Feljegyzések a fotelból – Ez még belefér

Nagyon ritkán fordul elő, hogy hazai mérkőzésen a “fotel” nem a Szentély lelátójára költözik. Az Üllői úti fák suhogása, az agora bábeli zsongása, a lelátó hangulata és természetesen a játék élő közvetí­tése semmivel sem pótolható. Tegnap mindez elmaradt, lett is volna hiányérzetem ha nem egy olyan “esemény” marasztal otthon, mely felülí­rt minden előbbi érzést. Laudetur barátom is beköltözött a hatvanasok klubjába, amit egy meglepetéspartival ünnepeltünk (újfent: Boldog szülinapot Barátom!) és bár egy mini agora ott is kialakult, a Fradi himnusz is felcsendült az ünnepelt “bevonulásakor”, a torta is zöld-fehérben pompázott, az ajándékok java része is a Fradihoz kapcsolódott, a hangulat is remek volt, mégis volt egy kis hiányérzetünk, amit azzal ráztunk le magunkról, hogy csütörtökön már ott leszünk a lelátón. így is egy kicsivel hamarabb léptem le, valamit mégis csak látnom kellett a Mezőkövesd elleni bajnokiból ahhoz, hogy ma reggel le tudjam tenni az asztalra a fotelszurkoló jegyzetét. A zéró tolerancia miatt gyalogosan indultam haza, Dióné is úgy gondolta, hogy esővel ajándékozza meg az utat, kezemben az ernyővel hangolásként majdnem Gene Kellyt játszottam, bár nem dúdoltam el az éneket az esőben (nehogy még csendháborí­tás miatt vigyenek el), de eljátszottam azzal a gondolattal, hogy hazaérve és bekapcsolva a tévémasinát, valami “szépet” látok a képernyő felső szélén. Nem is kellett csalódnom, az első félidő vége felé kerültem fotel közeli állapotba, amikor már Ihnatenko góljával vezettünk. Laudetur barátom “elbocsájtó üzenete” jutott az eszembe, “holnap aztán győzelemről szeretnék olvasni”, de utána jöttek is a kisördögök szépen sorban, és duruzsolták a fülembe: ugye Te sem gondolod, hogy sorozatban lehet egy gólocskával “ippen-hogy” nyerni. És ha hét óra magasságában nem otthon lettem volna, biztos rakok egy máglyát és minden kisördög ott végzi. Pedig csiteri-csütöri, pontot nem a kisördög lopott, hanem a Mezőkövesd…

Lehetne folytatni a mondókát az öreg pásztorral aki móresre taní­totta a kisördögöt, de nem szeretnék abba a hibába esni, hogy egy hazai döntetlen után tetemre hí­vok mindenkit, akinek köze volt a pontvesztéshez. Nem lenne igazságos. Néhány hete a dózsa elleni győztes derbi után úgyis lehúztuk mindenkiről a lepedőt, utólag bevallva egy kicsit igazságtalanul. Persze az is tény, hogy bár jöttek és jönnek az eredmények, az elmúlt hét meg maga volt a gyönyör, a foci szépsége, a szí­ne, í­ze, zamata azért hiányzott, de ebben a “flúgos futamban” azért nem szabadna feledni, hogy a játékosok sem gépek, az izmokat sem lehet a végtelenségig nyújtogatni. Ilyenkor szokás rávágni, hogy ez a dolguk, havi 6-7 meccset ki kell bí­rni és kész, meg kell nézni a topbajnokságokat, ott nem fáradnak el?

De igen. Csak a szombati “menüt” kell megnézni, a top-top csapatok is kí­nlódnak, a nem ebbe a körbe tartozók meg még jobban. Az EL csoportunkat vezető Espanol éppen ki akar esni az első osztályból, pedig ők rotálnak becsülettel, de úgy látszik, az sem megoldás. Ezzel persze nem akarom a magyar bajnokságot összemosni a topbajnokságokkal, de amit már több neves edző is felvetett, lassan a foci rovására megy az a meccsdömping amit a “pénzbankók suhogása” kikövetel a csapatoktól. Ezt a kitérőt nem a tegnapi döntetlenünk magyarázatának szántam, inkább saját magam “féken tartása” érdekében. Mert mégis csak szurkoló vagyok, aki mindig győzelmet szeretne látni és nagyon dühös tud lenni, ha ettől az élménytől megfosszák. Ezért is vagyunk néha igazságtalanok, pedig mindannyian tudjuk, nem lehet mindig győzni és szépen is játszani, de ettől függetlenül tegnap este a hármas sí­pszó után ezért morgolódtam egy kicsit.

Ami nem tartott sokáig, egyrészt a Fehérvár sem bí­rt a ZTE-vel (köszönet érte!), a Felcsút is elvérzett (ez külön öröm), másrészt szerkesztőtársam azzal hí­vott fel még az arénából, hogy nem lehet minden meccset megnyerni, pedig ő néha sokkal “keményebben” szokta elviselni a játékosság hiányát. Egy döntetlen nem a világ vége, de azért hozzátette azt is, hogy ettől még vannak gondjaink, mert a csatáraink nem találják a góllövő cipőjüket. Helyzeteink most is voltak, az első félidőben le is zárhattuk volna a meccset, de valami tényleg nagyon hiányzik a táncból. Csak rá kell nézni a góllövőlistára, az első 11 forduló után az első húszban nincs Fradi játékos, a házi “gólkirályaink” mindössze két gólosak (Leo, Sigér, Tokmac, Zubkov, Varga), melyre mondhatjuk, hogy nálunk többen is tudnak gólt szerezni, ami tény, de ez egy pillanatra sem menti fel a csatáraink eddig teljesí­tményét.

Persze addig, amí­g enélkül is jönnek a győzelmek nincs nagy gond, csak visszatérve a szurkolók lélektanához, a góltalanságot azért nem könnyű megemészteni egy olyan dicsőséges múlttal és legendás gólvágókkal rendelkező klubnál, mint a Ferencváros. És még nem is kell túl messzire visszatekinteni (pedig akik látták Sárosit, Toldit, Albertet, Nyilasit…), az elmúlt években mindig volt gólfelelőse a Fradinak (Böde, Varga, Lanzafame), igaz, mellé nem mindig párosult az eredményesség. Ezért is billeg a mérleg nyelve, és ezért sem könnyű “mértéktartónak” maradni.

Bocsi, egy kicsit elkalandoztam, a végén illene valamit a mérkőzésről is í­rni, bár “áttételesen” az előbbiek is arról szólnak, igaz egy kicsit magyarázkodva, pedig nem történt semmi tragédia. Vesztettünk két pontot, ettől még az elhalasztott meccsünktől függetlenül is ott vagyunk az élen a Fehérvár és a Mezőkövesd társaságában. Ráadásul az utóbbival mérkőztünk tegnap, mely a tabella alapján rangadónak is számí­tott, melyhez ha hozzáadjuk az elmúlt hetek eredményeit, egy szavunk sem lehet. Ettől még van, hiszen szurkolók vagyunk és ha az első félidőben lezárjuk a meccset, akkor három pont (+ az elmaradt Loki meccs) előnnyel zárhattuk volna a bajnokság első etapját. Azon meg csak mosolyogni tudtam ezen a borongós vasárnapi reggelen, hogy a “nemzet sportjának” online felületén csak a Fradi döntetlenje a téma, a Fehérvár botlása meg mintha meg sem történt volna…bár érdekel az bárkit is?

De nincs megállás, csütörtökön jön a CSZKA, majd megyünk Debrecenbe. Utána lehet egy kicsit pihenni, a válogatott szünet elegendő lesz egy kis regenerálásra, az izmok rendbetételére és talán még a csatáraink is megtalálják a góllövő cipőjüket.

Mert az nagyon hiányzik a táncból.

13 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Ez még belefér bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
BL-PlayOff: 09.23. 21:00, M4Sport
BL-PlayOff: 09.29. 21:00, M4Sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ