Nagy László barátom! Szinte mindenben egyetértünk! A “80” évet arra írtam, hogy a ’30-as évek elejéig olyan elnökei voltak a Fradinak (Gschwindt, Szigeti), akik a SAJÁT, MAGÁNVAGYONUKBÓL áldoztak a klubra -mint Brüll Alfréd az MTK-nak, az Aschner-család az ÚTE-nek- … na, ilyenre még várni kell, de ha valaki az állami vagyonból egy ici-pici részt meg tud szerezni a Fradniak, én azt becsülöm! Főleg, ha belegondolok,hogy ’45 után hányan, hányszor akadályozták meg a Fradit abban, hogy Európa egyik meghatározó csapat legyen … na, jó, kb. ’63-75 között nem sikerült nekik -- üzemi baleset :-D- egyszóval: most nem akar mást a csapat, a vezetés és az állam! Mind azt szeretné, hogy egy Európa-szinten is mértékadó Ferencváros jelenjen meg újra! ENNEK örülök! Üdvözlet!
Az íltalad elém rajzolòdò “30-as évek elejéig” irí nyí ban mutatò és arra emlékeztetô jelenlegi “csapat, a vezetés és az í llam” egyet (az FTC illetôen) akarí s sokat emlékeztet engem a KK/Mitropa korszakra.
Ebben a helyzetben is vannak nehézségek és akadí lyok (a klub egyéni független élete stb.), de persze sokkal kellemesebb az élet, mint az “éber korszak” bí rmilyen politikai irí nyzatí ban.
A Fradi örökzöld szine a remény és fiatalsí g szinei.
A gyertya és a Fönix-madí r jutnak eszembe. Sají t magí t felégetve í rassza a fényt; bí rhogy is, de porrí égve, porjí bòl ùjbòl fel tud szí llni.
Ahogy a régi bölcs kìnaiak is tudtí k mí r. A csí szí rok ví ltoznak. A paraszt megmarad.
Doll edzô “magas nivòn” kritizí lí sí bòl nem hií nyzik a tények könyörtelen elemzései Sem.
“Fizikailag többet fogunk dolgozni”. Ez az UTE ellen bizonyí ra kell.
Kell az is, hogy nem szabad leí llni és megelégedni azzal amilyen a Fradi jelenleg.
Csak ha mí r nincs sehoví fejlôdni, akkor bôszülnek a dolgok.
“A fiùk ez tudjí k sají t maguk is” (hogy a mí sodik félidô nem sikerült olyannak mint az elsô).
A jí tékosok nem valami bí bùk, akik betanulnak valamit, hanem képesek is felmérni sají t teljesìtményeiket.
Mellékesen — mivel ismétlésben lí ttam a meccset — milyen szerencsések is vagyunk a mai technikí val. Ha a jí tékosoknak egy az egyben mindkét oldalon ugyanazt meg kellett volna mí mma ismételniük, amit tegnap futbaloztak !?
A futbal egyik szépsége, hogy ez nem lehetséges. A következô meccs mí r egy egész mí s meccs fog majd lenni.
Tisztelt YSE: Egy ùjabb nagyon jò megfigyelése, hogy Doll mester a csapatot megtanìtotta akkor is nyerni, amikor “Pocsékul” jí tszanak. Valòjí ban ìgy van.
Ameddig egy jí ttékos a mí sik segìtségére bí rmikor kész, képes és hajlandò, addig nincs baj és nem is lenne, ha ki is kapna netí n a csapat egyszer is.
Valahogy — a mùlt évek sok és elég megalí zò kudarcok és szerencsétlenség (és bûntetések) utí n — nekem a jelenlegi helyzet (sok siker, a médií k egyhangù dicsérete stb) egy kicsit furcsa és szokatlan.
Nem-e része a “Fradizmus”-nak, hogy a sikertelenség épp egyike azoknak a hí ttereknek, melybôl sikeresnek szokott felbukkani és felszí llni a “Fradi sas” ?
Persze örülök a sikernek. Eszre lehetett venni a csapaton belül, hogy lehet pont ezért “í llt” le a csapat most a Paks ellen. Minden jòl megy. Remek ! Végleg ki kerültünk a rosszbòl.
Pesszimizmus ? Lelkesedni. hova ?
Ezért hozzí szeretném fûzni: Boldog akit a szegénység nem bí nt s aki a gadzagsí gban meg nem tí ntorodik.
Ez fordìtva is igaz.
A Stadion elôtti sas jut az eszembe. Szegény elég nehéz ahhoz, hogy elszí lljon (persze nem azért tették oda !) A kudarcak és a sikerek érdekes mòdon hatí sukban elég hasonlòak. Koloncok a sas lí bain. Ha egyszer tùl sok lesz belôlük, akkor nehezen fog tudni felemelkedni a sasunk.
ìgy a képzeletekre marad az a remény, hogy Sem a kudarcok, Sem a sikerek, ne bénìtsí k meg a felemelkedésben.
“Kell ott fent…” Mi marad azoknak a részére ott fent, ha mindenük lent van mí r ?
“Kelll ott fent” … egyebek mellette gy remény, hogy egy Ferencváros mindig meg tud újulni, és mindig benne van a remény, hogy egyszer újra klasszis csapat lesz! Thomas elindított valamit, én nagyon szurkolok neki … persze, ha Te, vagy én lennék a Fradi edzője, akkor is szurkolnék … 😀 De így jobb, hogy egy VALÓDI szakember kezében van a csapat! A magyar futball több évtizedes lemaradásának oka, hogy nem vagyunk hajlandók TANULNI! 3 éven keresztül kötelezően csak spanyol, német, holland edzőket engednék kinevezni NB I-es csapatokhoz! (Tudom, utópia, szabad munkavállalás van, és szabad szerződéskötés) … csak ez jobb lenne a magyar futballnak! És, amelyik magyar edző “lealacsonyodna” odáig, hogy vállalná, hogy pl. 3 évig csak másodedző lehetne? RENGETEGET tanulhatna!
En is a megùjùlí s mellett vagyok. Azért ví ltam egy kicsit pesszimistí ví jelenleg, mert nem lí ttam a mí sodik Paks féle meccs félidejében azt, amiért Thomas Doll vezetésé òta eddig lelkesedtem.
A jelenlegi sikersorozatnak persze örülök. Nagyon is. A Te í ltal megfogalmazott célal is elég boldog vagyok (“ùjra klasszis csapat lesz!).
Ezzel a “klasszis” kifejezésel Doll mester is sokat él, ha nyilatkozik a képernyô elôtt, “klasse Spiel, klasse gespielt…”
Elterjedt-e Magyarorszí gon (ezt Te jobban lí tod, mert Magyarorszí gon élsz) a Te meglí tí sod, hogy tanulni kell az edzôknek Magyarorszí gon a (jò) külföldi edzôktòl ?
Szerintem Thomas Doll valamit kezdeményezet, aminek gyümölcseit lassan lí tom megérni. A bizalmat a sají t és a mí siak tudí sí ban.
Ha nem hí trí lunk vissza a nehézségektôl, kitartòk, szìvòsak vagyunk és ví llaljuk azt aminek a sikéreben bìzunk, akkor inkí bb hajlandòk vagyunk valakinek (jí tékostí rsnak pl.) épp ezekben a nehézségeiben kisegìteni. (Sají t bôrünkön ismerjük a nehézségeket).
Thomas Doll talí n egyik nagy kezdeményezése, hogy kezdjünk sají t bôrünken tanulni (ne a mí sikén) bìzni abban, hogy véghez visszük majd azt, ami tôlünk függ.
A vég még messze van. Az edzô derûlí tò. De bìrni fogja majd a csapat is ? Lesz-e ereje hozzí ?
Doll céljai reí lisak. Ez egy nagy elôny mégis.
Nem ôrlôdik szét a csapat az edzô és a vezetôség között.
Kedves László, sok mindent nagyon jól látsz külföldről is! Sajnos, én ÉVTIZEDEK óta azt látom, hogy a magyar edzői kar majdnem a magyar futballvezetők/-tulajdonosok szintjén áll! Utóbbi években, évtizedekben, ha megjelent egy külföldi edző, egyből megszólalt a kórus:”Minek jön ide? A magyar edzők is tudnak annyit!” Ezt CSAK az eredmébnyek nem bizonyítják … a ’70-es-80-as években legalább még Kuvaitban, Egyiptomban, Qatarban jó volt a magyar edző … ma már oda sem kell, de ez az önimádatukon nem változtat!!! Volt, vagy 60 éve, hogy Olaszországban a Milan, Juve, Inter kispadján is magyar edző ült, sőt, az olasz szövetségi kapitány (Bundestrainer) is magyar volt, pl. 1954-ben Czeizler Lajos … most? Utoljára szegény Bicskei Bertalan volt egy Libéria kapitánya, pár éve … bele is halt szegény, állítólag valami trópusi betegségben …
A másik, ami nagyszerű, amit írtál: most nincs széthúzás, őrlődés a csapat és a vezetés között! Akárki akármit mond, ilyen a Fradi történelmében szinte vagy 80 éve nem volt! Hogy a csapat ne utálja a vezetőséget, és a vezetőség csapatot! Ezt is megértük! Egyébként, mint fradisták, mindig bízunk, mindig remélünk! Most, évek óta -- Moniz óta- jó úton járunk, és Thomas óta még jobb úton! Van CSAPATUNK, vannak játékosaink! 11 év után bajnoki címet fogunk ünnepelni!!!
Köszönöm soraidat. Megerôsìti azt a benyomí somat, hogy valami megindult Moniz és Doll edzôkel.
Amit a “80 éve nem Volt” fejezetedben ìrsz nagy örömel elolvastam.
Akkor a Fradi megint (mindig) megùjùl, akí rmilyenek is lennének a körülmények !
Ez mí r nagy vigasz. Legyünk igazsí gosak: Egy kicsit el is vagyunk mí r kényeztetve a csapat teljesìtményei í ltal.
Nyomatékosan kiemelted a (jelenlegi/mùlt ?) Magyar edzôk hozzí í llí sukat a külföldi edzôkel szemben.
Rí szeretnék mutatni egy elég ùj Doll beszédre, amelyben arròl szòlt az edzô, hogy a Magyar jí tékosok rettegnek a hibí k elkövetelésétôl.
Ez az edzôkre is vonatkozott/vonatkozik ?
A hibí kat nem követik el azok, akik nem lí tjí k ôket. Megtörténnek velük és ellenük. Hozzí semmi közük. Akkor “valòjí ban” nem történtek meg, ha meg is történtek.
A vége a vak hit a halí lbiztos szisztémí kban és trükkökben. A nem bìzí s a sají t és a mí sok tudí sí ban.
Féltem a paksi mérkőzéstől a tavaly őszi előzmény miatt, akkor már megismertük a paksiak bunkerét, melyet saját kapujuk elé emeltek. Doll mester most ült 50. alkalommal a kispadon, Isten éltesse őt erről a fórumról is! A meccset megelőzően (szerencsém volt végignézni) a Chelsea fogadta a Crystal Palace-t, Mourinho mesternek ez volt a hazai 100. PL meccse. Nos, a Chelsea uralta a játékot, sokat támadott és 1:2 lett az eredmény…, mondtam magamban, nem jó ómen ez a kerek számos edzői statisztika… (Persze a Crystal Palace egész jól játszott, egész kiváló játékosaik vannak: Bakary Sako és Yannick Bolasie kiemelkedőt nyújtott tegnap, és hát a Crystal Palace egy távoli, messzi univerzumban játszik a Pakshoz képest…)
…
Féltem tehát a paksi mérkőzéstől, de ez az első félidőt látva alaptalan volt. A paksi bunkert leromboltuk. Ez egész szépen és magabiztosan megtörtént az első félidőben, két célzatos rakétatámadással. A feljegyzésekben leírtakkal teljesen egyetértve, én most Nalepa személyét és játékát is kiemelném, nekem ő nagyon tetszett, ő is egyre jobb teljesítményt nyújt hétről hétre.
…
A második félidő… az egyik legrosszabbra sikerült, amit az új stadionban eddig én láttam. Szerencsére Solymosi bíró kartárs “áldásos” tevékenysége az indulatokat a félidő vége felé átterelte más irányba, így legalább egy kis parázs hangulat is kialakult. De ami fontos: Doll mester hozzáállása és értékelése: nem csalódtam benne, ahogyan nyilatkozott a meccs egészéről. Ez így rendben lesz! Azért hozzá kell tenni, hogy a Paks a második félidőben feltolta a védekezését, elkezdett letámadni is, és erősebben törekedett a kontrákra, mi meg nem tudtuk belőni a 3. gólt. De akkor is: ez a második félidő tanulságos volt, és szerintem éppen jókor jött! Főleg az Újpest elleni derbi előtt ez kellett, hogy nehogy bárki is homokba dugja a fejét.
…
Döde Dani kihagyása s szűkebb keretből egyszerűen edzői szarvashiba, teljesen elhibázott döntés, a lélektani körülmények teljes figyelmen kívül haladása. A paksi meccs előtt röviden beszéltünk arról a lelátón, hogy ha Böde Dani a románok ellen nem is kezdene, egy döntetlen állás esetén kb. a második félidőben becserélve a Groupamában aranyat érhetett volna! Mindent megtett volna, hogy bizonyítson, 25-30 perc alatt mindent kiadott volna magából! Helyette most játék nélküli támadók vannak ott a szűk keretben…és a mostani formák alapján lassan kifejezetten félni kezdek ezek után a magyar-román meccstől.
…
De akárhogy is lesz, az Újpest ellen harcra fel, jöjjön a nyolcadik, pláne szép lenne a sorminta megtartása! Hajrá Fradi!!!
Sziasztok! A tegnapitól magam is tartottam, ismerve Csertői “óriásölő” taktikáit, csapatai szervezettségét és kellemetlen stílusát. Magam is örülök, hogy nem kellett sokat izgulni. Ez a mai Fradi legnagyobb erénye(idehaza..) Remek volt az első találat előtti kombináció, tanári volt Böde passza a 2.-nál Lamah-nak, eddig tetszett. Ami kevésbé, az nem csupán a második játékrész, hanem a dekoncentráltság, a pontatlanság, a sok idegesítő hiba, ami némi nagyképűségből fakadhatott. “Ezek itt úgysem rúgnak gólt..” gondolhattuk. A meccs utáni sajtótájékoztatón Doll erre csak annyit mondott, hogy “nem volt futball..” Ez mindent elmond arról, mi a véleménye erről a produkcióról. Az Újpest kemény dió lesz, de meg kell(ene) oldani valahogy…
így gondolom én is, de nem csodálkozom (rágódom) rajta, mert bár elvárjuk, hogy mindig toppon legyen a csapat, de tudjuk, ez azért nem mindig sikerül. Nagyképűséget nem éreztem, szerintem jelenleg nincs olyan játékosunk aki elkövetné ezt a “hibát”. Amikor Sestak, Lamah és Böde visszatámad (Dani néha szó szerint értve), sőt ha kell hátul szerez labdát, akkor van tartása a csapatnak.
Azzal is számolni kell, hogy egyszer véget ér a sorozat…de az ne két hét múlva legyen.
Talán a nagyképűség erős kifejezés, de a túlzott magabiztosságot Herr Doll is említette.
Azzal sincs gondom, hogy nem megy mindig ugyanúgy. De kérdezettek meg egy Bayern, Real M., vagy Barca futballistát, hogy ha rúghatnak 6-ot, 8-at, akkor leállnak-e 2-0-nál..?
Mert ugye, ott csücsülnek a lelátón, meg a TV-k előtt a szurkolók is, az sem baj, ha időnként egy kis extrát adunk azért nekik is…
A Böde Dani által elhíresült “buzizással” meg hosszú távon az a baj, hogy itthon sokszor simán jön a 2-0, de mi van , ha nagyvonalúan kihagyjuk a helyzeteinket a BL-ben? Garantált a Zseljo-effektus. Ezért kell annyit rúgni, amennyit csak lehet! Akár már Újpesten is:)
Meg kell mondanom, a tegnapi meccstől jobban féltem, mint a debrecenitől. Szerencsére hiába. A Böde-Lamah kettős »kettőse« után, már biztos voltam abban, hogy az atomvárosiak az atombombát otthon felejtették. Csak az volt a kérdés, hogy mi lesz a második félidőben.
Hát nem lett semmi. Nekünk sem ment, de nekik sem ment.
A tegnapi meccset két végletből lehet nézni. Való igaz, az idényben legrosszabbul játszottunk. sőt, mondhatni a második félidőben pocsékul. Ez az egyik véglet. A másik meg (Ferenc Jóska után szabadon) „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. Csak tessék ránézni a tabellára.”
Hát ahhoz valóban nem lehet mit hozzátenni (azon kívül, hogy az a 17:2 valójában 27:2 is lehetne). Dehát Thomas Doll nem „Franz Joseph der erste”, és abszolút nincs mindennel megelégedve. Csak sokkal jobb edző annál, hogy ennek részleteit a kívülállók orrára kösse.
Abban azonban biztos vagyok, hogy a tavalyi döntetlenkor sem játszottunk rosszabbul, mint most. Tavalyelőtt pedig lehet, hogy kikaptunk volna.
Csakhogy megtanított valamit a csapatnak: pocsék játékkal is győzni. És az idei év teljesítménye óvatosságra készteti az ellenfeleinket, akik így eleve lépéshátránnyal indulnak…
Sohase legyen nagyobb bajunk, minthogy rossz játékkal kapott gól nélkül győzünk.
Melyhez – most már kabalából is – Göre Gábor bíró urat idézem: „Melyhez hasonló jókat kívánok.”
A mérkőzés előtt mintegy két órával már a szokásos tartóoszlopunk tövében a C4-C5 között múlattuk az időt, amikor odalépett Peti barátunk és megkérdezte:
-Tudjátok ki ez az Úr itt mellettem?
Nem tudtuk, mert nem láttunk még képet róla, pedig a legelsők között volt, aki elküldte gyűjteményéről a képeket az oldalunknak --
és mint kiderült a “Fotelszurkoló” nagy rajongója, aki sokunkkal együtt a mérkőzés után alig várja az újabb rész megjelenését.
Tudom sokan vagyunk ezzel így, de Imre barátunk mindezt Ausztráliában teszi hétről hétre.
Nagy öröm volt találkozni egy Fradistával, aki a világ másik felén is rajong szeretett csapatunkért.
Nagy László barátom! Szinte mindenben egyetértünk! A “80” évet arra írtam, hogy a ’30-as évek elejéig olyan elnökei voltak a Fradinak (Gschwindt, Szigeti), akik a SAJÁT, MAGÁNVAGYONUKBÓL áldoztak a klubra -mint Brüll Alfréd az MTK-nak, az Aschner-család az ÚTE-nek- … na, ilyenre még várni kell, de ha valaki az állami vagyonból egy ici-pici részt meg tud szerezni a Fradniak, én azt becsülöm! Főleg, ha belegondolok,hogy ’45 után hányan, hányszor akadályozták meg a Fradit abban, hogy Európa egyik meghatározó csapat legyen … na, jó, kb. ’63-75 között nem sikerült nekik -- üzemi baleset :-D- egyszóval: most nem akar mást a csapat, a vezetés és az állam! Mind azt szeretné, hogy egy Európa-szinten is mértékadó Ferencváros jelenjen meg újra! ENNEK örülök! Üdvözlet!
Kedves lacimadí r
Az íltalad elém rajzolòdò “30-as évek elejéig” irí nyí ban mutatò és arra emlékeztetô jelenlegi “csapat, a vezetés és az í llam” egyet (az FTC illetôen) akarí s sokat emlékeztet engem a KK/Mitropa korszakra.
Ebben a helyzetben is vannak nehézségek és akadí lyok (a klub egyéni független élete stb.), de persze sokkal kellemesebb az élet, mint az “éber korszak” bí rmilyen politikai irí nyzatí ban.
A Fradi örökzöld szine a remény és fiatalsí g szinei.
A gyertya és a Fönix-madí r jutnak eszembe. Sají t magí t felégetve í rassza a fényt; bí rhogy is, de porrí égve, porjí bòl ùjbòl fel tud szí llni.
Ahogy a régi bölcs kìnaiak is tudtí k mí r. A csí szí rok ví ltoznak. A paraszt megmarad.
Doll edzô “magas nivòn” kritizí lí sí bòl nem hií nyzik a tények könyörtelen elemzései Sem.
“Fizikailag többet fogunk dolgozni”. Ez az UTE ellen bizonyí ra kell.
Kell az is, hogy nem szabad leí llni és megelégedni azzal amilyen a Fradi jelenleg.
Csak ha mí r nincs sehoví fejlôdni, akkor bôszülnek a dolgok.
“A fiùk ez tudjí k sají t maguk is” (hogy a mí sodik félidô nem sikerült olyannak mint az elsô).
A jí tékosok nem valami bí bùk, akik betanulnak valamit, hanem képesek is felmérni sají t teljesìtményeiket.
Mellékesen — mivel ismétlésben lí ttam a meccset — milyen szerencsések is vagyunk a mai technikí val. Ha a jí tékosoknak egy az egyben mindkét oldalon ugyanazt meg kellett volna mí mma ismételniük, amit tegnap futbaloztak !?
A futbal egyik szépsége, hogy ez nem lehetséges. A következô meccs mí r egy egész mí s meccs fog majd lenni.
Tisztelt YSE: Egy ùjabb nagyon jò megfigyelése, hogy Doll mester a csapatot megtanìtotta akkor is nyerni, amikor “Pocsékul” jí tszanak. Valòjí ban ìgy van.
Ameddig egy jí ttékos a mí sik segìtségére bí rmikor kész, képes és hajlandò, addig nincs baj és nem is lenne, ha ki is kapna netí n a csapat egyszer is.
Valahogy — a mùlt évek sok és elég megalí zò kudarcok és szerencsétlenség (és bûntetések) utí n — nekem a jelenlegi helyzet (sok siker, a médií k egyhangù dicsérete stb) egy kicsit furcsa és szokatlan.
Nem-e része a “Fradizmus”-nak, hogy a sikertelenség épp egyike azoknak a hí ttereknek, melybôl sikeresnek szokott felbukkani és felszí llni a “Fradi sas” ?
Persze örülök a sikernek. Eszre lehetett venni a csapaton belül, hogy lehet pont ezért “í llt” le a csapat most a Paks ellen. Minden jòl megy. Remek ! Végleg ki kerültünk a rosszbòl.
Pesszimizmus ? Lelkesedni. hova ?
Ezért hozzí szeretném fûzni: Boldog akit a szegénység nem bí nt s aki a gadzagsí gban meg nem tí ntorodik.
Ez fordìtva is igaz.
A Stadion elôtti sas jut az eszembe. Szegény elég nehéz ahhoz, hogy elszí lljon (persze nem azért tették oda !) A kudarcak és a sikerek érdekes mòdon hatí sukban elég hasonlòak. Koloncok a sas lí bain. Ha egyszer tùl sok lesz belôlük, akkor nehezen fog tudni felemelkedni a sasunk.
ìgy a képzeletekre marad az a remény, hogy Sem a kudarcok, Sem a sikerek, ne bénìtsí k meg a felemelkedésben.
“Kell ott fent…” Mi marad azoknak a részére ott fent, ha mindenük lent van mí r ?
“Kelll ott fent” … egyebek mellette gy remény, hogy egy Ferencváros mindig meg tud újulni, és mindig benne van a remény, hogy egyszer újra klasszis csapat lesz! Thomas elindított valamit, én nagyon szurkolok neki … persze, ha Te, vagy én lennék a Fradi edzője, akkor is szurkolnék … 😀 De így jobb, hogy egy VALÓDI szakember kezében van a csapat! A magyar futball több évtizedes lemaradásának oka, hogy nem vagyunk hajlandók TANULNI! 3 éven keresztül kötelezően csak spanyol, német, holland edzőket engednék kinevezni NB I-es csapatokhoz! (Tudom, utópia, szabad munkavállalás van, és szabad szerződéskötés) … csak ez jobb lenne a magyar futballnak! És, amelyik magyar edző “lealacsonyodna” odáig, hogy vállalná, hogy pl. 3 évig csak másodedző lehetne? RENGETEGET tanulhatna!
Kedves lacimadí r
En is a megùjùlí s mellett vagyok. Azért ví ltam egy kicsit pesszimistí ví jelenleg, mert nem lí ttam a mí sodik Paks féle meccs félidejében azt, amiért Thomas Doll vezetésé òta eddig lelkesedtem.
A jelenlegi sikersorozatnak persze örülök. Nagyon is. A Te í ltal megfogalmazott célal is elég boldog vagyok (“ùjra klasszis csapat lesz!).
Ezzel a “klasszis” kifejezésel Doll mester is sokat él, ha nyilatkozik a képernyô elôtt, “klasse Spiel, klasse gespielt…”
Elterjedt-e Magyarorszí gon (ezt Te jobban lí tod, mert Magyarorszí gon élsz) a Te meglí tí sod, hogy tanulni kell az edzôknek Magyarorszí gon a (jò) külföldi edzôktòl ?
Szerintem Thomas Doll valamit kezdeményezet, aminek gyümölcseit lassan lí tom megérni. A bizalmat a sají t és a mí siak tudí sí ban.
Ha nem hí trí lunk vissza a nehézségektôl, kitartòk, szìvòsak vagyunk és ví llaljuk azt aminek a sikéreben bìzunk, akkor inkí bb hajlandòk vagyunk valakinek (jí tékostí rsnak pl.) épp ezekben a nehézségeiben kisegìteni. (Sají t bôrünkön ismerjük a nehézségeket).
Thomas Doll talí n egyik nagy kezdeményezése, hogy kezdjünk sají t bôrünken tanulni (ne a mí sikén) bìzni abban, hogy véghez visszük majd azt, ami tôlünk függ.
A vég még messze van. Az edzô derûlí tò. De bìrni fogja majd a csapat is ? Lesz-e ereje hozzí ?
Doll céljai reí lisak. Ez egy nagy elôny mégis.
Nem ôrlôdik szét a csapat az edzô és a vezetôség között.
Kedves László, sok mindent nagyon jól látsz külföldről is! Sajnos, én ÉVTIZEDEK óta azt látom, hogy a magyar edzői kar majdnem a magyar futballvezetők/-tulajdonosok szintjén áll! Utóbbi években, évtizedekben, ha megjelent egy külföldi edző, egyből megszólalt a kórus:”Minek jön ide? A magyar edzők is tudnak annyit!” Ezt CSAK az eredmébnyek nem bizonyítják … a ’70-es-80-as években legalább még Kuvaitban, Egyiptomban, Qatarban jó volt a magyar edző … ma már oda sem kell, de ez az önimádatukon nem változtat!!! Volt, vagy 60 éve, hogy Olaszországban a Milan, Juve, Inter kispadján is magyar edző ült, sőt, az olasz szövetségi kapitány (Bundestrainer) is magyar volt, pl. 1954-ben Czeizler Lajos … most? Utoljára szegény Bicskei Bertalan volt egy Libéria kapitánya, pár éve … bele is halt szegény, állítólag valami trópusi betegségben …
A másik, ami nagyszerű, amit írtál: most nincs széthúzás, őrlődés a csapat és a vezetés között! Akárki akármit mond, ilyen a Fradi történelmében szinte vagy 80 éve nem volt! Hogy a csapat ne utálja a vezetőséget, és a vezetőség csapatot! Ezt is megértük! Egyébként, mint fradisták, mindig bízunk, mindig remélünk! Most, évek óta -- Moniz óta- jó úton járunk, és Thomas óta még jobb úton! Van CSAPATUNK, vannak játékosaink! 11 év után bajnoki címet fogunk ünnepelni!!!
Kedves lacimadí r
Köszönöm soraidat. Megerôsìti azt a benyomí somat, hogy valami megindult Moniz és Doll edzôkel.
Amit a “80 éve nem Volt” fejezetedben ìrsz nagy örömel elolvastam.
Akkor a Fradi megint (mindig) megùjùl, akí rmilyenek is lennének a körülmények !
Ez mí r nagy vigasz. Legyünk igazsí gosak: Egy kicsit el is vagyunk mí r kényeztetve a csapat teljesìtményei í ltal.
Nyomatékosan kiemelted a (jelenlegi/mùlt ?) Magyar edzôk hozzí í llí sukat a külföldi edzôkel szemben.
Rí szeretnék mutatni egy elég ùj Doll beszédre, amelyben arròl szòlt az edzô, hogy a Magyar jí tékosok rettegnek a hibí k elkövetelésétôl.
Ez az edzôkre is vonatkozott/vonatkozik ?
A hibí kat nem követik el azok, akik nem lí tjí k ôket. Megtörténnek velük és ellenük. Hozzí semmi közük. Akkor “valòjí ban” nem történtek meg, ha meg is történtek.
A vége a vak hit a halí lbiztos szisztémí kban és trükkökben. A nem bìzí s a sají t és a mí sok tudí sí ban.
Féltem a paksi mérkőzéstől a tavaly őszi előzmény miatt, akkor már megismertük a paksiak bunkerét, melyet saját kapujuk elé emeltek. Doll mester most ült 50. alkalommal a kispadon, Isten éltesse őt erről a fórumról is! A meccset megelőzően (szerencsém volt végignézni) a Chelsea fogadta a Crystal Palace-t, Mourinho mesternek ez volt a hazai 100. PL meccse. Nos, a Chelsea uralta a játékot, sokat támadott és 1:2 lett az eredmény…, mondtam magamban, nem jó ómen ez a kerek számos edzői statisztika… (Persze a Crystal Palace egész jól játszott, egész kiváló játékosaik vannak: Bakary Sako és Yannick Bolasie kiemelkedőt nyújtott tegnap, és hát a Crystal Palace egy távoli, messzi univerzumban játszik a Pakshoz képest…)
…
Féltem tehát a paksi mérkőzéstől, de ez az első félidőt látva alaptalan volt. A paksi bunkert leromboltuk. Ez egész szépen és magabiztosan megtörtént az első félidőben, két célzatos rakétatámadással. A feljegyzésekben leírtakkal teljesen egyetértve, én most Nalepa személyét és játékát is kiemelném, nekem ő nagyon tetszett, ő is egyre jobb teljesítményt nyújt hétről hétre.
…
A második félidő… az egyik legrosszabbra sikerült, amit az új stadionban eddig én láttam. Szerencsére Solymosi bíró kartárs “áldásos” tevékenysége az indulatokat a félidő vége felé átterelte más irányba, így legalább egy kis parázs hangulat is kialakult. De ami fontos: Doll mester hozzáállása és értékelése: nem csalódtam benne, ahogyan nyilatkozott a meccs egészéről. Ez így rendben lesz! Azért hozzá kell tenni, hogy a Paks a második félidőben feltolta a védekezését, elkezdett letámadni is, és erősebben törekedett a kontrákra, mi meg nem tudtuk belőni a 3. gólt. De akkor is: ez a második félidő tanulságos volt, és szerintem éppen jókor jött! Főleg az Újpest elleni derbi előtt ez kellett, hogy nehogy bárki is homokba dugja a fejét.
…
Döde Dani kihagyása s szűkebb keretből egyszerűen edzői szarvashiba, teljesen elhibázott döntés, a lélektani körülmények teljes figyelmen kívül haladása. A paksi meccs előtt röviden beszéltünk arról a lelátón, hogy ha Böde Dani a románok ellen nem is kezdene, egy döntetlen állás esetén kb. a második félidőben becserélve a Groupamában aranyat érhetett volna! Mindent megtett volna, hogy bizonyítson, 25-30 perc alatt mindent kiadott volna magából! Helyette most játék nélküli támadók vannak ott a szűk keretben…és a mostani formák alapján lassan kifejezetten félni kezdek ezek után a magyar-román meccstől.
…
De akárhogy is lesz, az Újpest ellen harcra fel, jöjjön a nyolcadik, pláne szép lenne a sorminta megtartása! Hajrá Fradi!!!
Elnézést, helyesen: Böde Dani.
Sziasztok! A tegnapitól magam is tartottam, ismerve Csertői “óriásölő” taktikáit, csapatai szervezettségét és kellemetlen stílusát. Magam is örülök, hogy nem kellett sokat izgulni. Ez a mai Fradi legnagyobb erénye(idehaza..) Remek volt az első találat előtti kombináció, tanári volt Böde passza a 2.-nál Lamah-nak, eddig tetszett. Ami kevésbé, az nem csupán a második játékrész, hanem a dekoncentráltság, a pontatlanság, a sok idegesítő hiba, ami némi nagyképűségből fakadhatott. “Ezek itt úgysem rúgnak gólt..” gondolhattuk. A meccs utáni sajtótájékoztatón Doll erre csak annyit mondott, hogy “nem volt futball..” Ez mindent elmond arról, mi a véleménye erről a produkcióról. Az Újpest kemény dió lesz, de meg kell(ene) oldani valahogy…
így gondolom én is, de nem csodálkozom (rágódom) rajta, mert bár elvárjuk, hogy mindig toppon legyen a csapat, de tudjuk, ez azért nem mindig sikerül. Nagyképűséget nem éreztem, szerintem jelenleg nincs olyan játékosunk aki elkövetné ezt a “hibát”. Amikor Sestak, Lamah és Böde visszatámad (Dani néha szó szerint értve), sőt ha kell hátul szerez labdát, akkor van tartása a csapatnak.
Azzal is számolni kell, hogy egyszer véget ér a sorozat…de az ne két hét múlva legyen.
Talán a nagyképűség erős kifejezés, de a túlzott magabiztosságot Herr Doll is említette.
Azzal sincs gondom, hogy nem megy mindig ugyanúgy. De kérdezettek meg egy Bayern, Real M., vagy Barca futballistát, hogy ha rúghatnak 6-ot, 8-at, akkor leállnak-e 2-0-nál..?
Mert ugye, ott csücsülnek a lelátón, meg a TV-k előtt a szurkolók is, az sem baj, ha időnként egy kis extrát adunk azért nekik is…
A Böde Dani által elhíresült “buzizással” meg hosszú távon az a baj, hogy itthon sokszor simán jön a 2-0, de mi van , ha nagyvonalúan kihagyjuk a helyzeteinket a BL-ben? Garantált a Zseljo-effektus. Ezért kell annyit rúgni, amennyit csak lehet! Akár már Újpesten is:)
Meg kell mondanom, a tegnapi meccstől jobban féltem, mint a debrecenitől. Szerencsére hiába. A Böde-Lamah kettős »kettőse« után, már biztos voltam abban, hogy az atomvárosiak az atombombát otthon felejtették. Csak az volt a kérdés, hogy mi lesz a második félidőben.
Hát nem lett semmi. Nekünk sem ment, de nekik sem ment.
A tegnapi meccset két végletből lehet nézni. Való igaz, az idényben legrosszabbul játszottunk. sőt, mondhatni a második félidőben pocsékul. Ez az egyik véglet. A másik meg (Ferenc Jóska után szabadon) „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. Csak tessék ránézni a tabellára.”
Hát ahhoz valóban nem lehet mit hozzátenni (azon kívül, hogy az a 17:2 valójában 27:2 is lehetne). Dehát Thomas Doll nem „Franz Joseph der erste”, és abszolút nincs mindennel megelégedve. Csak sokkal jobb edző annál, hogy ennek részleteit a kívülállók orrára kösse.
Abban azonban biztos vagyok, hogy a tavalyi döntetlenkor sem játszottunk rosszabbul, mint most. Tavalyelőtt pedig lehet, hogy kikaptunk volna.
Csakhogy megtanított valamit a csapatnak: pocsék játékkal is győzni. És az idei év teljesítménye óvatosságra készteti az ellenfeleinket, akik így eleve lépéshátránnyal indulnak…
Sohase legyen nagyobb bajunk, minthogy rossz játékkal kapott gól nélkül győzünk.
Melyhez – most már kabalából is – Göre Gábor bíró urat idézem: „Melyhez hasonló jókat kívánok.”
A mérkőzés előtt mintegy két órával már a szokásos tartóoszlopunk tövében a C4-C5 között múlattuk az időt, amikor odalépett Peti barátunk és megkérdezte:
-Tudjátok ki ez az Úr itt mellettem?
Nem tudtuk, mert nem láttunk még képet róla, pedig a legelsők között volt, aki elküldte gyűjteményéről a képeket az oldalunknak --
http://www.tempofradi.hu/tag/jelvenyek --
és mint kiderült a “Fotelszurkoló” nagy rajongója, aki sokunkkal együtt a mérkőzés után alig várja az újabb rész megjelenését.
Tudom sokan vagyunk ezzel így, de Imre barátunk mindezt Ausztráliában teszi hétről hétre.
Nagy öröm volt találkozni egy Fradistával, aki a világ másik felén is rajong szeretett csapatunkért.