Feljegyzések a fotelból – Elég volt egy félidő (?)

fotelszurkolo-29“Ahogy vonakodva, akadékoskodva végre mégis felkecmergek a lépcsőn, egyszerre mély csüggedéssel eszmélek rá, mi taszí­t úgy innen.” – Karinthy Frigyes kórházi gondolata ötlött fel, amikor nem éppen saját elhatározásból (annyira azért nem vagyok bátor) én is beléptem megpróbáltatásaim szí­nterére. Annyival könnyebb dolgom volt mint a két világégés közötti magyar irodalom egyik zsenijének, hiszen nekem nem a koponyám körüli bizarr utazást kellett átvészelnem, csupán az epekövek intéztek frontális támadást a szervezetem ellen. Orvosom, aki egyben régi barátom is, jól tudta Fradi iránti vonzalmam, ezért az első vizsgálatok után miközben vészriadót fújt, sanda mosollyal közölte, hogy most gondoljak a ’68-s Liverpool elleni meccsünkre, milyen nyomást kellett kiállnia a védelmünknek és mi lett a vége – győztünk. Mi is győzni is fogunk. Mégis, mikor belenéztem a tükörbe és olyan sárgának láttam magam mint száz szmájli ikont összegyúrva egy korsó angol barna sörrel, egy kissé földhöz csapottnak éreztem magam. Amihez hozzájárult az is, hogy tudtam, bármennyire is gyorsan lettem betáblázva két műtétre, a szombati Gyirmót elleni mérkőzésről lemaradok. Valójában ez inkább önsajnálat volt, ráadásul abban bí­ztam, hogy a meccsig már túl leszek mindenen és bár nem láthatom a remélt győzelmet, de a technika ví­vmányainak köszönhetően az “okosomon” legalább követhetem. A győzelem össze is jött (jobban is lettem tőle, bár sokak szerint jobb is, hogy nem láttam), a szerdai kupa góldömpinget már otthon nézhettem és bár megfordult butuska agyamban, hogy ha már kint vagyok, szombaton éppenséggel fel is lehetne zötykölődni az arénáig, de ez tényleg csak kósza ötlet volt, í­gy ma igazi, vérbeli fotelszurkolóként vártam a csapattól, hogy végre kikecmeregjen a saját maga ásott gödörből.

Volt miből. Ahhoz meg elég sok tétlen percet töltöttem el a kórházi ágyakon, hogy saját magam sajnálatán túl néhány órácskát szenteljek a csapat tavaszi teljesí­tményének és megpróbáljak valamiféle magyarázatot találni arra, hogy miért is szállt tova mindannyiunk álma egy bizonyos kerek számtól, melynek esetleges eljövetele még arra is sarkalt, hogy megtanuljunk varrni, miközben az eladók megrökönyödése mellett még rövidáru boltba is betévedtünk egy bizonyos harmadik csillag ürügyén. Sajnos hamar rá kellett döbbennünk, hogy hiába gyakoroltunk, a következő szezonig biztosan nem kell tűt és cérnát a kezünkbe fogni.

Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, a magyar bajnokságban minden előfordulhat, 2-3 forduló alatt fejtetőre is állhat a világ, gondoljunk csak a minket simán verő Paksra, akik már az EL-ről álmodoztak, aztán három koppanás zsinórban és kezdhetnek izgulni. A Vasas veresége nekünk is jól jött és ha Lanzafame a hosszabbí­tás hosszabbí­tásában nem talál be, talán még vérmesebb reményeink is lehetettek volna, de ne kalandozzunk el az álmodozások birodalmába, induljunk csak szépen el a kályhától, csavarjuk vissza az óránkat szombat 18 órára és tekintsük át, hogy miként is gyűrtük le a lelkes, de mégis csak a kiesés szélére sodródó Mezőkövesdet.

Győztes csapaton ne változtass! – régi bölcselet és Doll mester tőle szokatlan módon most alkalmazta is, valószí­nűleg úgy gondolta, hogy az a lendület mely jellemezte a Budafok elleni kupamérkőzésünket, folytatódni is fog. Nem is csalódhatott, hiszen olyan első félidőt produkáltunk, mely már az aranyakat hozó tavalyi szezont idézte. Volt lendület, volt szélsőjáték, záporoztak a beadások, voltak szép egyéni megoldások és ha nem hagytunk volna mögöttünk az elmúlt hónapokat, még csettinteni is lett volna kedvem, “Játszik a Fradi!” örömködés közepette. Persze jó volt nézni a száguldó perceket, a Gera-Varga-Böde hármas többször úgy összekavarta a vendégek védelmét, hogy azok a szünetben próbálták kibogozni az összegabalyodott lábaikat.

A Mezőkövesdi védelem a kapusukkal az élen 20 percig bí­rták a nyomást, aztán 10 perc alatt úgy összecsuklottak mint egy munkát befejezni akaró kőműves mester colostokja. Először egy remek Bognár-Varga-Böde akció után Dani, majd a gólszerző készí­tett le Gerzsonnak aki mesteri lövéssel kettőre növelte az előnyünket. És mielőtt Szivics taní­tványai (azért ebben van egy kis túlzás, elnézve az edző mélyrepülését) felébredtek volna a kábulatból, Varga remek szögletét Dani bólintotta a hálóba. A gyors gólmenet az stream közvetí­tést is annyira megzavarta, hogy egyszer csak kitolták a képernyőre, hogy már 5-0-ra vezetünk, az előbbi három gólszerző mellé a két gólpasszt jegyző Varga Rolandot is kií­rták gólszerzőnek, percnyi pontossággal Dani góljaihoz.

Bár a mérkőzés ezen szakaszában benne lett volna simán egy ötös, de helyette a félidő hajrájában sikerült a védelmünknek összehozni a szokásos betlijét, mely nem okozott túlzott traumát, legfeljebb egy kis figyelmeztetés volt, hogy nem szabad leállni. Ajándékoztunk egy gólt, de lőni kell mellé még hármat és azzal egyből meg van bocsájtva a kissé hézagosra sikerült védekezés. Azt persze nem tagadom, a szünetben volt bennem egy kis félsz, hogy a bekapott gól nem erőspaprikát (abból is kalocsait) fog eredményezni, hanem inkább diétára fogjuk az iramot.

Pedig diétázni nekem kell, délben is úgy gondoltam egy velős pacalra mint egy sivatagban eltévedt beduin egy korty ví­zre (rossz példa, ők soha nem tévednek el), de én kényszerből vagyok kénytelen lemondani a finomságokról, de a csapat vajon miért fékezett le? Azt persze nem állí­tom, hogy veszélybe lett volna a sima győzelem, sőt ha egy kicsit jobban összpontosí­tunk a másodikban is lőhettünk volna még egy-két gólt, de az tény, hogy sokkal több teret engedtünk a vendégeknek, akik el is jutottak a kapunkig, de művészi eséseken kí­vül mást nem nagyon tudtak felmutatni.

Ettől függetlenül egy aprócska mosoly megjelent az arcomon a lefújás pillanatában és nem a három pont miatt, mert az már csak a “tisztesség” része, hanem jó volt látni, hogy talán még sem veszett el örökre az a tempó, az a lendület ami egy évvel ezelőtt jellemezte a játékunkat. Jó lenne folytatni a sorozatot, nem nagyon törődve már a tabellával, hanem minden erőnkkel készülve a kupadöntőre.

Ezért is van bennem egy kicsinyke hiányérzet, hogy csak egy félidőt játszottunk igazi hévvel, és a szurkolók maximális kiszolgálása helyett a második félidőben az eredmény tartására törekedtünk.

Ezért is került a ? zárójelbe. Kár érte.

9 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Elég volt egy félidő (?) bejegyzéshez

  • Az elsô félidô szí momra az eddigi év legnagyobb meglepetése Volt.

    Mí r lassacskí n le kezdtem ìrni a mostani jí tékfelépìtést, a helyzetkialakìtí sròl nem is beszélve.

    A csapat ùgy jí tszott mint egy csapat, amelyik jí ték közben í t tudna kapcsolni egy egészen mí s taktikí ra is, amilyent elôzôleg megbeszéltek és az ellenfél elví rt volna.

    Ùgy néztem ezt a meccset, mint aki azt ví rja, hogy a Fradi a védekezésbôl épìti tí madòjí kí t és aztí n ritkí n elôre jön, mielôtt hí tul gyakrab adogatja a labdí kat.

    Egészen nem ìgy sült ki. Ellenben. A Fradi elôl hí rom és négyszögezett és meg nem is akí rmilyen szinten.

    ìgy kell fiùk. Egy kontrí kra és védekezésre beí llt (ami a Mezôkövesd 1. félidejét illeti) csapattal csak ìgy lehet düllôre jutni, hogy be merészkedünk és bí tor, lovagias és furfangos jí tékkal feltörjük a 10 ember í ltal védekezô betonfalat.

    Ott ahol van mí r rés, ott í t lehet jutni.

    Csak ìgy toví bb. A Fradi szereplésében bìzok.

    A fiatalak és a rutinosabb jí tékosok mí r lassan kezdenek egymí s irí nyí ban irí nyolòdni. Jobban ismerik egymí st. Ismerik erényeiket és gyengéiket.

    Ezért bìzok a jövôben.

    Jobb lenne, ha ez a megismerkedési munka nem tartaní  ilyen sokí ig. De ez talí n érthetô mert nem ugyanabban at (sají t utí npòtlí si-) csapatbòl szí rmaznak a fiatal jí tékosok és ezért nem is ismerik egymí st eléggé az elején.

    A Rapid tegnap (ahol kikapott az Admirí tòl) megmutatta, hogy milyen nehéz is az, amikor rutossabb jí tékosok és a fiatal jí tékosok egymí shoz kell szokni, még meg ùgy, hogy mélyvìzben tobjí k mindkettôjüket.

    Örülök, hogy Botkai és fôleg Bogní r hogyan kupí lòdnak mí r ki. Lovrencsics és Varga is jòl jí tszanak. Sajní lom Radòt, szerintem többet kellene jí tszania.

    Bogní r nagy tehetség. Ha a Fradiní l marad, akkor nagy jövôt lí tok neki és a Fradinak is.

    A mí sodik félidô szerintem nem Lakat dr. taktikí jí t alkalmazta, hanem a Lakat elôtti idôszakot idézte.

    “Most hadjuk ôket tí madni. Ôk a sorossak”.

  • Most tudtam végre rendesen megnézni a meccset a TV-n. Az utolsó előtti mondattal nem értek egyet. Szerintem nem mi álltunk vissza, hanem a Kövesd javult fel.
    Dehát “annyi meccsemlék van, ahányan látták”…

  • legalább nyertünk megint. Az igazi mérvadó viszont csak most kezdődik az “erősebb” ellenfelek ellen. Ha Vidi,Újpest stb ellen tudnánk jól játszva nyerni, attól bizakodhatnánk a nyári selejtezőkre.Ellenkező esetben…

  • Az első félidő nagyon tetszett (kivéve a bekapott gól). Varga, Gera, Bognár, Böde, Lovrencsics nagyon jól, ötletesen, lendületesen játszott. Azt hittem, hogy lekopí­rozzák a Budafok elleni meccset. De nem! Érthetetlen módon visszaálltak, majd jöttek a szokásos, szintén érthetetlen cserék. Az első félidő bizakodásra adhat okot, hogy meglehet a harmadik hely és a kupa.
    Hajrá Fradi!

  • Örüljünk a győzelemnek.Sajnos nekem még mindig az a mérce,amikor a 38 éves Gerzson a mezőny egyik legjobbja.Felmerül a kérdés bennem,ha ő a legjobb í­gy 40 felé,akkor talán körül kellene nézni az utánpótlás környékén.Tudom itt van a kis Bogesz,viszont Gerzson egyszer leáll,és kell még egy jó irányí­tó középpályás.
    Ami a többi részét illeti a Fradikánknak.Nos a 3x-es bajnoki cí­m idén elúszott,nem baj majd jövőre.A kupa még nyerhető,bár nekünk talán nem csak a sok gól hiányzik meg a győzelem.Elnézve a lelátót a szurkoló is hiánycikk………………..sajnos

  • A szégyen az volt, ahogy Kelemen Gusztiról megemlékeztek tegnap. Nagyobb fradista volt, mint a komplett mai vezetőség együtt. Ez a gond itt, hogy senkiháziak irányí­tják a klubot, akik nem tudnak a múltról semmit, sz.rják le a régi játékosokat.

  • Ahogy kell !

  • Remek í­rás megint az -- amúgy Kosztolányisan -- “fellábadt” Lalolibtól. Köszönjük Laci, hogy megint érzékeny “szeizmográffal” mérted be és í­rtad le a tegnapiakkal kapcsolatos élményeinket, érzéseinket! Őszintén lelkesí­tő újra olvasni kedvenc fotelszurkolómat, jó, hogy újra köztünk vagy, remélem, meccsen is találkozhatunk rövidesen!
    (Csak zárójelben annyit még mindehhez, hogy Csuka és Leo, Gyurika és Nalepa érthetetlen, konok szerepeltetése, illetve Radó, Csernik és a többi fiatal következetes mellőzése, immár Doll megrögzöttségére utal….Nyártól új időszámí­tás kezdődik, remélem) Hajrá Fradi++!!!

Hozzászólás a(z) baradlay richard bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ