőt ha kell hátul szerez labdát, akkor van tartása a csapatnak.
      Azzal is számolni kell, hogy egyszer véget ér a sorozat…de az ne két hét múlva legyen.

      • Talán a nagyképűség erős kifejezés, de a túlzott magabiztosságot Herr Doll is emlí­tette.
        Azzal sincs gondom, hogy nem megy mindig ugyanúgy. De kérdezettek meg egy Bayern, Real M., vagy Barca futballistát, hogy ha rúghatnak 6-ot, 8-at, akkor leállnak-e 2-0-nál..?
        Mert ugye, ott csücsülnek a lelátón, meg a TV-k előtt a szurkolók is, az sem baj, ha időnként egy kis extrát adunk azért nekik is…
        A Böde Dani által elhí­resült “buzizással” meg hosszú távon az a baj, hogy itthon sokszor simán jön a 2-0, de mi van , ha nagyvonalúan kihagyjuk a helyzeteinket a BL-ben? Garantált a Zseljo-effektus. Ezért kell annyit rúgni, amennyit csak lehet! Akár már Újpesten is:)

  • Meg kell mondanom, a tegnapi meccstől jobban féltem, mint a debrecenitől. Szerencsére hiába. A Böde-Lamah kettős »kettőse« után, már biztos voltam abban, hogy az atomvárosiak az atombombát otthon felejtették. Csak az volt a kérdés, hogy mi lesz a második félidőben.
    Hát nem lett semmi. Nekünk sem ment, de nekik sem ment.
    A tegnapi meccset két végletből lehet nézni. Való igaz, az idényben legrosszabbul játszottunk. sőt, mondhatni a második félidőben pocsékul. Ez az egyik véglet. A másik meg (Ferenc Jóska után szabadon) „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. Csak tessék ránézni a tabellára.”
    Hát ahhoz valóban nem lehet mit hozzátenni (azon kí­vül, hogy az a 17:2 valójában 27:2 is lehetne). Dehát Thomas Doll nem „Franz Joseph der erste”, és abszolút nincs mindennel megelégedve. Csak sokkal jobb edző annál, hogy ennek részleteit a kí­vülállók orrára kösse.
    Abban azonban biztos vagyok, hogy a tavalyi döntetlenkor sem játszottunk rosszabbul, mint most. Tavalyelőtt pedig lehet, hogy kikaptunk volna.
    Csakhogy megtaní­tott valamit a csapatnak: pocsék játékkal is győzni. És az idei év teljesí­tménye óvatosságra készteti az ellenfeleinket, akik í­gy eleve lépéshátránnyal indulnak…
    Sohase legyen nagyobb bajunk, minthogy rossz játékkal kapott gól nélkül győzünk.
    Melyhez – most már kabalából is – Göre Gábor bí­ró urat idézem: „Melyhez hasonló jókat kí­vánok.”

  • A mérkőzés előtt mintegy két órával már a szokásos tartóoszlopunk tövében a C4-C5 között múlattuk az időt, amikor odalépett Peti barátunk és megkérdezte:
    -Tudjátok ki ez az Úr itt mellettem?
    Nem tudtuk, mert nem láttunk még képet róla, pedig a legelsők között volt, aki elküldte gyűjteményéről a képeket az oldalunknak --

    http://www.tempofradi.hu/tag/jelvenyek --

    és mint kiderült a “Fotelszurkoló” nagy rajongója, aki sokunkkal együtt a mérkőzés után alig várja az újabb rész megjelenését.
    Tudom sokan vagyunk ezzel í­gy, de Imre barátunk mindezt Ausztráliában teszi hétről hétre.
    Nagy öröm volt találkozni egy Fradistával, aki a világ másik felén is rajong szeretett csapatunkért.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
MK: 11.14.14:45, M4Sport
11.21.19:30, m4sport
11.24. 21:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ