Feljegyzések a fotelból – Félgőzös győzelem

Hová lett a tavalyi hó?” – kérdi Francois Villon, de természetesen nem akarok verset elemezni, bár lehet, hogy a 215. örökrangadó második félidejénél többet tudnék időzni a több mint 500 éves csodás vers soraival, mint a pályán történtekkel. Szerencsére azonban a foci “megalkotói” két félidősre tervezték ezt a csodás játékot (szebbet, jobbat azóta sem találtak fel), így végül is nem csak Villon kalandos életével kell foglalkoznom, hanem az első 45 perc három találatával, mely végül egy félgőzös győzelemhez vezetett, de ami még talán ennél is fontosabb, nyolc pontosra dagasztotta nagymama semmihez sem hasonlítható hagymás, tejfölös lángosát. Ezek után nincs más dolgunk, mint bedugni a forró kemencébe és várni azt a csodás pillanatot, amikor a “végeredmény” a kezünkbe kerül. Közben azért rá kell lesni, a sütőlapáttal egy kicsit meg is kell mozgatni, nem szabad magára hagyni, mert könnyen megéghet. Az meg nem fordulhat elő, egyrészt nagymama mindig nagyon gondosan vigyázott rá, másrészt annyira, de annyira vágytunk arra a fokhagymás, tejfölös lángosra, hogy egyetlen pillanatra sem vettük le a szemünket a kemencéről. Talán mégis csak hatással volt rám Villon szellemisége, egy kicsit talán túlságosan is “virágnyelven” írtam le a vágyaink netovábbját, de ha ránézünk a tabellára, oly közelinek és oly kézzel foghatónak tűnik, hogy nagyon nem szeretnénk megfilmesíteni a Holló és a Róka meséjét a sajtról. “De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja” – no-no rókakoma, mi nem fogunk belépni a csapdádba, tanultunk az elmúlt évek hibáiból, éhesek vagyunk a sikerre, és szeretjük a hagymás, tejfölös lángost még egy kis reszelt sajttal is megszórni. Ezért sem fogod kiénekelni a szánkból…Ahogy az MTK-nak sem sikerült, igaz annyira nem is erőltették meg magukat, de ez legyen az ő problémájuk.

Ami meg a tavalyi havat illeti, az első három mérkőzésünk után volt mikor egy kicsit visszasírtuk, de az már elolvadt és bár a Trónok harca rajongói tudják, hogy a tél áprilisban fog közelegni, de lehet, hogy az Üllői út környékén a zöldellő fák akkortájt már az égig fognak magasodni. 9 forduló van hátra, 8 pont és sok-sok gól (pontosan 20) az előnyünk. A pontokon és a gólokon kívül van még egy előny. Egy nagyon nagy előny: az meg maga a játék. A produktum, amit hétről-hétre leteszünk az asztalra: háromból három, 14-1. Ezt meg nem kell magyarázni, még akkor sem, ha a tegnap esti örökrangadó második etapját egy kicsit pihenősre vettük. Azért egy mondatot mégis csak megér, mert ahogy láttuk, a jelenlegi Fradinak nagyon nem áll jól a pihenő szekció (spanyolosan szieszta), vagy talán azt is tanulni kéne, hiszen fekve, kinyújtózott lábbal is lehet Villon verseit olvasgatni, nem kell kapkodni és nem kell azt a látszatot kelteni, hogy bizony ezt a Fradit, kényelmi állapotban meg lehet szorongatni.

Pedig jelen pillanatában, a jelen magyar focit a középpontba állítva, ha komolyan vesszük a feladatunkat, akkor talán egyedül a tankolás okozhat egy kis fejfájást (első lépcsőben szerdán kiderül), a többi meg egy jól megkomponált ujjgyakorlat. Azt persze nem állítom, hogy nem volt bennem egy kis félsz a kezdő sípszó előtt (ennyire azért szükség is van), de úgy gondoltam, ha a csapat hozza azt, amit az előző két meccsen, akkor nem lehet gond. Nem is lett. Az összeállítás sem okozott túl nagy meglepetést, bár Szihnyevics beteg lett, de ott van Lanza, aki fel is vette a kesztyűt, a diósok elleni is látszott mennyire összeszedett és koncentrált, lerázva magáról az olaszos fölösleges vérmérsékletet, de meghagyva a töretlen küzdést és a győzni akarást.

Úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy az előzőt abbahagytuk. Először a kapusuk ért a labdához, ő is akkor, amikor a negyedik percben Varga parádés lövése (ahogy mellel levette, ahogy ráfordult és visszahúzta!) után a hálóból kiszabadította a labdát. Nem csak a kezdés, de a taktika sem változott. A négy védő – Lovre és Heister inkább előretolt fedezetet játszott – előtt Haratin szűrt, Sígér és Nando segítette a támadásokat, elől meg Petrjak és Varga uralta a széleket, Lanza meg adta az “aranypasszokat” és lőtte a gólokat. Mindezt úgy, hogy 30 percig a kék-fehérek nagyon át sem léptek a felezővonalat. Játékuk egyetlen “élvezhető” részét, az ország Sanyija okozta, akit Dvali annyira meggyötört (szerelt, fejelt, előzött), hogy azt csak színészi képességeinek Oscar-díjra is jelölt alakításaival tudta csillapítani.

A békés pihenő jegyében Varga góljához Lanza egy duplával társult. Az elsőnél az MTK felvonultatta a “hogyan kapjak gólt?” minden lehetséges verzióját, mely Lovre beadásával és Lanza belsőzésével ért végett. A harmadik gólunk, mely Lanza második találata, egy “szokásos” Fradi forgatókönyv terméke. Nandó remek indítása, Petrjak elviharzik a szélen, miközben az MTK védő tisztes távolságból figyelte a számára felfoghatatlan lendületet, Ivan felnéz, mosolyogva konstatálja, hogy a védő még mindig csak ámuldozik, előtte ott a vonal, tudja, azt labdával nem lépheti át, kér egy kávét és miközben kevergeti, középre “dobja” a lasztit, mely az ötös sarkánál meg is találja az arra sétálgató Lanzát, aki egy laza bokamozdulattal, kizárólag a szépség kedvéért egy dupla kapufás találattal biztosítja helyét a góllövőlista élén.

A félidő három, csak azért, hogy Villon mesternek sem legyen mindig igaza, nem kell sopánkodni a tavalyi hó hiányáról, 2017 májusában és tavaly júliusban is hármat rúgtunk a Hungária körúti miniarénában, ahogy 2019 március 9-én is. A verebek meg azt csiripelik, hogy a kerület képviselője már törvényjavaslatot fogalmaz, hogy ezek után ha a Fradi az MTK otthonában látogatott, csak a második félidőt kelljen lejátszani…Arra persze nem gondol, hogy abban az esetben nekünk a második lesz az első, tehát három gól az alap, a törvényjavaslatot meg kéretik a kukába dobni, a verebek meg ne csiripeljenek, mert ha sokan vannak, még hangosak is (a Hungária körúton a “sokan” szó azért nem nagyon mérvadó).

Ettől még a második félidő nagyon is feledhetőre sikerült, visszaálltunk, hagytuk egy kicsit labdázgatni a kék-fehéreket is, ha már a színvonalában nem is lett örökrangadó, legalább a labdabirtoklásban legyenek közel egyenlők a felek. Ez persze nem nagyon tetszett, ahogy fentebb már említettem, nekünk nagyon nem áll jól a pihenő szekció, ilyenkor inkább kapkodunk és idegesítő hibákat követünk el, mely kimerült abban, hogy a hátvédek Dibuszt hozták folyamatosan kényelmetlen helyzetbe, bár az is lehet, hogy élesben tesztelték Dénes passztechnikáját, ami lehet, hogy edzésen már működőképes, de tegnap okozott néhány kellemetlen pillanatot. Kaptunk is egy gólt (nem emiatt), ami a hazaiaknak legalább szépségtapaszt jelentett, a gólt szerző hazai játékos fel is lelkesült, még az is átfutott az agyán, hogy talán még forróbbá tehetik a hátralevő perceket.

Nem tették, mert onnantól már nem hagytuk. Újabb gól híján vártuk a hármas sípszót, miközben azon morfondíroztunk (a 8 pontos előny mellett), hogy ténylegesen hová is tűnt a tavalyi hó. Az az időszak, amikor az örökrangadó még igazi társadalmi esemény volt, amikor olyan parázs mérkőzéseket játszottak, hogy arról napokig ódákat zengtek a sajtó hasábjai, a pesti kávéházak és olyan irodalmi folyóiratok, mint a Nyugat. Móricz Zsigmond, Aszlányi Károly, Tabi László, Salamon Béla, Ráday Imre…a zöld-fehér és kék-fehér színek szerelmesei olyan glosszákban csaptak össze, melyek a mai zaklatott világunkban már “szentségtörésnek” számítana.

De most hagyjuk a múltat, hagyjuk el Villon és a Trónok harca rajongóinak közelgő tél imádatát, nekünk most a tavasz számít, a hátralévő 9 forduló (plusz a szerdai tankolás), az Üllői úti fákon már burjánzanak a rügyek, néhány hét és minden zöldellni fog és ha nem is az égig, de harminc méterig biztosan nőni fognak.

Azért legyünk óvatosak. A tavaszi rügyeket is képes a dér a kukába hajítani.

9 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Félgőzös győzelem bejegyzéshez

  • Lalolib, ez megint jó volt! Persze, idézhetem sokadszor Szepesit: ő sosem lett volna az, aki, ha nem sorozatos magyar győzelmekről, olimpiai érmekről, világcsúcsokról közvetít, hanem 27-68. helyezésekről, vagy Andorra elleni vereségekről! A jóról könnyebb jót írni! 🙂
    Ha szerdán “telitankolunk”, Isten sem “ment meg minket” a 3. csillagtól és az újabb MK-tól, ezáltal a sokadik duplázástól! Most már csak az kellene, hogy Rebi folyamatosan építsen minden posztra min. 2 egyforma játékost, hogy ne búcsúzzunk már világ szégyenére akkor, amikor a nagyok még nyaralnak!
    Azt, amit a “tankerek” ebben a szezonban elértek (respect nekik!), ennyi pénzből ennek a Fradinak évről-évre hoznia kellene, minimum!

  • Győzelmi menet gyepen, csarnokban, medencében, jégen!

  • Most már ez a 3. meccs egymás után ami tetszik mind eredményben mind játékban . Nem tud érdekelni ha visszaveszünk a második félidőben, ha az elsőben így játszunk és tartalékolnunk kell a Vidire. Arra a meccsre egyébként roppant kíváncsi leszek. A meccsen csak egy dolog nem tetszett: ha vezetünk a szünetben akkor miért nem hozzuk be azokat a játékosokat akiket télen vettünk? Vagy ennyire nem jók? Van nálunk egy állítólag 3 milliós játékos és még nem láttuk játszani. Mikor akarjuk beépíteni?
    Hajrá Fradi!

    • Gondolom Isaelra céloztál. Szerintem Rebrov óvatos vele kapcsolatban, ahhoz sokkal értékesebb játékos, hogy félkész állapotban küldje a pályára. Az persze már más kérdés, hogy miért nem teljes értékű még. A másik “indok”, hogy vajon kinek a helyén játsszon? Most megbontani a Petrjak-Varga kettőst nem nagyon indokolt. Jelenleg 4 jó szélsővel rendelkezünk (+ Lovre, aki szerintem inkább szélső és ott van még Böle is), így nem is olyan könnyű bekerülni a kezdőbe. A játékunk is rájuk épül, látható volt Petrjak cseréje után meg is szűnt a lendület.
      Ezektől függetlenül szerintem Isael szerdán játszani fog.

      • Én sokkal több mindent nem értek. Egy-egy ilyen mérkőzésen, amikor már eldőlt, Csonkához hasonlóan, be lehetne küldeni például Takács Zsombort, és jó lenne tudni, kivel mi van, mert sokaknak a nevét sem halljuk, arról sem esik szó, hogy sérültek… És végképp nem értem Rebrov mester állandó rinyálását, hogy nem lehet hetente két meccset játszani, mert nem tudják kipihenni magukat a játékosok… Akkor minek ilyen nagy keret, ha csak 14-15-en játszanak? És mi lesz a nemzetközi mezőnyben? Egy jó első félidő miért állítja vissza védekezni a csapatunkat, rápihenni a Vidi elleni meccsre? De lehet-e visszafogni a játékot büntetlenül? A nyilatkozataival pedig továbbra sem vagyok kibékülve, ekkora semmiket Doll mondott az utolsó időkben…

        • Szerintem a 3:0-ás vezetés elég ok hogy visszaálljunk és tartalékoljunk. Ez már ilyenkor zsebben van. Ez nem 1:0. A kupa is fontos. Miért ne nyerjük meg mind a kettőt.?Valamint arra is fel kell készülnünk hogy 1-2 ember lesérül a benzinkutasok ellen. Viszont pont ezért szeretnék látni több cserét hogy lássuk ki mire képes. Én 3:0-nál a félidőben meg merném lépni a 3 cserét is.

  • A második félidő teljesítményének értékeléséhez hozzátartozik, hogy Sigért sérülés miatt le kellett cserélni, és helyette a tizennyolc éves Csonka játszott. Persze, nem azon a szinten, de elfogadhatóan. Ezekután nem értem -- vagy nagyon is értem -- hogy az MTK mestere (mestere… hol van ő Bukovihoz vagy Garamihoz képest) miért nyávogott, hogy kénytelen a középpályán egy tizenévest is szerepeltetni…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 10.24.18:55 EL csoportkör CSZKA Moszkva-FTC (TV:Sport1)
Következik: 10.27.17:15 MOL Fehérvár-FTC (TV:M4sport)
Következik: MK 10.30. 12:30 BKV Előre-FTC (TV: -)
Következik: 11.02.17:00 FTC-Mezőkövesd (stream:M4sport.hu)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST