Feljegyzések a fotelból – Elek nem énekel

5 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Elek nem énekel bejegyzéshez

• 

  L.I. alias kispufi on 2016. október 30. vasárnap - 20:48

  Botrányos gólokat kaptunk. Botrányos, hogy egy bajnokesélyes -- nem mellesleg cí­mvédő -- csapat kettesével kapja (kapja?! ajándékozza!) a gólokat, ha nyer, ha kikap.
  És botrányos, hogy harmadik meccsünkről kell lemaradni. Az élő látványról legalábbis, méghozzá a botrányos stream miatt. Nekem szaggatott minőségében kétszer, a két diósgyőri gólnál jött csak be. Ott is hagytam végül, bejött.
  A forduló pozití­vuma: a pályák felét elkerülte a magyar stadionok már-már állandónak mondható vendége, a tihanyival ellentétben nem hí­res, inkább hí­rhedt, és annál ezerszer szomorúbb látvány mellett hallható visszhang…

  Válasz
  • 

    YSE on 2016. október 30. vasárnap - 22:11

    Nekem kifogástalanul bejött a stream.

    Válasz
  • 

    Kinizsi on 2016. október 31. hétfő - 17:51

    Én is a bekapott gólok miatt voltam nagyon mérges. Az elsőnél Gera, Pintér és Ramirez, a másodiknál Pintér és Hajnal szerencsétlenkedett. Lovrencsics jól mondta a TV-ben. “Én kirúgtam volna a labdát a nézőtérre!” (Nem szó szerinti idézet, de ez volt a lényege.) Egyébként ő önkritikusan vélekedett a rossz beadásai miatt…

    Hajrá Fradi!

    Válasz
• 

  Nagy Lí szlò - lackòmackò on 2016. október 30. vasárnap - 19:13

  Hasonlò lelkes közönséget lí ttam a Diòsgyôri szurkolòtí borban, mint amilyen a Fradié is.

  Egy kicsit igarzsí gtalanul csak a Fradinak kiví nom és kiví ntam mindig egy ilyent, de valòjí ban nem igazí n sportszerû sají t magí nak kikérni a lelkesedésnek a jogí t és nem megadni ugyanazt a mí sik csapat szurkolòinak is szintén.

  Ami a sérüléseket illeti, most mí r valòjí ban csak Doll edzô hií nyzik a véletlenek í ldozatí ul esésnek, hiszen Böde Danielt, Nagy Dominikot és Varga Rolandot mí r a véletlenek sùjtôttí k a zöld gyepre (illetve a hordí gyra).

  Most még csak Doll edzônek kell séta közben egy ablak alatt sétalnia, ahol véletlen egy zongora esne le a mí sodik emeletrôl (mert nem mûködött, kidobta az illetô, aki “véletlen” az ellenfél csapatí nak szurkolt, az ablakbòl).

  Vagyis ilyen véletlen (vagy szerencsétlen, ahogyan ezt a riporterek szoktí k mondani) megsérülések ùgy hií nyoznak, mint ablakos tòtnak …

  Válasz
• 

  YSE on 2016. október 30. vasárnap - 14:30

  A végével kezdem. A diósgyőriek mindig is rokonszenvesek voltak a számomra. Részben – mint Laci barátom is í­rta – mert ők valóban igyekeztek mindig a futballért (és nem a futballból…) élni, részben a Bükk hegység keleti felére vonatkozó fiatalkori szép emlékek miatt. Ötven-hatvan éve volt. Az odavalósiak érthetően az általuk minden éppen aktuális névváltozás ellenére a DVTK-nak szurkoltak, de soha semmi konfliktusunk nem volt. Sőt egyszer jót beszélgettem egy Ernő nevű gimnazistával, akiről később tudtam meg, hogy Solymosi a vezetékneve… (Emlékezetes… 15).
  De térjünk a lényegre. Hogy a csapat most jobb, mint néhány hete, az nem vitás, bár még mindig „ezer sebből vérzünk”, márcsak azért is, mert újabban kifejezetten utaznak ránk, és a sporik nem állnak a helyzet magaslatán (hogy finom legyek és választékos). De igyekeztünk játszani, ami nem nagyon tetszett a helyieknek, akik a diósgyőri hagyományoktól eltérően az »illendőnél« jóval sportszerűtlenebbek voltak.
  A mi védelmünk meg időnként akkor is játszani akar, amikor egyszerűen bele kellene egy jó nagyot rúgni a labdába. Ebben Gera Zoli is sáros, nem is először, csak tavaly nem volt annyira felt ünő. Sikerült is felhozni a helyieket, ám végül is a „ki nevet a végén” játékot mi nyertük meg, ha ehhez kellett az is, hogy a hazaiak sikerrel kihagyjanak egy „110 %-os” helyzetet. Amihez ugyan az is kellett, hogy Dénes ragyogóan zárja a szöget.
  Horváth Feri sajnos egyre jobban kezd azon kevés egykori fradistához csatlakozni, akikből kiábrándultam. Sajnálatos, hogy Pintér Attila útját követi edzői magatartásában. (Igaz P. A-ból már korábban kezdtem kiábrándulni, amikor vagy 30 évvel ezelőtt »emlékezetes nyegleséggel« kihagyott egy tizenegyest.
  Ám Ferike végülis jól summázta a mérkőzés lényegét: „holnapra ebből csak annyi marad meg, hogy 3-2-re kikaptunk hazai pályán”.
  Úgy bizony.

  Válasz