Szörnyen gyenge meccsen legalább megvan a 3 pont. A védekezés kezd összeállni, de a támadás hullagyenge. Ilyen “Újpestszintű” csapatok ellen ez elég, de ahhoz hogy behozzuk a 6 pont mínuszt, vernünk kell az előttünk levőket. És ha “véletlenül” sikerül is bajnokságot nyernünk, ilyen támadójátékkal mire jutunk majd nemzetközileg? Nem is értem, Bognárért a fél NB1 sorban állt, nálunk meg nem is játszik. Valljuk be őszintén , Radónál, Kleinheislernél csak jobb lehet. És már Gerzson sem az igazi.
Mindegy, győztünk, ha csak ezt tesszük, ünnepelünk. Az Újpest meg sírhat megint.
Borzasztó volt a meccs színvonalát tekintve.
3 pont persze a lényeg,de a szurkolók pont az ilyen meccsek miatt maradnak távol.Régen amikor nehezen ment a Fradinak vagy más csapatnak is,de látták,hogy volt hajtás 2-szer 3-szor annyian voltak,mint ma.Nyáron legalább 3-4 csatárt kellene igazolni,persze ahhoz meg pénz kellene.
Hajrá Fradi
A játék siralmas, de eredményes. Eddig kopírozzuk 2014 tavaszát. A tavasznyitó kupameccsen kapott gól mára érdektelenné vált. (Pedig akkor, hogy szívtuk a fogunkat.) Kapott gól nélkül egészen messzire lehet jutni itthoni eredményességben. Sajnos a júliusi, első selejtezőkörre előretekintve, nincs semmilyen bizalomkeltő momentum. De ennyire ne nézzünk előre: Föl a Haladás ellen! Nehéz lesz, mert ez KÖTELEZŐ győzelem. HAJRÁ FRADI!
Három pont, nulla játék! Nem lehet mindent a talajra fogni…
Ez a nigeri gyerek lehet, hogy nagy melléfogás. Inkább játsszon Radó, Varga, esetleg Kundrák. Semmit nem csinált, de még a lelkesedés nyomát sem láttam benne.
Mindezek ellenére: Hajrá Fradi! Csak így tovább! A vetélytársak is fognak botladozni.
A meccs -semleges szemmel nézve (van-e ilyen szem Magyarországon? :smile:) tényleg szörnyű volt, mint látvány, a kellő feszültség viszont benne volt. Ez a hét nem is alakult olyan rosszul. A Honvéd elleni oda-vissza igenis szép teljesítmény, az utóbbi kb. 70 évben mindig is az volt. Szép csendben elfelejtjük, hogy milyen érzés gólt kapni. A dobogó sajnos távolodik, de átmenetileg a lilák és a matyók is. A Vasas talán még utolérhető, az elhalasztott meccseket nem olyan könnyű ám behúzni! Ld.: Valencia -- Real Madrid, de ezt egy fradista az 1963-as Dorog -- Fradi óta mindenkinél jobban tudja 🙁
A meccset nézve az a vélemény fogalmazódott meg bennem, hogy Dollnak vissza kellett térnie az alapokhoz: rendbe tennie a védelmet. Ez annak ellenére sikerült, hogy sorozatban estek ki emberek. Nalepa, Koch kikészültek (mondhatjuk nyugodtan: kikészítették őket), és attól féltem, hogy Botka sem játszhat. Dehát – mint láttuk – kemény fából faragták. (Bár véleményem szerint azért cserélték le, mert csak ennyit bírt.) Öt tétmeccsen egyetlenegy kapott gól.
Elől még problémák vannak, de majd rendbejön az is.
Sokkal fontosabb, hogy győztünk. Hogy milyen játékkal? Hát „olyannal”, de ez most sokadrangú kérdés.
Tudom, sokan (nagyon sokan) nyávognak amiatt, hogy hol marad a látványos játék. Hát igen. De a magyar futballtörténelem számos példával rendelkezik arra, hogy a látványosság nemegyszer az eredmény kárára megy. Ráadásul az utóbbi időkben egyre inkább a „csak ki ne kapjuk” elv érvényesül, és valóságos Maginot-vonalat építenek a kapujuk elé, és azt védik minden eszközzel. És ez ellen sokszor még egy Budai-Kocsis-Deák-Mészáros-Czibor vagy Szőke-Varga-Albert-Rákosi-Fenyvesi (Katona) csatársor sem lenne hatásos. Emlékszem, 1954-ben a Vasas Izzó (a később Dózsába vezényelt válogatott, majd visszavonulása után kiváló bűnügyi nyomozó Komáromi Tiborral a kapuban; s a tőlünk az Izzóba vezényelt Kérivel a védelem tengelyében) ezzel a módszerrel verte meg azt a „nagy” MTK-t (bocsánat elvtársak: Vörös Lobogót), amelynek a csatársorában Sándor, Hidegkúti és Palotás játszott, és ugyanazon bajnoki idényben 14-et vágott a Szeged kapujába.
A „szép játék” véleményem szerint manapság világszerte ritka luxus, és világválogatott szupercsapat kell hozzá. Nálunk pedig csak kellemes ráadás lehet időnként, főleg mert lássuk be, a jelenlegi játékoskeret hol van az előbbiekben emlegetett csatársoroktól. Melyek mögött Kispéter, Rudas és Lakat, illetve Novák, Mátrai, Páncsics, Szűcs Lajos voltak a védelemben…
Szóval örüljünk minden győzelemnek a realitások talaján maradva.
Nagyon kellett ez a győzelem, kb annyira, mint a hétközi továbbjutás, ami ráadásul szintén győzelem volt. A játékot ne firtassuk, ezzel a meccsel vallatni lehetne… Sokkal többet nehéz írni a találkozóról, minden tiszteletem lalolibé, akinek ez is sikerült 🙂
Szörnyen gyenge meccsen legalább megvan a 3 pont. A védekezés kezd összeállni, de a támadás hullagyenge. Ilyen “Újpestszintű” csapatok ellen ez elég, de ahhoz hogy behozzuk a 6 pont mínuszt, vernünk kell az előttünk levőket. És ha “véletlenül” sikerül is bajnokságot nyernünk, ilyen támadójátékkal mire jutunk majd nemzetközileg? Nem is értem, Bognárért a fél NB1 sorban állt, nálunk meg nem is játszik. Valljuk be őszintén , Radónál, Kleinheislernél csak jobb lehet. És már Gerzson sem az igazi.
Mindegy, győztünk, ha csak ezt tesszük, ünnepelünk. Az Újpest meg sírhat megint.
Borzasztó volt a meccs színvonalát tekintve.
3 pont persze a lényeg,de a szurkolók pont az ilyen meccsek miatt maradnak távol.Régen amikor nehezen ment a Fradinak vagy más csapatnak is,de látták,hogy volt hajtás 2-szer 3-szor annyian voltak,mint ma.Nyáron legalább 3-4 csatárt kellene igazolni,persze ahhoz meg pénz kellene.
Hajrá Fradi
A játék siralmas, de eredményes. Eddig kopírozzuk 2014 tavaszát. A tavasznyitó kupameccsen kapott gól mára érdektelenné vált. (Pedig akkor, hogy szívtuk a fogunkat.) Kapott gól nélkül egészen messzire lehet jutni itthoni eredményességben. Sajnos a júliusi, első selejtezőkörre előretekintve, nincs semmilyen bizalomkeltő momentum. De ennyire ne nézzünk előre: Föl a Haladás ellen! Nehéz lesz, mert ez KÖTELEZŐ győzelem. HAJRÁ FRADI!
Nekünk MINDEN MECCS= KÖTELEZŐ GYOZELEM! 🙂
Három pont, nulla játék! Nem lehet mindent a talajra fogni…
Ez a nigeri gyerek lehet, hogy nagy melléfogás. Inkább játsszon Radó, Varga, esetleg Kundrák. Semmit nem csinált, de még a lelkesedés nyomát sem láttam benne.
Mindezek ellenére: Hajrá Fradi! Csak így tovább! A vetélytársak is fognak botladozni.
A meccs -semleges szemmel nézve (van-e ilyen szem Magyarországon? :smile:) tényleg szörnyű volt, mint látvány, a kellő feszültség viszont benne volt. Ez a hét nem is alakult olyan rosszul. A Honvéd elleni oda-vissza igenis szép teljesítmény, az utóbbi kb. 70 évben mindig is az volt. Szép csendben elfelejtjük, hogy milyen érzés gólt kapni. A dobogó sajnos távolodik, de átmenetileg a lilák és a matyók is. A Vasas talán még utolérhető, az elhalasztott meccseket nem olyan könnyű ám behúzni! Ld.: Valencia -- Real Madrid, de ezt egy fradista az 1963-as Dorog -- Fradi óta mindenkinél jobban tudja 🙁
A meccset nézve az a vélemény fogalmazódott meg bennem, hogy Dollnak vissza kellett térnie az alapokhoz: rendbe tennie a védelmet. Ez annak ellenére sikerült, hogy sorozatban estek ki emberek. Nalepa, Koch kikészültek (mondhatjuk nyugodtan: kikészítették őket), és attól féltem, hogy Botka sem játszhat. Dehát – mint láttuk – kemény fából faragták. (Bár véleményem szerint azért cserélték le, mert csak ennyit bírt.) Öt tétmeccsen egyetlenegy kapott gól.
Elől még problémák vannak, de majd rendbejön az is.
Sokkal fontosabb, hogy győztünk. Hogy milyen játékkal? Hát „olyannal”, de ez most sokadrangú kérdés.
Tudom, sokan (nagyon sokan) nyávognak amiatt, hogy hol marad a látványos játék. Hát igen. De a magyar futballtörténelem számos példával rendelkezik arra, hogy a látványosság nemegyszer az eredmény kárára megy. Ráadásul az utóbbi időkben egyre inkább a „csak ki ne kapjuk” elv érvényesül, és valóságos Maginot-vonalat építenek a kapujuk elé, és azt védik minden eszközzel. És ez ellen sokszor még egy Budai-Kocsis-Deák-Mészáros-Czibor vagy Szőke-Varga-Albert-Rákosi-Fenyvesi (Katona) csatársor sem lenne hatásos. Emlékszem, 1954-ben a Vasas Izzó (a később Dózsába vezényelt válogatott, majd visszavonulása után kiváló bűnügyi nyomozó Komáromi Tiborral a kapuban; s a tőlünk az Izzóba vezényelt Kérivel a védelem tengelyében) ezzel a módszerrel verte meg azt a „nagy” MTK-t (bocsánat elvtársak: Vörös Lobogót), amelynek a csatársorában Sándor, Hidegkúti és Palotás játszott, és ugyanazon bajnoki idényben 14-et vágott a Szeged kapujába.
A „szép játék” véleményem szerint manapság világszerte ritka luxus, és világválogatott szupercsapat kell hozzá. Nálunk pedig csak kellemes ráadás lehet időnként, főleg mert lássuk be, a jelenlegi játékoskeret hol van az előbbiekben emlegetett csatársoroktól. Melyek mögött Kispéter, Rudas és Lakat, illetve Novák, Mátrai, Páncsics, Szűcs Lajos voltak a védelemben…
Szóval örüljünk minden győzelemnek a realitások talaján maradva.
Nagyon kellett ez a győzelem, kb annyira, mint a hétközi továbbjutás, ami ráadásul szintén győzelem volt. A játékot ne firtassuk, ezzel a meccsel vallatni lehetne… Sokkal többet nehéz írni a találkozóról, minden tiszteletem lalolibé, akinek ez is sikerült 🙂
99-edszer is sikerült. SOKKAL JOBB CSAPAT VAGYUNK !