Feljegyzések a fotelból – Ez még belefér

Nagyon ritkán fordul elő, hogy hazai mérkőzésen a “fotel” nem a Szentély lelátójára költözik. Az Üllői úti fák suhogása, az agora bábeli zsongása, a lelátó hangulata és természetesen a játék élő közvetítése semmivel sem pótolható. Tegnap mindez elmaradt, lett is volna hiányérzetem ha nem egy olyan “esemény” marasztal otthon, mely felülírt minden előbbi érzést. Laudetur barátom is beköltözött a hatvanasok klubjába, amit egy meglepetéspartival ünnepeltünk (újfent: Boldog szülinapot Barátom!) és bár egy mini agora ott is kialakult, a Fradi himnusz is felcsendült az ünnepelt “bevonulásakor”, a torta is zöld-fehérben pompázott, az ajándékok java része is a Fradihoz kapcsolódott, a hangulat is remek volt, mégis volt egy kis hiányérzetünk, amit azzal ráztunk le magunkról, hogy csütörtökön már ott leszünk a lelátón. Így is egy kicsivel hamarabb léptem le, valamit mégis csak látnom kellett a Mezőkövesd elleni bajnokiból ahhoz, hogy ma reggel le tudjam tenni az asztalra a fotelszurkoló jegyzetét. A zéró tolerancia miatt gyalogosan indultam haza, Dióné is úgy gondolta, hogy esővel ajándékozza meg az utat, kezemben az ernyővel hangolásként majdnem Gene Kellyt játszottam, bár nem dúdoltam el az éneket az esőben (nehogy még csendháborítás miatt vigyenek el), de eljátszottam azzal a gondolattal, hogy hazaérve és bekapcsolva a tévémasinát, valami “szépet” látok a képernyő felső szélén. Nem is kellett csalódnom, az első félidő vége felé kerültem fotel közeli állapotba, amikor már Ihnatenko góljával vezettünk. Laudetur barátom “elbocsájtó üzenete” jutott az eszembe, “holnap aztán győzelemről szeretnék olvasni”, de utána jöttek is a kisördögök szépen sorban, és duruzsolták a fülembe: ugye Te sem gondolod, hogy sorozatban lehet egy gólocskával “ippen-hogy” nyerni. És ha hét óra magasságában nem otthon lettem volna, biztos rakok egy máglyát és minden kisördög ott végzi. Pedig csiteri-csütöri, pontot nem a kisördög lopott, hanem a Mezőkövesd…

Lehetne folytatni a mondókát az öreg pásztorral aki móresre tanította a kisördögöt, de nem szeretnék abba a hibába esni, hogy egy hazai döntetlen után tetemre hívok mindenkit, akinek köze volt a pontvesztéshez. Nem lenne igazságos. Néhány hete a dózsa elleni győztes derbi után úgyis lehúztuk mindenkiről a lepedőt, utólag bevallva egy kicsit igazságtalanul. Persze az is tény, hogy bár jöttek és jönnek az eredmények, az elmúlt hét meg maga volt a gyönyör, a foci szépsége, a színe, íze, zamata azért hiányzott, de ebben a “flúgos futamban” azért nem szabadna feledni, hogy a játékosok sem gépek, az izmokat sem lehet a végtelenségig nyújtogatni. Ilyenkor szokás rávágni, hogy ez a dolguk, havi 6-7 meccset ki kell bírni és kész, meg kell nézni a topbajnokságokat, ott nem fáradnak el?

De igen. Csak a szombati “menüt” kell megnézni, a top-top csapatok is kínlódnak, a nem ebbe a körbe tartozók meg még jobban. Az EL csoportunkat vezető Espanol éppen ki akar esni az első osztályból, pedig ők rotálnak becsülettel, de úgy látszik, az sem megoldás. Ezzel persze nem akarom a magyar bajnokságot összemosni a topbajnokságokkal, de amit már több neves edző is felvetett, lassan a foci rovására megy az a meccsdömping amit a “pénzbankók suhogása” kikövetel a csapatoktól. Ezt a kitérőt nem a tegnapi döntetlenünk magyarázatának szántam, inkább saját magam “féken tartása” érdekében. Mert mégis csak szurkoló vagyok, aki mindig győzelmet szeretne látni és nagyon dühös tud lenni, ha ettől az élménytől megfosszák. Ezért is vagyunk néha igazságtalanok, pedig mindannyian tudjuk, nem lehet mindig győzni és szépen is játszani, de ettől függetlenül tegnap este a hármas sípszó után ezért morgolódtam egy kicsit.

Ami nem tartott sokáig, egyrészt a Fehérvár sem bírt a ZTE-vel (köszönet érte!), a Felcsút is elvérzett (ez külön öröm), másrészt szerkesztőtársam azzal hívott fel még az arénából, hogy nem lehet minden meccset megnyerni, pedig ő néha sokkal “keményebben” szokta elviselni a játékosság hiányát. Egy döntetlen nem a világ vége, de azért hozzátette azt is, hogy ettől még vannak gondjaink, mert a csatáraink nem találják a góllövő cipőjüket. Helyzeteink most is voltak, az első félidőben le is zárhattuk volna a meccset, de valami tényleg nagyon hiányzik a táncból. Csak rá kell nézni a góllövőlistára, az első 11 forduló után az első húszban nincs Fradi játékos, a házi “gólkirályaink” mindössze két gólosak (Leo, Sigér, Tokmac, Zubkov, Varga), melyre mondhatjuk, hogy nálunk többen is tudnak gólt szerezni, ami tény, de ez egy pillanatra sem menti fel a csatáraink eddig teljesítményét.

Persze addig, amíg enélkül is jönnek a győzelmek nincs nagy gond, csak visszatérve a szurkolók lélektanához, a góltalanságot azért nem könnyű megemészteni egy olyan dicsőséges múlttal és legendás gólvágókkal rendelkező klubnál, mint a Ferencváros. És még nem is kell túl messzire visszatekinteni (pedig akik látták Sárosit, Toldit, Albertet, Nyilasit…), az elmúlt években mindig volt gólfelelőse a Fradinak (Böde, Varga, Lanzafame), igaz, mellé nem mindig párosult az eredményesség. Ezért is billeg a mérleg nyelve, és ezért sem könnyű “mértéktartónak” maradni.

Bocsi, egy kicsit elkalandoztam, a végén illene valamit a mérkőzésről is írni, bár “áttételesen” az előbbiek is arról szólnak, igaz egy kicsit magyarázkodva, pedig nem történt semmi tragédia. Vesztettünk két pontot, ettől még az elhalasztott meccsünktől függetlenül is ott vagyunk az élen a Fehérvár és a Mezőkövesd társaságában. Ráadásul az utóbbival mérkőztünk tegnap, mely a tabella alapján rangadónak is számított, melyhez ha hozzáadjuk az elmúlt hetek eredményeit, egy szavunk sem lehet. Ettől még van, hiszen szurkolók vagyunk és ha az első félidőben lezárjuk a meccset, akkor három pont (+ az elmaradt Loki meccs) előnnyel zárhattuk volna a bajnokság első etapját. Azon meg csak mosolyogni tudtam ezen a borongós vasárnapi reggelen, hogy a “nemzet sportjának” online felületén csak a Fradi döntetlenje a téma, a Fehérvár botlása meg mintha meg sem történt volna…bár érdekel az bárkit is?

De nincs megállás, csütörtökön jön a CSZKA, majd megyünk Debrecenbe. Utána lehet egy kicsit pihenni, a válogatott szünet elegendő lesz egy kis regenerálásra, az izmok rendbetételére és talán még a csatáraink is megtalálják a góllövő cipőjüket.

Mert az nagyon hiányzik a táncból.

13 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Ez még belefér bejegyzéshez

  • Sziasztok!
    Tény,hogy az előző hét produkciója és molvidifehérvárvideotonparmalat meccs után elnézőbbek vagyunk,így én is.Az x most még elmegy,de győzhettünk is volna.45 perc volt a srácokban,és igen,a cseréink ültek.Itt azért Rebrov mestert számon kérném,hogy miért csak 10-20 perc jut olyankor egy játékosnak,amikor a pályán lévők ki vannak facsarva?Mert valljuk meg, hogy cseréink egy kis lendületet adtak.Úgy néztem már Zubkov is elfogyott,ahogy Tökmag is a 60.-ik percre,és miért kell várni még a cserékkel?Vagy csak én látom ezt?Csatáraink adósak a gólokkal,igaz,igazi csatárunk nem sok van.Talán kéne egy kis erősítés!Minden esetre ott tanyázunk a tabella elején,egy meccs minusszal,így nem lehet okunk a panaszra.

    • Tavaly a vidi is 13-14 játékossal nyomta végig a többszörös terhelést. Hiába, a B csapat nem ugyanaz a szint. Ezt Rebrov is látja, nem kockáztathat.

      • HA lenne egy értelmes tartalékbajnoság, és az MLSZ nem kötözködne a létszámmal, könnyebb lenne a helyzet. “De a történelmet nem feltételes módban írják” -- ezt annakidején minden osztályban elsütöttem.

        • És nem is lehet visszafelé olvasni. 🙂

        • A tartalékbajnokságoknak akkor volt értelme, amikor még volt utánpótlás.
          Amikor már nem volt, akkor fenyítési célzattal kerültek le problémás játékosok ill. belterjes volt.
          Teljesen mindegy, hogy hívják a rendszert, darabra sincs meg az utánpótlás, minőségre meg pláne (Kb. 20 éve indult az akadémiázás, ezalatt 0 nemzetközi szintű játékost termeltek ki).

          • Szerintem most is lenne értelme, csak nem a “megszokott” szervezéssel. Gondoljunk csak bele, a nyáron minden EL-forduló utáni napon edzőmeccset játszottunk a meccsen nem játszók edzésben tartásáért. A fiatalokat sem egy Vidi vagy Moszkva elleni meccsen kell kipróbálni. Én, ha a keret tagja lennék és nem játszatna az edző, akkor szívesen játszanék a tarcsiban, mert látja az edző, hogy milyen munkát végzek, valamint ha érdeklődne valaki utánam, jobb kondiban lennék a próbajátékon.

            • De a gond ott van, hogy nincsenek minőségi feltörekvő fiatalok, így semmi értelme kiírni egy újabb bajnokságot ugyanennek a két csapatnak, akik egyébként nem is játszatnák az A-kerethez tartozó játékosokat. Lásd Ligakupa.

      • Kb. volt egy 18-as keretük már a korábbi években is (nekünk ez 2019 tavaszára lett meg). A 10 légiós szabály miatt magyarokat kéne igazolniuk (meg nekünk is), de ezen a szinten már nagyon kevés magyar játékos leigazolható (az a kevés, aki meg magasabb nívón űzi a sportágat, jobb bajnokságban játszik). A B-csapat, meg B-csapat… Érdekes lesz, mikor törli el a légióskorlátozást az MLSZ, bár a jövő évi lesz kb. az utolsó lehetőség a BL-, EL-csoportkörre, 2021-től marad a 3.számú ECL.

  • Bíztam a szokott szoros, szenvedős győzelemben, sajna nem jött össze, és még igazságos is volt így. Talán nem is fáj ez annyira, hiszen jól összerakott, jó edző munkáját dicsérő stabil csapattal játszottunk amúgy nem is rossz meccset, az első félidőben egész elfogadható játékkal, de aztán kijött a fáradtság -- a gól és az azt megelőző szöglet is egyéni hiba, figyelmetlenség eredménye -- és a nehezen rotálhatóság, a keret sekélysége, hiszen aki nem hasznos játékos, az akkor se lesz az, ha sűrűbben avagy csak ritkábban kap lehetőséget. Bár a gólunknak azért is örültem, hogy hátha valami változást hoz a szerzőjénél, de utána is csak azt nyújtotta, amennyire képes. Csatáraink elveszett góllövő cipőjéhez meg annyit, hogy nem a cipők vesztek el, hanem -- számunkra -- azok a csatárok, akiknek van ilyenjük. Akinek viszont ilyen cipője nincs, az hiába is keresi…
    Szóval nem lesz könnyebb eztán se, jövő héten és december közepéig se -- aztán valami barbatrükköt kéne kitalálni, vagyis használható, posztra történő igazolásokat. Nem egy mission impossible, volt már rá példa, de valahogy olyan régi dolgoknak tűnnek most ezek…

    • Most nem értek teljesen egyet Lalolib barátunkkal: a címet jó lett volna múlt időbe tenni -- Ez még belefért. Most, de Fortuna istenasszony nem fogja fogni végig a kezünket, és abban sem bízhatunk, hogy az összes rivális állandóan botlik! Nem lenne semmi bajom, ha a keret nem lenne ennyire sovány, amiben azért Rebrovnak jócskán van szerepe! Ha most nem ugyanaz a 16 játékos kellene hozza az összes meccset, ha tavasszal a lazább meccseket szerepet szánt volna a többieknek, ha fel lennének építve a tartalékok is, akkor… És persze ha lennének csatáraink, ha nem tükörszélsőkkel próbálkozna állandóan, ha egy gólokra képes Varga Rolinak nem a balszélen kéne szerepelnie és egy kis bizalmat kapna, egyszóval… Nincsen HA. Az van, amit látunk, egy előre játszani alig-alig képes, kimerült, rövid kispaddal rendelkező, mechanikus játékot játszó (és azt is a fáradtság miatt pontatlanul kivitelező), meghatározó játékosok nélkül felálló (jó, Isael most végre mutat valamit abból, amit tud, bár lassú tempóban, de legalább meg tudja tartani a labdákat, és ő egyedül, kiszámíthatatlan, váratlan megoldásokra képes) csapat ennyit tud. Egyelőre az eredmények megvannak, de ha most elfogadjuk, hogy ennyi elég, akkor később baj lesz! Én nem hiszek a téli “erősítésben”, mert ha hozunk még öt Ihnatenkót vagy Bolit, attól nem lesz jobb a csapat!

  • Ha megnézzük, hogy ilyen terhelés mellett tavaly már mennyivel volt lemaradva a Vidi -- még büszkék is lehetünk. Most az a fontos, hogy ne szakadjunk le, sőt -- adja Isten -- előzzük is meg.
    Egyébkén egyáltalán nem mellesleg a ZTE meccs után Dobos Barna szóvátette, hogy a Vidinél (bocsánat, mi is most a neve) olyan szabálytalanságokat elnéznek, amiért mások símán lapot kapnak

  • Teljesen igazad van Lalolib. A vidi meccs tükrében belefér az iksz. Én inkább azt hiányoltam, hogy a második félidőben egyszerűen leálltunk, forgolódtunk, passzolgattunk, de igazából a 2-3 csere kivételével senkinek eszébe se jutott támadni. Rebrov is elmondta, hogy elfáradtunk. Ez a meccs nem a világ vége. De ahogy Te is leírtad és sokan tartjuk magunkat is hozzá: nincs játék, nincs gólkirály-jelölt, alig van hazai játékos stb. én élvezem a eredményességet, de ha egyszer ez nem lesz, akkor mibe fogunk kapaszkodni, mire leszünk büszkék? Az eredmény mindent felülír, én is vallom, mert győzelemre születtünk. De néha kéne valami más is, mint tavaly a Diósgyőr elleni 7:0 stb. Talán majd tavasszal, ha nem lesz ekkora terheltség. Mindenesetre most minden forduló elteltével közelebb vagyunk ahhoz, hogy ne szakítson le a Vidi. Hajrá Fradi!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 11.24.18:00 FTC-ZTE (TV:M4sport)
Következik: 11.28.18:55 EL csoportkör FTC-Espanol (TV:Sport1)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST