Feljegyzések a fotelból – Elveszett remények

fotelszurkolo_new

Mindig kedveltem az MTK elleni mérkőzéseket. Ilyenkor szinte óhatatlanul jut eszembe a két csapat közös múltja, a labdarúgásunk hőskora. Sok szállal kötődik egymáshoz a két csapat több mint száz éves múltja. Számunkra az 1911. február 12-i, Üllői úti stadionavató mérkőzés az egyik legkedvesebb, amit 2:1-re meg is nyertünk, a győztes gólokat meg az a Schlosser Imre szerezte, aki 1916-ban viharos körülmények között hagyta ott azt a Fradit, mellyel 7 bajnoki címet szerzett és igazolt át az MTK-hoz. Érdekesség, hogy a napokban az egyik levelezőtársammal (akinek rendszeresen jelennek meg írásai a Zöld és Fehér magazinban) éppen Slóziról “csevegtünk”. A magyar labdarúgás legendás “karikalábúja” mindkét csapathoz kötődött és számomra a mai napig kérdéses, hogy a szíve vajon melyik színkombinációnál dobbant nagyobbat. A történeti múlt mellett gyerekkorom is felrémlik az örökrangadók kapcsán, egy ropogósra sült liba mennyei illatával körítve. A Fradizmust családi örökségként kaptam, az idők kezdete óta zöld-fehér szemüvegen keresztül szemlélem a világot. A sült liba nagyapám “öröksége”, a hatvanas évek elejétől évente az örökrangadók hétvégéjén mindig azt rendelt az asztalra, ezzel emlékezve egy barátra, egy szomszédra, aki sajnos a második világháború egyik munkatáborából már nem tért haza és nem volt lehetősége “cukkolni” a nagypapámat, egy esetleges MTK győzelem esetén.

Ezek még akkor is kellemes emlékek, ha a fenti bevezető “főhősei” már nem élnek. De mindig hittem abban, hogy a jelent csak akkor érthetjük meg igazán, ha nem feledjük el a múltunkat. Az örökrangadó múltja meg 112 éves, több mint egy emberöltő. A harmincas évek közepéig igazi társadalmi eseménynek számított a Ferencváros és az MTK összecsapása, a politikai, a kulturális élet nagyjai “csaptak” össze a mérkőzés előtt és után a kávéházakban…és szinte mindegyik örökrangadót telt ház előtt rendezték meg.

Azóta nagyot változott a világ, a történelem viharai sem kímélték a csapatokat és a szurkolókat… de erről mindenki tud (vagy nem akar tudni róla). Az tény, hogy manapság a foci sem annyira népszerű mint régen, de nem csak ezért voltak kevesen a kék-fehér szurkolók a 204. bajnoki örökrangadón. Emiatt zöld-fehérbe öltözött a Hungária körút, a hazaiak még a saját “foteljaikat” is felkínálták a Fradisták számára, akik szép számmal éltek is a lehetőséggel. Az ok ismert és egyszerű: imádjuk a Fradit és győzni is szerettünk volna az örökrangadón. Kellett volna a három pont, kellett a csapatnak, a szurkolóknak és kellett volna Thomas Dollnak is az első bajnoki győzelem, ha már a múlt héten Böde lábában maradt a három pont.

Talán ez a kissé hosszúra nyúlt bevezető is mutatja, hogy magáról a mérkőzésről, a vereségről nem nagyon fűlik a fogam írni. Pedig muszáj, még akkor is ha jelen pillanatban nem tudom, hogy mikor fog megjelenni, mivel az oldalunk újra haldokló állapotba került. Ahogy a harmadik hely reménye. Először még elveszett illúziók címet akartam adni a jegyzetemnek, de az elmúlt években már egy kissé “elkoptattam” Balzac regényét. Őszintén egy kicsit unalmassá vált a folyamatos bizakodás és reménykedés. Ebben a bajnoki szezonban is úgy kezdtük, hogy bajnokok leszünk, majd jött a dobogó és az “Euroligás” hely. Ma már a bajnoki cím is, de a dobogó is oly távolinak tűnik, mint Lucien de Rubempré számára Párizs meghódítása.

Egyszerű dolgom lenne ha most mindent Jenner nyakába varrnék, hiszen a gondok akkor kezdődtek mikor a csatár előadta lassan szokásossá váló különszámát és felelőtlenül kiállíttatta magát, amit megtetézett azzal, hogy nem nagyon akart az öltöző vonulni, sőt még Máté Csabával is megvívta buta kis harcát. De vajon minden Jenner kiállításával kezdődött? Egy kicsit bizonytalan vagyok, mert bár akkor még döntetlenre álltunk, de mégsem éreztem, hogy meg lehet a három pont. Ami az első félidőben nagyon feltűnt, az a csapat idegessége. Nem nagyon emlékszem olyan bajnokira, ahol egy félidő alatt a dupláját szabálytalankodtunk mint az ellenfél.

Ami a második félidőben történt, az maga volt a borzalom. Kezdődött Jenner kiállításával, majd egy olyan szituációval melyről valószínűleg még sokáig fognak (fogunk) beszélni. Mateos és Gyömbér összefejelt, mindketten ápolásra szorultak, az alapvonalon kívül, miközben Jenner már azon gondolkozhatott, hogy vajon mikor fogja a Fradi felbontani a szerződését. Ennek következtében a 60. percben nyolcan (!) voltunk a pályán, amit az MTK egyből ki is használt. Annyira nem vagyok tisztában a szabályokkal, de nem kellett volna megállítani a mérkőzést? Már csak a fair-play íratlan szabályai miatt is és megvárni amíg a sérültek visszatérnek a pályára? Vajon miért nem reklamáltunk, vajon a két sérült játékost miért kellett a pályán kívül ápolni? Tudom, ez a szabály, de így nagyon egyenlőtlenek voltak az erőviszonyok.

A sokkot nem is tudtuk kiheverni, jött az újabb gól és akkor úgy gondoltam, itt a vég. Aztán Somalia visszahozta a reményeket és a szépítő gólunk után olyan 15 percet produkált a csapat, mely egyenlítést érdemelt volna. Mint a “mérgezett egerek” úgy rohamoztunk és tényleg a levegőbe lógott az egyenlítés, de a hármas bírói sípszó a földre kényszerített.

Múlt héten Böde Dani lábában maradt a három pont, ma Jenner hülyesége tetézte a gondjainkat. Ehhez ha hozzávesszük, hogy a Győr ellen Pavlovic kapott három meccses eltiltást és azon a meccsen is többet szabálytalankodtunk mint a vendégek, könnyen megállapíthatjuk, hogy nem csak a játék akadozik, de az idegekkel is vannak problémák. Ezt rá lehet fogni Doll “németes” stílusára, ettől még a tények makacs dolgok. Két mérkőzés, egy pont, két kiállítás és sok szabálytalanság. Ezekből meg a Fradi soha nem jött ki jól.

Reményekről már nem akarok írni, az legyen inkább meglepetés. Jövő héten jön a Debrecen, egy újabb nagy falat. Csak nehogy megakadjon a torkunkon, mert akkor már tényleg nem tudom, hogy milyen címet fogok adni a következő jegyzetemnek.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Már az első”tavaszi” fotelszurkoló rovatban is aggódtam bizonyos dolgok miatt sőt leírtam,hogy a tavalyinál nem lesz könnyebben megnyerhető bajnokság.Pedig az ez évi rámcáfolt,de megint nem vagyunk sehol.
    Már elegem van,hogy mindenki ellenünk “támad”fel ,szakad meg a rossz sorozata stb.
    Jenner “el van szállva” sajnos negatív értelemben magától és igazán vérbeli csatárunk nincsen.
    Pozitívként annyit,hogy Jova kispados és Józsi még a keretben sincs.
    De ez a Ferencváros,legalábbis nevében most csak,de majd egyszer változik,de mikorra ki tudja…

    Ha egy kicsit adni akarnak a srácok nekünk,szurkolóknak vasárnap nyernek.

    Hajrá Fradi!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 09.22.18:00 ZTE-FTC (TV:M4sport)
Következik: MK 09.25. 15:00 Iváncsa-FTC (TV: -)
Következik: 09.29.16:00 FTC-Kisvárda (TV:M4stream)
Következik: 10.03.18:55 EL csoportkör FTC-Ludogorec (TV:Sport1)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST