Egy alakuló csapat még keresi önmagát.két gól előny bítokában önkénytelenül megfordul az ember fejében, hogy most mi lesz, hiszen hátra van még 45 perc.
Egy jó csapat végig játsza a játékát, élvezve az ellenfél szenvedését, kihasználva a legkissebb hibákat is.
A mi csapatunk még csak az út elején jár, még szüksége van sok olyan tapasztalatra, amikor a nehéz helyzetekből is mi jövünk ki győztesen.Az idő nekünk dolgozik. A csapat lényegében olyan játékosokból áll akik tudnak egymás mellett játszani, akik egymás játékából saját minőségi javulásukat is el tudják érni.Ez a bajnokság már most megmutatta, hogy a tavaszi szezonnak már komoly elvárásokkal indulhatunk neki.Én különösebb erősítést már nem is várnék, de most már ott tartunk, hogy posztra igazolhatunk, ha lesz erre akarat.
A tartalék játékosainktól nagyon sokat várok Morálestől, Jakimovszkitól,Adriánó már bizonyított.Bölcsföldi is kacérkodik a játék lehetőségével és Gárdosra is szeretettel tekintünk.
Az iparosok közül Vattai,Fülöp és Sváb, talán Vass és Peszmeg is képben van. Viszont nem szabadna elfelejteni Bogátit és Nyárasdit.
Szép őszt magunknak!
Hosszú évek óta először látom a lelátóról, hogy mit játszik a csapat, és itt a játszik szón van a hangsúly. Sok olyan apróság van, amit a TV nem ad vissza, és ez a tudatosság nekem már elég a bizalomhoz, a szebb jövőhöz. Kiemelném az elmúlt két forduló két ékes felállását, mellyel nem igazán tudtak mit kezdeni: a két ék nem egymást taposva középen (és ezzel betömörítve a védelmet) helyezkedik el, hanem a két oldalvonal mellett, és középre kell érkezni a többieknek. A védekezésünk pedig a két zakó után drasztikusan át lett alakítva, hiszen én úgy látom, hogy szinte három belső védővel játszunk, akik tolódnak a labdairányába, és a két futó pluszba lezárja előttük az oldalvonal melletti területet. Ez iszonyú sok munkával, futással jár, talán ezért is van, hogy el-elfáradunk. De tegnap megint nem tudtak 30 percig a kapunkig eljutni, ami megint a régi élményeket idézi.
Van esélyünk arra, hogy jól szerepeljünk. Mondjon bárki bármit, nem rossz a játékosállományunk. Jelenleg az egész nb1 iparos csapatokból áll. Most nálunk van 4-5 olyan játékos aki nem ijed meg a labdától. Tetszik az is, hogy Prukner mer változtatni ha kell. Azt nem állítom, hogy már készen van a csapat, de ha visszatér Tutorics és Heinz, ott lehetünk a dobogó közelében.
Az elmúlt hónapokban is többször említettünk vizválasztót, ezt most kihagynám. Hat forduló van még hátra, a mezőny olyan, hogy bárki legyőzhet bárkit.
A Kaposvár elleni meccs lesz a vízválasztó. Ha tudunk nyerni elől végezhetünk. Ha botlunk megint két győzelem után, senki nem tudja megjósolni, hogy a dobogón végzünk vagy Döme jóslata válik valóra.
Amikor Sós Károly keze alatt 1954-ben hosszú évek után kezdett “feltámadni” a csapat, jó ideig csak >egyfélidőskétfélidős<, Sós csak valami olyat mondott, hogy maja eljön az ideje annak is.
És el is jött. Mert az 1955-ös harmadik helyezett csapat eredménye jobb volt, mint később az 1962/63-as bajnokcsapaté.
Egy alakuló csapat még keresi önmagát.két gól előny bítokában önkénytelenül megfordul az ember fejében, hogy most mi lesz, hiszen hátra van még 45 perc.
Egy jó csapat végig játsza a játékát, élvezve az ellenfél szenvedését, kihasználva a legkissebb hibákat is.
A mi csapatunk még csak az út elején jár, még szüksége van sok olyan tapasztalatra, amikor a nehéz helyzetekből is mi jövünk ki győztesen.Az idő nekünk dolgozik. A csapat lényegében olyan játékosokból áll akik tudnak egymás mellett játszani, akik egymás játékából saját minőségi javulásukat is el tudják érni.Ez a bajnokság már most megmutatta, hogy a tavaszi szezonnak már komoly elvárásokkal indulhatunk neki.Én különösebb erősítést már nem is várnék, de most már ott tartunk, hogy posztra igazolhatunk, ha lesz erre akarat.
A tartalék játékosainktól nagyon sokat várok Morálestől, Jakimovszkitól,Adriánó már bizonyított.Bölcsföldi is kacérkodik a játék lehetőségével és Gárdosra is szeretettel tekintünk.
Az iparosok közül Vattai,Fülöp és Sváb, talán Vass és Peszmeg is képben van. Viszont nem szabadna elfelejteni Bogátit és Nyárasdit.
Szép őszt magunknak!
Hosszú évek óta először látom a lelátóról, hogy mit játszik a csapat, és itt a játszik szón van a hangsúly. Sok olyan apróság van, amit a TV nem ad vissza, és ez a tudatosság nekem már elég a bizalomhoz, a szebb jövőhöz. Kiemelném az elmúlt két forduló két ékes felállását, mellyel nem igazán tudtak mit kezdeni: a két ék nem egymást taposva középen (és ezzel betömörítve a védelmet) helyezkedik el, hanem a két oldalvonal mellett, és középre kell érkezni a többieknek. A védekezésünk pedig a két zakó után drasztikusan át lett alakítva, hiszen én úgy látom, hogy szinte három belső védővel játszunk, akik tolódnak a labdairányába, és a két futó pluszba lezárja előttük az oldalvonal melletti területet. Ez iszonyú sok munkával, futással jár, talán ezért is van, hogy el-elfáradunk. De tegnap megint nem tudtak 30 percig a kapunkig eljutni, ami megint a régi élményeket idézi.
Van esélyünk arra, hogy jól szerepeljünk. Mondjon bárki bármit, nem rossz a játékosállományunk. Jelenleg az egész nb1 iparos csapatokból áll. Most nálunk van 4-5 olyan játékos aki nem ijed meg a labdától. Tetszik az is, hogy Prukner mer változtatni ha kell. Azt nem állítom, hogy már készen van a csapat, de ha visszatér Tutorics és Heinz, ott lehetünk a dobogó közelében.
Az elmúlt hónapokban is többször említettünk vizválasztót, ezt most kihagynám. Hat forduló van még hátra, a mezőny olyan, hogy bárki legyőzhet bárkit.
A Kaposvár elleni meccs lesz a vízválasztó. Ha tudunk nyerni elől végezhetünk. Ha botlunk megint két győzelem után, senki nem tudja megjósolni, hogy a dobogón végzünk vagy Döme jóslata válik valóra.
Amikor Sós Károly keze alatt 1954-ben hosszú évek után kezdett “feltámadni” a csapat, jó ideig csak >egyfélidőskétfélidős<, Sós csak valami olyat mondott, hogy maja eljön az ideje annak is.
És el is jött. Mert az 1955-ös harmadik helyezett csapat eredménye jobb volt, mint később az 1962/63-as bajnokcsapaté.