Feljegyzések a fotelból – és különben jött Böde Dani

fotelszurkolo_newRemekül fejeződött be a szombati nap. Keretbe foglalta szerkesztőségünk kirándulását, mely hármunk eltérő lakcí­mkártyára miatt egy több száz kilométeres autókázással kezdődött és Badacsonytomajon léptünk a fékre, ahol a magyar labdarúgás egyik legeredményesebb játékosának, Novák Dezsőnek a nyaralójában vendégeskedtünk. Több éves hagyománya volt a vendégeskedésnek, számunkra ezek a napok adtak mindig új impulzusokat és az évek során egy olyan varázslatos, közvetlen embert ismerhettünk meg a legendás jobbhátvédben, akinek tavaly februári elvesztése megérintette a szí­vünket. Tavaly természetesen el is maradt a találkozó és bár folyamatosan kapcsolatban voltunk Dezső bácsi özvegyével, hiszen idén februárban emléktornát szerveztünk Tapolcán, de belül mindhárman éreztük, hogy azok a felejthetetlen nyári napok melyeket Badacsonyban eltöltöttünk, már csak az emlékeinkben élnek tovább. Idén az emlékek kiléptek a gondosan becsomagolt burokból és újra valóságossá váltak. Dezső bácsi már nem lehetett köztünk, de Erzsike kedvessége, magával ragadó egyénisége más dimenzióba helyezte a találkozást. Egy örök életű gondolat szerint a múltunk nem megsárgult papí­rokon és elszí­neződött tintával í­rt sorokban van, hanem bennünk, a szí­vünk mélyén.

Ez a gondolat hatotta át azt a néhány órát amit együtt tölthettünk Erzsikével. „Remek asszony. Sokan köszönhetek neki. Mindent megtesz azért, hogy minél felkészültebben lépjek pályára. Gondosan állí­tja össze az étrendet, megteremti a pihenés feltételeit, még az álmomra is vigyáz. És ha netán edzés után eltekergek, várja a telefonomat, s ha nem jön időben, fogja magát és rohan értem.” – mesélte pályafutása csúcsán Dezső bácsi. És ezek az egyszerű, de az örökké tartó szerelmet sugárzó mondatok tegnap is velünk voltak. Sajnos nem maradhattunk sokáig, hiszen hosszú volt az út hazáig, és bár hiába “ütemeztük” úgy a programot, hogy az elkerülje a Fradi meccsét, időközben kiestünk az EL-ből, amit az MLSZ külön büntetett és gondolkodás nélkül átütemezte a vasárnapi meccseinket szombat estére. Éljen a programok előzetes tervezése, éljen a Magyar Labdarúgó Szövetség!

Ennek köszönhetően éppen a kezdő sí­pszóra estünk be a TV elé, í­gy lemaradtunk az előzetes nyilatkozatokról és az első néhány percünk arra ment rá, hogy kisakkozzuk az összeállí­tást. Az egyből kiderült, hogy Doll mester új utakra evez, valószí­nűleg ebben nagy szerepel játszott a kí­nos Zseljo elleni kettős vereség, mely megmutatta, ha a csapat nem tud stí­lust váltani mérkőzés közben, akkor a saját maga ásott gödörből sem tud kikászálódni. A 4-4-2-es felállást a szakí­rók egyből “gyémántosí­tották” és egy 4–1–2–1–2-es számmisztikára változtatták, mely fedi is az igazságot, de ha ennyire szétbontjuk a tegnapi felállást, akkor a 4 hátvédből Dilaver és Ramirez nem “sort” alkotott Nalepával és Leandroval, hiszen ők a “régen” fedezetek lettek volna amit a jelenben “futóként” szoktak jellemezni. így í­rhattunk volna 2-2-1-2-1-2, vagy 2-3-2-1-2, a lényeg az, hogy a vége mindig 10 legyen, hiszen ezekben a számvariációkban a kapusokat kiszokták hagyni (mintha nem is lennének a pályán).

Tegnap Dibusz Dénes a pályán volt, bár komoly védeni valója nem akadt, igaz az elmúlt időszakokhoz képest több munkája akadt, mely kimerült ugyan a hazaadások mezőnybe í­velésével, de legalább nem gémberedtek el a lábai. Az első félidő el is telt azzal, hogy próbálgattuk az új felállást, de látható volt, hogy ez még a tanulás része. Akadozott a gépezet, melyhez hozzájárult a Vasas agresszí­v (jó-jó, ez csak magyaros agresszivitás volt), letámadós játéka, melyhez eddig nem nagyon voltunk hozzászokva. Ellenünk általában buszokat vonultatnak fel, ezzel teret hagyva a Fradi “Barcás játékának” (oké, ez is túlzás egy kicsit). Helyzeteink most is megvoltak, bár sokkal kevesebb mint például a DVTK ellen. Gól nélkül el is röppent a félidő és a szünetben azon tanakodtunk, vajon a második félidőben visszaáll-e a világ rendje, vagy tovább folytatódik az első félidő “szenvedése”.

Mielőtt Terence Hill és Bud Spencer nyomdokaiba léptünk volna (már ami a dühöt illeti), jött Böde Dani és 10 perc alatt pontot tett a mondat végére. Ehhez azonban kellett az is, hogy „a szünetben nem dicsértem meg a fiúkat” (Doll mester), meg is, hogy a Vasas saját csapdájába esve egy idő után már azon a bizonyos fertályon keresztül tudott csak levegőhöz jutni. Úgy jártak, mint a Debrecen csütörtökön, amikor a norvég csapat magasabb sebességi fokozatba kapcsolva könnyedén átrobogott a Loki cammogó vagonjain.

Mindkét gólunkat gyors és precí­zen kivitelezett támadás előzte meg, az elsőnél Nagy Ádám, a másodiknál Dilaver szolgálta ki Danit, akinek az elsőnél könnyű dolga volt, de a második gólja igazi csatárbravúr, egy kissé “kifordulva önmagából”, bombafejessel vette a jól védő Nagy G. kapuját. Mellyel el is dőlt a mérkőzés, a csapat tovább gyakorolhatott és bár helyzetekig eljutottunk, maradt a 2-0.

Mely nem csak a győzelem miatt örömteli. Nekünk Fradistáknak a “kecskemétivasas” legyőzése 2006 óta mindig többet jelent a három pontnál. Sokkal többet. Nem akarok közel 10 év után még mindig vájkálni a múltban, de a közelmúltunk nem éppen dicsfényes történetében a jogtalan kizárásunk – melyhez egy kicsinyke kis köze volt az éppen az NB I-től búcsút venni készülő Vasasnak is – még mindig egy le nem zárt történet és ismerve a magyar labdarúgás viszonyait, soha nem is lesz lezárva. Ez pedig olyan keretet ad a Vasas elleni mérkőzéseknek, mint magának a nagybetűs derbinek csak teljesen más megvilágí­tásban, bár a Dózsa legutóbbi “törvényes” megmentése is megérne néhány misét.

Tegnap ragyogó napsütésben vettük célba Badacsonyt, ahol az emlékek felidézése után (köszönjük Erzsike!) rohamtempóban (mégis csak TempóFradi vagyunk) hajtottunk haza és ültünk le a 162. Vasas elleni bajnoki meccsünkre, melynek első félideje a gyakorlásra ment el, de mielőtt valójában dühbe gurultunk volna, jött Böde Dani és eldöntötte a három pont sorsát.

Ezzel háromból-három, 7-1-es gólkülönbség. Ha nem lett volna a Zseljo elleni kettős vereség, most felállva tapsolok.

így “csak” mosolygok.

7 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – és különben jött Böde Dani bejegyzéshez

  • Remélem, sokáig érezni fogják játékosok, hogy a Zseljeznicar elleni mérkőzés óta adósságot halmoztak fel a szurkolókkal szemben, ennek törlesztése még sokáig fog tartani… Böde Dani már tudja a helyes irányt.

    Szombaton a Videoton ellen én az 1:0-s győzelemmel is elégedett lennék, pláne mert a többi eredmény (4:0, 2:0, 3:0) már a közelmúltban előfordult, í­gy lenne a sorminta teljes. Szép lenne a bajnokságban 4 mérkőzésből 4 győzelmet elérni, úgy hogy ebből 3 idegenben született.

    • tőlem 8-0 is lehet … 😀 … tojok a sormintára 😀 egyébként igazad van … a legjobb az lenne, ha egy OLYAN Fradit látnánk 1 éven keresztül, amelyik leszegett fejjel, “vezekelve” nyeri meg a bajnokságot …. annak örülök, hogy a játékosok (Gera, Böde) érzik, hogy “saruk” van … ez az első lépés! Amikor a játékosnak lelkiismeret-furdalása van … mondjuk, legyen is! EZ a Zseljo nem AZ a Zseljo, amelyiket 1-2ől kivertünk ’72-ben … pedig AZ a Zseljo Európa 1-20 legerősebb csapata közé tartozott … NAGY-jugoszláv bajnok lett abban az évben … de AZ a Fradi szí­vvel-lélekkel mégis tovább küzdötte magát !!!

  • Nagy ídí m kezd mindig jobban beví lni. A fiatal jí tékos magabiztosan adogatja a labdí kat és nagyon ritkí n esik olyan, hogy rossz helyre kerülne a labda.

    A szemtelen Radònak bí r nem az a legnagyobb erénye, hogy gyorsan befürkéssze magí t a szurkolòk szivében, de mí r kezd ô is bekapcsolòdni a csapatban. Amit Böde Daniel egy kicsit eleinte megròbí lt — hogy könnyedén essen a 16-oson belül, azt Radò is megpròbí lta ezen a meccsen. Azonban kevés sikerrel.

    Sajní lom Batik esetét. Mi történt vele. Lemaradtam arròl a bizonyos meccsrôl (edzômeccsròl ?), amelyen megsérült.

    • Sajnos komoly a sérülése, hónapokat kell kihagynia. Ha jól emlékszem még a Liga-kupa döntőn sérült meg, mely először nem tűnt vészesnek, Bence a facebook oldalán július elején még azt í­rta, hogy csak 1-2 meccset kell kihagynia.
      A teljes kivizsgálás után derült ki, hogy műteni kellett a bal térdét.

  • Mielőtt a mérkőzésről í­rok, köszönetet mondok Erzsike asszonynak egy nagyon régi dologért. Ugyanis amikor 1981-ben a fiam 3 évre Olaszországba ment, mindenképpen magával akart vinni egy Fradi mezt is. Mondani sem kell, egész Budapesten (vagy tán az egész országban?) nem lehetett kapni. Végülis Nagy Bélához fordultam segí­tségért. Ő sem volt valami bizakodó, de a végén azt mondta: „Ha valaki, Novák Dezső felesége segí­thet. Nézzetek be egy hét múlva.” És egy hét múlva kezünkben volt a zöld-fehércsí­kos Fradi mez. Ma is megvan, csak persze már az unokáim is kinőtték. Kérem a többieket, hogy tolmácsolják neki ezt a köszönetet.
    Ami a meccset illeti: hát valóban nagy falat voltunk a Vasaskának. Védekezni még csak tudtak, de támadni? Szinte sajnáltam az általam egyébként nem szí­velt Keneseit, ahogyan nagy magányában elveszett ott elől. Aztán a második félidőben, amikor már lihegni sem tudtak, szétziláltuk őket. Lehetett volna 4 vagy 5 gólos győzelem is, de (miért? miért nem?) ellenünk minden kapus nagyot alakí­t…
    No, de végül is mindegy, ha ezt a lendületet tartjuk, a végére a 33. forduló után 77:11 lesz a gólkülönbség? (No jó, álmodozni még nekem is szabad.)
    Doll megint nagyot húzott Nagy Ádi beállí­tásával. Az angyalföldiek azt sem tudták, hogy hol keressék.
    És nem szabad elfeledkezni az erőnléti edzőinkről sem. Amikor az ellenfél már éppen leülne pihenni, a mieink akkor kezdenek el rohanni…
    Szóval Göre Gábor bí­ró úr jókí­vánságai még érvényesek.

  • Mennyire szép ez a kapcsolat részetekről a Novák-családdal! Én az év végén hajtottam fejet Dezső bácsi -- és Varga Zoli, illetve nemkülönben Aranycsapatunk nagyjai -- nyughelye előtt a Bazilika altemplomában, majd most péntek délután Óbudán, a Császár és Mátrai Sándor sí­rjánál (és persze olyan nagyságoknál is, mint Nándi bácsi, vagy Zsivótzky Gyula). Holnap pedig -- mint évek óta -- indulunk Agárdra, ahol már mióta gondolkodtam róla, hogy illene-e ismeretlenül, a fradistaság hivatkozási alapjával felkeresni egy tisztelgő látogatásra Gulyás Géza bácsit. Lemaradtam róla végleg immár, sajnos -- alighanem egy temetőlátogatást í­gy ott is beiktatunk, hiszen ott már a hí­vatlan vendégeskedés sem lehet tolakodó…
    Nem is tudom, de nyilván nem véletlen -- lám, az én, ill. a Ti esetetekben is egyaránt -, hogy az ember a múlthoz fordul, erőt merí­teni a jelenhez és a jövőhöz. Hiszen a győzelem megvolt a tegnap, de a fájó seb még mindig friss, sok érdemi pedig a rutinból behúzott három ponton kí­vül nehezen elmondható. De van hová visszanyúlnunk, hát van miből éltető forrásvizet merí­tenünk.

Hozzászólás a(z) Nagy Lí szlò bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

03.31.18:00 TV:M4Sport
04.03.20:00 M4 Sport MK-negyeddöntő
OLDALAK
04.07.14:45 M4 Sport
04.14.16:30 M4 Sport
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
Categories
FOTELSZURKOLÓ