Feljegyzések a fotelból – Győztes évzáró

Eredményes, fárasztó, szenvedélyes évet zárunk. A magyar nyelv bőségesen rendelkezik jelzőkkel, több sort is tele tudnék írni velük mely mind-mind igaz lenne az eltelt hat hónapra. Voltunk Moszkvában, Barcelonában, a Balkánon és fél Magyarországot is körbe jártuk. Több ezer kilométer, ami nem csak a közlekedési eszközöket terhelte meg, hanem a játékosokat és a szurkolókat is. De megérte. Nagyon is megérte, mert a sok jelző helyett talán egyetlen szó is elég arra, amit július 10-től december 15-ig átéltük: sikeres. Ezt nem kell fokozni, a számok, az eredmények magukért beszélnek. 15 bajnoki forduló, 14 nemzetközi kupamérkőzés és 3 Magyar Kupa találkozó. A felkészülés során és a válogatott szünetekben voltak még felkészülési mérkőzések is, de azokat már “fölösleges” számolgatni, hiszen a lényeg mégis a nemzetközi szereplésen és a bajnokságon volt. Említhetném még a Magyar Kupát is (mely az egyetlen kellemetlen emlék), de az az összképen már nem nagyon változtat. Csúnya szóval “elengedtük” ezt a sorozatot, ősszel elég volt a kettős terhelés, bár egy Békéscsabát még félálomban is verni kellett volna. Nehezebb lett volna “elengedni” ha nem sikerül a csoportkör és ha nem vezetnénk magabiztosan a bajnokságot. De így csak egy legyintés (annál azért egy kicsivel több), de amit mellé a mérlegre fel tudunk pakolni, az bizony mindent überel, attól az inga akkorát leng, hogy át kell gondolni és főleg számolni a nehézségi erő hatását. Arra meg végképp nem vállalkoznék, egyrészt mert annak idején hiányoztam a fizika órákról, másrészt az eredmények sokkal többet mondanak a képleteknél. Csoportkör – ahol az utolsó meccsen egy kis szerencsével és egy jobb bírói szemüveggel akár tovább is juthattunk volna, bár ennek elemzésére sokkal több időt kéne fordítani. Rágódni sem szabad sokat, mert az elején már azt is “ajándéknak” tekintettük, ha hosszú évek után kijutunk Európába.

A bajnokság őszi szezonját féltettük egy kicsit, tartottunk a kettős terheléstől, de egyetlen “rotált” vereséget leszámítva magabiztosan menetelünk. 4 pont előny + a Loki elleni elmaradt mérkőzés, és bármennyire nem szeretek előre számolgatni (pedig az mostanság elég magyaros betegség), ha azt valamikor tavasszal behúzzuk, a 4 pont egyből 7-re duzzad, ami elég jó ajánlólevele lehet a harmincegyedik bajnoki címünknek. De ne siessünk annyira előre, vége a “flúgos futamnak”, örüljünk az elért eredményeknek. Ennek tudatában készülni az ünnepekre egy plusz ajándék, becsüljük meg, öleljük át és élvezzük ki minden pillanatát.

Megérdemeltük. Ahogy az évzáró, Diósgyőr elleni győzelmet is. Függetlenül a második félidőtől, amikor a játékosok már a pályán kezdték csomagolni szeretteiknek az ajándékot, és kevés energiát fordítva arra, hogy gálameccsen búcsúzzanak az évtől. Pedig az első félidőben minden adva volt a diósgyőri fiesztához (1992. június 20-t azért nem lehet megismételni), akkor kerültünk helyzetbe amikor csak akartunk (ki is hagytuk őket), a derék diósgyőri legények meg régiesen mondva, tele gatyával kergették a labdát és mikor véletlenül hozzájuk került, annyira megörültek neki, hogy egyből vissza is adták. Nem volt egy gálaelőadás, nyugodtan gurigáztunk, megfutottuk a széleket, távolról izzítottuk be az ágyukat, Haratin lökete a kapufát forgácsolta, a gólunk is egy távoli szabadrúgásból értük el, Zubkov bombája úgy kavargott a diósgyőri kapus szeme előtt, hogy mire feleszmélt, és megpróbálta megfejteni a labda útját, az már a hálóban ficánkolt.

Még egy ilyen könnyed első félidő után is volt bennem egy kis félsz. Egy Fradista barátom a szünetben küldött is egy üzenetet, miszerint “sima meccs”, melyre csak egy szóval válaszoltam: “eddig”. Jó lett volna, ha a bennem motoszkáló kételyen a végén csak mosolygott, de az ősz folyamán több olyan második félidőnk volt, ahol finoman szólva is szenvedtünk. De minden jó ha a vége jó, ne is foglalkozzunk többet vele, lényeg a győzelem, és ami ebből adódik: megtanultunk győzni, megtanultuk védeni az előnyt még akkor is, ha gondolatban már máshol járunk. A mindig nyugodt és tárgyilagos szerkesztőtársam hallva a dohogásaimat (minden idegenbeli meccset csevegéssel, közösen nézünk), azzal nyugtatott, hogy a diósgyőri alakulat már annak örül, hogy velünk meccselhet és ha mi nem rúgjuk a pöttyöst a saját kapunkba, ők biztosan nem fogják.

Ebben a kicsit pikírt megjegyzésből nem csak a nyugalom és az ünnepi készülődés áradt, hanem benne volt a csapat egész őszi teljesítménye. Amit egy esetleges “öngól” sem ronthatott el, bár arra azért figyeltek a hátvédek, hogy ilyen csúnyaság mégsem történjen meg.

Mert győztesen illik zárni egy győzedelmes sorozatot. Egy római hadvezér szerint a legfontosabb, amit a győzelemből megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá. Számomra ez a legnagyobb értéke az eltelt hat hónapnak, mert ha hiszünk a győzelemben, a győzelem is hinni fog bennünk. Voltak nehéz időszakok, voltak örömök és kudarcok, de túléltünk mindent. Mosolyogva, boldogan készülhetünk az ünnepekre.

Jövőre veletek, ugyanitt.

Áldott, békés karácsonyt Ferencváros!

6 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Győztes évzáró bejegyzéshez

  • 76 éves öreg Fradista vagyok. Nem tudom felfogni, hogy ez a migráns, idegenszívű csapat hogy birtokolhatja a FERENCVÁROS nevet és a három EEE-t? Nem érdekel az EU által kitalált szabad és korlátlan játékos népvándorlás. Ez csak a nemzeti csapatok szétzüllesztése -a nemzetállamokhoz hasonlóan- és a korrumpálódott egyesületi vezetők gazdagodását eredményezi Így, magyar játékosok nélküli erős klubcsapataink soha nem lesznek. Együtt kellene elzavarni az összes ukrán, orosz(Pál) és egyéb migránst. Jöjjenek magyar tehetségek, akiket nem eladni, hanem megtartani kellene az EEE szellemében. Amióta Böde Danit elzavarták nem érdekel a csapat eredménye. Látványosan távol kellene maradnia mindenkinek a Fradi meccsekről.

    • Én csak 61 éves Fradista vagyok, de a stílus, amit képvisel az zavar. Tiszteletbe tudom tartani az ellenvéleményeket, de a Tempó Fradi! hitvallásában a “migránsozás” , a kirekesztés, az idegengyűlölet nem fér bele. Az életkorából ítélve valószínűleg tisztában van a Fradi legendás történetével, labdarúgásunk hőskorával. Ha így van, az további kérdéseket vett fel, de erre úgy érzem, a “nézeteit” olvasva, fölösleges lenne felhívni a figyelmét.
      Felvetődött bennem, hogy a fotelszurkolós jegyzetemhez írt agymenését törlöm, de végül is “elrettentés” végett és amiatt, hogy az olvasóink is szembesüljön azzal, hogy az a fajta idegengyűlölet mely jelenleg jellemzi a jelünket, néhány, magát Fradistának valló olvasóban jelen van. Ezért inkább az ellenérzésemet fejezzem ki azok iránt, akiket a gyűlölet vezérel.
      Ha a továbbiakban is az oldalunkon fogja kifejteni nézeteit, a kommentjei a kukában fognak landolni.

  • Egy, csak egy club van TALPON…
    Nagy focisikerek, szédületes vízilabda, nagyszerű hoki…
    BOLDOG ÚJ ÉVET MINDEN FRADISTÁNAK !!! !!! !!!

  • Először is minden kedves fradista szurkolótársamnak Boldog karácsonyt és egészségben és sikerekben gazdag boldog új esztendőt kívánok.

    Rebrov egy mondatát kiemelném : ” azoktól a játékosoktól, akik elvesztették a motivációjukat télen elköszönünk ” . A vezetőség és Rebrov sem olvassa sajnos valószínűleg a tempofradit , de én azért a teljesség igénye nélkül leírok egy listát:
    Frimpong, Ihnatenko, Haratin, Skvarka, Szihnyevics, Szerető, Priskin, Otigba, Wilmots, Bőle !!!
    Ja bocsánat a keret majd fele! 😳 👿 🙄

    A megfigyelők igazán értik a munkájukat.

    Hajrá Fradi

    • Frimpongot kevésszer láttuk, akkor nagyokat hibázott, de ez lehet meccshiány is. Haratin szerintem maradhat. Szerető előtt még ott a jövő, ne vegyük el a lehetőséget tőle. Ignatenkot sokat szidtam az elején, de az utóbbi időben egész elfogadhatóan focizik. A többi teljesen rendben van , sajna. Valamint Zubkov az elején és az utolsó 2 meccsen brillírozott, de közben eltűnt 3-4 hónapra. Sajnos Varga Roli sem az aki megmenti a csapatot hosszútávon. Szóval van itt felesleg és kell új játékos, de mindig a jól játszót akarják elvinni, nem a motiválatlan nem játszót. Az itt marad a nyakunkon.

  • Szép év volt. Magyar bajnokként a 3. csillag megszerzése olyan tett, amit sokáig egyetlen vetélytársunk sem fog megtenni. Utána az őszi NB 1-es produkció látványra elég vegyes ( ezt már sokszor átbeszéltük), de eredményileg kiváló. Főleg a nemzetközi teljesítmény tükrében. Bár az egyik barátommal beszélve ( evés közben jön meg az étvágy) egy kicsit középszerűek lettünk nemzetközileg. Legalábbis szurkolói szemmel. Továbbjuthattunk volna, több meccsünket is nyerhettük volna. Kár érte. A rebrovi “tanulás-filozófiának” csak akkor van értelme, ha a keret nem megy szét, csak a keveset játszók, motiválatlanok lesznek kicserélve. Mert ha elmegy 4-5 meghatározó játékos akármennyi pénzért is, akkor kezdhetjük az egészet elölről. Jövőre kaphatunk ennél nehezebb csoportot is, szóval nincs garantálva a biztos csoportkör vagy továbbjutás. A MK el lett engedve, sajna semmilyen hozadéka nincs a végső győzelemnek, ezt elérte az UEFA ( nem csak nálunk). Én sajnálom, mert remek csapatépítő meccseket lehetett volna játszani.
    Szóval mindent egybevetve soha rosszabb évet. Fradistaként persze semmi sem elég.
    Hajrá Fradi! Mindenkinek Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 02.22. 19:30 Mezőkövesd-FTC (TV:M4 Sport)
EL-csoportkör 2019
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
HOST