Feljegyzések a fotelból – Egy lépés előre?

fotel-eu-ligaTúl vagyunk a világbajnokság két elődöntőjén (talán még kajánul mosolyogtunk is azon, hogy brazilok is összetudtak hozni egy 1:7-t), megkaptuk Leonardo elbocsájtó szép üzenetét (mely a hí­rek szerint minden lesz csak szép nem), de helyette jött Gerzson, aki 10 év után tér vissza, lábában sok góllal és több emlékezetes meccsel, de sok fémmel és sérüléssel is. Ráadásul utoljára márciusban lépett pályára kezdőként, í­gy elég kérdéses, hogy mikor fogja felhúzni tétmérkőzésen a valaha sok örömet, és persze gólt szerzett 30-s mezt… És szerencsésen túl vagyok a máltai amatőrök elleni visszavágó második mérkőzésén is, ahol még győztünk is 2:1-re, ezzel “kiví­vtuk” a továbbjutást az EL második selejtező körébe. Ha figyelembe vesszük, hogy az első mérkőzésen döntetlent értünk el (bár az idegenben lőtt góllal már akkor továbbjutók voltunk – idézet M1 tv-riporter) akkor azok az örök optimisták, akik közé sokáig én is tartoztam, most elégedetten dőlhettek hátra, hiszen sikerült fokozni a teljesí­tményt, rá tudtunk tenni egy lapáttal és egy góllal többet rúgtunk mint egy hete, tehát egy újabb lépést tettünk előre. Ezen mondat után meg kéretik nem nevetni, mert igenis vannak akik még elhiszik, hogy ebből a katyvaszból bármilyen finom sütemény kisülhet. Több mint kétezer éve tudjuk, hogy a hit csodákra képes, de azt meg nagypapám mesélte, hogy az aranycsapat VB döntőbe jutását egy kis otthoni fénnyel akarta megünnepelni, de a vonaton a karszalagos hatóság simán elvette a néhány deci petróleumot annak ellenére, hogy papám hit abban, hogy elég mély a zsebe ahhoz, hogy észrevétlen maradjon az 5 kg krumpliért vett “energiaforrás”. A hit eredménye: 3 hónap “távollét” lett.

A tegnapi keserves győzelem után nem akartam ünnepelni, egyrészt a mai Fradi nem a VB döntőjébe jutott, hanem az Európa-Liga második selejtezőkörébe, másrészt manapság már annyi energiaforrás jut egy négyzetméterre otthon, hogy abból talán már kölcsönözni is tudnék. És ha már kölcsönzés, akkor de jó lenne, ha a dicsőséges múltunk néhány darabkáját valahogy át tudnánk plántálni a jelenbe. Ha H.G.Wells még élne, ma biztosan rábí­znám a mai jegyzet megí­rását, ő talán képes lenne egy olyan történetet kitalálni, melyben úgy jutunk tovább játszi könnyedséggel, hogy Schlosser, Kispéter, Sárosi, Deák, Henni, Czibor, Novák, Albert és Varga egy varázslatos időgép segí­tségével áttörve a csillaghatárt 2014. július 10-én, a Puskás Ferenc stadionban együtt lépnek a pályára. Bár velük még nekem is könnyebb dolgom lenne, hiszen őket ismerem, a nevük leí­rása előtt nem kell csak azért felkeresni oldalunk adatbázisát, hogy helyesen letudjam í­rni a nevüket.

Sajnos az időgép “feltalálója” már hetven éve nem í­rhat többet, ahogy az előbb felsorolt legendás játékosok is csak a csillagok mögül figyelhették a tegnapi szenvedést. Abban azért bí­zom, hogy Budapest fölött is felhős volt az ég, í­gy talán nem láthatták azt, amit nekünk végig kellett néznünk. Most persze mondhatnánk, hogy a szerdai argentin-holland is egy rémisztő szí­njáték volt, ahol mindkét csapat arra törekedett, hogy semmit sem mutasson meg valódi tudásából. A bibi ott van, hogy azt az elmúlt időszakokból tudjuk, hogy holland és az argentin játékosok valójából mire is képesek, de azt sajnos nem tudjuk, hogy az újonnan érkezett (és most irány az adatbázis) Dilaver, Nalepa, Bosnjak, Kukuruzovic, Nagy D. és Lauth vajon milyen képességekkel is rendelkezik.

Mert abból a Sliema Wanderers nevű amatőr csapat (a máltai bajnokság 4. helyezettje) elleni két mérkőzésen sajnos nem tudhattunk meg semmit. Ez a megállapí­tás pedig szinte kikényszerí­ti belőlem azt az összehasonlí­tást amit minden áron el akartam kerülni. Pedig evidenciával bí­r, hiszen végül is nem a most érkezők ví­vták ki a bajnoki bronzérmet és az EL indulási jogot. Azt a Jovanovic, Besic, Jenner, Leonardo, Pavlovic ötössel felálló csapat érte el, melyet egy hónap alatt sikerült annulálni. Ezt nem is ragozom tovább, akik látták a “múltat” és látták a jelent, azoknak nem nagyon kell bizonygatni a különbséget. Még akkor sem, ha a felsoroltak között vannak nagyon-nagyon “rosszfiúk” is, bár erről Lakat tanár úr biztosan tudna mesélni, de sajnos a legendás edző sincs már közöttünk, de azt tudjuk, hogy a hatvanas évek Fradijának öltözője sem volt egy óvodás szülinapi parti.

A lefújás utáni Cukic-Ugrai “affért” elnézve úgy látszik a rosszfiúk nélkül is vannak gondok. És nem csak az öltözőben, de a pályán is. De mielőtt feddést kapnék, hogy csak a rosszat látom, azért megjegyzem, hogy a mérkőzés első 10 percében fel lehetett fedezni egy kis tervszerűséget a játékban, bár ez nem tartott túl sokáig. Plusz lőttünk néhány kapufát, kihagytunk 1-2 ordí­tó helyzetet, melyek ha bemennek simán nyerhettünk volt 4-5 góllal is. De vajon attól jobb lenne a körérzetünk? Egy pindurival biztosan, főleg annak fényében, hogy a Diósgyőr, bár nagy adag szerencsével (no meg az ellenfél kapusával nagy egyetértésben) idegenben lőtt négy gólt, í­gy az elő-elő-elő selejtezők “balhéját” nekünk kell elvinni. És el visszük annak rendje és módja szerint, hiszen tegnap este olyan gyenge játékot produkáltunk mely után (és most jön az optimista 100 %-on) csak jobb jöhet.

Arra meg nem is kell túl sokat várnunk, hiszen egy hét múlva a Rijeka minden bizonnyal nem lesz annyira amatőr, hogy elnézze a csapat hiányosságait. Melyből tegnap láttunk eleget, melyeket talán jobb nem felsorolni, mert az talán még sértésnek is hatna, amit végképp el akarok kerülni. Ahhoz sokkal jobban szeretem a Ferencvárost, hogy annak játékosait olyan jelzővel illessem, amit bár gondolatban elraktározok, de papí­rra soha nem karcolnám le.

Ennek hiányában marad az üres elmélkedés, játék H.G.Wells időgépével és remény, hogy a tegnapi győzelemmel egy lépést mégis csak tettünk előre. És ahogy Julius Cesar mondotta oly régen a milétoszi csata után, amikor hőstettei után megkapta a tölgykoronát: fejemen a korona, de hosszú még az út Rómáig. Ez rendben is lenne, de nagyon nem szeretnék augusztus 10-e után csak azért “pöffeszkedni” a III. Szentély kényelmes székében, hogy szurkolás helyett nyomogassam a táblagépem billentyűit (ha már van wifi), miközben rendelek egy korsó sört és egy finom bécsi szeletet, amit majd zöld-fehér szoknyás lányok fognak felszolgálni. Oda én szurkolni szeretnék menni, látni egy jó csapatot és szorí­tani a 29. bajnoki cí­münkért. Ez volt az í­géret… és ennek az alapjait rakta le a csapat a tavaszi bronzéremmel.

Sajnos a tegnapi gyötrelem után nem a 29-s szám jutott az eszembe, hanem Villon négy verssora:

“Herceg, ha egy hete, egy éve,
Ne keresd, hol a szép s a jó,
Hogy a refrén vissza ne kérdje:
No de hol a tavalyi hó?!”

9 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Egy lépés előre? bejegyzéshez

  • Kedves szurkulòtí rsak

    A gyorsan ví ltozò és rohanò vilí gban két dolog fontos: az í llandòsí g és a folyamatossí g.

    Az elmùlt meccsen sajnos nem lehetett sem az eggyiket, sem a mí sikat észre venni, hiszen erre nem ad egy vagy két meccs lehetôséget.

    Lehet, hogy tùl optimista vagyok, de ha csak az Argentin-Holland mérkôzsést néztem volna meg (és akkor nem tudní m, hogy többre is képesek a csapatok), akkor bizony azt mondtam volna, hogy egy sem érne tul sokat és még elég sokat kellene javìtanuk a csapatukon belül.

    Ez a félelem, ez a kishitûség, nehogy elveszìtsük a labdí t ! És aztí n mi lesz, ha mégis elveszìtsük, ha elôre tí madunk ? Tí madjunk-e mégis, és amikor elveszìtettük a labdí t, akkor hogyan … ? amit azon a meccsen lí ttam !!!

    Nem csuda, hogy ilyen taktikai felmérések mellett a jí tékosok elôször a fûre ülnek, elôveszik a szí mològépjüket és beadjí k az adatokat és magví rjí k, mit és hogyan tegyenek.

    Sajnos ez a jelenlegi nemzetközi foci arculata. A mí sik arca meg a Rugby ihletetett az ellenfél jí tékosí t (a legjobbikat) kemény csönttörô mòdon valò megakadí lyozí sa.

    Aki ezt nem szereti, az ne nézzen többé focit, hiszen ebbôl mindig többet fogunk majd lí tni hamarosan.

    Vajon lí ttí k-e a Fradi (és a Mí ltai) jí tékosok azt az Argentin-Holland-meccset ? Szerintem egy két jí tékos (és az edzôk is) bele-belekapcsoltak a meccsbe.

    Mi ebbôl a tanulsí g ?

    Ne csak egy két meccset nézzünk meg, hanem ví rjuk ki a többiket is.

    Egy szurkolòtí rs sem örült Gera Zoltí n igazolí sí nak, pedig ez egy szép jel (Gera Zoltí n is biztosan követte a Fradi hullí mvölgyeit). A befelyezô csatí r, aki gòlokat tud löni, az megvan. Eggyik mí s pesszimista talí n ebben is talí lna kifogí st, hí t igen…

    A klubjí nak akart hìzelegni, mikor azt mondta, hogy a Fradinak az elsô 3 csapat között a helye ?

    A sikerek és a kudarcok sajnos ví ltjí k egymí st. Nincs halí lbiztos tipp. Ezért ne ìrjuk le mí r most ezt az épülô csapatot.

    Adjunk reményt ennek az ùj edzônek, hogy valami ùj csapatot össze tudjon rakni.

    Ameddig „jí tékosanyag“-ròl, „milliòkat érô jí tékosokròl“ és több hasonlò halí lbiztos tippekrôl, meg (és el-) magyarí zí sokròl (vagyis okos butasí gokròl) hallunk folyton (ha addig nem butultunk el telyessen) addig tùl sokat gondolkozunk arròl, ami lehetett volna, vagy ami nincs, vagy ami jò lenni, de elfelejtsük azt amink van és amire épül a jövô csapata.

    Ezt kellene figyelembe venni és követni figyelemmel.

    Halí lbiztos tipp nincs. De a halí l. Az van.

  • megfordult a fejében bárkinek is,hogy ez a csapat még nincs összeforrva ? igen, gyenge teljesí­tmény volt.de ez a kezdet.Emlékszem,hogy tavaly és az idén milyen kritikákat kaptak a távozó játékosok.Most nagy hirtelen micsoda veszteség éri a fradit ! Remélem nem bántottam meg senkit!

    • Kedves Gabriella!

      Természetesen senkit sem bántott meg. Annyit tennék csak hozzá, hogy azt el lehet fogadni, hogy nincs összeforrva a csapat. De azt már nehezebb, hogy nem tudtak 4-5 méterre passzolni, hogy középen nem volt olyan játékos aki meg tudott volna indulni.
      Ettől még idővel kialakulhat egy ütőképes csapat és akkor biztosan dicsérni is fogjuk őket. De a szurkoló már csak ilyen. Ráadásul ezt a soványka továbbjutást egy amatőrökből álló csapat ellen sikerült elérnünk. Ha nem sikerül nagyot javulni egy hét alatt, a Rijeka könnyen “kivégezhet” minket, az pedig már fájni is fog.
      Bennünk inkább az aggódás munkálkodik és nem a kritikai él.

    • Kedves Gabriella!
      Félő, hogy ez a játékoskeret nem is nagyon fog összeforrni, mert hiányzik egy igazi vezéregyéniség, mint amilyen például Leonardo volt. Lehet, hogy a ma bejelentett újabb kapusigazolástól várjuk a csodát? Ő fog irányí­tani és gólt lőni? Általában bizakodó vagyok, de a máltaiak elleni két meccs nagyon lehangolt.

    • Kedves Gabriella, Képzelje el, amikor csapaterősí­tés cí­mén a papát + Sárosit + a bohém Toldit kivették volna az akkori Fradiból …

  • semmi gond, csak a védelem stabilitása, a középpálya kreativitása, kezdeményezőkészsége és a támadók kí­méletlen góléhsége hiányzott, végül is minden csapatrészből egy-egy ember, akik ugye már nincsenek, illetve már nem jönnek (Gera Zoli, Gera Zoli, gondolja legfeljebb a kincstári optimizmus), no meg az egész társulat utazósebessége.
    tehát ami megvolt, azt Doll mester visszabontotta alapig, felhúzott fél sort bontott téglából, aztán visszatette a tetőt. aztán azóta meg, hogy, hogy nem, lépten-nyomon a mestergerendák búbolnak meg bennünket.

    • Jó kis hasonlat. 🙂

      Azt is gondnak látom, hogy a tartópillérek eltávolí­tása mellett, sajnos az alap is meggyengült. Számomra rejtély, hogyan fejlődhetett ennyire vissza Somalia és Böde. Danit most divatos szidni, de arról ritkán szól a fáma, hogy az eddigi 59 bajnoki meccsén 28 gólt szerzett, ami nem rossz, főleg úgy, hogy tavasszal csak 2 gólt lőtt.
      Soma meg oda jutott vissza ahonnan érkezett. Pedig nála megfigyelhető volt, hogy folyamatosan fejlődött. Vajon mikor tűnt fel utoljára, hogy állva hagyta a védőket?

      • Szerintem Szoma egy olyan jí tékos, aki nagyon is függ a vele össze hangolò jtékostí rs biztatí sai- és elôrelí tò passzaitòl. Ha nincs partnere, akkor el van veszve és akkor lemerül a remény akkuja.

        Lehet ez minden jí tékosní l többé-kevésbé ìgy van, de — nem akarom megsérteni — ní la nagyon is.

  • Az én közérzetem nem jó! Volt kb. 2x10 perces játék, 2 gól, 2 kapufa, 4-5 gólhelyzet, 1 védelmi hibából kapott gól, lötyögés, hátrafelé passzolgatás… Feltűnően lassú volt a csapat. Nagyon hiányoztak a fegyelmezhetetlen és elzavart játékosok. A mostaniak lehet, hogy illedelmesen köszönnek a főnökeiknek, nem piszkí­tanak a küszöbre, de…
    Remélem, ennél jobb is lesz. Hajrá Fradi!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ