Feljegyzések a fotelból – “Csendes” vereség

fotelszurkolo_newA 213. derbi napja nem indult úgy, ahogy szokott. Nem volt gyomorgörcs, nem volt meg az a bizsergés mely igazi ünneppé változtatta volna a vasárnapot. Pedig feszülten kéne készülni a derbire, naponta ezzel ébredni, a haverokkal erről beszélni, a neten böngészni a mérkőzés előzeteseit, kutatni a régi videókat, nem tudni arról, hogy reggel nem zártuk be a kaput, és nem adtunk a kutyának kaját. Bolondnak lenni a derbi napján annyit jelent, hogy Fradista vagy, hogy kikapcsolt az agyad, hogy megszűnik körülötted a világ. Minden zöld-fehérbe öltözik, vezetés közben nem a forgalmat látod, hanem Szenes 1990-es bombagólját az első percben, Dragó fejesét 2000-ben vagy Leonardo szólóját ez év tavaszáról! Azon sem csodálkozik senki, ha este a tévénézés közben lelki szemei előtt nem valamelyik véget nem érő sorozat pereg, hanem a BL csapatunk 1995. áprilisi Megyeri úti 3:1-es emlékezetes győzelme. Atyaég! Emlékszel? Megyeri út, 22 ezer néző, fergeteges hangulat, Keller “Kohut-szögből” szerzett bombagólja, majd Lisztes 30 méterről lőtt parádés találata amit Páling szemfüles gólja zárt zöld-fehér keretbe. “Hol van már a tavalyi hó!” – Francois Villont idézve rázzuk meg a fejünket, mert nem csak az emlékezetes 1995/96-s szezon tűnt el, de az a fajta idegi bénultság is, mely egy Fradi-Dózsa meccs előtt költözik belénk. Jó lenne tudni az okát, bár sejtjük, sőt talán tudjuk is, de még sem akarjuk megfejteni és még sem akarjuk keresni a megoldást. Inkább hadakozunk egymással, vénázunk és bénázunk, inkább egy óriási kivitetőt állí­tunk a Sas árnyékába, buszokon szállí­tjuk a szurkolókat (ilyen kevés Fradista régen volt már a Megyeri úti derbin) a Népligetből Újpestre az M0-n mint ha városnézésre mennének, vagy inkább a fotel süppedő ölelésébe zuhanunk és azon elmélkedünk, hogy vajon hová is tűnt az a bizonyos hó. Nagyon nincs ez jól, tudja ezt mindenki, de a közeledés helyett inkább “tolódunk”.

Ezek után lehet csodálkozni azon ha a derbi napja sem foglalja keretbe zöld-fehér hitünket? Főleg egy vereség után nem. Sajnos bekövetkezett az, amire előre számí­tani lehetett. Annak ellenére, hogy Thomas Doll megszervezte a védekezésünket, de addig amí­g nincs valódi szűrőjátékosunk, amí­g a középpályán csak “kergetjük” a labdát, a hátsó alakzat folyamatosan hibázásnak van kitéve. Ennek ellenére a cserékig pariban voltunk, bár a Dózsánál többet volt a labda és veszélyesebben is játszottak, de nekünk is voltak helyzeteink. A jogtalan büntető után váltani is tudtunk, gyorsan jött az egyenlí­tés, igaz azt egy “visszaadott” büntetőből értük el. De volt még hátra közel fél óra, lendületben is voltunk, amit Gerzson becserélése megtört.

Bármennyire is rossz érzéssel kell leí­rnom, de én úgy érzem, rosszkor cserélt Thomas Doll. Sejtem én, hogy győzni akart és valószí­nűleg az előre megí­rt forgatókönyvében is szerepelt a Gera behozatala, de most nem sült el jó. Gerzson játékán látszott, hogy a sérülés megfogta, több volt az eladott labdája mint a jó. A gond nem is ez volt valójában, hanem az, hogy ezzel teljesen “üressé” vált a középpályánk védekező szekciója. A második Dózsa gólnál is látszott, hogy úgy hozták a védőkre a labdát, hogy létszámfölényben voltak. Persze nem akarom én sem a mesterre, sem Gerára rakni a vereség terhét, hiszen 1:1 után győzelemre akartunk játszani, de egy sokkal mozgékonyabb, fürgébb és az összjátékban jobb hazai középpályások ellen már kevésnek bizonyult a megfogyatkozott védelmi vonalunk. Erre meg Gyömbér sajnálatos sérülése is rásegí­tett, hiszen a helyére beállt Busai újfent a légüres térben mozgott és talán egyetlen egyszer sem sikerült megakasztania a hazaiak támadását.

Mindezek ellenére a magyar bajnokság szí­nvonalához képest jó meccset játszottunk és közel 70 percen át még a győzelem sem volt elképzelhetetlen kategória. Most azonban ez a tény nem nagyon tud vigasztalni. Úgy gondolom a vereséggel még mélyebbre ásódott a szakadék.

A Fradi szurkolók minden bizonnyal “kihasználják” a vereséget. Akik kint maradtak, mondhatják azt, ha bent lehettek volna, a buzdí­tásukkal győzelembe hajszolják a csapatot. Akik bent voltak, hasonlót mondhatnak, csak azzal a különbséggel, hogy azért kaptunk ki, mert sokan kint maradtak egy óriás vetí­tő előtt és cserben hagyták a csapatot. Ez meg nem vezethet semmi jóra. Ráadásul szerintem egyik félnek sincs igaza. A bérletesek tudják, hogy a napokban kaptunk egy újabb “kérdőí­vet” a klubtól, melyben a szokásos “a-b-c-d stí­lusban” elmondhattuk a véleményünket a kialakult helyzetről. Kitöltöttem, de sajnos az igazán problémás részeknél “nem tudom a választ” kellett megjelölnöm. Mert tényleg nem tudom. Töröljék a szkennert, ne töröljék a szkennert, legyen béke, ne legyen béke.

A vereség után is azt kell mondanom, unom és nagyon elszomorí­t a kialakult helyzet. Mert abban nem hiszek, hogy szkenner nélkül megvertük volna ma a Dózsát, de az sem gondolom, hogy szurkolók nélkül érdemes játszani ezt a csodálatos játékot.

Elvesztettük a 213. derbit. Volt már ilyen, ettől még nem dől össze a világ. De ha nincs béke, ha nincs hangulat, ha nincs együtt a Fradi család, az már a véget jelentheti. Azt meg nagyon nem akarom. Csak nem tudom a megoldást.

A mai nap bebizonyí­totta, hogy sajnos, mások sem. Pedig most kéne összefogni, most kéne közös erővel a “csendes” vereségét, harsogó győzelemmé változtatni.

Másképpen nem fog menni. Ebben biztos vagyok.

17 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – “Csendes” vereség bejegyzéshez

  • Nem volt itt semmi különös: az ujpeti játékosok jobban AKARTÁK a győzelmet A fradi.szivet hiába keressük, nincs! Ezek a külföldi srácok soha nem fognak csuszni-mászni a zöld-fehér szinért, még ha százszor is lejátszák a magyar himnuszt….Istenem, mekkora baromság! 🙁

  • Ennyi vélemény után nehéz bármi újat hozzátenni.
    Lalolib megint “hozta” a kötelezőt, tökéletesen a tollal “megközelí­tett”í­rásával és a Többiek gondoltai is “nagyon” tetszettek-az idézőjel a tények(eredmény) miatt van-de én is megpróbálok valamit “papí­rra vetni”.
    Ha szeretném gyorsan és néhány mondatban összefoglalni,akkor a legnagyobb probléma a játékosállomány.Gyenge ,gyengébb,mint a tavalyi.Nem is tudom,hogyan gondolták a vezetők,hogy ezzel a gárdával bajnokságot lehet(ne)nyerni.Szakértelem és pénz hiány.Ez a Lauth pont annyira erős,mint …már nem is emlékszem,hogy is hí­vtál,akit elküldtek kölcsönbe!!!Na ez az!A mai napig is 15-20-25 évvel ezelőtti csapatból simán felsorolok kétszer annyi játékost mint a mai csapatból.
    Semmi hajtás,kiteszem a lelkemet-szí­vemet momentum.Ennek ékes példája nálam az volt,amikor direkt végignéztem a a fradista arcokat,akiket mutatott a tv.Teljesen visszatükröződött milyen FERENCVÁROS van az utóbbi bő egy évtizedben.És szerintem szkenner ide vagy oda ezért nem vált több ezer ember bérletet jegyet-köztük én is-,mert “nincs értelme”.Persze lehet,hogy ez kicsit erős,de nálam “ez van”.
    Elnézést,ha egy kicsit pesszimista voltam.

    Hajrá Fradi

  • Ma már hideg fejjel tudtam megnézni az összefoglalót és azt mondom annyira szégyenkezni valónk nincs, mert voltak komoly lehetőségeink. Gyömbér kiesésével a középpályás szűrésünk meggyengült, mert Busai nagyon lassú az ilyen mozgékony csatárokhoz. Sokkal jobb megoldás lett volna Cukic, vagy Batik. Sajnos a játékvezető döntően befolyásolta a mérkőzés alakulását, amikor Lauth buktatásáért nem adott büntetőt, és nem állí­totta ki Balajczát. Utána pedig egy olyan szabálytalanságért adott büntetőt, amely még a labda elrúgása előtt történt. A vezetés megszerzése pedig még jobban fellelkesí­tette az ellenfelet. Sajnos a mai Ferencváros nincs olyan erős, hogy ezek ellenére ki tudja harcolni a győzelmet. Pláne úgy nem, hogy a magukat Fradi szurkolóknak nevezők gyengí­tik a csapatot. “Aki nincs velünk az ellenünk van” tartja a közmondás. A kontrollálatlan beléptetés eredménye, pedig ott látszik a Fradi gyúrójának a fején.

  • Azon gondolkodtam a meccs alatt, hogy miért erőltetjük hátul a Pavlovics -- Mateos -- Bőnig labdajáratást, majd Dibusz egy jó nagyot kirúg valahová, ahol esetek többségében az ellenfél játékosához kerül, de megjátszani egyszer sem tudjuk. A labda í­velgetésnek teljesen más a szerepe középről, oldalról előre a támadó területre és teljesen más a kapu elöl a semmibe. Legalább 7 ilyen szitu volt, ahelyett, hogy megpróbálnánk hátulról támadást épí­teni. Mindig csak a vissza passz, már a guta kerülgetett. Már az mtk ellen is!
    Az ellenfél edzője előre elmondta, hogy a magas védők ellen rövid passzos, egy-két érí­ntős, lapos játékkal veszik fel a harcot. Ezt lehetett tudni, erre lehetett volna készülni, ennek a kulcsa a középpályán lett volna, hogy ne tudjanak rárohanni a védelmünkre. Én nem nézek ujpest meccset soha, csak ha mi játszunk velük, de nem gondolom, hogy annyira meg kellett volna lepődni ezen a taktikán részükről.

  • Szörnyű volt a tegnapi nap, tetézve a lányok brutális kiesésével. A szurkoló soha nem fordul el a csapatától, legfeljebb nem megy ki a stadionba, mert nem hajlandó a “mércéből” engedni. Olvastam a tegnapi megemlékezést a 7:1-ről. Én még régebbről citálnék, 1967, 3:0 Ezután mondta Lakat Karcsi bácsi: “Aki ismer, tudja, hogy az én mércém magas. Ma azt mondom, ilyen jó Fradit még nem láttam”. Lehet, hogy nem szó szerint emlékeztem, de nem is ez a lényeg. Én lejjebb már nem tudok menni.

    • Lakat Károly, a Ferencváros edzője í­gy nyilatkozott a mérkőzés után: — Ahol eddig voltam, minden csapatban amiatt zsörtölődtek, hogy szófukarrá válok, amikor dicsérni kell. Valóban: az én mércém magas! Most azonban azért nem nyilatkozom, mert ha őszintén megmondanám a véleményemet — egyesek talán rajongónak, nagy mellényűnek tartanának. Csak annyit mondok: nehéz lehet az újságí­rók dolga… ezen a mérkőzésen a mi csapatunkból mindenki a maximálisat nyújtotta …

      • Vajon mikor olvashatunk legközelebb ilyen nyilatkozatot?

        • Ha kiveszed az “én mércém magas” részt, akkor ajánlom figyelmedbe a péntektől vasárnapig zajló NB I-es mérkőzések edzői nyilatkozatok részét! :mrgreen:

          • Egyrészt megtisztelő a válaszotok, í­gy már tényleg visszajön Karcsi bácsi (egyébként
            tornatanárom) véleménye. Éppen í­rtam az “üllői 129”-re, hogy Dibusz kivételével az egész csapatot elhajtanám…..Amennyiben magasabbra szeretnénk jutni, ahhoz nagyon sok pénz kellene. Megérem vajon?

  • A Megyeri úton is ki lehet kapni, de nem ilyen játékkal! Nem a nézők hiányoztak, hanem a csapat! Azzal nem értek egyet, hogy rosszul cserélt Doll! Addig is jobb, gyorsabb volt a Dózsa. Böniget kedvelem, de egy ilyen rutinos védő nem csinálhat ilyen baromságot. Simon góljánál nem értettem, miért nem támadták meg a védők. Az ismétlésnél, amikor szemből mutatták a kaput, nekem úgy tűnt, hogy nem volt védhetetlen a lövés.
    Más kérdés, hogy mi lett volna akkor, ha Lauth buktatásáért (amit még a nem Fradi szimpatizáns szpí­ker is annak látott) büntetőt í­tél a bí­ró és kiállí­tja Balajczát? De ezt már nem tudjuk meg…

    • Sejtettem, hogy Gerzson cseréjével kapcsolatban többeknek más lesz a véleménye. Az idegenbeli meccsek lefújása után egyből a gép elé ülök és azokat az érzéseket fogalmazom meg, melyeket szinte még a meccs hevében érzek.
      Gera cseréje kapcsán “másnaposan” is úgy gondolom, hogy most talán nem kellett volna becserélni, vagy ha bejön, akkor inkább Lauth helyére, a bal szélre. Az tény, hogy addig is gyorsabb volt a Dózsa, de középen sokkal kisebb területük volt a játszadozáshoz.
      A legnagyobb gondnak továbbra is azt tartom, hogy nincs igazi szűrő játékosunk. Annak idején Morrisont (emlékszünk még rá?) sokan akarták “elzavarni”, de ő egy mérkőzésen szerzett annyi labdát, mint a mostani Fradi szűrői 5-6 meccsen.
      Valamikor én is védő voltam (igaz sokkal alacsonyabb szinten) és tudom milyen kiszolgáltatott helyzetbe van egy középső védő amikor lendületből, “akadálymentesen” hozzák rá a labdát.

  • Kedves szurkolòtí rsak

    A Fradi csapata jí tszotta a megszokott jí tékí t és hûebb volt sají t magí hoz, mint – ahogy értesültem – sok szurkolòi jelenleg ehhez a csapatukhoz.

    Csak néhí ny szí z szurkolòknak a hangjí t lehetett hallani most, hogy ezek a szurkolòk bí r kevesen voltak is, de mégis ott voltak és ez volt a lényeges. A „mégis“ beköszöntött ùjbòl a Fradi csalí d tí borí ba.

    A vereség dací ra örültem annak, hogy a Fradi szigorùan ragaszkodik az egyszer elví lalt és megkezdett védelem-tí madí s tengelyén forgò jí tékí hoz. A kudarc és a siker nem teszik paprikajancsiví  a csapat edzôjét, amelynek csak valamilyen közvélemény vagy mí s vélemény elég ahhoz, hogy egészen ùgy csiní lja a dolgot, hogy mindenkinek az elismerését el tudja nyerni.

    Bí r nem szeretem, ha a Fradi hûtlen marad a „középosztí lyi“ csapatrészéhez, mert most sem lí ttam középpí lyí t és persze jobban szerettem volna azt is, ha legalí bb kihùzza a Fradi a döntetlent, de a hií nyzò középpí lyí s enberünk (Gyömbér) a középpí lyí t telyesen az ùjpestieknak adta í t.

    Az ùjpestiek meg nem voltak olyan udvariasak, hogy ezt a feladatott középpí lyí n ne haszní ltí k volna ki alapossan.

    Ebben hí t nem volt több a vereségnél. Akí rhogy is szerettem volna, ha „jobban“ jí tszott volna a Fradi, de – ezekbôl az elôzményekbôl kiindulví n – nem is volt több reí lis a jelen pilanatban.

    A „jelen pillanat“ meg mindig mí s. Ez a reménysugí r ebben a kormos-szürke eredményben is megmarad.

    A villí mgyors kis fürge ùjpesti csatí rakkal szemben nem volt mit tennie most a Fradinak, mint bí r vesztesnek, de emelt fôvel elhagyni a jí tékteret.

    Nem. Nem vagyok elkeseredett. A Fradi mí r egész mí s dolgokon is mí r tùlesett (gondoljunk az NB-II-es kényszertartòzkodí sí ra). Ez a „sors tòl verettség“ és az utí nni „kimí szí s“ a bajbòl is valamilyen megbìzhatòsí gnak a jele, amely a szurkolòk hûségével jòl fért össze a mùltban, és ma is jòl összeférne, habí r jelenleg sok megpròbí ltatí sokon megy í t a szurkolòknak egy része és a vezetôség viszonya. Ez a meccsben is megmutatkozott. A szétví lò csapatrészek mintha a szurkolòk és a vezetôség jelenlegi szétví lí sí t is megmutattí k volna.

    Remélem, hogy a csapat elszí ntsí ga és hûsége önmagí hoz minden szurkolò összetartozí sí hoz fog hozzí jí rulni.

    A megbìzhatòs a jòban és a rosszban is megjelentkezik.

    Ha a Fradi ki is kapott most, mégsem fordulok el tôle. Pont most kell neki a legtöbb bìztatí s. A megbìzhatosí gí ra nekem is megbìzhatòsagal kell ví laszolnom.

    Mégis: Hajrí  Fradi.

  • Ezt a szurkoló Fradi vezetőség dolgot mihamarabb rendbe kéne tenni mert ez nem vezet sehová amúgy a mai meccsről röviden jobb volt az Újpest.Megérdemelten nyert fájó ezt leí­rni de sajnos ez az igazság szivesen látnám a csapatunkban ezt a Bardhi gyereket igen jó barátságba van a labdával.A mai nap sajnos nem a mi napunk kézis lányaink is elszúrták bár ott látok némi reménysugárt egy óvással mert az utolsó német gól szerintem érvénytelen bár mi magyarok sportdiplomáciában sem vagyunk a legjobbak. Azért Hajrá Fradi mindörökké Ferencváros.

  • félek, előbb kimoderálódtam, bár nem í­rtam csúnyát, csak nevet, tán segí­t, ha körbeí­rom. a lényege, hogy akik odakintről “szurkoltak”, most elégedettek lehetnek, hiszen gondolom, az az egyedüli ember kapott ma ki, akivel a nagy bajuk van -- hiszen a csapatot nyilván imádják, az ő vereségük nyilván nem lehetett céljuk -, meg gondolom, a hangulattalanság-szurkolótlanság is tetszett nekik, nyilván azért, mert a csapatot szeretik, és nem saját magukat.
    másrészt mindig el akarjuk hinni, hogy van csapatunk, aztán szembejön a valóság. visszabontottuk a házat, aztán nem vetünk megfelelő épí­tőanyagot. a kőműves vagy az épí­tész hibája-e, és ki kicsoda ebben a műfajban, nem tudom.
    de ma sokan meg azt nem tudták, hol lépnek pályára, és az olyat hogyan illik. vagy ha tudták, akkor meg túlnyomórészt alkalmatlanok voltak rá.
    a “koronát” meg azóta kézis lányaink fel is tették a ma esténkre…

  • lalolib, szokás szerint MINDEN SZAVADDAL egyetértek … ez a mai nap nem is csak a vereség miatt szomorú … az életben nem éltem még meg ilyet, hogy szinte kevésbé fáj a vereség, mint a Fradi-vezetés és a szurkolói csoportok közötti cirkusz … a “violák” egyébként tényleg jobbak voltak … néha ez is előfordulhat … de egy ilyen hangulatú meccs kinek az érdeke? Mert állí­tom, hogy kb. 1905 óta minden FTC -- ÚTE jobb hangulatú, parázsabb légkörű volt, mint a mai … nem elég, hogy már rég nincs magyar futball? (Meghalt, tisztelettel jelentem, NINCS!) … de még azt a pár ezer fanatikust is el kell üldözni, aki azt hiszi, hogy még van????

  • Szerintem Thomas Doll eltaktikázta ezt a mérkőzést. Az első perctől kezdve magunkra engedtük a Dózsát és ők ezzel nagyon jól éltek. Talán most játszottak a legjobban, de csak azért mert hagytuk! Átadtuk a területet, mi csak a védekezéssel foglalkoztunk, ami nem nagyon megy mostanában a csapatnak. Ha sportszerű akarok lenni azt kell mondanom: Ma jobb volt a Dózsa!
    Egy kicsit szépí­tve: Mi voltunk a rosszabbak………..

Hozzászólás a(z) Szücs József bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ