Feljegyzések a fotelból – Elpuskázott lehetőségek

A Videoton megtetette azt a “baráti” szívességet, hogy a mielőtt elkezdtünk volna pulykakasok után kajtatni a Nagyerdőben (ezt a mutatványt még David Attenborough is megirigyelné), a szokásosnak mondható idegenbeli meccsünk előtt feltett költői kérdés mellé még egy párosult. Kezdjük azzal, ami végül is eddig meghatározta az egész bajnoki szezonunkat, miszerint miért is nem tudunk idegenben úgy játszani mint otthon? Ez még annak a fényében is költői, hogy hazai pályán sem mindig remekelünk, bár tavasszal elég szép gombócmennyiséget letettünk a nagyi asztalára. De ha most felteszem a kérdést (mely nem költői), hogy vajon mikor nyertünk utoljára “vidéken”, talán csak a legfanatikusabbak és a képmemóriával megáldottak tudnák kapásból a választ. Bár rajongó vagyok, de nem fanatikus, ráadásul képmemóriával sem rendelkezem, sőt lassan a normál memóriám is felmondja a szolgálatot, ezért nekem fel kellett lapoznom a Tempó, Fradi! adatbázisát, hogy valahol a “múlt homályában” rátaláljak az időpontra: 2017. november 18., Paks. Mielőtt kapnám a fenyítést a doktoranduszoktól, gyorsan hozzáteszem, hogy a tavaszra forduló őszi szezon utolsó fordulójában a Vasast is vertük a Puskásban, és bár vidékiként nem nagyon kedvelem Pestet, ettől még Pest nem vidék. Kivétel persze itt is van, de Újpest eleve egy más tészta, jó-jó a Vasas is (tegnap játszottak is egy “vidéki rangadót”), de talán belekeveredtem a mondókámba, így gyorsan vissza is lapátolom magam a vidéki szereplésünkhöz. Pakson időztünk egy kicsit, majd utána kikaptunk a Viditől, a Halitól és a Divitől – csak hogy ne maradjon ki a Bódog csapat a becéző szavakból. Ezen túl meg, ahhoz elég egyetlen ujjunk is, hogy amikor győztünk idegenben (azért azok vannak többségben), ahhoz mikor párosult jó játék. Tudom, ehhez már tényleg képmemóriával kell rendelkezni, ezért megsúgom: tavaly szeptemberben, a Honvéd ellen.

A kérdés, mely a fentiekből automatice következik: ennek vajon is az oka? Miért viselkedünk úgy, mint egy kétéves, aki anyuka szoknyája mellett érzi csak magát biztonságban, ott erőre kap, ott érzi a kisugárzott szeretet erejét, aki otthon minden akadályt le tud küzdeni, felmászik mindenhová, kinyit minden ajtót, és akit még a lépcsők sziszifuszi emelkedője sem rémiszt meg, de ha becsukját mögötte a “babaház” ajtaját, egyből bizonytalanná válik, egyből anyuka karjának biztonságába menekül? Egy kétévesnél még érthető, de a harmincadikra készülő Fradinál már nehezen emészthető. Mert ezek vihetnek tévútra, mert ezek a pontvesztések miatt úszhatnak el az álmaink. Vajon Debrecenben a pulykakasok mellett végre rátalálunk a győzelem ízére is?

Ehhez a már tényleg költői és eddig megválaszolatlan kérdésre jött a Videoton botlása, mely egyrészt adhatott egy kis nyugalmat a kezdés előtt, másrészt ott motoszkálhatott a fejekben (az enyémbe bizony beköltözött), hogy egy győzelemmel újra “fórban” lehetünk, két pont mégis csak biztonságot adna a valószínűsíthető bajnoki döntőre Felcsúton. Doll is csak egy kicsit cifrázta meg az összeállítást, hiszen annak ellenére, hogy Gorriaránnak lejárt a sárgás büntije, a Loki ellen nevezve sem volt (jó lenne tudni az okát, remélem “csak” sérült), így a héten még maródinak látszó Nagy Domi “cérnás” lábbal kezdhetett, Moutari és LovreG kimaradt (ezt nem nagyon értettem, hiszen nagyszerű formában van), de így is egy kimondottan támadó csapattal próbáltuk megszépíteni az eddigi vidéki szerepléseinket.

Mely az összképet nézve nem volt rossz, de tegnap mégis csak egy pontot ért. Az a másik kettő, a végén még hiányozhat. Pedig győzelmet érdemeltünk volna, főleg az első 45 perc után. Ezek után hogy a fenébe lett belőle döntetlen? Most kéne elővenni Böde Dani legendás mondatát, no meg Iványi szintén legendás sípját. A lényeg persze az előbbin van, hiszen 90 percünk volt begyömöszölni egy másodikat (a +3 perc már más történet, de arról később), lett és volt is rá lehetőségünk, de vagy berozsdásodott Iványi sípja, vagy a csatáraink bénáztak. Most inkább maradjunk az utóbbinál, hiszen Varga, Böde, Paintsil és Nagy is eldönthette volna a meccset, de sajna nem tették. A kapufa sem volt velünk, Dani csúsztatásánál nem befele pattant mint a Loki góljánál, hanem kifele. A hazaiak gólja tényleg parádés volt, a szerzőjének a nevét nincs szándékomba leírni, hiszen annyiszor rúgott bele Paintsil-be, ahányszor csak találkoztak a pályán, mindezt büntetlenül. Igaz a többi piros mezes játékos sem kímélte Joe-t, akit megkerült, vagy megpróbált megkerülni, az kíméletlenül felvágta. Mindezekért csak szabadrúgásokat kaptunk (ha kaptunk), mivel már tegnap is dühös voltam Iványira, ezért inkább csak sejtetem, hogy valami nagyon nem stimmelt ezekkel az ítéletekkel. Mindenki nyugodtan gondolja azt, amit én, talán a gondolat még nem büntetendő.

Böde letarolásáért meg nem adott bünti már más tészta, azt “elnézni” már igazi Iványis cselekedet volt. Természetesen nem akarom minden mérgemet Iványira zúdítani (pedig megérdemelné), hiszen a számunkra oly fontos két pontot mi hagytuk ott Nagyerdőben. A Lokinak a góljukon kívül volt még egy jól eltalált lövése amit Dibusz kiütött, oszt annyi. Ettől még a végén nekünk kellett egy kicsit izgulni, hiszen az előre bemutatott 3 perc hosszabbításból 6 perc lett, mert Iványi kartárs (csak nem tudok leszállni róla) úgy gondolta, ha már nem adta meg Böde Dani büntetőjét és Paintsilnek is sikerült a saját lábán elhagynia a pályát, akkor jön ő, és addig rúgatja a szögleteket a hazaikkal, amíg egy talán beakad. Volt, hogy a hazai játékos fejét érve hagyta el a labda a játékteret – ettől még jöhetett az újabb korner. Nem számoltam, de volt belőlük 4-5 egymás után.

Egy biztos, a döntetlennél több volt a meccsben. Az első félidő kimondottan pofásra sikerült, a letámadás működött, a fürge középpályával nem nagyon tudtak mit kezdeni a hazaiak, szinte minden párharcot megnyertünk, volt iram és ami a lényeg, volt játék is. Csak a második, a harmadik és a negyedik gól hiányzott…A szünetben még fel is voltam dobódva, végre egy jó játék vidéken, ráadásul mivel mostanság főleg a második félidőben indult be a “henger” (hazai környezetben), így szinte biztos voltam a győzelemben. Újfent tévedtem, nem csak a győzelem maradt el, de a “henger” sem jött be. A második etap már sokkal kiegyenlítettebb volt, bár helyzeteink csak nekünk voltak, a Loki csak szögletekig jutott (és nem csak a hosszabbításban). Emiatt is fájó a döntetlen, kivételesen, hosszú szünet után egy vidéki mérkőzésen totál nekünk állt a zászló. És nem csak az elvesztett két pont fáj egy kicsit, a hanem a következmény is, főleg ha ránézünk a tabellára.

Győzelmet érdemeltünk, de elpuskáztuk. Duplán.

10 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Elpuskázott lehetőségek bejegyzéshez

  • Lalolibnek sok mindenben igaza van, de tudomásul kell venni: az a csapat amelyik ilyen szoros küzdelemben az aranyra tör,sokkal jobban és hatékonyabban kell idegenben játszani bármilyen bíráskodás van is. Ebben a csapatban nincs karizma,akinel tekintélye lenne az ellenfél vagy a bíró előtt(lásd Simon Tibi vagy Lipcsei vagy a Realból Ramos). Ha nincs ilxen,akkor mindenkit meg kell verni 2-3 mal és nincs mire fogni. Hajrá Fradi!

    • Ebben meg Neked van igazad. Főleg az dühített, hogy végre elfogadhatóan játszunk idegenben és még sincs érte “jutalom”.
      Iványi és a többi magyar bíró produktuma mellett meg nem szabad szó nélkül elmenni. Most néztem meg a DVTK ellen megítélt második büntetőt. Vicc. Ilyeneket nem szabad hibázni. Mivel eleve vannak nagyon nehezen megítélhető szituációk, ezért az olyan egyértelmű esetek mint Böde felvágása, vagy az előbb említett büntető megítélése már nem tolerálható.
      Természetesen ez menti fel a csapatokat, hiszen a DVTK 2 percet nem tudott kihúzni, mi meg a mérkőzés jelentős részében nagy fölényben játszottunk, mégis csak egy gólt tudtunk lőni.
      Tartok tőle, nagyon hiányozni fog még ez a két pont.

  • Visszataszìtò Volt ebben a meccsben a sok — fôleg Paintsil és Böde ellen — irànyulò sportszerûtlenségek.

    A “kinyìràs” kifejezést màr nyugodtan lehetne hasznàlni.

    Én is Gorriera hiànyzàsàt teszem felelôssé ezért az X-ért. Ha Gorriera jàtszik, akkor a Debrecenieknek nincs elég idejük, hogy sportszerûtlenkedjenek, hanem rohannànak a labdàk utàn és labdàba és nem jàtékosok làbaiba rùgnànak (ha tudnànak).

    Ezzel a meccsel és is megfogalmaznék màr bizonyos összeesküvési teòriàkat. Valamit nem lehet, aminek nem szabad meglennie.

    Ha megkötöznek nem tudunk elôrelépni. Ez a tabellabeli elôrelépésnél is ìgy van.

  • Iványi egy hónap alatt négy pontot elvett tőlünk! A magyar futballnál csak a magyar játékvezetés van lejjebb. Szégyen!

    • Valószínűleg olyan jókat írok, hogy senkinek sincs hozzáfűzni valója. Javaslom, hogy az ulloi129.hu honlapon nézzétek és hallgassátok meg, hogy a -- nem tudom mitől szakértő -- dózsás simek mit mond a Böde esetről: “Szabálytalan volt, de én nem adnék 11-est”. Érthető, ő is Iványi pártján van. Ilyen szakértők hülyítik a népet. Hajdú B. István viszont korrekt volt!

  • Most is csak mobilról figyelhettem-sajnos-a meccs alakulását.

    Hosszú idő után a múltkor azért tértem vissza ide,mert a “Puskás akadémia”ellen tényleg jó volt megélni,amit én 15-20-25 éve láthattam.És akkor az írótársaim szerintem még szebb élményeket írhatnának ide.De a lényeg az olyan meccsek jelenleg sajnos csak tiszavirág életűek.Amíg nem tudnak a srácok és egy olyan játékosállomány-persze ehhez sajnos a mai világban/sportban nagyon sok pénz kell-simán lehozni meccseket,addig majd a bírok belenyúlnak a meccsbe és ott nincsen sérülés,vagy ,hogy egy teljes éves munka megy a “levesbe”
    .Lásd ute,debrecen meccs vagy komolyabb szinten Real-Juve

    Bízom meglesz a 3- csillag,bár 95-ös bajnokcsapat óta nincsen bajnoki mezem,de most vennék szívesen kettőt…Nekem és a Kisfiamnak 😛

    Hajrá Fradi

  • Nem kötekedés, csak tények:
    Pakson 2017. nov.18-án győztünk, a Videotontól jóval korábban, tavaly, aug. 27-én kaptunk ki, a Vasast idegenben a Szuszában vertük dec. 9-én.
    Tegnap egyértelműen jobbak voltunk, de a futballban legalább eggyel több gólt kell rúgni a győzelemhez, mint amennyit kapunk. (belátom, ez nem túl eredeti megállapítás).
    SEMMI nem dőlt el, szerintem Magyarországon most (is) NEKÜNK van a LEGJOBB csapatunk
    Május 5. valóban SORSDÖNTŐ lesz !
    HAJRÁ FRADI !!!

    • Sok igazság van a leírtakban, és Lalolib az összes keserűségünket körvonalazta. Mert először is: valóban nagyon nehézzé teszi minden kupás álmunkat (is) ez a kétarcúság, valahogy hiába tért vissza a Tábor, és hiába hajszolja a fiúkat idegenben is, ott képtelenek vagyunk megfelelően játszani. Nemzetközi téren ez nem lesz elég, bármilyen kupasorozat selejtezőjében indulunk!
      Iványi… Korrekt játékvezetés mellett ezt a meccset megnyertük volna… Hát már Iványi is?… Mert 1. a Lokiból Kulcsár, Bényei, Kinyik és Bódi aligha lett volna a pályán a lefújáskor, ha minden (főleg Paintsil “kivégzését” célzó megmozdulásukért megkapták volna a sárgát, 2. Böde letarolásáért mindenhol és mindenkor 11-es járt volna, csak most nem!
      Hacsak nem az van a háttérben, hogy az MLSz úgy akar izgalmas véghajrájó bajnokságot “csinálni”, hogy ehhez igazítja az eredményeket. Na jó, ez összeesküvéselmélet, hagyjuk!
      A gond az, hogyha idegenben szerepelünk, nem rúgjuk rá az első gólra a másodikat, és ilyenkor akár a bíró is bele tud nyúlni a meccsbe… De most legalább megúsztuk nagyobb sérülés nélkül, remélem!
      Csak azért is HAJRÁ FRADI!

    • Nem kötekedés, csak pontosítás. A paksi időpontot egyszerűen csak elírtam. Még túl korán volt amikor a gép elé ültem. 🙂 A Vasast én is győzelemnek írtam, csak ugye az nem “vidéken” volt, hanem a Puskásban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST