Feljegyzések a fotelból – Fagyos vereség

Szegény barátom, az élet nem egy habostorta. Csapásokat adunk és csapásokat kapunk.” Arra nem nagyon számítottam, hogy Virág elvtárs örök érvényű intelme Pelikánnak 7 nap alatt velünk is megtörténik. Egy hete a Groupama Arénában egy tisztességes csapást mértünk a bajnoki címvédőre, mely után olyan hurráoptimizmus lett úrrá rajtunk (bevallom, rajtam is), hogy már azt hittük, hogy Bacsó Péter filmje nem is a Rákosi rendszerről szól, hanem valami kitalált fantazmagória. Pedig nem, és erről szüleink, nagyszüleink sokat tudnának mesélni, bár nem vagyok biztos, hogy ebből a jelen “okostársadalma” túl sokat értene. Ahogy mi sem gondoltuk, hogy egy hét elég ahhoz, hogy visszazuhanjunk a valóságba. Kaptunk egy jó nagy maflást, Virág elvtárs szavaival élve, most bizony csapásokat kaptunk, melytől nem hullottak ki a fogaink mint Pelikán Józsefnek a dunai gátőrnek, de ahhoz egy-két metsző fog távozott, hogy ne díszelegjünk teljes pompával a tabella élén. Ahol még mindig három pont az előnyünk, mely azonban nem a Videoton botlásának, hanem a magyar labdarúgás újabb paródiájának köszönhető.

Szegény kispesti legények megrogyva bár, de törve nem, letúrták a havat a kispesti arénáról (ez azért túlzás egy kicsit), de az szégyen szemre, képest volt este hét órára kőkeményre fagyni. Persze egy héttel ezelőtt sokkal hidegebb volt, de akkor meg lehetett (meg kellett?) rendezni a meccset, de most, a Videoton esetében már elnézőbbek voltak az ítészek (vajon miért is?). Várható is volt a döntés, hiszen a Videoton egész héten a meccs halasztásáért lobbizott – sikerrel. De hagyjuk is a kispesti pályát és főleg a Videotont, mert Debrecenben sem remekelt Kelet-Magyarország díszfénye, a Nagyerdei-stadion. Azon persze el lehet morfondírozni, hogy vajon miért is lett olyan a pálya talaja, hogy azon inkább szánkóversenyt kellett volna rendezni. Félreértés elkerülése végett, ezt nem kifogásnak írom, hiszen a diósgyőriek is azon a pályán tologatták a labdát, de mégis csak vérlázító, hogy elköltünk több milliárdot egy csili-vili, nézők nélküli arénára, de képtelenek vagyunk szembeszállni a tél utolsó támadásával. Mert az még rendben van, hogy péntek éjjel esett a hó és hullott rá ónos eső is és talán még Micimackó is fázott, de vajon ha folyamatosan megy a pályafűtés, akkor is hó és jég borította volna a pálya 60 %-t? Valószínűleg nem, de ezt majd a meteorológusuk és a pályaszakértők cáfolják, de akkor például Felcsúton miért tudták legyőzni az időjárást. Ott persze több a pénz, de vajon ha a Lokival játszottunk volna, szintén ilyen pálya fogadta volna a csapatokat?

Még néhány mondat zsörtölődés következik – pedig múlt héten megfogadtam, hogy abbahagyom -, mielőtt nekilátnánk “csapásokat kapni”, mert van még egy szereplő, akibe mérgem és keserűségem levezetésére még bele tudok rúgni. Ez pedig a magát stream szolgáltatásnak nevező közvetítés volt, amit ha osztályoznom kéne, egy szerény kettessel jutalmaznék, mert voltak olyan pillanatok, főleg a közeli képek, amikor fel tudtam ismerni játékosokat és ami a lényeg, a labdát is láttam. Tudom hideg volt és a kamerát a stadion tetejére kellett rakni (lehet, hogy csak ott volt fűtés?), ami azzal is járt, hogy a havas tájon, a Fradi szerelése úgy elveszett a képernyőn, mint a sarki rókák ott fent északon. Ezt megfejelte a homályos kép (volt rajtam szemüveg) és a többszöri F5 nyomkodás, melytől nem lett jobb a kedvem, de minden egyes újraindítás után reménykedhettem abban, hogy innentől egy jobb Fradit látok.

Nem jött össze. Pedig a pályán és azon kívül, hogy Varga Roli nem vállalta a játékot, más zavaró tényező nem nagyon volt. Legfeljebb az, ami nem nagyon változott, hogy nagyon nem szeretünk idegenben játszani. Talán a vendég mezünk teszi, vagy a Szentély hiánya, vagy megviseli a játékosokat az utazás? Tán az sem véletlen, hogy az eddigi három vereségünket is idegenben szenvedtük el, melyből a Videoton ellenit még elviseltük valahogy (akkoriban eléggé meg voltunk rogyva), de a Haladásnak adott stadionavatós örömöt és a tegnapi csapást már nem könnyű megemészteni. Főleg annak fényében nem, hogy a kupakiesések után egyetlen nyerhető maradt számunkra, a bajnokság. Egy bizonyos kerek számot most nem is említek, mert biztos felmenne a vérnyomásom.

Pedig elég jól indult, Böde Dani már a 9. percben betalált egy formás támadás végén, de utána úgy belealudtunk a meccsbe, mint a már a “hózással” emlegetett Micimackó fajtársai. Szépen visszaálltunk, gondoltuk, ennyi éppen elég, támadjon csak a Diósgyőr, majd egyszer-kétszer átnézünk a túloldalra, és azokból biztos találunk majd még egy gólt. Arra persze nem nagyon számítottunk, hogy most olyan ellenfelet sodort felénk a téli szél, aki biza győzni is akart. Gyűrték rendesen az ipart, de az első félidőben az volt az érzésem, hogy ezek csak akkor tudnak gólt rúgni, ha mi hozzásegítjük őket.

A második félidő meg épp úgy kezdődött, mint a Honvéd ellen. Elkezdtünk letámadni, ami 10 percig nem is nagyon ízlett az idegenben játszó hazaiaknak. Majd jött a hidegzuhany, az egyenlítés, egy Böde Danis góllal, a diósgyőri játékos remek fejesével egy kissé váratlanul (legalábbis nekünk). A bekapott gól utáni bénultságunk a Honvéd elleni mérkőzést idézte, ott Lanzafame kihagyta a büntetőt, de itt három perc után már Bódog is boldog volt. Vezetett a csapata, a Fradi pedig megroggyant. De nagyon. Jöttek is futószalagon a cserék, mely után úgy összekavarodott a felállás, hogy talán még a játékosok sem tudták, hol a helyük. Fejetlenül elkezdtünk rohanni, űztük a labdát becsülettel, volt is lehetőségünk az ikszre, de többre nem nagyon. A diósgyőriek meg húzták az időt (érthető), volt mikor a labdát is eldugták, vagyis helyesebben felrúgták a tribünre, de mivel ott nem volt néző, a labda magányosan csücsült az egyik szék alatt. Közben a tartaléklabda is elveszett, hiába nehéz időket élünk, ha nem tudják rendesen letisztítani a pályát, akkor több labdára sem maradhatott pénz.

Vesztettünk. Nem csak három pontot, de egy kis hitet is. Tudom, jó néhányszor megkaptuk már, hogy nem tragédia egy vereség, van még hátra 13 forduló (babonások ne olvassák tovább – a pesszimisták sem), megyünk tovább és a célunk továbbra is a bajnoki cím. Persze, hogy az, de ahhoz ilyen buta vereségeket nem szabadna összeszedni. Azt is jó lenne megfejteni, hogy ami hazai környezetben tökéletesen üzemel, az vendégként miért omlik össze? Mert csapatjátékról még a legoptimistábbak sem tudnának két mondatnál többet mondani. A pálya talaját is fel lehet hozni mentségnek, hogy az inkább a küzdő csapatnak kedvezett, de vajon mi miért csak az utolsó negyedórában küzdöttünk úgy, mint a DVTK 90 perc alatt? Vajon miért esünk kétségbe, ha minket támadnak le? Ezekre mi nem fogunk válaszokat találni, nekünk csak az a tisztünk, hogy szurkoljunk és zsörtölődjünk, morgolódjunk amikor kikap a csapat.

Mert ilyenkor igenis a szurkoló is szenved, ha nem azt kapja amit várt, és amit szeretett volna kapni. Helyette most pofonokat kaptunk, elcsúsztunk a jeges talajon, de soha nem az számít, hogy mekkorát koppanunk, hanem az, hogy hiszünk-e magunkban annyira, hogy újra meg újra felálljunk, és akár véres, remegő térdekkel, de megtegyünk még egy lépést…vagyis tizenhárom lépést.

Mert fel kell állni. És fel is fogunk?

11 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Fagyos vereség bejegyzéshez

  • Mióta megy ez már, hogy ha ellenünk egy csapat feltolja a védekezést, letámad, kőkeményen, helyenként már durván játszik, s ezt bírja végig erővel, akkor teljesen meg van a Fradi fogva. Lásd Zeljeznicar Sarajevo, Partizani Tirana, most Diósgyőr vagy pedig 2015 decemberében itthon az Újpest ellen.

  • Ha habostortàval vàgtak és vertek volna, akkor talàn nem fàjt volna ìgy (mert megnyltuk volna a szànkat utànna), mint ez a vereség, mert bebizonyosodott, hogy ellenünk, mindenki (még a bìròk is) a legmaximumot szoktak beleadni, ami nekünk — emberi okok, nem mulasztàsok miatta — nem mindig lehetséges, plàne nem minden meccsen egymàs utàn és folyamatossan.

    Nagyon kivàncsi lennék, hogy a Diòsgyôriek a következô fordulòban hogy lézengek majd félhalottan a pàlyàn, vagy netàn megemberelek-e magukat mégegyszer. Habàr az elôbbit gondolom.

    Ez persze nem szabad mentegetôzéeknek oka lenni.

    Mink nyùjtottuk a megszokottat. Nem többet Sem kevesebbet.

    Ahogy ezt Doll edzô mindig mondja. Mink nem nézünk arra, amit az ellenfeleink csinàlnak. Mink csinàljuk a sajàt dolgunkat.

    Varga nélkül szerintem a Fradi jàtéka ùjbòl kiszàmìthatò. Paintsilre és Bödére összpontosul a jàtékunk és amikor hàrom-hàrom ember fogja az emlìtetteket (ami meg is történt ezen a meccsen), akkor màr nincsennek màr elég elképzeléseink, hogyan törnénk àt egy 11 ember àltal alkotott falon (hiszen a 6 “fogò-” ember màr hàtrakerült).

    Sajnàlatos mòdon még mindig nem làttam középpàlyàt. De ez e reményemem Bognàr személyével, talàn hosszù ideig végleg el fog tàvozni a csapatunk- és csapatjàtékunkbòl.

    A vereség bàr vereség Volt, de … azért fel fogunk ùjra kelni.

    Szerintem az élet most csak habostortàval vert. A torta meg sòs Volt. Nem kellett megnyalnunk a szànkat.

  • Sajnos igazam lett megint. Pont a múltkor írtam le, hogy mindig kapunk 1-2 gólt és nem mindig fogunk rúgni 5-öt. Hát eltelt 1 forduló és máris beigazolódott. 9. percben gól és kényelmesen hátradőlünk. A második félidőre megint aludva jövünk ki. Ha valaki tudja Doll vagy Máté telefonszámát, mondja már el nekik hogy ez nyilvánvaló. Lehet hogy így is meg lesz a 30., de azért nyerjük már meg a nyerhető meccseket. Mire leszünk képesek így nemzetközileg?
    Hajrá Fradi!

  • Többször megnéztem az összefoglalót. Szomorú, hogy most a bírót se lehet szidni… Legalább egy 11-est nem adott meg ellenünk (Leandro egyértelműen buktatta Óvárit).

  • régóta érzem, hogy Dollal nem tudunk “szintet” ugorni, bár lehet így is behúzzuk a bajnokságot..
    ha nem, akkor viszont erősen felvetődik az “itt tartása”… bár valószinűleg maradna így is, mert…

  • Elnézést, de most nem magával a meccsel fogok foglalkozni, azt Lalolib megtette (szokása szerint professzori pontossággal). 1./ Nem tudom, hogy miért kellett a Fradistákat beterelni a Nagyerdő szűz hórengetegébe parkolni?(A stadion melletti “vendégparkoló” meg lezárva!) Miért kellett egy szűk, a felétől 2 személyesre lekorlátozott folyosón végig tekeregtetni az összeterelt 1000-1200, a csiga lassúságú beengedéstől már eleve ingerült vendégszurkolót? 2./ Ez személyes. Szokás szerint kikötöttem az idegenbeli meccseken szokásos zöld-fehér drapimat -- bár nem volt könnyű mutatvány -- oldalra, szabad helyre. Visszamásztam(ez sem volt egyszerű, 70 elmúltam) a megszokott legfelső sorba, és a kezdés körül azt látom, hogy 2 kissé későn érkező fiatal -- nagy műgonddal -- az enyém elé köt egy mérges arcot ábrázolót, pedig picivel arrébb volt még szabad hely! Remélem nem ez lesz az új szurkolói magatartás. CSAK A ZÖLDEK!!

  • Bódog addig dicsérte a Fradi játékát, míg a játékosok ezt komolyan is vették. Ötlettelen, kényelmes játék, nevetséges gólok… Persze ilyen a Fradinál jobb csapatokkal is megesik. Viszont, ha a Diósgyőrnél jobb ellenfelek ellen is így fogunk játszani, akkor felesleges a harmadik csillagról álmodozni. A tegnapi játék a “csillaghullást” vetítette előre.
    Ennek ellenére: Hajrá Fradi!

  • Kézi -vizilabdasikerek. Istenem, MOST a foci nem jött össze.
    Flóriékkal is előfordult…

  • Babonásnak nem kell lennünk, mert már csak 12 forduló van vissza … (bocs)
    De még megyünk Újpestre, Debrecenbe, Felcsútra (Videoton).
    Ha az is ilyen három zakó, akkor nem is érdemeljük meg a bajnokságot.
    A jeges talajon nem ment a labdakezelés; a Diósgyőrnek meg ment. Hát hogy van ez?
    A hetedik percben felébredtünk, de a tizedikben visszaaludtunk. Hát hogy van ez?
    Bár nekem működött a stream; ezzel együtt jobb lett volna, ha zöld mezben játszunk.
    (Ezt a neonsárga fehéret meg kidobnám, megalkotójával együtt.)
    A Kispest meccs után úgy gondoltam, hogy két-két döntetlen és vereség még belefér a hátralévő fordulókban. Ebből most egy el lett lőve. Sajnos.
    A lelkes Diósgyőr megérdemelte a győzelmet.

  • Sajnos idegenbeli teljesítményünk meg sem közelíti a hazait.. Sokadjára..Kényelmesnek éreztem a csapatot, utána meg elkezdtük a felivelgetéseket..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 09.29. 19:30 FTC-UTE (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST