Feljegyzések a fotelból – Flúgos futam

fotelszurkolo-29Az a tény, hogy legszí­vesebben egy “ha” kezdetű mondattal indí­tanám a 218. derbi fotelos jegyzetét, egy kicsit előre is vetí­ti, hogy az önfeledt örömködés helyett magyarázkodás és számos kritikai megjegyzés fog osztályrészként jutni. Kezdjük feltételes módban, mert ha a 89. percben Kassai kartárs nem érvénytelení­ti Djuricin gólját (a lelátóról szabályosnak tűnt), akkor a tegnap esti flúgos futam olyan véget ér, mely után Merci Berci, Mafla Rómeo és Mitugrász is elgondolkozott volna azon, hogy újra a rajtvonalra álljon Joseph Barbera és William Hanna örökzöld rajzfilmjében. Ráadásul a derbik története sokkal régebbre nyúlik vissza mint sokunk kedvenc rajzfilmhősei és amí­g tudtuk azt, hogy Gézengúz Guszti hiába mesterkedik Mardellel a többi autó tönkretételére, a derbik legendája annyi és annyi “flúgos futamot” adott a labdarúgás szerelmeseinek, hogy ha egyenként felidéznénk őket, évekig tartana a nosztalgiázás. Az elmúlt években számos “száraz” és egyhangú Fradi-Újpest után a tegnap esti olyan hullámvasútra ültette fel a szurkolókat, hogy abba sokkal jobban beleszédültünk, mint azok akik felmerészkedtek a kí­nai üveghí­dra, miközben alattuk több száz méteres szakadék tátongott. Kétgólos dózsa vezetésnél mi a szakadék szélén egyensúlyoztunk, és ha a lilák tényleg elhiszik, hogy győzhetnek, csak meg kellett volna érinteni bennünket és máris zuhanunk. Ehelyett talpra álltunk, egyenlí­tettünk majd jött a nagy “ha”, melyhez sajnos Kassai párosult és nem az önfeledt örömködés.

Az csak hab lett volna a derbi tortáján, “ha” (lesz még néhány mire elérek a végéhez) nem érvénytelení­tik a lelátóról nézve szabályosnak tűnő gólunkat, a lefújás után Bockor barátom a büféasztal tetején táncolt volna, mellyel örökre beí­rta volna magát a Groupama Aréna történelmébe. Az í­géret szép szó, ha betartják kész röhej (graffiti felirat), de ismerve töretlen Fradizmusát fel is mászott volna és bár táncra nem perdül, de öblös hangja beborí­totta volna az arénát. Sajnos ez a produkció is elmaradt, ezzel kettőre emelkedett a “ha” szó mí­tosza, mely folytatódni fog, mert “ha” egy hete juhászroland (csupa kisbetűvel!) focizni akar és nem kickboxolni, akkor Böde Dani sem a földre és az orvosi ágyra kerül, hanem a lilák védelmének ostromára veti be Thomas Doll.

Akinek megint sikerült meglepnie a szurkolókat, mert arra azért nagyon kevesen számí­tottak, hogy a besárgult Nalepát majd az a Csukics fogja helyettesí­teni, akinek már több mint egy éve a volt Jugoszlávia országait kéne járnia és keresgélnie, hiszen Európa azon féltekén azért bőven van merí­tési lehetőség. Helyette “tűzoltóként” kell manapság pályára lépnie, eleinte csak néhány percet, majd félidőt, tegnap meg már elfoglalta a csapat egyik legfontosabb bástyáját. Nem játszott rosszul (bár kaptunk három gólt), de arra adjon már valaki értelmes magyarázatot, hogy miért egy visszavonultatott majd rehabilitált, 36 éves játékost kell a védelem tengelyébe rakni, amikor arra a posztra igazoltuk Hüsinget és nem arra, hogy a mérkőzés szünetében önfeledten labdázzon a többi cserével.

Persze rajta kí­vül Trinks is egy örök rejtély marad, lassan egy éve van nálunk, és ahelyett, hogy “bekerülne”, lassan “kikerül” ha í­gy folytatja már a kispad mellett sem lesz hely a számára. Ha ezekhez hozzávesszük, hogy tegnap négyen voltak a nyugdí­jkorszak határán (Csukics, Gera, Leo, Hajnal) a pályán, a jövőképünk nem a bizakodás felé halad.

Pedig milyen szépen is indult a derbi! A dózsa szurkolók még csak karcolták a torkukat az elviselhetetlen “ááééiiééé” kántálásukra, amikor Djuricin meglódult a bal oldalon és mivel az őt követő két védő úgy gondolta, fusson csak nyugodtan, úgyis kihagyja, Marco másként döntött és meglepetéstől ledermedő Balajcza mellett lőtt a kapuba. Kell ennél jobb kezdés? Lendületben voltunk, irányí­tottuk a játékot, a lilák tették a dolgukat, és “ha” (itt az újabb) a 20. percben nem sül el Diarra lába, vagy Dibusz nem kopí­rozza le kapustársa meglepetését és időben elvetődik a labda irányába, akkor…de ne kalandozzunk el a feltételes mód nyelvtani világába, maradjunk a realitásoknál és dobjuk sutba a lehetségest és a lehetetlent.

Már csak azért is, mert Diarra lövése betalált, onnantól meg közel 40 percig az történt a pályán amit a dózsa akart. Nem találták fel a spanyolviaszt, azzal már a 16. században zártak le leveleket, de csak tették a dolgukat, betartották az edzői utasí­tásokat, jól lezárták a széleket, középen meg sokkal fürgébbek és labda biztosabbak voltak mint Gerzsonék. Már az felért egy áramütéssel amikor az aprócska Balogh fejéről Dibusz kapujába vágódott a labda, de mikor a második félidő elején Ryu csatlakozott a Fradi “újoncainak” kézilabdacsapatához (gyerekek, a focit lábbal játsszák és nem kézzel!), Kassai meg kí­méletlenül befújta, az aprócska Balogh meg simán berúgta a büntetőt, ha lebegett volna előttem egy nagyfeszültségű vezeték, hát belekapaszkodom.

Abban a pillanatban elveszett minden remény és bár felrémlett bennem a múltkori 2-2, amikor kétgólos dózsa vezetésről egyenlí­tettünk, de erre most 1-3 után egy lyukas garast sem adtam volna. De mire végeztem az utolsó garas lyukasztásával, 10 perc alatt akkorát fordult a világ, hogy kártyavárként dőlt halomra a rosszkedvünk. Előbb Leo lövését segí­tette saját kapujába Balajcza, majd Djuricin beadását (?), lövését (?) pofozta saját kapujába a dózsa védője.

1-0, 1-3, majd 3-3. Mi lesz itt még az utolsó negyedórában? Vajon még jobban feltudunk pörögni és a “juhászrolandosan” a földre küldött dózsát a guillotine alá fektetjük, vagy jön még egy csavar a történetben? A mi forgatókönyvünk a 89. percben jutott volna el a csúcspontra, de Djuricin “állí­tólag” lökött (éljen a támadófoci!), Kassai meg lelkesen sí­polt, a dózsások fellélegeztek, mégis csak pontot raboltak (vagy inkább pontokat vesztettek) a Fradi otthonában, ezzel az utolsó három bajnokin 7 pontot zsebeltek be, mely ránk nézve nem éppen hí­zelgő, még szerencse, hogy ezt a negatí­v szérián a kupadöntő egy kicsit fényesí­tett.

Lehet magyarázkodásként felhozni számtalan “ha” szócskát, esetleg belemehetünk egy “bí­rósdiba” is, de sajnos ezek már tudják eltakarni azt, hogy valami megbicsaklott a csapat körül. Olyanokat engedtünk el akiket nem kellett volna, olyanokat igazoltunk akiket nem kellett volna és valójában két év nem volt elég ahhoz, hogy megtaláljuk a “nyugdí­jas szekció” (bocsi srácok, minden tiszteletem a tiétek!) pótlását. Természetesen nincs itt a világ vége, a tabella sűrű, a Videoton meg kezd nem hibázni, de még sok van hátra, most úgyis jön három hét szünet (hurrá nyaralhatunk ősszel), bár azt nem tudom, hogy ezalatt mit is lehet majd csinálni.

Télen még igazolhatunk (csak ne legyen kézilabdás!), aztán itt a szokásos Fradi tavasz, a Dunán is folydogál még a ví­z, a reményeink sem válhatnak illúziókká, mert azokat Balzac már közel 200 éve elvesztette és nekünk nem hagyott belőle semmit.

21 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Flúgos futam bejegyzéshez

  • Az az igyazság, hogy a Kassai elfújt tőlünk 2 pontot, de…. Ha nem csak elfogult Fradistaként nézzük a meccset, akkor nem érdemeltünk győzelmet. Indiszponáltan, körülményesen fociztunk. Csak akkor kezdtünk el küzdeni, amikor 1-3 lett és a Kassai látványosan a Dózsának fújta az ütközéseket. Mellettem ülő fiamnak mondtam is előtte,ilyen játékkal nem lesz meg az x. Aztán valami történt, Gerzson is elkezdett ütközni, lásscsodát ilyenkor tud előrefelé is passzolni és meglett az egyenlí­tés. Viszont hihetetlen, amit Dibusz művel. Alapvonalon áll, bravúrjai nincsenek és mindig megkapja a bizalmat. Jova meg csak néz a padról. Könyörgöm, ki fog védeni, ha egyszer Dollnál is elszakad a cérna Dibusz miatt? A 4 nyugdí­jastól meg tényleg ne várjunk csodát. Nem nekik kellen már húzn a szekeret. Vannak a 21-23 éves tehetségeink meg a nyugdí­jasok. Nincs egy erős 25-28 éves korosztály aki már nem kezdő , de még ereje teljében van. És a helyzet nem lesz jobb: eladtuk potom pénzért Nagy Ádámot, most Dominik 2-3 értelmeset rúgott labdába és már őt is eladtuk. Megint csak Gerzson maradt. Ez a koreai viszont ügyes, el tudnám képzelni a Dominikkal együtt a pályán 2-3 év múlva. Igazából nemértem Dollt: áprilisban megnyertük a bajnokságot , hol vannak a frissen érkezők, akiket MÁR beépí­tett. Most is kellene 4-5 20-22 éves, akikből marad 2 értelmes jövő nyárra. És lehetőleg ne németet hozzon, hanem a volt Yugo-ból, mert azok küzdenek, vagy Dél-Amerikából, mert azok technikásak.

  • Az elmúlt három forduló emlékére:

    tfu_19970900_fu_004-0015

  • Csapatunk gyengül és gyengélkedik, ezt nem vitatom. De! Sem a szombati Újpest, sem a szerdai Videoton meccsen nem éreztem, hogy korrekt lenne a játékvezetés. Azt elfogadom, hogy a bí­ró tévedhet. Szabálytalan volt-e Duricin lökése a 4. gól előtt? Tényleg 11-est ért-e a műesés a Vidi meccsen, ebben lehet tévedni. Olyan ügyekben viszont utólag is föl kéne lépni a Vezetőségnek, mint a Juhász alattomos belépői, amik elintézték Böde Danit (egyébként a válogatottól is …), vagy Lazovics és Diarra nevetséges szí­nészkedései. A kamera felvételek megvannak.

    • Tegnap az összefoglalóban a Honvéd Vidi meccsen Juhász a gólja előtt nem csak ellökte a Honvéd játékost, de rá is mászott. Szabadrúgás lenne kifelé.

      Honvéd szabadrúgás, sorfal a 16-on belül, a sorfal egyik tagja, mint a koreaink, elütötte a beí­velt labdát. 11-es lenne a Honvédnak.

      Természetesen se a 11-est nem adta meg, se a Juhász faultot nem fújta le, í­gy nyert a Vidi.

      • Rossi szóvá is tette, ahogy Doll. Juhász meg valamiért védett személy. A szí­nészkedést meg simán bekajálják a magyar bí­rók (néha Kassai is). Szombaton pont az volt a legnagyobb gondom Kassaival, hogy elfelejtett nemzetközi “nyelven” fújni. Ez talán azért volt feltűnő, mert eddig nem tett különbséget magyar és európai foci között.
        Fogadjuk el, hogy rossz napja volt. 😉

        • Egyébként valamennyire félig-meddig exkuzálni kényszerülök magamat, mert bár megvédtem Kassait Gyuri utolsóelőtti perces meg nem adott góljáért, amit elsőre és azonnali visszajátszásból í­gy láttam -- sőt, talán ma is í­gy érzem valamelyest -, abban szinte biztos vagyok, hogy ellenünk ezt habozás nélkül megadták volna gólnak, vagy ha csak a lila hátvéd taszí­t ekkorát a csatárunkon ott és akkor, hát máig is várhatnánk a sí­pszót. Mint ahogy a 93. percbeli védőnek-szaladós-belemenős 11-est is csak ellenünk fújnak, mint az MTK ellen, mi ilyet a végén, főleg iksznél tutira nem kapnánk. Az más tészta, hogy Ryu kalimpálása megbocsáthatatlan, a serdülőben taní­tják, hogy ilyenkor hát mögött a kezek, de hogy meccsről meccsre befújnak ellenünk egy büntetőt, az valahol már menetrendszerű. Jut eszembe -- és bár ez lenne a legnagyobb problémánk a kapuban, de mégis feltűnő -- emlékszik valaki az elmúlt szűk három évben, hogy Dénes 11-est fogott volna?
          És még egy groteszk fintor: Juhász, ahelyett, hogy eltiltva a lelátóról figyelte volna csapata hétvégi meccsét, még be is talált a Honvédnak, hozzájárulva a megelőzésünkkel járó győzelmükhöz…

      • A Honvéd 24-ese maga volt a megtestesült védelem. Nem ugrott fel és háttal állt a labdának.

  • Azzal kell kezdenem, hogy 1:3-nál egy nagy zakótól féltem, elsősorban azért, mert a védelmünk katasztrofális volt. Mi, laikus szurkolók, már az összeállí­tás közlésekor mondtuk, ho y a Csukics-Leandro középső védőpáros kész életveszély (az is lett, bár Leo a második félidőre összeszedte magát). Kapusunk változatlan formában véd, csak az nem gól, ami nem kapura megy. Valóban, örök kérdés, a gyenge kapus bizonytalaní­tja el a védelmet, vagy fordí­tva? Tegnap Dilaver hibái, Ramirez feledékenysége (neki elsősorban a védekezés lenne a feladata) is hozzájárult a gólképes védekezéshez. Diarrát senki sem támadta meg az első gólnál (Dibusz későn reagált), a második gólnál az”aprócska Balogh” az ötösön belülről fejelt (hol voltak a védők és a kapus)…
    Többen védik Kassait, én nem. A mezőnyben nem azonos mércével í­télte meg a szabálytalanságokat. A csúcs az volt, amikor a Dózsa sikertelen szabadrúgását megismételtette. Többször visszanéztem a 4. gólunkat, Djuricin férfias küzdelem után lőtte be a labdát a kapuba, számomra érthetetlen volt az í­télet.
    Bosszantó, hogy a szerdai meccs után megint pontokat vett el a sí­pmester a csapattól! Nehéz széllel szemben…
    Hajrá Fradi!

  • Az imént megnéztem a zemelesz összefoglalót. A 13. perc végén 1:0-nál amikor a Gyurci kapura pörgette Ramí­rez beadását, a dózsás hátvéd KÉZZEL mentett szögire…szóval egy tizit nem adott meg a fifabí­ró; proprí­mó: Kassai a jó… anyukád! Lovrencsics sérülése a dózsa 16-án belül a fejes alkalmával hogy is volt? Szerdán ettől kevesebbért í­téltek ellenünk tizit… Az összefoglalóban a 89. percben lőtt Gyurci gól benne sincs!!! Proszekundó: szabályos góltól fosztott meg minket a fifabí­ró, ezért: Kassai a jó… anyukád! Egy szó mint száz, vastagon benne volt a dózsások sikerében!!!
    Dibusz pedig jelenleg nem Fradi szint… nem tud elmozdulni a gólvonalról( a seggdugó balogh 5 méterről fejelt be neki egy mellmagasságban bejövő labdát!!!), nem képes bravúrokra tegnap is benne volt két gólban, sokat fejlődött visszafelé 🙁 . A hátvédsorunk közepe pedig a mennyei legalacsonyabbja, és egyben a mennyeiben a vének-tanácsa (ketten több mint 70 évesek) 😥

    • Ezzel is egyetértünk szerintem sokan. kassai nemecsek rosszindulatú sí­polása is disszonáns volt, Dibusz pedig teljesen leépülni látszik. Igazán jó középső védelem, hasznos box to box labdaszerző és magabiztos, a beadásokra kiérő, stabil kapus nélkül nincs mit keresni. Jöhetnek itt angy “szakemberek”, hogy ezt rosszul látjuk, az csak porhintés. Nincs csapatunk, csak egy hibagyár-középszer Fradi…sajnos

      • Most látszik, hogy az általatok talán kissé alábecsült Nagy Ádám mit is jelentett itt.
        Donadoni meg ajnározza…Előre-fociban még fejlődnie kell, de labdaszerzőként a védelmünket is biztosí­totta és a támadásainkat is könnyebben indí­thattuk miatta. Nekem nagyon hiányzik!

  • Köszönjük Pávkovicsnak, hogy a lila meze ellenére Ő tette e legtöbbet a pontszerzésünkért.

  • Akkor is bajom van ezzel a meccsel, ha 1-3-ról álltunk fel. Mert -ahogy azt Lalolib barátom is í­rja feljebb- a nyugdí­jasok klubja és a “mindenki a másik posztján kóricál” filozófia hazai pályán egy középszerű makibrigádtól beszedett hármat, majd amikor nem kis mázlival visszajöttünk, jött a szokásos megtorpanás és az utolsó negyedóra visszafogottsága. Egy igazán nagyratörő, mentálisan erős bajnokjelölt hazai pályán, mí­nusz kettőről egyenlí­tve behúzza az ilyen meccseket… A miénk nem az, sajnos. Nagyon meg lennék lepve, ha ez az idei brigád bajnok lenne.
    Visszanézhető a korábbi(tavaszi) hozzászólásaimban, hogy előre jeleztem(jeleztük!) igazán komoly keret nélkül sem a jó BL-szereplés, sem a bajnokság megnyerése nem reális cél. Összeestünk srácok, mint a Samu gatyája,még akkor is, ha egyeseknek tetszett a jó csapat illúziója.

  • Ha optimista és megengedő akarok lenni, akkor azt mondom, ezúttal volt Fradi-szí­v. Ha pesszimista és szigorú, akkor azt, hogy egyéb se. Voltak értékelhető teljesí­tmények, akiktől nem feltétlen vártuk -- Gyuri, Radó -, volt, akiktől az eddigiek alapján többet vártunk volna -- az öreg agytröszt vagy az eddig biztatónak tűnő koreai -, és volt, akik eddig és mostanság éppúgy nem, mint tegnap se -- Dibusz, védelem, Lovre. Önmagában ez vajmi kevés, mint alapozni valóra é bizakodásra okot adó.
    Kassait kénytelen vagyok megvédeni, mert azon túl, hogy egy-két lilát besárgí­thatott volna, a 16-oson belül csapkodva várt beadás mindenhol tizit ér, a kezet talál, Lovre maga ment csinnbe, Gyuri meg az utolsóelőtti percben két kézzel lökött. Nem ezen múlt, hanem a képességeinken és hiányosságainkon.

  • Hát – öreg magyarszakos létemre képes vagyok a bizonytalanságot kifejező szócskával kezdeni a hozzászólásomat – ez a mérkőzés nem használt az idegeknek. Nem szoktam bí­rózni, sőt; ám Kassai spori tevékenysége kikényszerí­t belőlem is némi megjegyzést. Ő vagy nagyon jól vezet – nekünk is vezetett í­gy – vagy éppen ellenkezőleg. Középút nincs. Most az ellenkezőleg volt… Róla ennyit, csakhogy ez két pontunkba került.
    Csapatunk kellően megfogyva állt fel – nincs üldözési mániám, de újabban utaznak ránk az ellenfél játékosai. Az előző meccsen Bödét, ezen a meccsen Lovrencsicset készí­teteták ki. És be kellett hozni helyette a nem teljesen egészséges Pintért… Minden adott ahhoz, hogy az ember hangulata letörjön, mint az a bizonyos fül. A tizenegyes után még én, az örök optimista is elbizonytalanodtam egy időre. Amikor viszont Leo berúgta a szabadot, a győzelemben is reménykedtem, ami meg is lett volna, mert a városszéliek már azt sem tudták, hogy hol vannak, csakhogy szerencséjükre Kassai mester éppen az »ellenkezőleg« formájában vezetett. így lett egy ugyan bravúrosnak mondható 2:2, ami után viszont mégis keserű maradt az ember szája í­ze.
    Ami viszont örömteli, hogy az utóbbi két meccsen minden ellenszél ellenére is képes volt csapatunk visszajönni a mérkőzésbe. Tartásuk van.
    Remélem a kényszerű válogatott szünet alatt sikerül összedrótozni a sérülteket, és a második kört nagyobb sikerrel vesszük.

  • Kapust is kéne már igazolni, mert az, hogy négy méterről valaki gond nélkülfejelhet, az Dibuszt minősí­ti. A védelemből meg többször bohócot csinált három lila. Gyurika kezd végre bele jönni, a darabos Böde helyett tartalmasabb focit játszik. Ahogy Radó, Csernik is hasznosabb, mint a nehézkes és labdaügyetlen Lovre, akinek leigazolása ugyanolyan tévedés, mint Trinksé. Látnia kéne Dollnak, hogy sokkal többre megyünk Radó, Csernik, Dominik és a koreai ficánkolásával, mint a Böde, Lovre, Trinks dí­jbí­rkózókkal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.24.19:30, m4sport
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ