Feljegyzések a fotelból – Itt a vége, fuss el véle…

Vége van, a függöny legördült… – bármennyire is szeretem Ady Endre Finita versét, de a jelenünk nem ad rá okot, hogy tovább idézzem a keserédes sorokat. Voltak idők, nem is olyan régen, amikor ha emlékeim nem csalnak, a teljes első verszakot idézhettem…és idéztem is. De azok az idők elmúltak, új és szebb szelek fújdogálnak az Üllői út felett, ahol újra nőni kezdtek a fák. Még nem az égig, ahhoz van még néhány lépcsőfok, de az esélyét megteremtettük. Három évvel ezelőtt is adva volt minden, 21 ponttal nyertük a bajnokságot, akkor is azt hittük, hogy miénk lesz Európa, de végül keserves csalódás lett a vége. De most hagyjuk a sopánkodást! A 2018-19-s bajnoki szezon a zöld-fehér boldogságot hozta el és ha nem is 21 ponttal, de 13-al simán nyertük a bajnokságot. A harmincadikat, a harmadik csillagot. A pontelőny “megerősítéshez” jön még néhány apróság: mi lőttük a legtöbb, mi kaptuk a legkevesebb gólt, és ami már a Mount Everest csúcsait döntögeti, az a gólkülönbségünk már-már “pofátlan” mivolta. Utánunk 5 csapatnak van még pozitív különbsége, és bár matekból mindig is csapnivaló voltam, de összeadni még tudok (azért mellettem van a számológép): 44 góllal tudott 5 csapat többet lőni mint kapni – nekünk 45 van! Ez persze mutathatja a bajnokság gyengeségét, de mutathat erősségét is, kinek-kinek a saját fantáziájára van bízva, hogy vajon a 12 csapatos lebonyolítás mennyire növelte meg a magyar foci erejét. Nehéz elmenni mellette, mert szinte minden mondatom után bevillan a július első hete, mert bár számomra (és sokunk számára) a harmadik csillag megszerzése volt az elsődleges, de ha megint ripsz-ropsz kizuhanunk Európából, akkor úgy járunk mint Jolly egérke, aki könnyen bejutott a nyitva hagyott hűtőbe, a sajtot is megtalálta, de óvatlan volt, nem figyelt, az ajtó becsukódott és kinyitni már nem tudta. Aki ismeri a történetet az tudja, hogy végül is sikerül kimenekülni a slamasztikából, de ahogy Virág elvtárs monda, az élet nem egy habos torta és nem is egy Hollywoodi történet, a sikerért, az előrelépésért nagyon meg kell dolgozni. Az első körben ez sikerült, a fegyelem, a precizitás, a lendület és a helyenkénti jó játék meghozta a sikert és most tényleg ne nézegessük a jövőbelátó masinába, élvezzük ki a jelent. A csapat, a szakvezetés és a szurkolók meg is érdemlik.

A bevezetőben, a bajnoki csúcsok között, szándékosan nem említettem még egy “koronát”, mert annak megszerzése legalább kötődik a tegnap délutáni, utolsó bajnoki meccsünkhöz, melynek más tétje már nem maradt. Persze kikapni nem szabadott, és ügyelni kellett arra is, hogy olyanok is pályára léphessenek, akik bár egész évben ott ültek a kispadon és fontos láncszemei voltak a sikernek, de ahhoz, hogy “tényleg” magyar bajnokként vehessék át az arányérmet, pályára kellett lépniük. Hiszen Holczer Ádám és Varga Ádám végigdolgozta a szezont, kupa- és felkészülési meccseken őrizték is a Fradi hálóját, de bajnokin a 32. fordulóig nem léptek pályára, ami elsősorban Dibusz Dénes érdeme, aki egész évben nagyszerű teljesítményt nyújtott. Ráadásul ha igazak a pletykák, akkor jön “valaki” a Honvédból (személy szerint nem a szívem csücske), ami azt is jelentheti, hogy Holczer tegnap húzta magára utoljára a Fradi szerelését. Rajta kívül lesz még távozó! (remélem nem!), de róla egy kicsivel később.

De mielőtt meglovagolnánk az este hurrikánná terebélyesedő érzelmek hullámait, néhány mondattal intézzük el a Felcsút elleni záró fordulót, melynek egyetlen tétje volt igazán, az pedig Davide Lanzafame gólkirálysága. Gólkirályként érkezett a Fradihoz és bár a szezon alatt neki is “meggyűlt a baja” saját olaszos stílusával, de végül is 28 bajnoki meccsen lépett pályára és a tegnap félig akciógóljával tizenhat találatig jutott, mely társbérletben, újabb gólkirályi címet jelentett számára és természetesen a Fradi számára is, hiszen a csapat jó teljesítménye nélkül Davide sem érhetett volna fel a csúcsra. A végül is döntetlennel záruló meccsről kb. ennyit érdemes elmondani. Lejátszották, volt néhány számomra érthetetlen kakaskodás, egy-egy gól mindkét oldalon, majd jött a hármas sípszó és onnan kezdődhetett a harmadik, “végső” fieszta, mely az öröm, a könnyek, a meghatottsága és búcsú keserédes pillanatait vegyítette össze.

Csak a tévé képernyőjén keresztül láttam, ott sem mindent, mert néha a könnyek erősebbek voltak a látóidegemnél. Az örömkönnyeken már túl voltam az utolsó két hazai meccsen, tegnap este más miatt érzékenyültem el. Ez még hatvanévesen sem szégyen, főleg akkor, amikor a jelen Ferencvárosának “nem is tudom hogyan nevezzem” egyénisége, Böde Daniba is bent ragadt a szó, amikor több ezer torokból zeng a “Maradj Dani!”, amikor az egész csapat körbefogja és vigasztalja a “100 kilós vagyok…” nagy mackót, aki az elmúlt hét évben 297 díjmérkőzésen lépett a pályára, melyből 200 volt bajnoki, és összesen 131 gólt termelt, benne 89 bajnoki találattal. És ezek csak a számok, melyek sokat mondanak, de nem eleget. És főleg nem a lényeget, amit Dani az egyéniségével, az őszinteségével, a vagányságával, a Fradizmusával, az erejével vitt a pályára és sugárzott át a szurkolók felé. Felejthetetlen pillanatok voltak és ha Dani tényleg az “eszére” hallgat és nem a szívére és a szurkolók szeretetére, akkor talán egyszer megpróbálom megfejteni Böde Dani titkát. Remélem, erre néhány héten belül még nem kerül sor.

Dani, maradj velünk!

Nem akarok a bajnoki szezon záró mérkőzése után egyből évértékelésbe kezdeni, de magáról a meccsről túl sokat nem lehet mondani, vagyis lejegyzetelhetném a 90 perc történéseit, de az valószínűleg nem érdekelne már senkit. Így nem maradt más hátra mint búcsú a szezontól, az értékelés még várhat, most a megérdemelt pihenő következik, majd eldőlnek a “sorsok”, biztosan lesznek új igazolások is, néhány hét itt a sorsolás, melyhez jó lenne igénybe venni Fortuna kegyeit. Sűrű és izgalmas nyarunk lesz.

Itt a vége, fuss el véle, kerek erdő közepébe – szól a gyerek mondóka, de mi tudjuk, és szeretnénk is tudni, hogy mit is jelent az erdő közepébe jutni.

Viszlát 2018/19. Köszönjük Bajnokcsapat!

4 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Itt a vége, fuss el véle… bejegyzéshez

  • Nem vitás. Az ukrán egy rossz edző. Amit Bödével művel az visszataszító. Sajnos a vezetőség nem áll ki Dani mellet és ez gyalázatos. Furulyás. Berki, MCCabe méltó utódai, ha engedik az ukrán zsarolásának következtében elengedni.Bödét. Danitól nemcsak a játéklehetőségét veszik el a Fradiban, hanem a válogatott lehetőségét is. Mondja meg valaki, hogy melyik, a jelenlegi válogatottban lehetőséget kapó csatár különb Bödénél? Doll alatt Ő nyerte meg a bajnokságot. Deák, Orth, Toldi, Szusza, Hidegkúti méltó utóda lehetett volna, ha hagyják játszani. Végezetül még csak annyit, hogy a Fradiból lassan már csak egy felejthető képességű migráns-csapat lesz.

  • Lalolib megint szenzációsan összefoglalta az érzéseinket, őszintén gratulálok! Hetek óta, bár lett volna mit írnom, nem szóltam hozzá, megvártam az utolsó fordulókat. Hát… eléggé keserédes ünneplés volt ez, mert ha Dani elmegy (amit megértenék, de ha már Doll packázásait mindig túlélte, örülnék, ha még egyszer felvenné a kesztyűt, és legalább télig maradna!), akkor vele elmegy a FRADI-SZÍV, a FRADIZMUS is! Mert hogy akkor még néhányan távoznak (Varga Roli, Lanza, stb.), és maradnak a zsoldosok, akiknek mindegy, milyen csapatban játszanak éppen (lásd: Pertjak)! Nem hiszem, hogy az állandó cserék segítenének a csapat formálásában, félek, hogy ez a nemzetközi meccseken fogja megbosszulni magát. És az utolsó hetek lazításai.
    Mindig is voltak játékosok, akik akkor tudnak teljesíteni, ha megkapják a bizalmat. (Pl. Roli.) Sajnos, akiket Rebrov hozott (pl. Szihnyevics), többnyire nem jobbak, mint akiknek a helyén játszatja őket. És ez a sok mozgásra épített, de fantáziátlan futball csak akkor telik meg élettel, ha a játékosok elfelejtik Rebrov taktikáját. (Mint például tegnap a ráadásban Böde Dani fejese Lanzának, aki a léc alá bólintotta, sajnos, a kapus kiszedte…) És nincsen meggyőző kezdőcsapatunk, amely álmából felkeltve is játssza, amit tud. Ez, félek, kevés lesz nemzetközi téren. Hiába a szépen fénylő harmadik csillag…
    Dollnak nem bocsátottuk meg, hogy elküldte Leonardot, Jennert, Holmant, Mateost, Pavlovicsot, elengedte Somaliát (Besicet nem említem, róla tudtuk, hogy nem tudjuk megtartani), egyszóval a szellemes játék leléteményeseit, Remélem, Rebrov nem utánozza, hogy elengedi Bödét, Vargát, Lovrencsicset vagy Batikot, Gorriaránt! Mert ha igen, akkor jaj a CSAPATnak! És eltemethetjük a három E-t!

  • Igen, véget ért. 30. 3 csillag. Lanza gólkirály. Megérdemeltük. És az is igaz, hogy ilyen fiesztát sem tud más csapat szervezni. Nem tudom hányan voltunk, de teltház volt. Eső is kegyes volt hozzánk, mert az érem és kupaátadás után eredt el. Szegény Dani….. Nekem nagy kedvencem, de tálán máshol többet játszana. Ő még úgy érzi, bírna 90 percet is. Sajna a Fradiban már nem megy. Rebrov tövig nyalt a közönségnek, remélem vele nemzetközileg is fejlődünk. Szép gesztus volt a régi bajnokokat is megemlíteni,bemutatni, felhívni a színpadra. Petrjakot meg sem említették. Nem való 1 helyre ilyen legendákkal. Majd megkapja boritékban. Egyetlen dolog nem tetszett: Hamberger káromkodása. Meg lehetne oldani 1 épkézláb buzdító mondatot 5 bammeg nélkül is. De ha csak ennyi a rossz akkor minden évben elviselem. Hajrá Fradi! Viszlát nyáron a BL-ben.!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 08.25.18:00 Puskás-FTC (TV:M4)
Következik: 08.29.20:00 EL PLAY-OFF FTC-FK Suduva (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST