Feljegyzések a fotelból – Egy kis “segí­tséggel” majdnem elrontottuk

fotelszurkolo-29Annak ellenére, hogy a jegyzetem cí­mében használtam egy idézőjelet, azok számára akik nem láthatták a Honvéd elleni 200. mérkőzésünket, talán elsőre nem nagyon érthető, hogy milyen “segí­tség” kellett ahhoz, hogy majdnem elrontsuk a nagyon is simának í­gérkező győzelmet. Ahogy eddig, a fotelszurkoló amikor leül a gépe elé és megpróbál valami értelmet adni a mondandójának – főleg hazai mérkőzés után – nem szokott mérlegelni, nem néz utána az eltelt 90 perc történéseire, hanem “durrbelebalázs” módjára, meghagyva a lelátói hangulatot, arról í­r, amit ott, akkor érzett. Emiatt természetesen néha elrugaszkodik a valóságtól, hiszen számos eset visszajátszva másképpen hat, de ha megvárnék minden értékelést és videót, akkor eltűnne a varázs, eltűnnének a saját érzések és gondolatok. Egy régi mondás szerint (nem pontosan idézve) a jelen valóság átélése nem mindig jelent bizonyosságot, de jelenti azt, aki vagy. Nálam ez a szurkolói állapot, mely a Szentély lelátóján ülve hatványozottan érvényesül. Gondoljanak csak benne, milyen hangulat, milyen idegi borzadály uralkodhatott rajtam, amikor is Lanzafame kamu büntetője után felálltam és miközben a lelátóval egyetemben elég hangosan adtam a bí­rói “csapatmunka” tudomására, hogy jobb lenne inkább a mezőgazdaságban tevékenykedni, lerohantam az aréna “agorájába”, mert az utolsó perceket már képtelen voltam a “pályán” tölteni.

így nem láttam Djuricin meg nem adott gólját, ahogy a fiatal honvédos fejesét sem, mellyel majdnem mindent elrontott volna. Ezzel gondolom nem voltam egyedül, hiszen a királyinak nem nagyon nevezhető TV újfent nem közvetí­tette a meccsünket, ezzel megfosztva a zöld-fehér hí­veket attól, hogy tanúi lehessenek egy második feltámadásnak. De mielőtt ezzel bí­belődnék egy kicsit, csak vissza kell térni ahhoz a bizonyos “segí­tséghez”, mely egy Karakó nevű, “szörcsök” nélküli fekete ruhás áldásosnak nem nevezhető tevékenységéhez kapcsolódik. Amit tegnap este “ezek” műveltek a pályán, az minden volt, csak nem európai ténykedés. Rossz helyezkedések, rossz felfogás, a partjelző több esetben méterekkel volt lemaradva, í­gy akkor intett lest amikor éppen görcsbe rándult a keze. Ehhez jött még a szí­njátékok tisztelete, minden honvédos földre huppanása után, amit remegő hangú, fájdalmas kiáltás követett, olyan empátiával próbált elégtételt venni az ott tartózkodó Fradi játékoson, hogy azt vártam, egyszer csak letérdel a piros-fekete játékos mellé és vele együtt fog jajveszékelni. Ami a második gólunk előtti szituációt illeti, az is megérne egy hosszabb értekezést, mert ha a Nagy Dominikot letaglózó Honvéd kapusról valahogy nem kerül Hajnal elé a labda, akkor vajon büntető és sárga lap következik? De ha már előnyszabályt adott, akkor azzal érvényét is veszti a kapus szabálytalansága? A legnagyobb bűne nem is ez volt, hanem az a felfogás, mellyel Európa más pályáira még söprögetőnek sem engednék be.

Mert elrontotta a játékot, össze-vissza fújdogált, minden test-test elleni szituációt, mely egy honvédos földre huppanásával fejeződött be, azonnal lefújt, ezzel “esélyt” adva a védőinknek, hogy összehozzák a szokásos pontrúgásos góljainkat. Ezek közül egy össze is jött, egy kamu szabadrúgás után, mely a lelátóról egy jópofa burleszk jelenetnek látszott (sajnos nem először a bajnokság során), majd ha felkerül a netre az összefoglaló kisilabizálom, hogy a fenébe is került a hálóba a labda. Mert akkor már hárommal vezettünk, a lelátón igazi fieszta hangulat uralkodott, szürcsölgettük a hideg sörünket és azzal voltunk elfoglalva, hogy megpróbáljuk megfejteni, hogy vajon melyik a jelen igazi Ferencvárosa.

Az előjelek nem voltak éppen kedvezőek. Doll mester a lelátón, Nalepa és Dilaver büntiben, Gerzson az orvosi szobán, Hajnal játéka meg mindig bizonytalansági tényező, miközben elég keskeny a kispad, í­gy a mérkőzés előtt szokásos agorai (a Szentély büfé előtt részét neveztem el az ókori görög társadalom központi teréről) csevejnek az összeállí­tás volt a fő témája, vajon Pintér-Leandro, vagy Hüsing-Leandro, vagy Hüsing-Pintér…és sorolhatnám a középső védő variációkat, abban megegyeztünk, hogy valószí­nűleg Lovre lesz a jobbhátvéd, én kardoskodtam amellett, hogy Pintér inkább szűrni fog Gerzson helyett (végül is Csuka tette ezt a tőle megszokott határozottsággal), elől meg Djuricin-Böde páros lesz a gólfelelős azzal a kiegészí­téssel, hogy Marco inkább futóként (Nagy Dominikkal cserélgették az oldalakat), védekezésre is “kényszerí­tve” fog játszani.

Minden bí­rói próbálkozás ellenére remek kis meccset hozott a 200. rangadó. Ettől megfosztani a közvéleményt, egészen agyament cselekedet volt, de legalább a lelátón aránylag elég sokan voltunk, ami meg is lepett az elmúlt időszak rossz szériája után, de újfent bebizonyosodott, hogy lehetünk mi kritikusak, de ha érezzük a bajt, akkor igenis oda tudunk állni a csapat mellé. Mert a Ferencváros örök és történjen bármi is, ha elfordulunk tőle, akkor saját érzéseinktől is elfordulunk. Lehet itt okosakat mondani, lehet itt bí­rálni és mindent ami zöld-fehér elfelejteni, de saját magunk után még sem csaphatjuk be az ajtót, mert azzal sokkal többet vesztünk. Megszűnik ugyan a huzat, talán a vérnyomásunk is a helyére kerül, de vajon mi lesz a szí­vünkkel? Azt is a kukába dobjuk? Sokan megteszik, de sokan nem. Ahogy én sem.

Ráadásul 3-0-ig minden álomszerűen alakult. A vendégek nem vontatták be a kispesti buszokat a pályára, felvették a kesztyűt (sajnos többször le is dobták a gyepre, amit Karakó – továbbra is szörcsök nélkül – előzékenyen fel is vett nekik), támadni, győzni akartak, de Rossinak most sem sikerült, tegnap óta már 8/7 az arány Doll javára (még akkor is, ha most Thomas kipróbálhatta az aréna VIP lelátóját). Ez meg főleg a csapat hozzáállásának volt köszönhető, látszott mindenkin a töretlen akarás, mely helyenként még jó játékkal is párosult. Lanzafame szí­nészi alakí­tásáig rendben mentek a dolgok, bár a Honvédnak is voltak próbálkozásai, de igazi helyzete az nem. Nekünk meg összejött a “szokásos”, olyanokat hagytunk ki, mely már a meséken is túltesz, ebben most Trinks játszotta a főszerepet, egy igazi “reálos, vagy barcás” támadás után hat méterről nem találta el az üres kaput, de hagyott ki helyzetet Dani és Gyuri is. Mivel tényleg lüktető és élvezhető volt a meccs, ezeket a biztos vezetésünkig csak “hozadéknak” tekintettünk.

Mozgásban volt az egész csapat, külön dicséret a Ramirez-Nagy-Djuricin hármasnak, akik a szó szoros értelemben felszántották az aréna gyepét, Dani is hozta a “kötelezőt”, gólja a legjobbkor jött, Lovre is többször tört veszélyesen előre, de hátvédként csak kényszerből, vagy talán még úgy sem szabadna játszania. Mindezek türkében a szurkoló kérdése kézenfekvő: vajon mi is történt a csapattal? Vajon mi az oka a kissé-nagyon hektikus teljesí­tménynek? Most okoskodhatnék, de egy győzelmet soha nem kell magyarázni – bár most szeretnék válaszokat kapni.

Maradjunk annyiban, sokkal jobb dolog örülni, mint magyarázkodni.

10 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Egy kis “segí­tséggel” majdnem elrontottuk bejegyzéshez

  • Nekem az a véleményem, hogy bí­rói tévedés ide vagy oda, ezt a Honvédot ki kellett volna ütni. Magyar szinten a Fradi olyan mint a Real vagy a Barcelona a spanyol ligában. Ők ha vezetnek 3-0-ra nem állnak meg és megpróbálnak 8-at rúgni (nem baj ha közben kapnak 2-őt) , mert tudják, ha kiszolgálják a közönséget, akkor 98 %-ban bérleteseknek el va adva az összes jegy, aminek bevételéből fizetik ki az ő gázsijukat. A Groupama-ba már lassan győzni járnak az ellenfelek, szinte biztosak lehetünk benne, hogy minden meccsen kapunk 1-2 gólt. Ha szerencsénk van, a csatáraink többet rúgnak és nyerünk, ha nincs akkor ponto(ka)t veszí­tünk. Annyira nyí­lvánvaló az ellenfelek taktikáka is: í­veljük be az 5-ösön belülre, a Dibusz úgysem mer kijönni. Most is 3 méterről kapott gólt. Úgy kellett volna kijönnie hogy eltörje az ellenfele lábát, legközelebb senki sem mer bemmeni az 5-ösön belülre. A kapusedzőnk ezt nem látja?

  • Nem volt rossz meccs! 2:0-nál azt mondtam, kellene még egy gól, mert 2:1-nél bármi megtörténhet. 3:0-nál azt mondtam, végre egy sima meccs. Ami azután történt az infarktus közeli állapotot idézett elő. Megint pontrúgásból kaptunk gólt, Dibusz közelről nézte a történteket. A második gól előtt Hüsing ügyetlenkedett a vonal mellett, ha mást nem tudott volna csinálni, labdástól ki kellett volna nyomnia a honvédost a pályáról. Szegény Dominik került miatta nehéz helyzetbe, de ilyen lökéseket a mezőnyben sem fújt le ez a kék mezes dí­szpinty, erre 11-est adott. Nevetséges!
    Hajrá Fradi! Diósgyőrben győzni kell!

  • Tisztelt Fradi szurkolótársak!

    Az én véleményem amivel sokan nem értenek egyet, nem a bí­rón múlt nem azért mert jól vezette a mérkőzést mi hoztuk fel az ellenfelet.Ki is üthettük volna őket 3-0 után de nem tettük fel segí­tettük őket a padlóról.Hajrá Fradi!

  • A negyedik gólonkat miért nem adta meg?!.Nagyon gyenge volt a játékvezetés!!!!.

  • Dibusz a sokadik góljí t kapja az ötösön belül mert nem tud még mindig a beadí sokra kilépni.a tegnapi eset 3 méterről kaptuk az egyiket.

  • Rossi úgy érezhette, hogy most megfogható a Fradi. Tévedett. Akár csúnya verés is lehetett volna a vége. Djuricin bal oldalról indulva megint jól játszott, Ramí­reznek is volt kivel passzolni.
    Az utóbbi évek legrosszabb teljesí­tményét nyújtott a spori Fradi-meccsen.
    Több hónap után sikerült az MLSZ-nek legalább a stream minőségét elfogadhatóvá tenni.

  • A cí­m abszolút találó! Én sem értem, honnan “kukázzák” ezeket a rosszindulatú és következetlen feketerigókat, mert amit ez a muki is tegnap művelt, az hasonlí­tott a Valencia-Barca bí­ráskodásra.
    Mert lehet tévedni, csak pofátlanság mindig egy irányba..így is összeeszkábált egy rangadót egy 5-6 gólos fieszta felé haladó meccsből…
    A csapat most végre hajlandó volt futni, egymásért küzdeni, Gyuri végre passzolt is, gólt is szerzett, Rami úgy száguldozott, mint tavaly, Lovre pedig hosszú idő után egy pontos beadással(gólpasszal) jelentkezett. Doma hozta a szokásost, Hajni is jól mozgott(+gól)
    Ezek a pozitivumok. De amikor ez a Karakó nevű felsegí­tette a Honvédot, ahhoz azért kellett Dénesünk újabb alapvonalas bizonytalankodása(kiindul-megtorpan..) És a Lovre-Hüsing alkalmi védőpáros szerencsétlenkedése is! A végén Dibusz jóvátette egy bravúrral az újabb beragadását, í­gy megkí­mélt minket az országos szégyentől…Újra a dobogón vagyunk, de Diósgyőrben dől el, felálltunk-e, vagy továbbra is középcsapatként botladozunk tovább..?

Hozzászólás a(z) becefix bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ