Feljegyzések a fotelból – Eltékozolt győzelem

A derék paksi legények előrehozott ünnepi ajándéka után egy csöppet csillapult a bosszúvágyam. Nem csak a benzinkút kirablása miatt, de belegondolva, mégsem vagyok egy Charles Bronson, fegyverem sincs, nem is tudok olyan szúrós szemekkel a kamerába nézni, de mégis csak nehezen felejthető a felcsúti “rotációs” kisiklásunk. Persze a paksiak ajándéka után már megelégedtem volna egy szűkre szabott győzelemmel is. Mennyivel jobb lett volna vasárnap este ránézni a tabellára, elővenni egy nagyí­tót és azzal keresgélni az üldözőket. Felrémlett az is bennem, hogy talán pihenősebbre fogjuk venni a figurát, hiszen csütörtökön mégis csak egy sorsdöntő mérkőzés vár ránk Bulgáriában. Ami már eleve csak hab lehet a tortán, de mikor felsejlik egy dédelgetett álom, bizony nem könnyű feladat a földön járni. Ettől függetlenül úgy voltam vele (szerkesztőtársamtól tanult “bölcseletet” betartva), hogy a csütörtök még messze van, és először vasárnap kell tennünk még egy lépést a végső célunk felé. Ennek meg már nincs is köze a bosszúvágyhoz, ráadásul a paksiak gondoskodtak arról, hogy egyből megduplázzuk a lépést a következő bajnoki cí­m felé vezető úton. Ehhez győzni kellett volna. Néhány órával a mérkőzés és a néhány mondatos bevezető í­rása után még nem döntöttem el, hogy vajon mérges (dühös), esetleg csalódott legyek, vagy ránézve a tabellára lezserül legyintsek egyet, elővéve egy népi bölcseletet, mely szerint “több is veszett Mohácsnál”, nem kell búsulni (bár magyarok vagyunk), í­gy is négy pont az előnyünk, és ha megelőlegezzük az elmaradt meccsünk három pontját, négyről egyből hétre is ugorhatunk. De mivel egy picinyke Charles Bronson mégis csak bujkál bennem, í­gy az eltékozolt győzelem és a sí­pot fújdogáló kritikán aluli tevékenysége miatt inkább a csalódottságot hí­vta elő bennem.

Főleg egy olyan első félidő után, amikor már zsebben éreztük a három pontot. Pedig ha a szünetben észrevesszük, hogy a decemberi köd egyre jobban kerí­ti hatalmába az aréna környékét, talán nem azon poénkodunk, hogy ezek az öregedő és légiós “akadémisták” az első 45 percben szinte semmit sem mutattak abból, mely a dobogó környékére repí­tette őket. Rebrov mester most meg sem próbált rotálni, a legerősebbnek vélt csapattal szereztünk sima kétgólos vezetést az első félidőben. Sőt, ha Andó-Szabó nem félti annyira a vendégeket (vagy talán mást?) akkor már a 10. perc tájékán kiszórta volna az “akadémista” Van Nieffet, aki először Sigért talpalta le, amiért meg is kapta a sárgát, majd utána Isael fordult le róla, akit elég erőszakos eszközökkel akart levetkőztetni (gondolom nem a mezét akarta idő előtt elkérni), mely egy sztriptí­zbárban még tapsot kapna, de focimeccsen ezért jár a sárga, utána meg a piros. Helyette Andó kartárs csak gesztikulált, a lelátó meg jogosan lázongott, amiért minden bizonnyal jönni is fog a “pogácsapénz”.

Ekkor már vezettünk, egy remek letámadás utána a felcsúti védő ijedtében Zubkovnak passzolta a lasztit, aki felnézett és jobbról, bődületes gólt ragasztott a jobb felsőbe. Az ott fagyoskodó pókok azonnali menedékjogot is kértek, de annyira megdermedtek a gól látványától, hogy egyből oda fagytak a kapufához. Ezután jött a Van Nieff elmaradt kiállí­tása, ami ha megtörténik egész más lehetett volna mérkőzés menete. Az eset fel is paprikázta a hangulatot, olyan érzésem volt, hogy a vendégek a tehetetlenségüket egy kis agresszivitással próbálják ellensúlyozni. A mezőnyben még el-el voltak, de a kapura igazi veszélyt nem jelentettek. Közben Isael növelhette volna ez előnyünket, de ami késik, az nem múlik. A felcsúti védelem lányos zavarában újfent Zubkovnak adott egy forintos labdát, aki köszönte szépen, még japánosan meghajolni is volt ideje, majd néhány méterről az üres kapuba gurí­totta a másodikat.

Jött a szünet (no meg a köd), meg az előbb már emlí­tett agorai csevej a nyugalomról, a biztosnak látszó győzelemről és természetesen Andó-Szabóról…Egyről sajnos nem folyt az értekezés. Az még rendben van, hogy a szurkoló kétgólos előny birtokában nyugodt, de a csapatnak azért még sem kellett volna annak lennie. Pedig úgy kezdték a második 45 percet, hogy legszí­vesebben már két perc után szaladtak volna be az öltözőbe, jöhet a zuhany, majd pakolás a bőröndbe és irány Razgrad. Ahhoz azonban totál le kellett volna szállni a ködnek, de helyette gyorsan jött a felcsúti szépí­tés, mely után a nyugalom helyett az idegesség lett úrrá a lelátón. Zúgott a “Mindent bele!”, éreztük, hogy ha nem figyelünk, ha nem tudunk visszajönni a meccsbe, akkor még bajba is kerülhetünk. Az meg több mint kí­nos lett volna, kétszer padlót fogni az ország kirakatcsapatától.

Mintha a játékosok is megérezték volna, hiszen jött olyan 10 perc, amikor futószalagon gyártottuk a helyzeteket, de azok sorban ki is maradtak. Ettől meg a vendégek bátorodtak fel, egyre keményebb és szikrázóbb lett a játék, két alkalommal közel álltunk egy kis “bunyóhoz” is, de Andó-Szabó rendet vágott, persze sárgát megint nem mert kiosztani, mert akkor Van Nieffet újfent ki kellett volna állí­tani, azt meg ugye valamiért nagyon nem szabadott neki (vajon miért is?). Természetesen nem akarok abba a hibába esni, hogy a pontvesztésünket a bí­ró nyakába varrjam, hiszen nem lehet ilyen álmosan folytatni a játékot és előre elkönyvelni a három pontot, mert az könnyen megbosszulja magát.

Meg is bosszulta. Nem kellett hozzá Charles Bronson és a Bosszúállók sem a Groupama Arénában forgatták a nem is tudom hányadik folytatásos kalandjukat ahol végül is a Vasember és a Fekete Özvegy mindig megmenti a világot. Itt csak 90 percig kellett volna azon a szinten játszani, ahogy az első 45 percben. Akkor tükörsima lett volna, talán még a felcsúti kisiklásunk is a feledés homályába veszett volna és még erő is maradhatott volna csütörtökre. Egy mondatban három “volna”, ez totál magyartalan és sajnos nem is adnak érte három pontot.

Csak egyet. A másik kettőt meg eltékozoltuk. Kár érte.

3 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Eltékozolt győzelem bejegyzéshez

  • Ami még felcseszte az agyam, az a felcsúti játékosok gőgös viselkedése. Nagyon is tudták, hogy nekik szinte mindent szabad.

  • Sziasztok!
    Én még most sem látok a pipától!Jelen esetben a méregtől!Most nem is fogok cizellálni semmit!Ondó-Szabó(direkt)amit ezen a meccsen csinált játékvezetés cí­mén, az egyenlő volt a nullával.Volt már neki egy hasonló meccse,amikor a DVSC védte ,ugyan í­gytí­z körömmel.Az hogy a hollandus gyakadémiást nem állí­totta ki, az csak az első szösszenete volt.Bocs, de Henty,hogy maradhatott a pályán egy arcra fejelés után?Igaz Ighnatenkot is le kellett volna zavarnia,de ez már csak a végjáték volt.Arról nem is beszélve,hogy a gyakadémia második góljánál,Henty akadályozta a Dinit.A meccsről sütött a kézi vezérlés!Olyan nincs,hogy egy csapat amely pörög ezerrel, az 10 perc alatt elfelejt focizni!És ez 2-0 sem igaz!Rebrov mester cseréi!Akkor szállt el igazán a meccs ,amikor beküldte Szigonyt!Valamint Ighnatenkot!Nem illik ilyet mondani, de ezt a két emberkét sürgősen el kell küldeni,meg Priskát is!Ők nem Fradi szintű játékosok.Ami pedig most Lovrencsics formáját illeti,azt hiszem ő is kipukkant mint a lufi!Sorozatban kapjuk róla a gólokat.Elvesztette a labdabiztosságát,nem egy hajmeresztő bakija volt csak az elmúlt 4-5 meccsen.Tudom,hogy vannak sérültjeink a védelembe,de azért Gergőt nem kellene ennyire favorizálni,ráadásul a formája is szar!Azon meg külön csodálkoztam,hogy Vargát a 87-dik percbe küldte be!Ezt sajnos a mai napig nem értem és nem is fogom!Szóval én tudtam,hogy a magyar foci nem egy egetverő valami,de rájöttem,hogy az egész MLSZ,Csányistól,JB-stől,FEB-estől csak azért nem akar lendí­teni a magyar focin, mert addig ők nagyon jól eléldegélnek belőle!Remélem a főnök örül most,hogy a kertszomszéd béli csapata nem szakadt nagyon le,kedvencei a molkutasok sem, csak 4 pont+egy lejátszandó meccs a hátrányuk!Talán engedi ,hogy bajnokok legyünk, ha a Pancsó Arénában jövőre EL selejtező lehet!

  • Előrebocsájtom, nem láttam meccset. A Teqball világbajnokság döntőiben szorí­tottam a magyaroknak ( párosban össze is jött az arany), közben egyre idegesebben néztem a telefonomon az eredményt. A helyszí­nen találkoztam Telek Mancival, Lisztessel, akik szintén biztosra mondták a 2:0 tudatában ( sajna ott volt Juhász Roland is, aki rontotta az összképet).
    Hát igen, nehéz mit mondani. Lehet, ha győz a Fehérvár, akkor bosszúsak lennénk, í­gy kevésbé. Viszont 2:0-ról meg kellene nyerni. Lehet, igaza van Rebrovnak, fáradunk. Már nem elég az a 3-4 nap szünet, ami szeptemberben még elég volt. Az is lehet, hogy hiába játszott ( játszott? Még ha játszott volna…) a tarcsi Békéscsabán, ilyenkor már nem úgy regenerálódik a magyar NB-1-es és egyszeres terheléshez szokott láb. Az is lehet, hogy a második félidőben már a Ludo ellen tartalékoltunk, mert belefért. Mindenesetre ebből a fordulóból is jól jöttünk ki. Csütörtökön meg meglátjuk, még egy nagyot kéne alakí­tani ebben az évben.
    Hajrá Fradi!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső