Remélem, sokáig érezni fogják játékosok, hogy a Zseljeznicar elleni mérkőzés óta adósságot halmoztak fel a szurkolókkal szemben, ennek törlesztése még sokáig fog tartani… Böde Dani már tudja a helyes irányt.
…
Szombaton a Videoton ellen én az 1:0-s győzelemmel is elégedett lennék, pláne mert a többi eredmény (4:0, 2:0, 3:0) már a közelmúltban előfordult, így lenne a sorminta teljes. Szép lenne a bajnokságban 4 mérkőzésből 4 győzelmet elérni, úgy hogy ebből 3 idegenben született.
tőlem 8-0 is lehet … 😀 … tojok a sormintára 😀 egyébként igazad van … a legjobb az lenne, ha egy OLYAN Fradit látnánk 1 éven keresztül, amelyik leszegett fejjel, “vezekelve” nyeri meg a bajnokságot …. annak örülök, hogy a játékosok (Gera, Böde) érzik, hogy “saruk” van … ez az első lépés! Amikor a játékosnak lelkiismeret-furdalása van … mondjuk, legyen is! EZ a Zseljo nem AZ a Zseljo, amelyiket 1-2ől kivertünk ’72-ben … pedig AZ a Zseljo Európa 1-20 legerősebb csapata közé tartozott … NAGY-jugoszláv bajnok lett abban az évben … de AZ a Fradi szívvel-lélekkel mégis tovább küzdötte magát !!!
Nagy ídí m kezd mindig jobban beví lni. A fiatal jí tékos magabiztosan adogatja a labdí kat és nagyon ritkí n esik olyan, hogy rossz helyre kerülne a labda.
A szemtelen Radònak bí r nem az a legnagyobb erénye, hogy gyorsan befürkéssze magí t a szurkolòk szivében, de mí r kezd ô is bekapcsolòdni a csapatban. Amit Böde Daniel egy kicsit eleinte megròbí lt — hogy könnyedén essen a 16-oson belül, azt Radò is megpròbí lta ezen a meccsen. Azonban kevés sikerrel.
Sajní lom Batik esetét. Mi történt vele. Lemaradtam arròl a bizonyos meccsrôl (edzômeccsròl ?), amelyen megsérült.
Sajnos komoly a sérülése, hónapokat kell kihagynia. Ha jól emlékszem még a Liga-kupa döntőn sérült meg, mely először nem tűnt vészesnek, Bence a facebook oldalán július elején még azt írta, hogy csak 1-2 meccset kell kihagynia.
A teljes kivizsgálás után derült ki, hogy műteni kellett a bal térdét.
Mielőtt a mérkőzésről írok, köszönetet mondok Erzsike asszonynak egy nagyon régi dologért. Ugyanis amikor 1981-ben a fiam 3 évre Olaszországba ment, mindenképpen magával akart vinni egy Fradi mezt is. Mondani sem kell, egész Budapesten (vagy tán az egész országban?) nem lehetett kapni. Végülis Nagy Bélához fordultam segítségért. Ő sem volt valami bizakodó, de a végén azt mondta: „Ha valaki, Novák Dezső felesége segíthet. Nézzetek be egy hét múlva.” És egy hét múlva kezünkben volt a zöld-fehércsíkos Fradi mez. Ma is megvan, csak persze már az unokáim is kinőtték. Kérem a többieket, hogy tolmácsolják neki ezt a köszönetet.
Ami a meccset illeti: hát valóban nagy falat voltunk a Vasaskának. Védekezni még csak tudtak, de támadni? Szinte sajnáltam az általam egyébként nem szívelt Keneseit, ahogyan nagy magányában elveszett ott elől. Aztán a második félidőben, amikor már lihegni sem tudtak, szétziláltuk őket. Lehetett volna 4 vagy 5 gólos győzelem is, de (miért? miért nem?) ellenünk minden kapus nagyot alakít…
No, de végül is mindegy, ha ezt a lendületet tartjuk, a végére a 33. forduló után 77:11 lesz a gólkülönbség? (No jó, álmodozni még nekem is szabad.)
Doll megint nagyot húzott Nagy Ádi beállításával. Az angyalföldiek azt sem tudták, hogy hol keressék.
És nem szabad elfeledkezni az erőnléti edzőinkről sem. Amikor az ellenfél már éppen leülne pihenni, a mieink akkor kezdenek el rohanni…
Szóval Göre Gábor bíró úr jókívánságai még érvényesek.
Mennyire szép ez a kapcsolat részetekről a Novák-családdal! Én az év végén hajtottam fejet Dezső bácsi -- és Varga Zoli, illetve nemkülönben Aranycsapatunk nagyjai -- nyughelye előtt a Bazilika altemplomában, majd most péntek délután Óbudán, a Császár és Mátrai Sándor sírjánál (és persze olyan nagyságoknál is, mint Nándi bácsi, vagy Zsivótzky Gyula). Holnap pedig -- mint évek óta -- indulunk Agárdra, ahol már mióta gondolkodtam róla, hogy illene-e ismeretlenül, a fradistaság hivatkozási alapjával felkeresni egy tisztelgő látogatásra Gulyás Géza bácsit. Lemaradtam róla végleg immár, sajnos -- alighanem egy temetőlátogatást így ott is beiktatunk, hiszen ott már a hívatlan vendégeskedés sem lehet tolakodó…
Nem is tudom, de nyilván nem véletlen -- lám, az én, ill. a Ti esetetekben is egyaránt -, hogy az ember a múlthoz fordul, erőt meríteni a jelenhez és a jövőhöz. Hiszen a győzelem megvolt a tegnap, de a fájó seb még mindig friss, sok érdemi pedig a rutinból behúzott három ponton kívül nehezen elmondható. De van hová visszanyúlnunk, hát van miből éltető forrásvizet merítenünk.
Remélem, sokáig érezni fogják játékosok, hogy a Zseljeznicar elleni mérkőzés óta adósságot halmoztak fel a szurkolókkal szemben, ennek törlesztése még sokáig fog tartani… Böde Dani már tudja a helyes irányt.
…
Szombaton a Videoton ellen én az 1:0-s győzelemmel is elégedett lennék, pláne mert a többi eredmény (4:0, 2:0, 3:0) már a közelmúltban előfordult, így lenne a sorminta teljes. Szép lenne a bajnokságban 4 mérkőzésből 4 győzelmet elérni, úgy hogy ebből 3 idegenben született.
tőlem 8-0 is lehet … 😀 … tojok a sormintára 😀 egyébként igazad van … a legjobb az lenne, ha egy OLYAN Fradit látnánk 1 éven keresztül, amelyik leszegett fejjel, “vezekelve” nyeri meg a bajnokságot …. annak örülök, hogy a játékosok (Gera, Böde) érzik, hogy “saruk” van … ez az első lépés! Amikor a játékosnak lelkiismeret-furdalása van … mondjuk, legyen is! EZ a Zseljo nem AZ a Zseljo, amelyiket 1-2ől kivertünk ’72-ben … pedig AZ a Zseljo Európa 1-20 legerősebb csapata közé tartozott … NAGY-jugoszláv bajnok lett abban az évben … de AZ a Fradi szívvel-lélekkel mégis tovább küzdötte magát !!!
Teljesen egyetértünk!!
Nagy ídí m kezd mindig jobban beví lni. A fiatal jí tékos magabiztosan adogatja a labdí kat és nagyon ritkí n esik olyan, hogy rossz helyre kerülne a labda.
A szemtelen Radònak bí r nem az a legnagyobb erénye, hogy gyorsan befürkéssze magí t a szurkolòk szivében, de mí r kezd ô is bekapcsolòdni a csapatban. Amit Böde Daniel egy kicsit eleinte megròbí lt — hogy könnyedén essen a 16-oson belül, azt Radò is megpròbí lta ezen a meccsen. Azonban kevés sikerrel.
Sajní lom Batik esetét. Mi történt vele. Lemaradtam arròl a bizonyos meccsrôl (edzômeccsròl ?), amelyen megsérült.
Sajnos komoly a sérülése, hónapokat kell kihagynia. Ha jól emlékszem még a Liga-kupa döntőn sérült meg, mely először nem tűnt vészesnek, Bence a facebook oldalán július elején még azt írta, hogy csak 1-2 meccset kell kihagynia.
A teljes kivizsgálás után derült ki, hogy műteni kellett a bal térdét.
Mielőtt a mérkőzésről írok, köszönetet mondok Erzsike asszonynak egy nagyon régi dologért. Ugyanis amikor 1981-ben a fiam 3 évre Olaszországba ment, mindenképpen magával akart vinni egy Fradi mezt is. Mondani sem kell, egész Budapesten (vagy tán az egész országban?) nem lehetett kapni. Végülis Nagy Bélához fordultam segítségért. Ő sem volt valami bizakodó, de a végén azt mondta: „Ha valaki, Novák Dezső felesége segíthet. Nézzetek be egy hét múlva.” És egy hét múlva kezünkben volt a zöld-fehércsíkos Fradi mez. Ma is megvan, csak persze már az unokáim is kinőtték. Kérem a többieket, hogy tolmácsolják neki ezt a köszönetet.
Ami a meccset illeti: hát valóban nagy falat voltunk a Vasaskának. Védekezni még csak tudtak, de támadni? Szinte sajnáltam az általam egyébként nem szívelt Keneseit, ahogyan nagy magányában elveszett ott elől. Aztán a második félidőben, amikor már lihegni sem tudtak, szétziláltuk őket. Lehetett volna 4 vagy 5 gólos győzelem is, de (miért? miért nem?) ellenünk minden kapus nagyot alakít…
No, de végül is mindegy, ha ezt a lendületet tartjuk, a végére a 33. forduló után 77:11 lesz a gólkülönbség? (No jó, álmodozni még nekem is szabad.)
Doll megint nagyot húzott Nagy Ádi beállításával. Az angyalföldiek azt sem tudták, hogy hol keressék.
És nem szabad elfeledkezni az erőnléti edzőinkről sem. Amikor az ellenfél már éppen leülne pihenni, a mieink akkor kezdenek el rohanni…
Szóval Göre Gábor bíró úr jókívánságai még érvényesek.
Mennyire szép ez a kapcsolat részetekről a Novák-családdal! Én az év végén hajtottam fejet Dezső bácsi -- és Varga Zoli, illetve nemkülönben Aranycsapatunk nagyjai -- nyughelye előtt a Bazilika altemplomában, majd most péntek délután Óbudán, a Császár és Mátrai Sándor sírjánál (és persze olyan nagyságoknál is, mint Nándi bácsi, vagy Zsivótzky Gyula). Holnap pedig -- mint évek óta -- indulunk Agárdra, ahol már mióta gondolkodtam róla, hogy illene-e ismeretlenül, a fradistaság hivatkozási alapjával felkeresni egy tisztelgő látogatásra Gulyás Géza bácsit. Lemaradtam róla végleg immár, sajnos -- alighanem egy temetőlátogatást így ott is beiktatunk, hiszen ott már a hívatlan vendégeskedés sem lehet tolakodó…
Nem is tudom, de nyilván nem véletlen -- lám, az én, ill. a Ti esetetekben is egyaránt -, hogy az ember a múlthoz fordul, erőt meríteni a jelenhez és a jövőhöz. Hiszen a győzelem megvolt a tegnap, de a fájó seb még mindig friss, sok érdemi pedig a rutinból behúzott három ponton kívül nehezen elmondható. De van hová visszanyúlnunk, hát van miből éltető forrásvizet merítenünk.