Feljegyzések a fotelból – Egy félidő oda, egy félidő ide

fotelszurkolo-29Tanulságos volt a 217. bajnoki derbi. Ma reggel könnyű helyzetben vagyok, kint szakad az eső, az előbb mintha a fűtés termosztátja is kattant volna, a kávé is forró, í­gy van idő nyugodtan hátradőlni és átgondolni a tegnapi Újpest elleni rangadót, mely magyar viszonylatban kiváló mérkőzést hozott, sőt meg is kockáztatom, hogy a bajnoki szezon legjobb és legélvezetesebb mérkőzését szurkolhattuk végig az Arénában. Ahol a második félidő elejére az eső is megjött, de fel voltunk szerelkezve (most igazuk volt az időjósoknak) és ráadásul a pályán látottak el is vonták a figyelmünket az égi áldástól. A “focijósoknak” meg nem volt igazuk (őszintén megvallva én is közéjük tartoztam), a két csapat nem tartalékolt a kupadöntőre, nem akarta elbújtatni a győztes taktikát. Játszani akartak, győzni, és kiszolgálni a közönséget. Azt persze nem állí­tom, hogy nem voltak olyan percek amikor legszí­vesebben elbújtam volna a világ elől, de ez természetes egy olyan szurkolótól, aki nem könnyen emészti meg, hogy vesztésre áll a csapata…főleg a Dózsa ellen. Szerencsére a körülöttem ülő, álló barátaim hamar átlendí­tettek azon a depresszión amit a második vendég gól okozott és újra átadtam magam a derbi semmivel sem fogható hangulatának.

Most minden bizonnyal sokan a fejükhöz kapnak, mi a fenét papolok itt hangulatról, az már soha nem lesz, az örökre eltűnt a süllyesztőben. Lehet, hogy í­gy van és az is tény, hogy a derbihez mérten kevesen voltunk, bár mivel nem vagyok éppenséggel fiatal (sajnos), í­gy emlékszem ennél sokkal, de sokkal gyászosabb derbikre is, de hát a múlt mindent megszépí­t és ahogy eddig, í­gy ezután sem fogok belemenni a kinti-benti vitába. Azt meghagyom az acsarkodóknak és a forradalmároknak, ahogy eddig, ezután is mindenki úgy szereti a Fradit ahogy a szí­ve diktálja. Én továbbra is tisztelem azokat, akik Fradi ügyben az eszükre is hagyatkoznak, nincs ezzel semmi gond, de nálam a Ferencváros a szí­vemet jelenti, az agyam meg legfeljebb megpróbálja megfejteni a tegnapi derbi tanulságait. Azok most mindennél fontosabbak, hiszen két hét múlva kupadöntő, ahol már nem lehet elkövetni azokat a hibákat, melyeket tegnap elkövettünk. Azokat az erényeket meg melyeket felvillantottunk, azokat egy kis plusz gázadással fel kell pörgetni és akkor egy olyan bajnoki szezont zárhatunk, melyre minden bizonnyal a jövőben elégedett bólogatással fognak majd emlékezni.

A jelennel mindig sokkal kritikusabbak vagyunk, egy kí­nai mondás szerint azért kell bántani a jelent, hogy a jövőben jó szí­vvel emlékezzenek rá (nem szó szerinti az idézet, de a lényeg ugyanaz). Én most még bántani sem akarom a tegnapi “hullámvasutas” játékért a csapatot, a jövő meg úgyis eldönti majd, hogy hová fogja helyezni a 29. bajnoki cí­münket. De mivel “égető” szükségünk lenne a 22. kupagyőzelemre is, ezért talán nem árt egy kis összegzés, egy kis tanulság keresés a 217. derbiről.

Azt már eddig is megtapasztaltuk néhányszor (főleg tavasszal), hogy hátul bizony elég szűkösen vagyunk eleresztve. Kezdeném az egyik legfontosabb poszttal a kapussal. Dénes remek adottságokkal van megáldva, de addig amí­g nem tud elmozdulni a gólvonalról és amí­g a lába csak védésre van berendezkedve, addig ő is csak az átlagot tudja hozni. Tegnap nem ez volt a legnagyobb gondunk, a gólokat a széleken készí­tették elő a lilák (amihez mi is hathatós segí­tséget nyújtottunk az eladott labdákkal). Dilaver továbbra is sérült és bár Emir eddig nem emelkedett ki a csapatból, de ő legalább jobbhátvéd, tudja hogyan kell azon a poszton helyezkedni. Amit sajnos Nalepa, a kinevezett jobbhátvédünk nem tudott megoldani. Doll mester ezt időben észre is vette, Ramí­rezt átvezényelte a jobboldalra, Leo “tolódott” ki balhátvédnek és Pintér lépett vissza. Sajnos ez a verzió sem jött össze, azzal, hogy Ramí­rez jobb oldalra került, el is lőttük az egyik leghatékonyabb fegyverünket.

Ahogy Pintér hátrébb került, a középpályánk vált teljesen védtelenné. Gerzson mindent megpróbált, a hátán cipelte a csapatot, de mivel Nagy Dominik és Lamah csak árnyéka volt önmagának és Hajnal sem tudott karmesterré válni, í­gy talán törvényszerű is volt a második újpesti gól, amit szintén egy labdavesztés után értek el a lilák. És amikor a 40. percben 0-2 állt az eredményjelző táblán, bizony az elégedetlenség hangja is megszólalt a lelátón, igaz csak néhány pillanatig. Azt persze nem állí­tom, hogy ennek tudható be Varga szépí­tő gólja, de nagyon, de nagyon jókor jött. A szünetben biztos voltam abban, hogy fordí­tani fogunk, ahogy abban is, hogy Doll mester cserélni fog és olyan második 45 percet fogunk produkálni, mely végül is meghozza a győzelmet.

Nem jött be a jóslatom (mely inkább reménykedés volt), bár ha a második félidőt olyan lendülettel tudjuk végig játszani mint az első 20 percét, akkor több góllal is nyerhettünk volna. De csak 20 percet bí­rtunk, mely szintén tanulságot rejt magában, de ezzel nem fogok újat mondani. Csukics, Leo, Gerzson, Hajnal – négyen együtt sokkal idősebbek mint a Ferencváros, kétlem, hogy van olyan európai bajnokcsapat, ahol a csapat gerincét “143 év” adja. Ezzel természetesen nem őket akarom bántani, sőt, megemelem a kalapomat, a tegnapi Gerzson előtt még térdet is hajlok, de tőlük azért ne várja senki, hogy 90 percen át robotoljanak.

Sajnos fiatalok terén nem vagyunk túl jól elengedve, Nagy Ádám sérült, Nagy Dominik meg rapszodikusabb, mint a tavaszi időjárás. Vannak egészen jó meccsei (a Vidi elleni ilyen volt) és van olyan, mint a tegnapi, amikor úgy eltűnt a pályán, hogy nagyí­tóval sem volt látható.

Ami szintén a tanulságok listájára került, hogy ha a forrás idején a húslevest nem szűrjük le, akkor az bizony zavaros marad. Ez a focira is igaz, sőt, a mai modern játék elképzelhetetlen egy jól fejelő, határozott, szerelni tudó és még támadni is “hajlandó” szűrő nélkül. Egy talán nem is elég, a topcsapatoknál kettesével állnak őrt a védelem előtt, tegnap mi is akkor tudtunk végleg fölénybe kerülni, amikor Csukics beállí­tása után Pintér újra előrébb léphetett.

A legnagyobb hiányunk továbbra is a játékmester szerepköre. Hajnal Tomi bár tegnap is sokat dolgozott, de még sem tudott igazi fazont adni a csapatnak. Ráadásul az újpestiek remekül szállták meg a középpályát, ott azt a bizonyos 20 percet leszámí­tva fölényben is voltak. Elől is vannak gondjaink, de mivel a csatársorunk elég szépen termelte a gólokat (Dani gólkirály is lesz – bár azt az őszi produktumának köszönheti), azért náluk is érvényben van a hullámvasút effektus.

Ezek fényében a végeredmény igazságos, az elsőben a lilák voltak a jobbak, a másodikban meg a zöldek. Érvényesült a derbik örök forgatókönyve, ilyenkor nem számí­t a helyezés (27 ponttal előzzük meg őket!), ilyenkor a gyengébb csapat is felpörög. Kassai Viktornak nem kellett felpörögnie, tegnap este igazolta, hogy nem véletlenül tartják a legjobb magyar bí­rónak. Ha a többiek is í­gy tennék a dolgukat, ha a többi bí­ró is (Solymosival az élen) megtanulná az “európai nyelvet”, minden bizonnyal sokkal előrébb tartani a magyar foci. Régen láttam (élőben talán még soha) ilyen remek bí­rói teljesí­tményt, amit egy idő utána játékosok is olvashattak, elmaradtak a műesések, a fölösleges hisztik, volt valódi test-test elleni küzdelem.

A kupadöntő előtt talán még jót is tett mindkét csapat számára az iksz. Hátra van még egy forduló, Sopronban a srácok nyakába akasszák az érmeket, valahogy túl leszünk azon a 90 percen és után már minden erőnket a 22. megszerzésére kell fordí­tani. Mert lehet itt sokféléről beszélni, meg is lehet váltani a világot, el is lehet bújni a szobák árnyékába, de mikor tegnap többször is számtan órát tartottunk a liláknak, hát, az tényleg felemelő érzés volt.

Az egyik, és a legfontosabb számsort 29-ig soroltuk…Két hét múlva jöhet a másik számsor…22-ig.

Úgy legyen. Úgy kell, hogy legyen!

20 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Egy félidő oda, egy félidő ide bejegyzéshez

  • Nem tudok hozzászólni, egyik oldal mellett sem tudok / akarok lándzsát törni … már belefáradtam … mint a szülő, aki nem tudja, melyik gyereke pártáját fogja … azért, elég szörnyű, hogy túléltük Rákosit, Cash-telekit, erre, most tönkre tesszük SAJÁT MAGUNKAT … tényleg igaz a régi mondás, hogy a magyarnak még ellenségre sincs szüksége … megoldja saját maga a saját legyilkolását … Sosem hittem volna, hogy a Fradi, a Fradisták ide jutnak … mindannyiunk közös szégyene … nem egyformán, nem egyenlő mértékben, de mindannyiunké … Ha valaki 2004-ben azt mondja, hogy 12 évet kell várni egy újabb bajnoki cí­mre, közben 3 évig az NB II-ben szenvedünk, egy vereséggel ünnepelt bajnokavatáson Debrecenben vagy 6-7 ezer néző szotyolázik … ha Rip van Winkle-ként /van-e, ki e holland center nevét nem ismeri :-))) /felébrednék 12 éves kómából, SEMMIT, mondom: SEMMIT (!) nem értenék abból, ami most van … a Kubatov-féle klubvezetés -- minden jó szándéka mellett (Gabival voltam, gondolatban, érzelemben, mindig), iszonyatosan elbaxott valamit … ezt most már látjuk … a FRADIZMUS, mint életérzés egy valamit nem visel el: Azt, hogy mi “állami”, “kedvezményezett” csapat legyünk …
    Egyébként, ceterum censeo, Anglia-szerte sem a Chelsea, sem a Man. City NEM LETT népszerűbb a rahedli pénztől, sőt … jó, ők a sok idióta tajvani divatbaromból élnek … DE MI NEM!!!

    • Kedves lacimadí r.

      Nincsen sajní latosabb, mint nem tudni élni sají t erônkbôl.

      A Fradi — ùgy értesültem — mindig sají t erejére tudott tí maszkodni a mùlt idôkben.

      Hozzí szòlí sodat olvasví n azonban az a benyomí som kelt, hogy ezek az idôket most egy ùjabb “korszak” (politikai kifejezés !) ví ltotta volna fel.

      A kiszolgí ltottsí g abban a tényben rémlik nek felvillani, hogy nincs a Fradinak sají t stadionja.

      A Ferencví ros tulajdonosa meg nem ugyanaz, akié a Bécsi Rapidé példí ul.

      A Bécsiek jobban meg tudtí k tartani a függetlenségüket.

      A mùlt Videoton-FTC mérkôzésen közössen lehetett lí tni Magyar í llamfôt, tulajdonost stb. Egy kicsit elgondolkoztatò volt szí momra. Hozzí teszem az Ultrí k kérdését is.

      Az í llami tí mogatottsí g szép dolog. Meddig szabad (lehet, lehetséges-e) megtartani függetlenségünket a “jòakaròk”-al szemben. Akinek a kenyerét eszed, annak a dalí t énekeled.

      Visszatérve az elejére: Ha nem vagyunk képesek sají t erônkbôl élni, akkor nem csak anyagi, hanem szellemi és lelki függôségben is kerülhetünk.

      Leépül mind az, ami mí soknak nem kell, vagy nem smakkol.

      Marad az, ami “szép és jò”, csak épp nem hozzí nk valò.

      • Igazad van, Laci, ez egy nehéz kérdés … legyünk végre mi is is kedvezményezettek, miután évtizedeken át csak x.pattak bennünket? Vagy maradjunk csórók, szegények, elnyomottak örökké? Nem tudom … Az Athletic Bilbao ugye több, mint 100 éve csak baszk játékost igazol (Micsoda sovinizmus -- ajvékolnának a széplelkű liberók, ha tudnák, mi fán terem az az Athletic Bilbao!) … szóval, pár éve a klub megkérdezte a szurkolóit, akik azt mondták, hogy inkább essünk ki, de maradjon a HAGYOMÁNY!!! Nem kell vele egyetérteni, de becsülendő!!!
        Ha tradí­ció nincs, előbb-utóbb semmi nem lesz … aki elveszí­ti a múltját, annak nem lesz jövője … nem lesz miből épí­tkezni …

        • Lacimadí r, felmerül bennem az az eretnek kérdés, hogy kinek és minek jò a tradiciò mint olyasmi, ami mí r megvan, megszilí rdult, vagy talí n épp — Baszk csapat nem lí tszik mí r képesnek a megví ltozí sra ?

          Szabad-e egyí ltalí n feltenni ezt a kérdést ? Az ember nem-e csak a tradiciò toví bbhordòja, ha netí n hordí ra ?

          Vagyis nem-e a tradiciò is valami olyasmi, ami bennünk kell, hogy életre kelljen elôször, (kellni kell, ami kell), hogy nôjön és tí lplí lkozzon utòlag abbòl, ami tí plí lja az éveken í t, mielôtt a külvilí got elkezdené megòdìtani ?

          Minek kell elôször meglenni ahhoz, hogy a tradiciò hû maradjon az elsô elképzeléseknek és elhatí rozí soknak ?

          Hol tartunk a Fradival ?

          Nyilví nvalò, hogy jelenleg nagy ví ltozí sokon megy í t a klub.

          Nem lí tom, hogy hova fejlôdnek a dolgok.

          A nagy dolgokat mindig kicsinek kezdték (lí sd Fradit) és a csendben megszületett döntések elôzték meg. Szerintem a mai Fradival sincs ez mí sképp. A csendben megszületett elhatí rozí sokat meg csak a jövô mutathassa meg.

          Te többet lí tsz ?

          Abban reménykedek, hogy a Fradi Sem a mùltban, Sem a jövôben nem a véletlen mûve.

          Szabad elhatí rozí s és döntések gyereke. Ezzel a szabadsí g gyereke is.

          Maradjon ìgy toví bb is.

          Ne a kényszer szülje a döntéseket, hanem a Fradi sají t maga.

          • Laci! bonyolult dolgokat í­rsz! Az biztos, hogy a FERENCVÁROS nem a véletlen műve! Azért az nem véletlen, hogy pont ebből -- a sok “kültelki” csapat egyikéből- nőtt ki egy olyan klub, amelyik hosszú évtizedeken át a világ egyik meghatározó, a világ egyik legismertebb (és legismertebb) klubjává vált … MINDIG elmondom -- évtizedek óta- “franzstadti” barátaimnak, hogy a Fradi attól Fradi, hogy nem csak a “Franzstadté” -- bár onnan indult a legenda … a Fradi attól lett FRADI, hogy képes volt -- még a modern média előtti korszakban!- Rimaszombattól Zomborig, San Franciscotól Tokyóig, Buenos Aires-től Sydney-ig szurkolók tömegeit maga mögé állí­tani … ETTŐL volt évtizedeken át a világ egyik legnagyobb klubja … Van benne valami, amit nem is lehet leí­rni (én legalábbis nem tudom) … az ÖRÖK KÜZDŐSZELLEM … Az, hogy ha kikapunk, akkor is talpra állunk … és előbb-utóbb akkor is győzünk! Valahol az “örök magyar Sors” megtestesí­tője … ütnek-vernek bennünket, megverhetnek, de nem GYŐZHETNEK LE! Akkor is VAGYUNK, ÉLÜNK!!! A Ferencváros mindannyiunkat túl fog élni!!! Rég nem leszek már, de az unokáim is a Fradinak fognak drukkolni!

            • lacimadí r, nagy vigasz szí momra, hogy a Fradi csalí djí ban tartòzhatok.

              Ìrí sodban jòl megmutatkozott, hogy “Fradizmus” nem ismer hatí rokat, bí rhol élnél is.

              Nem-e ùgy van mint a misével ? Ha angolt, francií t, németet vagy bí rmilyen nyelvet nem is értenénk. Tudjuk mégis mirôl szòl és felismernénk a szertartí son í t, hogy kinek szòl és miért van.

              A Vörösmarty szòzata jut eszembe. “… itt élnek, itt halnod kell…”. Hol az az “itt” ?

              Persze — Magyarorszí gon — de — ezt éreztem ki ìrí sodban, hogy a,z “itt” ott is van, ahol a Fradi van, vagy a Fradival kapcsolat van.

              Sjní lom, kedves szurkolòtí rsaim, hogy nem jí rhatok meccsekre.

              Gondolatban veletek vagyok. És a Fradival.

  • Ez az FTC-Dòzsa-meccs az elmùlt két éveknek a fejlôdésének a tetô, csùcspontjí t véltem lí tni.

    Az eggyik szurkolòtí rs most a hanyatlí s kezdetén, a mí sik szurkolòtí rs pedig egy ùjabb fejlôdés kezdetén véli felfedezni a Fradit.

    Sají t magam nem vagyok biztos, sem ez egyik, sem a mí sik szempontbòl, kinek van, vagy lesz igaza majd.

    A Dòzsa egy “modern” labdarùgí st pròbí lt jí tszani. Az agressziv letí madí st — ember, ember elleni harcot, vagyis nemzetközi labdarùgí st mutatott be.

    Valahogy az egész — habí r a Dòzsa egységesebb csapatnak tûnt — nekem épp ùgy nem ìzlett, mint a Fradinak a pí lyí n. A Fradi egy sokkal í rnyaltabb, összetettebb, de — és ez a fontos — emberi arculatù csapat volt.

    Ha Doll megmarad mint a Fradi edzôje, nekem nincsennek kételyem a Fradi jövôjével szemben.
    Eddig is, és a jövôben is ô taktikailag olyan hùzí sokat tett (és tenni is fog), hogy a Magyar mezônyben nincs hozzí  példa.

    Becefix megjegyzésével, hogy fiatalìtí s kell többé kevésbé egyetértek. Mí sképp í tlí tszò és kiszí mìthatò lesz majd a Fradi jí téka. Az í tlí tszòsí gra meg mindig van ellenszer.

    Doll bizonyí ra még tart tronfokat elrejtve (és ô tudja, mikor kell bedobni ôket a jí tékba). Annyira meg kell ismerünk, hogy ô nem fogja elí rulni, hogy mi folyik a hí ttérben.

    Kedves szurkolòtí rsaim véleménye érdekelne a Fradi jövô csapatí val kapcsolatban.

    Hol tartunk ma ?

    Tetôponton, vagy mí ris egy ùj hegy lí bainí l ?

    Véleményem, hogy megint egy ùj könyvbe kell, hogy belekezdjünk. Nem elég az ùj fejezet. Egy ùj könyvet kell irnunk.

    Egy ùj könyvnek legelsô fejezetén tartaní nk ?

    Le tudtuk, le fogjuk tudni, zí rni ennek a bajnoksí gnak könyvét ?

    Szerintem sok fog függni attòl, hogy friss erôkkel nem ùj fejezetbe, hanem ùj könyvbe kezdjünk.

    • Úgy legyen, friss erőkkel újuljon meg a Fradi! Én is bí­zom Doll mesterben! Kitart a Fradi mellett, 2017-ig adott a szerződés, és ha a nemzetközi kupaszereplés nyáron sikerülne, (+várjuk a 30. bajnoki cí­met jövőre…) Doll mester hosszabbí­thatna!
      *
      Úgy vélem, a Fradi megerősödése az egész magyar labdarúgás érdeke! Különösen a mostani, jelenlegi helyzetben. Habár a magyar labdarúgás a XXI. század elejére szinte történelmi mélypontra jutott, az emelkedés az előző években lassan megindult. Mert senki nem feledkezhet meg most már soha többé a Norvégia elleni oda-vissza győzelemről az EB rájátszáson, az ottani csapatszintű helytállásról! Ez a felemelkedés első és igazi, kézzelfogható bizonyí­téka.
      *
      A magyar bajnokságban a Fradi nemzetközi szintű megerősödésének és továbbfejlődésének gátja lehet a mezőny szí­nvonala. Én akkor még kisgyerek voltam, (8-10 éves), amikor a 60-as évek végén három európai klasszis csapat játszott a magyar bajnokságban (Fradi, Vasas, Dózsa). Most sem lenne ez baj, sőt… csak ahhoz ragaszkodnék, hogy a 3 erős csapat közül a Fradi mindig első és legjobb legyen:)
      *
      Az Újpest elleni 20-25 perces jó játék azt mutatja, a Fradi midig képes (a magyar mezőnyben legalábbis) az ellenállhatatlan és eredményes jó teljesí­tményre. Vajon csak 20-25 jó percünk van a legtöbb meccsen, és többre nem vagyunk képesek, vagy a magyar mezőny miatt van ez, hogy nem szükséges nagyobb erőkifejtés? Nem tudom… de a nyári nemzetközi kupaszereplés selejtező csoportkörei ezt a kérdést meg fogják válaszolni. De bizakodom! Fel a kupadöntőre!! Hajrá Fradi!!!

      • Kedves PhantomXR

        Az utolsò kérdéseid nagyon jòl megfigyelésbôl erednek.

        A kérdést azért toví bb szeretném adni:

        20-25 perc; vajon csak a “magyar mezöny” miatt szükséges, hasznos, ví llalhatò és ésszerû, vagy a Jelen csapat gyengeségének tulajdonhatò ?

        Csak a jövô adhat majd ví laszt rí .

        A Fradi szinvonala — a magyar bajnoksí gra tekintettel — mí r csak azért is lenne fontos, mert az elkötelezett csapat az elgyökerezett csapat is.

        A Fradi hû pròbí l lenni a mùltjí hoz és az elkötelezettségéhez.

        A Dòzsa (elnézést lilí k) meg hol itt, hol ott, hol ezt, hol azt pròbí l ki, de mindig valami mí st.

        Mi jtszuk, jí tszani fogjuk a “sají t” focinkat. Ha esik, ha szakad. Ha sikerel jí r, ha nem. Mégis.

        Hajrí  Fradi !

  • Igazságos döntetlen született, de ennek mégsem tudok örülni, mert a Dózsát hazai pályán mindig meg kell verni. Most nem sikerült, de két hét múlva a kupadöntőben sikerülhet, ha tanulunk a hibákból. A pénteki, utolsó edzésen kint voltam, s láttam, hogy ezt a háromvédős taktikát gyakorolják. Sajnos ez nem vált be, nem tudták az ellenfelet meglepni. A Dózsa fürge emberei lepték meg a lassú középpályásainkat és a védelmünket. Szerencsére Doll mester gyorsan ráébredt a tévedésére, és a rendelkezésre álló játékosokból átszervezte a védekezést. A második félidőben -- szerintem -- jól játszottunk. Aminek örültem még, hogy Kassait alig kellett szidni, viszont a segí­tőit annál gyakrabban. A kupadöntőn győzni kell és győzni fogunk! Hajrá Fradi!
    Külön élmény volt, ahogy kapusunk, Levi, a mérkőzés előtt hosszasan oktatta kedvencünket, Solymosi játékvezetőt. Szemléletesen bemutatta, hogy a Vidi gólját milyen szabály előzte meg. Azt viszont csodáltam, hogy a “B-középtől” alig kapott “elismerést” az orruk előtt szaladgáló kedvencünk.

  • Én sokat nem tennék hozzá, inkább köszönném ezt a remek jegyzetet. Ami másnak a vasárnapi újság, az nekem a feljegyzések a fotelból. Már már függök tőle és éppen jelezni akartam, hogy hol marad, amikor végre megjött. A tegnapi meccsről annyit, hogy én sajnos nagyon érzelemmel vagyok jelen a meccseken, ezért megvisel a csapat kudarca. Amit Cukic művelt a kispadon abból tudtam, ő bejön a meccsre és ugyanilyen biztos voltam Radóban is. Úgy is lett és hála Istennek fordult a kocka. Itt nem is a meccs végkimeneteléről van szó, hanem egy győzelem tudatú, diadalittas, vibráló Fradi által működtetett erőről, vagy egy szánalmat, bánatot gerjesztő, a gyomromban gombócként érezhető fájdalomról. A meccs hőse szerintem az emlí­tett nemesi lovagok mellett Cukic volt. Szerenvdémre az én oldalamra vezényelte Doll és amit művelt, olyT utoljára a római gladiátorok csináltak kétezer éve. Egy évvel ezelőtti önmagához képest teljesen átlényegült. Számomra ő bevonult a halhatatlan Fradisták nemes táborába. És még egyszer de nem utoljára, köszönet a jegyzetért.

  • Kétgólos hátrány kellett, hogy felébredjünk. Aztán 20 perc futball elég is volt az ikszhez. Ha í­gy nézzük, nem lehetünk elégedetlenek. Ha úgy, hogy mire lesz ez nyáron elég (főleg, hogy válogatottjainknak szinte lendületből, alapozás nélkül kell csúcsformát futniuk), hogy hogyan lehet a jóllakottság érzetén túllépni, akkor bizony van miért aggódni. Bí­zzunk, mert azért csak rászolgált a mester is és a fiúk is. De, okosan és körültekintően, muszáj lesz néhány lyukat is befoltozni a rövidke holtszezonban.

  • Kedves Lalolib és szurkolótársaim! E remek jegyzet is rávilágí­t a kétféle szurkoló tí­pusra, melynek a legfontosabb mozgatórugója mégis a szí­v, a Fradi-szí­v kell(ene), hogy legyen! Laci reménykedik, egy másik Laci(én) meg kissé borúlátóbb. Az amit a taktika és az adottságok terén leí­rtál, komor felhőket rajzol a zöld-fehér(kicsit rózsaszí­n ködös) égboltra. Mert Somália eladásával épp középen gyengültünk, de Nagy Ádi felfedezése némileg palástolta a fő gondot, hogy nincs igazi box to box, Edgar Davids tí­pusú szűrőnk. Vagy az idősebbek, vagy Pintér próbálkozik arra, de sem Gyömbi, sem Csuka, sem Gera Zoli nem alkalmas ilyen tí­pusú játékra. A középpályánkat megszálló lilák pedig láthatóan erőben, labdaszerzésben, agresszivitásban simán bí­rják ellenünk 60-70 percig. Aggasztó a védelem taktikai, helyezkedési hibasorozata is, nem beszélve z oldalról belőtt labdák okozta folyamatos hideglelésről és Dibusz Dini visszaeséséről. Böde Daninak hetek óta nem megy a kapu előtt, Nagy Doma , Lamah és Radó Bandi rapszódikus, Varga Roli lendületes, de nagy hibaszázalékkal. Ahogy azt hetek óta papagájként ismételgetem, ez a 20 perces, lukas védelmű, “szüretlen” középpályájú( szüretlenből a búza sör oké, a focicsapat nem…) nem alkalmas nagy célok elérésére a nemzetközi hadszí­ntéren, de ha nem igazolunk posztokra, akkor az idei év bajnoki aranya is csupán egyszeri kiugró produkció marad! Szóval nálam a pohár félig üres, mert nem látom a 2016-17-es idény formálódó és fejlődőképes Fradiját… Ugye, nem lesz igazam, Herr Doll?

  • Ehhez a beszámolóhoz sokmindent nem lehet hozzátenni. A TV-n keresztül is ez jött át. Ami a nézőszámot illeti… Hát voltam én is boldogult úrfikoromban 100499-ed (igen, százezer-négyszázkilencvenkilenced) magammal a Népstadionban, jónéhánytí­zezred magammal a régi falelátóson, de most örülni kell, hogy ennyien voltak. (Azt hiszem, nekem már nem valószí­nű, hogy újra megadatik a meccsrejárás…)
    Kassai valóban megmutatta tegnap, hogy hogyan kell egy rangadót jól vezetni. Egy rossz szava nem lehet rá senkinek. Dehát az ő teljesí­tménye is olyan, mint a hullámvasút… Emlékszem, Fotelszurkoló barátunk eme rovatában hogyan kesergett már miatta korábban.

  • Én már minden mérkőzést annak tudatában nézek, hogy nyáron már nemzetközi szinten kell hozni azt a focit, amit most az újpest , a vidi vagy a debreceniek ellen hozunk. Hát nem tudom, hogy ez mire lesz elég…?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
MK: 11.14.14:45, M4Sport
11.21.19:30, m4sport
11.24. 21:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ