Feljegyzések a fotelból – Ez most nagyon fájt

Még az is felvetődött bennem, hogy ma sztrájkolok, vagy eljátszom a bűn és bűnhődést, vagy simán ki sem bújok az ágyamból, magamra húzom a paplant és megpróbálom kikapcsolni az agyam. Nem a vereség miatt, mert az mindig benne van a pakliban (még ha nem is szoktunk hozzá), hanem a “hogyan” miatt. Azt megemészteni, hogy 70 percig szinte semmi közünk sem volt a játékhoz és a kövesdiek azt csinálták velünk, amit általában mi csinálunk az ellenfeleinkkel, azt megemészteni nem egyszerű feladat. Félidőben látni a 0-3-at és a 30:70-s labdabirtoklást, az ijedt játékot, egy hatalmas gyomrossal ért fel. Azt persze tudtuk, hogy nem lesz könnyű menet, de a múltheti eredményes tankolás után egy kicsit (talán nagyon is) elhittük, hogy innentől már fáklyák és örömtüzek kísérik az utunkat és rutinból megoldunk mindent. Eddig is voltak nehéz meccseink, volt mikor kettős terhelés alatt kellett bizonyítani, mégis a végén mi örülhettünk. Ráadásul fél éve kaptunk ki utoljára, akkor is “túlrotált” csapattal, magabiztosan vezetjük a tabellát, vajon mi gondunk lehet Mezőkövesden? Oké, egy kicsit nehézkes lesz, de a végén úgyis behúzzuk a három pontot. A megszokás nagy úr, de egyben veszélyes is. Aminek tegnap meg is lett a böjtje, de mielőtt bárki is azt hinné, hogy a világvégére készülők, azoknak csak annyit, az még reményeim szerint nagyon messze van. Persze mindent megteszünk, hogy egyszer a Földünk is bemondja az unalmast és visszavegye azt, ami az övé volt évmilliók óta, mégis remélem, időben ébredünk és megpróbáljuk enyhíteni az eddig okozott károkat. Ebben most nincs benne semmilyen áthallás, ez csak kikívánkozott belőlem, vagy csak próbálom húzni az időt, mert őszintén nagyon nincs kedvem a tegnapi “vesszőfutásról” bármit is papírra vetni.

Nagyon nincs is mit mondanom. Most persze az egekig dicsérhetném a hazaikat és porig alázhatnám a mieinket, de aki így tesz, az éppúgy túlesik a ló túlsó oldalára mint az, aki egy kézlegyintéssel elintézi a tegnapi estét azzal a felkiáltással, hogy top csapatok is kiszoktak kapni (mostanság egy Pool-t kivéve, bár a BL első meccsén ők is elhasaltak), ez nekünk is belefér a kosárba, legfeljebb egy kicsit töri a hátunkat, de vagyunk olyan erősek, hogy ezt az akadályt is simán leküzdjük. Természetesen ebben is van igazság (tegnap este a Real is elvérzett), az igazság valószínűleg valahol a félúton kóborol. Azzal nincs is gond, ahogy a vereséget is megtudjuk emészteni (bár ebédelnünk óvatosságból talán még sem kéne), és talán még az is belefér, hogy az ellenfél lefocizott bennünket, de ha így van, akkor azért ott toporzékol bennünk a “fluimucil”: “de miért?”

Erre majd a szakmai vezetés megkeresi a választ, nekem halvány f-betűm sincs, hogy mi okozta a totális összeomlást. Két játékos hiánya (Boli, Civic) nem okozhatott felfordulást, Rebrov mester is sejtette, hogy meg kell erősíteni a középpályát, ott kell megakadályozni a kövesdiek építkezést. Azt is tudtuk, hogy a hazaiak le fognak támadni, bár eddig egyetlen csapat sem merte ezt megcsinálni ellenünk, így talán a játékosok sem hitték el. Ebből aztán jöttek is hibák és főleg a gólok. Mire rendezni tudtuk volna a sorainkat, már 0-3-t mutatott az eredményjelző. Onnan meg már nem tudtunk felállni.

A fájdalmas vereség után könnyű lenne odaállni a műtőasztal mögé és egyenként kivesézni a játékosokat, de az talán nem lenne igazságos. Csapatként kapituláltunk, csapatként léptünk úgy pályára, mintha a kötelező rutin következne. Ez meg is bosszulta magát. Tanulságok vannak és ha most egy vereség jó oldalát akarnám műteni (egyiket sem szabadna), akkor mondhatnám, még jókor jött a pofon. Mivel azonban feküdtem már műtőasztalon, tudom, a felépülés nem mindig könnyű feladat. Szerkesztőtársam “hitvallását” idézve, mindig csak egyet kell lépni előre, nem szabad kettesével venni az akadályokat.

Egy hete azt hittük, mi nem hogy kettesével, de megdöntve Edwards negyedszázados világcsúcsát, már hármasával is megy a “mutatvány”. Tévedtünk, de ettől még nem dől össze a világ, rajta maradtunk a kikövezett úton, csak nem szabad imbolyogni és főleg letérni róla. És nem is fogunk, ebben biztos vagyok. Még a tegnapi fájdalmas vereség után is. Ettől még nem szabad feledni, hogy rutinból, vélt magabiztosságból nem szabad a pályára lépni. Főleg egy nagyon motivált és kulturáltan, okosan játszó csapat ellen.

Népi “szólamot” idézve, tegnap este a fagyi visszanyalt. A vereség mindig fájdalmas, de a “hogyan” még jobban szíven szúrt. Persze nem is szoktunk hozzá (és nem is akarunk!), ezért a felépülés egy kicsivel több időt fog igénybe venni.

A fájdalmat azonban lehet gyógyítani…és nem csak gyógyszerrel.

3 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Ez most nagyon fájt bejegyzéshez

  • A következö meccsünk értékmérö lesz! Gyöznünk kell, hogy helyre álljon az önbizalom a csapatnál is, és a fradi tabornál is! Hajrá Fradi!

  • Nem találom a szavakat…. A bajnokságban ilyen lélektelen kiábrándító játékot a puskás ellen láttam, ellenfél szinten a Mezőkövesd olyan lendülettel jött mint anno a Dinamo zagreb az üllői úton.
    Sajnos a kispad is elég gyenge. Vécsei gondolom a Tao pénz miatt kellett ide… De nem megyek bele személyeskedésbe egyszerűen szomorú volt látni ezt a produkciót. A bajnokság remélem meglesz de sokkal profibb játékosok kellenek akik fejben is ott vannak rendszeresen.

    Hajrá Fradi

  • Én örülök ennek több okból is. A csapat és mj is már elhittük , hogy az arsny ott lóg a nyakunkban. Kellett ez a kiábrándítás. Másodszor: tudomásul kell veni, ha nemzetközi szinten mi akarunk valamit, akkor sokkal több kell mert ez a Kövesd nemzetközileg még mindig nulla játékerőt képvisel. Harmadszor: ide vezet sz, hogy Rebriv nem rotál. Egy bajnoki másnapján lejátszott edzőmeccsen nevenincs csapat rllen nem lehet formába lendülni, tehát a cserejátékosoktól se várjunk csodát. Aki meg állandóan kezd az eltunyul. Nem értem Rebrovot, miért nem próbálkozik új felállásokkal, új igazolásokkal. Gróf szintű játékosok nem fognak ittmaradni/idejönni a kispad kedvéért.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
EL-csoportkör 2019
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
HOST