Feljegyzések a fotelból – Góltalanság

fotelszurkolo-29Hosszú volt az út hazáig az augusztusi éjszakában. Autónk a megszokott úton zakatolt, egy-két idegbolond éjszakai gázbajnoktól eltekintve csendben tört utat a ránk boruló sötétségben. Csend és nyugalom honolt az autópályán, de az autóban, Laudetur barátommal már teljesen más lelkiállapotban próbáltunk magyarázatot találni a Vasas elleni vereségre. Utunk elején elhangzottakat most inkább nem idézném, aki jött már haza vesztes mérkőzés után, az tudja, hogy ilyenkor mi játszódik le a szurkolókban és helyenként milyen, nem éppen Shakespeare-i nyelvezet használt mondatokkal vezetik le a feszültséget. Ahhoz, hogy egy kicsit reálisabban értékeljünk, el kellett telnie egy kis időnek, közben lecsúszott az otthonról hozott “hamuba sült pogácsa”, mely az éhségünk csillapí­tása mellett arra is jó volt, hogy jól neveltként tele szájjal nem beszéltünk – í­gy volt időnk arra, hogy lepörgessük a magunk mögött hagyott 90 percet és megpróbáljuk megfejteni a “titkot”, miszerint hogy a fenébe tudtunk kikapni egy olyan csapattól, akinél alig volt a labda, aki azon kí­vül, hogy a szigetvári hősökhöz hasonlóan védték a várukat, az ég világon nem csinált semmit? Egy kví­zjátékban roppant könnyű lenne a válasz (ők rúgtak két gólt, mi csak egyet), kapnánk is érte egy hangszórót, de az erősí­tő nélkül semmit sem ér, legfeljebb rápakolhatunk egy vázát és a hangsugárzók helyett mi énekelhetnénk. Az meg ugye nem lenne egy Loreena McKennitt koncertélmény…

Ezért is kell mélyebbre nézni és most ezért is fogok szokásomtól eltérően többet “szakmázni”, mely minden bizonnyal nem fogja megváltani a világot és valószí­nűleg egy vesztes mérkőzés után okoskodásnak fog látszani, de most inkább vállalom a “tojás” szerepét, mert enélkül egy ideig biztosan nem nyugszik meg a kissé zaklatott lelkem.

Kezdjük elölről, már csak azért is, mert eddig azon az állásponton voltam, hogy ha már idehozták Djuricint (és ugye elengedtük Lamah-t), akkor luxus lenne hol őt, hol Danit kispadoztatni, tehát játszanak egymás mellett, egy tank és egy izgő-mozgó gyalogság majd futószalagon fogja gyártani a gólokat. Annak ellenére, hogy a DVTK ellen rúgtunk egy hatost, az osztrák kétszer is betalált, de már akkor látszott, hogy Böde nem nagyon találja a helyét ebben a felállásban. Ez Pakson még jobban kijött, ott olyan mélyponton volt (hozta is pályafutása legrosszabb instat eredményét), hogy azt hittem, onnan csak felfelé vezet az út. De nem, mert tegnap este olyan “szenvedést” mutatott be, mely után joggal tesszük fel a kérdést: vajon Dani van ilyen mélyponton, vagy nem találja helyét ebben a “kettős” szerepben, vagy a szakmai stáb nem tudta még kitalálni, a “hogyan játsszam a kétcsatáros játékot” rendszert?

Djuricin egy külön kategória, idehoztuk Dani nyakára, és bár a mezőnyben többet tesz a csapathoz mint csatártársa, hiszen állandóan mozgásban van és aránylag jól is kerül helyzetbe, de azokat olyan “ügyesen” képes kihagyni, hogy az már szinte fáj. Tegnap egymaga eldönthette volna a meccset, még szűken számolva is három alkalommal tárva volt nyitva minden “ajtó-ablak”, de ő mégis a falat választotta. Ehhez jött még a második Vasas gól előtti labdaeladása, mely után a kissé “felspannolt” szurkolóktól olyanokat kapott, hogy jobb is, hogy nem értette őket (legalábbis remélem). Ami nem csak az ügyetlenül átvett (magyarul szöktette a Vasas játékost) labdaérintés miatt kapott, hanem a kihagyott helyzetek miatti keserűség szakí­totta ki a szurkolók “értékí­téletét”. Már csak azért is, hiszen a labdavesztés a félpályájánál történt, és mögötte ott voltak a Fradi védők, de lányos zavarukban ők sem tudták megállí­tani a Vasas támadását, majd gólját.

Ha már védők, akkor elölről ugorjunk egyből hátra, mert hát ott is vannak gondok. Nem is kevés. Három hazai mérkőzésen úgy kaptunk 5 gólt, hogy az ellenfélnek a legjobb indulattal sem volt 5 támadásánál több lehetősége. A Vasas első gólja is megérne egy misét, hiszen mindenki tudta az eddig fordulók alapján, hogy kikre kell figyelni a beí­velésnél – mégsem sikerült megakadályozni Vaskót, hogy gólt fejeljen. Ehhez persze kellett Dibusz is, aki odacövekelte magát a gólvonalhoz, felrúgva minden kapusokra megí­rt szabályt, miszerint az ötésfelesen belül a kapus az úr, neki csak lépnie kell egyet, plusz ott a keze és ahogy anno nekünk taní­tották ott van a térde is, ha kell “törni-zúzni” kell, azon a bekeretezett részen ő a védett személy, mindent megtehet, kivéve azt, hogy nem mozdul el a gólvonalról.

Megpróbáltam húzni az időt, mert most olyan térfélre lépek, ami nem az enyém, és bár szurkolóként jár a kritika (más már úgy sem jut), de ahogy fentebb í­rtam nem szeretném ha okostojásként a serpenyőben végezném. Rövidre zárva fel kell tennünk olyan kérdéseket, melyekre úgysem kapunk választ (a kommunikáció továbbra sem erőssége a klubnak), de szurkolóként már hetek óta foglalkoztat és a tegnap esti vereség után meg már égeti a bőrömet.

Mit történt velük: Hüsing, Pintér, Radó, Lovrencsics, Varga, Hajnal – itt egy fél csapat, akik közül egyedül Hüsing léphetett volna pályára, de ő már hetek óta a kispadon csücsül, gondolom jó pénzért (ezt csak Lamah miatt í­rom – állí­tólag neki voltak “teljesí­thetetlen” igényei). Hajnalról még tudjuk, hogy sérült, bár arról fogalmam sincs, hol és mikor sérülhetett meg, mert róla is csak akkor hallottunk, amikor az EB alatt szakértőként tűnt fel a tévé képernyőjén. Radó meg talán a bemelegí­tésnél sérülhetett (???) meg, hiszen az előzetes kezdőben még ő szerepelt, de a pályára már a 18 éves Csernik Kornél futott ki. Lovrencsicsről is az a “pletyka” keringett a lelátón, hogy ő is sérült (már megint?), de Pintér és Varga homály, róluk még annyit sem tudunk, hogy egyáltalán a Fradi játékosai-e még.

Az őket “helyettesí­tő” Kornélról most inkább nem í­rok, neki már az túl nagy teher lehetett, hogy beugróként kellett bizonyí­tania, bár azt nem nagyon értettük, miért kellett őt a pályára küldeni (remélem nem azért, hogy bizonyí­tsuk, hogy nekünk is van fiatal játékosunk), amikor a fentiek miatt keskennyé váló kispadon azért még ott csücsült Sesták, Hüsing és Gyömbér, akikkel egy kis szerkezetváltással jobban meglehetett volna oldani a kialakult helyzetet.

Mindezek ellenére simán kellett volna nyerünk a Vasas ellen. De vajon megérdemli az a csapat a győzelmet, aki bár végigtámadja a 90 percet, ki is dolgozza a helyzeteket, de azokat futószalagon hagyja ki? Vajon megérdemli az a csapat a győzelmet, aki úgy lő 9 vagy 10 szögletet, hogy abból egyetlen alkalommal sem sikerül helyzetet kialakí­tani? Vajon megérdemli az a csapat a győzelmet, melynek játékosai a szélekről egyetlen épkézláb beadást sem tudnak produkálni? És végül megérdemli az a csapat a győzelmet, aki két támadásból (oké, az egyik szöglet volt csupán) két gólt kap?

A válaszokat rátok bí­zom (mástól úgy sem kapunk), Laudetur barátommal a szombat-vasárnapi éjszakában nem találtuk meg a válaszokat.

De legalább hazaértünk.

13 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Góltalanság bejegyzéshez

  • Izomsérülések sújtják a csapatot (Lovrencsics, Pintér), Radó pedig a bemelegí­tésnél sérült meg újra. Hüsing is sérült volt, de már ott ült a cserepadon
    Nekem is nagyon fájt a vereség egy ilyen megnyerhető meccs után. Ennyi helyzetet nem lehet büntetlenül kihagyni! Dollal abban nem értek egyet, hogy jól játszott a csapat. Ha ez igaz lenne, akkor minimum két góllal győzni kellett volna.
    A Vasasról ezt í­rja az NS: “Az erőnlétük kifogástalan, …, rögzí­tett helyzetekből veszélyesek -- és egy kis piszkos munkáért sem mennek a szomszédba.” A pontrúgások veszélyét mindenki tudta, ennek ellenére többször feleslegesen szabálytalankodtunk a saját térfelünk közepén. Vaskóra miért nem tudtunk figyelni? A kapusunk hol volt a második gól előtt? A piszkos munkához jó partner volt I. Z., sokáig engedte a pofátlan időhúzást, a szabálytalanságokat nem megfelelően í­télte meg, a Vasas neki köszönheti, hogy 11 játékossal fejezte be a meccset.
    Kár ezért a vereségért! A következő két fordulóban, a két újonc ellen, majd bebizonyosodik, hogy van-e probléma a csapat körül. Hajrá Fradi!

  • Ez a szombati játék, teljesen kilátástalan volt, mert ha mikulásig játszunk, akkor se rúgunk gólt……. A Böde ha sz… (szerkesztőség által moderálva) , akkor nagyon sz… és szombaton, az volt…… Megint kb. 5 góllal kellett volna győzni! Remélem szerdán javí­tunk és a tuti kieső ellen, simán nyerünk !!!

  • A Vasas nagyon javult és nem véletlen a èlôbbi mí sodik helyezete sem.

    Doll edzô szerintem nem csiní lja rosszul, ha egy ùj jí tékost a bajnoksí g elejére vet mélyvizbe. A bajnoksí g még nyìlt és egy esetleges elvesztett meccs még nem tragédia. Rí adí sul egy tétmeccset is jí tszhat a fiatal jí tékos és nem döntôt.

    A siker, a beví lt gyorsan a szokottí  is ví lik. Elfelejtsük, hogy az életben minden ví ltozí s és fejlôdés, habí r sosem tudjuk mivéget és hova. A labdarùgí sban nem-e ìgy van-e ez szintén ?

    A Böde-Djuracsin kettôst — ùgy mint minden ùj tudí st — gyakorolni kell. Azonban, a gyakorlí s nem megy erôltetés nélkül.

    Az erôltetésben meg a gyakorlí sban pedig a hiba lehetôsége és a kudarc benne van.

    Sokszor sajní lom, hogy a beví lt dolog az ùj dolognak az akadí lya.

    Nem fejlôdhetünk, ha nem ví llalkozunk.

    ùgy mint Böde medve, medvék mòdjí ra, csak erôltetések révén képes ùjat tanulni, ùgy a szurkolònak is erôltetni kell a szokatlant. Ha Böde medve észre veszi, hogy tùl a nehezén, neki is marad elég adag a mézbôl, ha Djuricsinnal osztozkodik, ùgy a szurkolò is be fogja lí tni, hogy egy kis bizalmatlansí g, mérgelôdés, vagy bizonytalansí g kevés í r, ahhoz, hogy fejlôdjön a csapat.

    Legyünk türelmessek, azok a folyamatokkal szemben, melyek nem ví lnak be mindjí rt, de idôvel.

  • Nem voltak magas elvárásaim, főleg nemzetközi szinten. Eddig viszont mindent sikerül alulmúlni… Tavaly is megfigyelhető volt, hogy a külföldi edzők csapatai ellen sokszor megszenvedtünk. Szervezett csapat ellen nagy hibaszázalékkal játszunk akkor is, ha még a Partizani szintjét sem érik el.

  • Szomorú volt azt látni, hogy pár játékos kifulladásig adta a lehetőséget olyanoknak, akik fel sem fogták, milyen szerepben vannak a pályán. Szomorú volt tudomásul venni, hogy egy ideális keretválasztékból egy jellegtelen összeállí­tás mozog Magyarország egyetlen fontos csapatának mérkőzésén. Szomorú, hogy valahogy nincs tudatában ennek senki azok közül, aki döntéseket hoz. Szomorú, hogy a club nem számol a szúrkolóival, mert hogy örömet nem akar szerezni, az tuti.

  • Bár harcban buktunk el!
    Vannak itt gondok.Talán már a csapat is megosztott mint mi a szurkolók. Talán már elfogyott a győzni akarás varázsa.Talán a szerencse fogyott el.Ami az elmúlt szezonba bepattant vagy sikerült,az most kipattan és nem jön össze.A csapatunk nem a régi,már a BL selejtezőben sem volt az.De mindenkinek tudnia kell valamit.Ez a mi csapatunk,ha győz vagy ha elbukik.Ez a mi FRADI-nk. Pont most kell hogy a miénk legyen, amikor nem megy úgy a szekér.Aki csak akkor szurkol egy csapatnak amikor az toppon van, azt divatszurkolónak hí­vják.Akár milyen mély a gödör,onnan már csak felfelé vezethet az út! HAJRÁ FRADI…..mert nem adom,adjuk fel.

    • Természetes ez. Nem is lenne szabad feltételezni, hogy a szúrkoló elfordul a csapattól, ha nem nyer. De ebben a csapatban olyan lehetőség van, ami nem jut napvilágra és ez döntések eredménye.

      • Milyen lehetőség van ebben a csapatban? Semmi.
        Ha annak idején a Flóriék, Benéék, Farkasék kimehettek volna, akkor a tarcsi csapatok játsszák a hatvanas-hetvenes éveket. Vagy amikor a Nyí­l elment majdnem kiestünk.Most is ez van. Harmadvonalbeli játékosoktól várjuk a BL-t. Minek?

      • Voltak ennél rosszabb időszakaink is, akkor is ott voltunk. Most sem hagyjuk cserben a csapatot (helyesebben a Ferencvárost), de vannak olyan kérdések és kételyek, melyekre tényleg jó lenne válaszokat kapni. Amit a jegyzetben is í­rtam, bár a kérdést nem tettem fel, de most megteszem: csak négy forduló ment le, de már egy raklap sérültünk (?) van, ennek is jó lenne tudni az okát. Csernik beállí­tása is kétely, oké, hogy fiatal és lehet, hogy tehetséges is, de nem fokozatosan kéne beépí­teni a csapatba? A második félidőben ott játszott előttem, néha azt éreztem, nem is tudja mit kéne csinálnia, hol kéne helyezkednie.
        Hasonló volt Dani is, egyszerűen nem találja a helyét Djuricin mellett, ami nem biztos, hogy az ő hibája. Jobb oldalunk nem is volt, minden támadást baloldalon vezettünk, a Vasas védőinek szinte csak a Nagy-Ramirez párosra kellett figyelniük, amit az első félidőben nem tudtak megoldani, de a másodikban már igen.

  • Eddig mindig volt véleményem a meccsek után, most nincs. Amit leí­rtatok, az igaz,azzal egyet értek. Doll csak azokat játszatja,akik az edzéseken oda teszik magukat, ezzel teljesen igazat adok neki.

Hozzászólás a(z) lalolib bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ