Feljegyzések a fotelból – Esélyünk sem volt

Reggel a kávéivás közben bekapcsoltam a tévét. Nem az éppen aktuális politika vircsaftra voltam kí­váncsi, helyette inkább a NatGeo csatornára kapcsoltam, ahol egy érdekes dokumentumfilmet adtak az emberi génkutatás legújabb ví­vmányáról, az úgynevezett „harcos gén” meglétéről. Tudósok rátaláltak arra a génre, mely az egyik emberi tulajdonságunkért „felel”, mely meghatározza a kritikus helyzetekben a viselkedésünket és mely eldönti, hogy mennyire vagyunk harcosak, hogy az indulatainkat mennyire tudjuk kordában tartani. Rájöttek arra is, hogy ez a „harcos” gén (a tudósok nevezték í­gy el) nem minden emberben található meg, és tulajdonképpen ezért is viselkedünk másképpen a „rázós” helyzetekben. Természetesen a gén megléte nem jelenti azt, hogy aki rendelkezik vele, abból eleve indulatos vagy éppen jó feszültségmegoldó ember válik, de annyit már bebizonyí­tottak, hogy akik rendelkeznek vele, azok sokkal harcosabban viszonyulnak a környezetükhöz.

A film vége felé az agyam már azon járt, hogy vajon ez a fajta harcos gén mennyire lesz jelen a Videoton elleni mérkőzésünkön. Vajon hány Fradi játékos hordozza magában, hiszen abban biztos voltam, hogy csak úgy érhetünk el sikert a tavalyi bajnok otthonában, ha fegyelmezetten, erőtől duzzadó játékot produkálunk és meg tudjuk oldani a kritikus helyzeteket. Ellenkező esetben csak szenvedő alanyai leszünk a vasárnap délutáni találkozónak. Aki látta a kilencven percet annak nem nagyon kell ecsetelnem a választ. A mai foteles jegyzetem cí­me eleve mindent elárul arról, mit gondolok a vereségről. Sokan, sok helyen leí­rták már, hogy jobb csapattól nem szégyen kikapni, de ezt a Fradival kapcsolatban soha nem tudtam megérteni és főleg elfogadni. Ma meg is értettem és el is fogadtam.

Ezzel meg abba is lehetne hagyni az egész jegyzetelést, mert okosakat nem tudok í­rni, és ahhoz sem szokott lelki erőm lenni, hogy a földbe döngöljem a csapatot. Mégis csak a Fradiról van szó, mégis csak zöld-fehér mezben játszották (??) végig a 90 percet. Csak az a bizonyos harcos gén nem akart előjönni. Vagy nagyon eldugták a génbarlangban, vagy egyszerűen nem is rendelkeznek vele. Attól persze még lehetett volna jól és szervezetten játszani, de ma ezek a jellemzők is hiányoztak. Ilyen is van, ettől még nem kell kétségbe esni, győzött a papí­rforma és vesztett a felemelkedésbe vetett hitünk. Pedig reggel jó volt ránézni a tabellára és konstatálni azt, ha legyőzzünk a Videotont, akkor még az ötödik hely is elérhetővé válhat. Ami a vereség ellenére sem lehetetlen, de akaratlanul is felvetődik a szurkolóban az, hogy a jelenlegi csapat talán nem is képes többre.

Főleg úgy, hogy az, aki fazont tud adni a játéknak és aki legalább passzolni is tud, az még a kispadon sem ült. Természetesen Józsiról van szó, aki talán sérült, vagy valamiért kiesett a szakmai vezetés „látóköréből”. Nem tudjuk, mert információ nincs róla, í­gy marad a találgatás, ami általában soha nem szül jó válaszokat. Abdit meg már emlí­tenem is kár, hiszen az a játékos aki az NB II-es csapatunknál is csak csereként léphet pályára, arról végleg mondjunk le. Ami nem könnyű, főleg egy olyan mérkőzés után amikor nem volt a pályán egyetlen zöld-fehér játékos sem, aki legalább egy cselt be tudott volna mutatni. Ráadásul Jovanovics és Hakola is bele szürkült a mezőnybe, sőt a finnek még sikerült két szögletet „kirúgnia” a stadionból. Csak sejtem, hogy ő lesz az egyik „bűnös” légiós akit a héten a fakóba küld majd Döme, ahogy a mérkőzés után nyilatkozta.

Azt sem értettem, hogy az a Kulcsár aki eddig támadót játszott, hogyan került a jobbhátvéd posztjára és Grúz aki eddig védőt játszott mit keresett a középpályán. Ha beleesnék a pesszimisták által ásott gödörbe, akkor rávághatnám, hogy ezek csak ennyit tudnak, de Fradista létemre ilyen mélységek soha nem vonzottak. Inkább keresgélni próbálom az okokat és megpróbálom magyarázni azt, amit igazából nem nagyon lehet. Simán kikaptunk 2:0-ra úgy, hogy az első értékelhető támadásunk a 91. percben volt. Ebből meg a vereségen túl más nem nagyon sülhetett ki. Vádolhatnám a bí­rót is, hiszen ha az „ország Sanyijának” atyai pofonját belengette a partjelző, akkor azért piros lap jár a világon mindenhol. Ha kiállí­tják, nincs büntető (mely jogossága is kérdéses), és talán még ki is tudunk egyenlí­teni a megfogyatkozott hazaiak ellen.

Ez persze csak teória, amire még a géntudomány doktorai is csak csóválnák a fejüket, hiszen ahhoz támadni kellett volna, ami meg eleve hiányzott a pályára lépő játékosokból. Ma ennyit tudtunk, ma ennyi sikerült. Az előbb már utaltam Döme hirtelen felindulásból elkövetett nyilatkozatára, mely után számolhatunk azzal, hogy a héten bővülni fog a száműzettek köre. Érteni azt nem értem, de én csak egy szurkoló vagyok, aki eleve nehezen emésztette meg a mai vereséget és az nem fog feloldozást hozni, ha a vereséget a légiósokra fogjuk.

Inkább pereljük be a „géndokikat”, mert az nem elég nekünk, hogy felfedezték a harcos gén meglétét, de bűnös módon még ki is operálták azokból, akik ma zöld-fehér mezben léptek a pályára.

– lalolib –

9 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Esélyünk sem volt bejegyzéshez

  • EZ VAN GYEREKEK!
    Időnként eljön az igazság pillanata, és tulajdonképpen örülnünk kell, hogy a három legpénzesebb csapat egyikétől, csak egy kettest kaptunk idegenben. Már tavaly is iszonyú gáz volt az a harmadik hely, abszolut irreális.
    Ne gondoljuk, hogy jó csapatunk van, örüljünk, hogy nem esünk ki az első osztályból.
    Persze azért szeretjük a Fradit, mert ez egy életre szóló szerelem! Csak most: EZ VAN!

  • Hála Istennek, egy családi ünnepség miatt nem láttam a meccset, csak este fél nyolckor tudtam meg az eredményt. A különböző honlapokon elolvastam a tudósí­tásokat, nem csodálkozom az eredményen. A csapat összeállí­tása és a meccs utáni nyilatkozat a technikai igazgatónkat (egyéb) minősí­ti.

  • Sziasztok!
    Való igaz, esélyünk sem volt ezúttal. Az igazi szégyen ez. Mert azt senki sem vitatja, hogy ez a garnitúra nem Vidi-Loki szint ( még az sem..), de azért ez a “támadójáték” több volt, mint kellemetlen. És ehhez nem csupán Hakola idétlen pontrúgásai, meg a másik jelölt Junior technikátlansága kellett ( előbbit megtartanám, utóbbi mehet ) hanem az egész csapat fazon és stí­lusmentessége és képzetlensége is szükségeltetett. Mert uraim, azért a KTE elleni első félidei harc sem foci volt ( két talált góllal ), lássuk be. Továbbra is “papagájként szajkózom” ( 🙂 , hogy ide válogatott szintű magyar focisták és vagabund fiatal IGAZI tehetségek kellenek, akik nem rezelnek be a saját árnyékuktól, mert a vasárnapi fegyelmezett semmi nem méltó a Ferencvároshoz.

  • Szégyen hogy ilyen játékosok a Fradi mezt felhúzhatják tudják egyáltalán mi az a Fradi.
    Ha viszont nem tudnak többet adják le a szerelést az előző mérkőzéseink se volt az a nagy durranás. Van aki azt mondja a Kecskemét ellen jól játszottunk az első félidőben, mihez képest kérdem én.

  • Gondoltam ma nosztalgiázom egyet…Autóba ültem tehát és irány Székesfehérvár! Zöld sálak lobogtak a 7-es úton mindenfelé, és rengetegen voltunk a stadionban, többen, mint a hazai “B közép”! Elhittem, hogy a Kecskemét elleni első félidő a csapat igazi arca, tévedtem…
    Döme azt mondta, előreléptünk, csak azt nem tudom, hogy miben: nem lövünk kapura, nem tudunk háromszor emberhez passzolni, a távoli keresztlabdák elérhetetlenek, szögleteink pedig nevetségesek. Sajnos kreatí­v játékosaink (Hakola, Beliczky) belegabalyodtak a fehérvári védőkbe, az egyetlen valamirevaló cselt a 16-oson belül Grúz (!) mutatta be. Szegény Jova Levi, ha ő nincs, már az első félidőben sima hármas…
    Nincs az országban még egy csapat, amelyiket ennyien elkí­sérnek idegenbe is, a dal azt mondja: “mi akkor is győzünk, ha kikapunk”, de nem í­gy kedves szakmai stáb, nem í­gy!!! Már kicsi dolgoknak is örülnénk, de ma nem volt minek! A mérkőzés elején élcelődtünk a hazaiak hangján, hogy nagyon gyenge (persze más szavakkal), sajnos a végén a mi csapatunkra volt ez nagyon igaz.
    Nosztalgiáztam, í­gy negyvenen túl, de sajnos csak a hangulat maradt meg, a többit el kellene felejteni, de több mint 30 év szurkolás után ez lehetetlen!

  • Én inkább Dömére haragszom nem a csapatra! Milyen taktikával küldte ki a csapatot! Mindenki alulmulta önmagát! Remélem, hogy nem sokáig lesz a csapat irányitója!

  • MLSZ adatbank:
    2012.04.29 -- Vasárnap 16:00 Székesfehérvár, Székesfehérvári Sóstói Stadion
    FEHÉRVÁR FC KFT. -- FTC ZRT 2-0

    Kispad:

    NAGY TAMÁS……….vezetőedző
    BALI PÉTER……………..edző
    BALOGH TAMÁS………..edző
    HAAZ FERENC……..technikai vezető
    GYARMATI JENŐ………orvos
    LIPCSEI GÁBOR……….gyúró
    EISEMANN LÁSZLÓ…..gyúró
    DÉTÁRI LAJOS…………..egyéb

  • Egyszerűen fogalmazva egy nagy nulla volt ma játék. Többet nem is érdemes irni róla. Kedves Fotelszurkoló! Keményebben is lehet fogalmazni. Ezt a mai Fradit nem kell védeni.

  • Ma túl gyors voltál! Még nem tudtam lehiggadni,de talán igy a jó. Dühös vagyok. Én voltam a süket amiért feláldoztam a meccset egy hétvégi piknekért. Az asszony meg ezért dühös. Nem igazán értettem, hogy mit is akarunk játszani. Még szerencse, hogy csak kettőt kaptunk. Ez ma tényleg gyenge volt, de nagyon!!!!
    Amit a végén Döme nyilatkozott az meg inkább őt minősí­ti. Senki nem játszott jól és ha haragszik játékosokra akkor azt rendezze el az öltözben és nem a nyilvánosság előtt. Ez méltatlan. Meg aztán ha kiszúrt két légióst akkor a többiek tán megfeszültek a győzelemért? Butaság.
    Nem dölt össze a világ, de ahogy í­rtad ezzel elveszett az előrelépés lehetősége.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
09.26. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 09.30. 21:00 M4 Sport
10.03. 17:00 m4 Sport
10.16. 17:00 m4 Sport
EL-csoportkör 10.19. 16:30 M4 Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ