Feljegyzések a fotelból – Keretbe zárt ötös

Nehezemre esik, de Danival kell kezdenem. Számomra továbbra is ő az elmúlt évek legjobb Fradi csatára, szimbólum volt éveken át a góljaival, a mentalitásával, a 100 kiló vagyok… kijelentéseivel, de tegnap este számomra túllépett egy határt. Frusztrált volt már az egész 90 perc alatt, Frimpongba annyiszor rúgott bele ahányszor csak találkoztak, Abraham “jószerencséje” abban nyilvánult meg, hogy Dani csak ritkán került kapcsolatba a labdával, így megúszta komolyabb sérülés nélkül, bár volt olyan talpalása amikor csóváltam a fejem, de mikor a védőnk egyik alkalommal úgy szerelte le becsúszva, hogy mindkét lábát használva csente el Danitól a labdát, inkább mosoly ült az arcomon. Ami le is fagyott a mérkőzés utáni nyilatkozatától. Megértem a helyzetüket és voltak is olyan pillanatok a halasztási kérelmük után, amikor én is amellett voltam, hogy talán mégsem kéne pályára lépni, de “lehiggadva” már tudtam, egyszerűen nem volt más választásunk. Zsúfolt a program, szinte az egész csapat válogatott, így a “szünetbeli” pótlás kilőve, plusz szerdán fontos mérkőzés vár a csapatra és reményeink szerint az ősz megint csoportkört hoz. Ilyen flúgos futam közepette, egy nappal a mérkőzés előtt halasztást kérni a paksiaktól…hát, ez inkább volt elterelés, mint valós igény. Egy dolgot ne felejtsünk el, az MLSZ szabályzata értelmében minden csapat vírusfertőzés miatt egy alkalommal kérhet halasztást. Erről is lehetne értekezni, meg az egész bajnoki lebonyolításról a jelenleg vírusveszélyes helyzetben (ezzel is akartam kezdeni a jegyzetet, de Dani “közbeszólt”), de a lényeg az, hogy a paksiak már másfél hete tudják, hogy baj van, de a titkolódzáson túl mást nem lehetett hallani tőlük. Ha józanul átgondolják, akkor fertőzés okozta karantént nem a Fradi ellen használják fel, hanem valamelyik soron következő, számukra pontszerzési eséllyel kecsegtető mérkőzés előtt. De ők inkább húszra húztak még egy lapot, majd mikor a Fradi nemmel válaszolt durcásan huzigálni kezdték a szakállukat. Dani erre tett rá egy lapáttal a mérkőzés végén.

Ismerjük, tudjuk, hogy ami a szívén az a száján…de most éppen ez a gondom. Ha szívén is ott van a 3 E betű ilyen degradáló említése, akkor elég sok kérdőjel sorakozik egymás után azokban, akik éveken át rajongtak érte és tegnap este a kezdés előtt meg is tapsolták. “Van a három E betű a címerükben, erkölcs, erő, egyetértés, ebből most egyiket sem éreztem” – Dani, ezt akkor sem érezted amikor paksi mezben éltettek a szurkolók? Vagy nem tudod, hogy sokan még most is szurkolnak Neked, hogy gólt lőjél és sikeres legyél egy olyan csapatban ahol elnézést a jelzőért, de csak leépülni lehet? Ez már ennyire nem számít, hogy azt a három betűt hívod elő a tarsolyból amiért éveken át küzdöttél és melytől egy ország “bödedanivája” lettél? Frusztrált és dühös voltál, igazságtalannak érezted a Fradi döntését, zavart, hogy 90 percen át csak kergettétek a labdát, aggódtál a karanténban lévő játékostársaidért…mind-mind megértem. A többit már nem. Nagyon nem…

Itt be is kéne fejeznem, főleg azért, mert magáról a mérkőzésről “udvariassági” okokból túl sokat nem akarok írni, mert mégis csak a háttér, a vírus nem vicces dolog. Letudtuk, kényelmesen, helyenként remek játékkal, erőtől duzzadva, öt szép góllal, benne Töki klasszikus mesterhármasával és Boli duplájával. Dani ezt az “erőt” is rossz néven vette, mert erőt demonstráltunk. Vajon mi a fenét kellett volna? Felmenni a pályára, lötyögni 90 percet, esetleg lőni két gólt, abból is másodikat csak azért, hogy egyet Dani is lőjön végre a Fradi ellen. Hidd el, azt is megtapsoltuk volna a lelátón! Azt is megértem, hogy tartalékosan állt fel a Paks (azért hatan nem a kispadot szokták koptatni) és állítólag 8 napja nem edzettek, mert otthoni karanténba rendelte őket a hatóság. Ez is felvet jó néhány kérdést, de inkább kihagyom, mert a végén még magyarázkodásnak, védekezésnek tűnne, amit végképp el akarok kerülni. De vajon az mivel magyarázható, hogy egy fiatal és minden bizonnyal tehetséges paksi játékos beáll, majd egy spint után görcsöt kap és cserét kér? 5 percnyi játék után…Mindent a vírusra és a karanténra sem szabadna fogni.

Ezért inkább letudom azzal, hogy begyűjtöttük a három pontot, lőttünk öt gólt, kihagytunk még vagy ötöt, gyakoroltuk a szögletvariácókat, “kiderült”, hogy Haratin belső védőként is kiváló, hogy Soma sem felejtett el jobbhátvédet játszani, hogy Lovre lendülete nagyon hiányzott, hogy Laidouni ereje sokat ér a középpályán. Sorolhatnám még a kellemes és örömteli pillanatokat, Isael zseniális mozdulatát, melytől Szabó János fenéken egészen Paksig csúszott, Heister remek elfutásait, Zubkov beállását és lendületét és Boli góljait melyre nem csak mi, de Franck is már nagyon vágyott. Töki más kategória, lassan akkor kezdjük el vakargatni a buksinkat, ha gól nélkül marad 90 percen át. A klasszikus akkor is mesteri, ha azt éppen egy megtépázott Paks ellen érte el. Szépen be is kereteztük a 90 percet, gól az első félidő és második félidő első percében és gól az utolsó percben.

Közte jól elvoltunk 90 percen át, melynek a három ponton kívül lehetetlen megítélni a valódi értékét. Az majd szerdán kiderül. Hogy mi marad meg az emlékezetünkben a Paks elleni mérkőzésről? Sajnos nem sok…vagy talán túl sok is? Most még nem tudom. Töki hármasát biztos elraktározom, a többit meg megpróbálom a pince mélyébe, egy lakattal jól lezárt bőröndbe temetni.

Megpróbálhatom, de úgy sem fog sikerülni…

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
BL-PlayOff: 09.29. 21:00, M4Sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ