Feljegyzések a fotelból – Helyreállt a rend

Kellemes búfelejtő hétvégén vagyunk túl. Korán fújt takarodót a rosszkedv, ehhez elég volt szerdán kiverni a Vasast, emlékeztetni a piros-kékeket, hogy messzi (nem Lionel) még az első osztály még akkor is, ha a hívők közelről is látni vélik. A játék is biztató volt, egy kicsit figyelmeztetve a szurkolókat (köztük a fotelszurkolót is), hogy egy-egy vereség, még ha nagyon kínos is, nem hozza el a világ végét. Erre jó példát mutatott a Bayern is, mely simán kapott egy négyest attól a Bochumtól, akinek ősszel egy hetet vágott. A szerdai kupatovábbjutás természetesen nem jelentette azt, hogy minden rendben van és ne keressük a válaszokat a felmerülő gondokra, de adott egy kis megnyugvást. Erre még a tavasz hírnöke is ébresztőt fújt, figyelmeztetve Aquilont, a tél istenét, hogy lassan ideje felvenni a pizsamát és mély álomba zuhanni. Mégis csak jobban szeretjük a tavaszt, a bimbódzó virágokat, az éledő nap simogatását és zöld-fehérként a győzelmeket. Ezekhez meg adjuk hozzá a “vetélytársaink” hétvégi botladozását, a tegnap késő délutáni sima győzelmet a baráti ZTE ellen, egyből jobb kedvvel indul a hét és talán még az is megbocsájtható a fotelszurkolónak, hogy egy szójáték kedvéért még Lionel Messit is belekeverte a napindulásba. És ha már szójáték, akkor Wordle, vagy a magyar megfelelője a Szózat, mely napjaink egyik netes dilije, melynek én is áldozatává váltam, és ha befejezem a jegyzetelést, el is indítom a Szózatot, de már előre tudom, hogy melyik 5 betűs szóval indítok: Fradi. Amit a programnak “kötelező” jelleggel csupa-csupa zöld betűvel, telitalálatnak illene jelölnie és egyből a tabella első helyére repíteni. Végül is a hétvégi eredményeknek köszönhetően helyreállt a rend a bajnoki tabellán és visszaszereztük a néhány napra elvesztett első helyünket.

Ezzel a rendrakással tényleg minden helyre is állt? A tabella és a rosszkedvűnk igen, de a ZTE ellen aratott magabiztosan győzelem még felszínen tartotta a gondjainkat, melyekre láthatóan Csercseszov mester is keresi a válaszokat. A ZTE elleni kezdő is ezt mutatta, hiszen a Vasas elleni győztes és helyenként jól játszó csapaton is változtatott. A hátsó alakzat maradt, bár Civic már leülhetett a kispadra, de Botka Enci maradt a balhátvéd szerepkőrében, mely meglepő módon talán jobban ízlett neki mint az eredeti jobboldal. A szűrőpáros maradt, de a középpályán Zachariassen kezdett, elől meg Ryan, emiatt Gavric és Boli a kispadon találta magát. Tokmac “felfedezett” új szerepköre annyiban módosult, hogy nem kellett visszahúzódnia Vécsei mellé, hanem a manapság oly divatos “hamis tízest” játszva Laidounival középen szervezték a játékot.

Az első 45 percben mindez tökéletesen is működött. Ehhez persze kellett Zachariassen villámgólja is, melynél gyorsabbat talán nem is lehet szerezni, ahhoz középkezdésből kéne egyből az ellenfél kapujában ívelni a lasztit. Ryan gyors passza Tokmachoz, aki őrizetlenül tett néhány lépést, majd ballal rásuhintotta, mely egy védőről Zachariassenhez perdült, aki mellel maga elé tette, majd egyből még a kesztyűjét igazgató Demjén kapujába lőtt. 13 másodperc és máris vezetünk. Kell ennél jobb kezdés? Természetesen nem, főleg akkor nem, ha a folytatás is emészthető. Az volt, nagyon is az. A hazaiak az első félórában a térfélen alig jöttek át, működött a letámadás, szinte minden párharcot megnyertünk, középen Tokmac és Laidouni azt csinált amit akart.

Tajtinak (aki végig egy felfuvalkodott pulyka szerepét játszotta) volt egy szabadrúgása mely után az egyik zalai játékos fejelhetett a 20. perc környékén, de utána egyből Zubkov hagyott ki ordító helyzetet, de tíz percre rá az ukrán szélsőnk beadását Wingo mellel, tökéletes mozdulattal vette le, majd passzolt Ryan elé, aki nem sokat morfondírozott, hanem elég kiszorított helyzetből kilőtte a kapu jobb oldali sarkát. Itt már hátra lehetett dőlni, ennyi, elég hamar lerendeztük a három pont sorsát. Vagy mégsem? A bíró egyperces hosszabbítást rendelt, ezzel megteremtve a lehetőséget a hátvédsorunknak a hibázásra és a hazaiaknak a szépítésre. Gól az első és az utolsó pillanatban. A mondat második felét simán eltöröltük volna, de az első félidős teljesítményünk után inkább csak bosszankodtunk egy kicsit, de nem tartottunk attól, hogy esetleg gondjaink lehetnek.

Nem is lettek, de a második félidőben már megjelentek azok a “jelek”, melyek még javításra várnak. Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy Botka néhány perccel a második félidő kezdése után belőtte harmadik gólunkat, innentől meg nekünk tényleg nem vált sietőssé a hátralévő 40 perc, de azt nagyon nem kedvelem, amikor engedjük egy “kivégzett” csapatnak, hogy esetleg feltámadhasson. Nagyon visszavettünk, a biztonságra törekedve, de néhány szituációnál azért égnek álltak a hajszálaim. Egyik sem volt komoly hazai helyzet, de amit helyezkedés címén elkövettünk hátul, azok figyelmeztető jelek. Ettől még növelhettük volna az előnyünket, de kimaradtak a lehetőségek. Majd jöttek a cserék, ezzel meg is bomlott egy kicsit az összhang, a hazaiak egyetlen pillanatra sem adták fel (ami dicséretes, ahogy Waltner nyilatkozata a mérkőzés után), de a vége maradt 3-1, meg lett a három pont, ezzel meg újfent a tabella élére kerültünk.

Ezzel meg is szűntek a gondjaink? Nem hinném, de az látszik, hogy kezd alakulni a csapat. Ehhez ha hozzávesszük a már bejelentett és a még be nem jelentett új igazolásokat, még nagyobb variálási lehetősége lesz Csercseszov mesternek. Elől és középen már megvagyunk, és bár Botka jól helyettesítette Civicet, egy ballábas védő mégis jó lenne, és talán a védelem tengelyébe is kereshetnénk egy fejelni tudó védőt, mert azzal eléggé hadilábon állunk. Biztosan lesznek távozók is (Cabraja már haza is bandukolt), de ennél sokkal fontosabb, hogy a következő hetekben is a szebbik arcunkat mutassuk. Februárban még két bajnoki vár, megyünk örökrangadót játszani, majd érkezik a tavasz eddigi meglepetés csapata a Gyirmót. Ezt a két meccset is hozni kell és akkor jöhet a tavasz “tizenhét pillanata”, a napsütés, a zöld színek térhódítása.

Ezzel meg nemcsak a természetben, de a tabellán is véglegesen helyre fog áll a rend.

2 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Helyreállt a rend bejegyzéshez

  • A győzelem mindig jó. Most nagyon kellett. A második félidő kihozta a hibáinkat, lehetett látni, hogy a cserékkel sokkal gyengébbek lettünk Loncar, Gavric nem lendített semmit a csapaton és a kispadon ülők közül is Mak és Marin sem tud lendíteni a csapaton. Annak örülök, hogy végre találtak egy magyar balhátvédet Pászkai személyében, de annak nem, hogy megint idehoznak egy argentin csatárt, és már így is ki lehetne állítani egy csapatot csatárokból. Ugyanakkor Szánthó Regőt pedig elengedik. Igazából esélyt sem kapott arra, hogy megmutassa magát, csak perceket játszhatott. Ez nem dicséri a játékos politikánkat, hanem azt vetíti előre, hogy a többi fiatal is ( Csontos, Redzic stb) kénytelen lesz elmenni mert lehetőséget sem kap a bizonyításra. Tudom, hogy eredménykényszer van, de például Regő is bizonyított a ZTE-ben a tíz góljával és mégsem kapott igazi lehetőséget. Inkább kellenek a zsoldosok, akikről később kiderül, hogy mégsem válnak be. Akik meg beváltak azokat eladjuk. Valami nem stimmel. Az egy dolog, hogy mi kevesebb pénzből gazdálkodunk, de az értékeinket mégsem kellene kidobni.

    • Teljesen egyetértek az előttem hozzászólóval 10-15 perc alatt nem lehet nagy dolgot csinálni.De így is észre lehetett venni hogy Szánthó nem rossz futballista pl.a Honvéd ellen ő kaparta ki a gesztenyét. Ő ment egy szinte reménytelen labda után és Uzuni bekotorta,ha ez nem történik nincs három pont másodpercek voltak hátra.Ezzel azt akarom mondani,könnyen lemondunk értékeinkről lásd(Lovrencsics, Varga Roland,Holman).Holott sokkal gyengébb játékosok vannak a csapatban pl.Zubkov nagyon régóta nem sokat nyújt,de lehet csak én látom így.De azértis Hajrá Fradi!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső